2006. november 30.  
PORTÁS-TÖRTÉNET 5.
 
Macte, puer, macte, sic itur ad astra.
 
   
 
Hogyhogy te itt? Kérdezi, a könyvtárba tévedő ismerősöm, amikor meglát a portás pult mögött. Én meg hülye, magyarázkodásba kezdek, hogy bár e munka nem kíván túlzott intellektuális erőfeszítéseket, de jó foglalatosság, meg jól is érzem magam, mentegetődzöm, mintha kellene.

Mert hát, mit is mondhatnék neki, hiszen úgysem értené dzsippre és rolexre egyenirányúsított pismányi agyával, hogy ez itt kérem nem akármi, ez különleges hely, különleges emberekkel. Mert mit tudhat ő Sándordoktorról és az ő gázégő-személyiség tipológiájáról és arról, hogy kedvence az első századi római birodalom és kora, és hogy jobban ismeri Marcus Ulpius Traianust, aki politikai és katonai pályafutás után jutott a trónra, és aki provinciává szervezte Daciát. Akinek a dákok fölött aratott győzelmét Rómában emlékoszlopa hirdeti, mint a szomszédos közért eladóját, pedig vele mindennap találkozik, hiszen oda ugrunk át kajáért.

S, hogy ne csak róla tudósíthassak az utókornak, íme egy másik ember, Pista, akivel egy házba vetett a sors. Ő sem akárki, nem egy megyei önkormányzati alelnök, vagy minisztériumi osztályvezető, mert hát azokból van tucatszám, mint a nokedli a paradicsomlevesben, mert ő mindenes és illuzionista. Mert hát minden intézménynek megvan a maga Uri Gellere, kanál-hajlító és eltűnő illuzionistája. Olyan, aki a paranormális jelenségek tudója és gyakorlója, így nekünk, a könyvtárnak is. Némelyik, mint a mi Pistánk is, többet tud a szakmáról, mint a világhírű, milliárdossá lett kollégája. De ellentétben a nálánál kisebb tudású Urinál, Pista e honban él és nem olyan jólétben, mint ahogy a magyar származású és kalandos életű Uri, aki élete során lakott már Izraelben, Cipruson, Amerikában, hogy végül Angliában találjon otthonra egy a Temze melletti Londontól negyven kilométerre lévő kis 1500 lelkes gyönyörű középkori faluban. S mint írják, házához pazar angolkert, patak, helikopter leszálló pálya, rózsakert, vendégház, parkoló és egy misztikus ház is tartozik. /tovább/

 
   


   
2006. november 28.  
HOSSZÚ ÜLÉS
 
   
 
Ülök a könyvtár portás pultja mögött, ficergek és lázadozom. Nem a beosztás, a főnökök utasításai, a kollégák ugratása miatt. Nem, velük minden rendben. Nekem az árusokkal van bajom, őket viselem nehezen. No, nem az embereket, mert ők olyanok, mint én, ha hideg van fáznak, ha meleg, izzadnak. De az ízlésük, az kiborít. Különösen, ha kibontanak bemutatni a kuncsaftnak egy rádiót, mondjuk egy konnektor kinézetűt, vagy egy olyat, amin egy rózsaszín mackó ölelget valami zöld giliszta-szerű lényt és bekapcsolják. Mindig bekapcsolják. Aztán valamelyik magyar könnyűzenei adóból felrecseg a pléh-egyenzene, mint amikor Józsi nagybácsikán kapáláskor a bádog öntözőkannában tartott Szokol zsebrádióból hallgatta a híreket. No, ez az, ami az agyamra tud menni. Mondom Pistának, hogy hozok valamilyen normál lejátszót, aztán felteszek valami mást. Talán Mozartot, úgyis évforduló van és milyen jó lesz. Erre ő, közömbös arccal csak annyit, ha nem akarok úgy járni, mint a Nagy Levin - aki a sivatagban álmában recepteket mondott és a kiéhezett embereket teljesen felzaklatta, ezért néhány katona élve el akarta elásni, hát ne tegyem. No, ennyiben maradtunk.

Megkezdődött a hosszú menetelés a szentendrei képviselő testülettel. Mert hát hiába mondtuk ki, írtuk le, hogy a testületi ülések délután három órakor kezdődnek, a napirendek sokasága miatt tegnap is délelőtt kilenckor kezdtünk, és este félnyolcig mondtuk a magunkét. Ráadásul, már hajnali fél nyolctól ülésezett a Szociális és Egészségügyi Bizottság, mert néhány napja határozatképtelen volt. Ilyen hát az önkormányzatosdi, ülés hátán ülés, az egyik, azért, mert sok a sürgős dönteni való, a másik meg azért, mert határozatképtelen volt az előző. /tovább/

 
   


   
2006. november 27.  
KÖZMEG....
 
   
 
A tegnap esti közmeghallgatás, fórum, sportnyelvet használva: Lakosság - Képviselők (kiegészítve az apparátussal) 28:31. Kosárlabda eredmény elsős lánygimisektől. Legalább is a résztvevők létszámát tekintve. Ha a csapatok felállását, taktikáját, esetleg bedobó eredményét vizsgáljuk, viszont fordított az eredmény, sajnálatos vereség. Ha a hevületet, a játékban, hozzászólásokban lévő energiát vizslaljuk, akkor is a lakosság elsöprő dinamizmusa volt jobb. Mert, aki jelen volt és hallotta, ült bármely fenéknyomorító városházi bőrszéken, láthatta, micsoda komoly belső töltésről (elégedetlenségről), edzettségről tettek tanúbizonyságot polgártársaink.

Pedig ezen az oldalon is voltak felkészült játékosok, némelyek talán szakmával, sőt még a magyar nyelv használatában való jártassággal is felvértezve, csakhogy ilyen a közmeghallgatás magyar hagyománya, közéleti hungarikuma, a beolvasósdi. - Megmondom én, ha nem tetszik, akkor is … kezdetű szövegek az Exordium-ban (bevezetőben). Semmi Captatio benevolentiae, a hallgatóság jóindulatának elnyerése, mert ez itt csak a másik szentendreinek szól, ekképpen, hogy - Én is pismányi vagyok ám, a Csülök utcából! a hangsúlyt, az utca nevénél erősen megnyomva. Mintegy éreztetve, nem akárhonnan, egy olyan elit, elátkozott helyről, mintha a Kör utcainak kellene tudni, hogy bizony ott már húsz év óta áhítoznak normális, járható utcára. Vagy - Szentendrén lakom, igaz - és itt a csavar, humornak szánt csípés minden, az utóbbi öt évben beköltözött szentendreinek- már 1946 óta. Ami az attentio is, a figyelem, az érdeklődés felkeltése, mert így a szónok az ügy fontosságáról szólhat, hogy a narratioban mondhassa, énekelhesse a - Fáj, fáj, fáj, fáj, minden … és itt bármilyen helyi közéleti baj felsorolása jöhet a dramturgia szerint. Kátyú, szemét, rendetlenség, elhanyagoltság stb. csak egy nem, amivel a Szörényi-Bródy szám folytatódik, a csók. /tovább/
 
   


2006. november 26.  
KÉK PÁNIK KÉVÉHÁZ
 
   
 
Két, Szentendrét "hozó" eseménye volt a tegnapi estének. Az egyik, hogy feLugossy László a MűvészetMalomban bemutatta új könyvét, a másik, hogy megnyilt a nájlongomba, és ezentúl már zimankóban is lehet gombázni. Az előbbi, interlokális szentendrei csemege, az utóbbi meg, a Párizs-filing bejövetele a Duna-korzóra.
"A Világvége csatornát nézve megjön az embernek az iváshoz a kedve, mint az országos hányatottságunk idején, az utolsó időkben már teljesen más a világ, elmaradnak az intuitív élmények, a pillanat hajlama kezeli az eseményeket, támadnak a ráadás nélküli emlékek az őrület határát borzolgatva, mindenütt vesztőhelyek vannak felállítva, ahogy a régi öregek mondták: Nem harap az IQ, és a szenvedély kikéri magának a diabetikus péket. Lotyók harangoznak, nyomorognak a defetista szüzek.
Mérvadó a ZAVAR. DJ Akasztófa zajától hangos a központi idegrendszer."
vagy mi, mondhatná a teremőr néni a mai felolvasó est után. Mert miért ne idézzen ő is, Laca új, Kék pánik kávéház című könyvéből.
Most és itt megsúgom, egy dolog bizonyos számomra a mai este után. Az, hogy a könyvből vett idézetek hamarosan meg fogják látogatni a filoszdumákat bulis éjszakákon, hogy koccintsanak más, ma divatos szövegekkel. Mert a -Mit látsz Laca?- val megágyazott televénybe hamar megfogan majd ennek a könyvnek a szövege is. Hiszen e mű helyenként klasszikusan szürrealista, dadaista megoldásaival olyan, mint amikor valaki megfesti a Mona Lisa mögötti tájat és közben arról polemizál, hogy a modell nő-e, vagy férfi. /tovább/
 
   


   
2006. november 25.  
RENDELET A KÖZMŰVELŐDÉSRŐL
 
   
A MűvészetMalom átadása 1997.
Harminc év után arra vállalkozik Szentendre város önkormányzatának képviselő-testülete, hogy hozzányúljon a közművelődésről szóló rendelethez. Pontosabban, megalkossa e helyi rendeletet, mert hát a régit, az előző rendszerből valót, már régen hatályon kívül helyeztük, csak éppen szinte szó szerinti követése napjainkig a gyakorlat.
Ahhoz a helyi jogszabályhoz nyúl most hozzá a testület, -bátor és dicsérni való bátorsággal - amelyet sokszor toldoztak, foldoztak az idők folyamán, de amely 1975 óta Szentendre életét "irányban tartja", és amely indukálta Szentendre karakterének mélyreható megváltozását harminc évvel ezelőtt.
Talán azért nehéz megértetni azokkal, akik szerint okoskodás ez és tortúra, nem értik, miért merül fel folytonosan annak igénye, hogy gondoljuk át ezt is, azt is alaposan, mert szerintük ez is csak egy helyi rendelet, minek az okoskodás, ha vannak paragrafusok és ha nem jogszabály-sértőek, akkor minden rendben, hiszen az állattartásról is hoztunk már vagy tíz módosítást az elmúlt tizenhat évben. Nos, hogy milyen a történelmi háttere e rendeletnek, erről írok az alábbiakban néhány sort, már csak azért is, mert éppen abban az időben léptem a közéletbe, lehettem tanúja sok mindennek. Mellékesen hozzáteszem, hogy bár jelen voltam, de csak sokkal később, úgy tíz év múlva értettem meg mögöttes összefüggéseit. /tovább/

 
   
 
 
   


2006. november 24.  
TŰZ A LAKÓTELEPEN
 
   
 
Mostanában több dolguk van a tűzoltóknak a lakótelepen, mint az elmúlt négy évben bármikor. Egy hetes sincs, hogy levitte a szél az egyik ház tetejét, most meg a szentendrei Széchenyi tér egyik háromemeletes épületének földszintjén tűz ütött ki, berendezési tárgyak, bútorok gyulladtak meg. A lépcsőház sűrű füsttel telítődött, ezért több lakónak el kellett hagynia az épületet. A füst elárasztotta az épület emeleti lakásait is, ahonnan egy anyukát a csecsemőjével, egy másikat a kisgyermekével a tűzoltók kísértek ki. A három hónapos kislányt a mentők kivizsgálásra Heim Pál kórházba szállították. A tüzet sikerült rövid idő alatt megfékezni. A tűz okát még vizsgálják - közölte a szentendrei tűzoltóság sajtóreferense. /képek/
 

 
   
HATÁROZAT-KÉPTELENÜL
 
   
 
Megalakulása óta harmadszor ült össze a megyei Oktatási, Művelődési és Műemlékvédelmi Bizottság fél létszámmal, sem, tehát határozatképtelenül. Van ilyen, hiszen jó néhányan úgynevezett külsős tagjaink közül még nem tették le az esküt a közgyűlés előtt, és még a ciklus kezdetén is vagyunk. Meg hát, mindenkinek hozzá kell igazítania naptárát vállalt feladatához, és össze is kell szoknia a társaságnak, mint az oviban. Ma fél tízre, a közgyűlés kezdése előtti időpontra hívtak bennünket, gondolom arra számítva, hogy a bizottság megyei közgyűlési tagjai mind ott lesznek, s ha néhányan az úgynevezett külsősök közül is elmegyünk, akkor adott lesz a határozatképesség. (A törvény előírja, hogy a bizottság tagjai több mint felének megyei képviselőnek kell lenni). De nem így történt. Számomra ez csak azért bosszantó, mert azért, hogy el tudjak menni, cseréltem kolléganőmmel és most a jövő heti szabadnapom oda, és mindez mások fegyelmezetlensége miatt.

Ezekre a közgyűlés előtti, röptében összehívott bizottsági ülésekre az a jellemző, hogy ilyenkor úgy szavazunk, mintha darálnánk a malomban, hiszen fél óra múlva kezdődik a megyei közgyűlés, és akkor úgy is véget kell vetni a tanácskozásnak. Lehet, hogy e miatt, lehet, hogy azért, mert a tagok többsége vadonatúj megyei képviselő és külsős, és még tart attól, hogy annyira eltéved a XIX, századi klasszicista vármegye épületének labirintusában, hogy csak napok múlva kerül elő, de a hangulat olyan volt, mint egy jéggyárban, januárban./tovább/

 
   


   
2006. november 22.  
ADVENT ÍGY ÉS ÚGY
 
   

"11-es út blokádja - FELHÍVÁS" címmel emil jutott el hozzám, amely előtt Dr. Pázmány Annamária, önkormányzati képviselő ajánlása olvasható.
"Több alkalommal félpályás útlezárással forgalomlassító demonstrációt szervezünk... 11. sz főközlekedési út Budapestről Szentendre felé haladó oldalán a Metro áruházi lehajtótól 150 méterre kezdődően a résztvevők létszámától függő hosszúságban. Időpontok: november 10-17-24, pénteki napokon 14-17.30 óráig, december 1-8-15 pénteki napokon 14-17 óráig "
Tehát, ahogy a felhívásban áll, legközelebb holnapután. Gondosan kiválasztott időpontot és helyet jelöl meg a felhívás, mert a Budapestről kocsival ebben az időszakban Szentendrére igyekvők közül elsősorban azoknak okoz majd gondot a lezárás, akik munkából sietnének haza családjukhoz. Így nagy valószínűséggel a mindennapos bejárók közül sokan majd a régi tizenegyest, a Budakalászon keresztül vezető "menekülő utat" választják, hogy időben hazajussanak.
Vagy, és ez sem kizárt, a többség inkább a Cora és Metro áruházakat választja pihenőül, addig is, míg zavarmentesen közlekedni lehet, és benéznek a multikhoz egy kis shoppingolásra, megvenni a mikulásra valót. Mint tapasztalom, a multik értik dolgukat, mert igencsak felkészültek. A szentendrei kiskereskedő meg várhatja a mikulási vásárlót, mert mire a hazafelé jövő kiszabadul a dugóból, valószínűleg már nem fog megállni a városban, hanem irány Pismány, Ízbég vagy tovább Leányfalu irányába haza.

De készülnek mások is az Adventre. E hírek sokkal inkább ünnepiek. A polgármester feleségének hathatós közreműködésével, civil kezdeményezésre karácsonyi műsort és ajándékozást szerveznek a szegényebb sorsú szentendrei gyermekek részére, amelyben párt és világnézeti hovatartozás megkülönböztetés nélkül várják minden jószándékú szentendrei közreműködését. De ünnepi programot készített Koszti is a most felújított napórás házban, ahol "Adventi hagyományőrző hetek Szentendrén" címmel 2006. november 27-től december 20-ig minden héten hétfőtől szombatig, 6 napon át, reggel 9-től este 6-ig szeretettel várják a szenetendreieket.
Én inkább ezeket választom majd.

 
 
   
   
   

   




2006. november 19.    
KÖNYVBEMUTATÓ
   
     
Már vagy két hónapja, hogy megbeszéltük Gertruddal, hogy Laca szobrát, amelyik a Műcsárdában volt kiállítva és most az udvarukon rozsdásodik, megfelelő helyre visszük. Ezses Sanyi volt olyan kedves és felajánlotta raktárainak egyikét, hogy biztosítja a tárolásra bizonytalanul hosszú ideig. Az idő meg csak telik, én meg hol elfelejtkezem róla, hol nem alkalmas, most meg, hogy portás lettem, hát alig van, így a dolog húzódik, mint amikor a hamutálcába dobott rágógumi hozzáragad a cigihez. De most, mint olvasom - Laca mesélte legutóbb a gombában, amikor itt volt - hogy kész a könyv, első könyve, és november 25-én este hatkor bemutatója lesz a MűvészetMalomban. No hát, most már végre el kell vitetnem szobrot, mert hát mégis csak …

Laca mindig megbocsátó volt velem, bár nem tekintett művész-társnak -igaz, nem is akartam az lenni,- no de ez másodlagos. Olyan csapódó, valamikor, egyszer-egyszer kiállító, de aztán rossz vizekre tévedő civil voltam szemében mindig, kicsit megértő lenézéssel, politikus. Hát így van ez, az ember vagy válasszon tisztességes foglalkozást, vagy ne nyafogjon, ha a társadalom, pontosabban az emberek szemében az, ami. S ha már ami, ne akarjon másnak látszani. /tovább/

   
     



     
2006. november 17.    
KOMPARATÍV LUDASKÁSA
   
     
 
Azt hiszem, baj van a memóriámmal. No, ez nem új dolog, különösen másoknak, de nekem megtapasztalni, szembesülni vele, hát, mit is mondjak, nem kellemes élmény. Történt ugyanis, hogy a mustár színű szentendrei újságban azt olvastam, hogy a polgármester úr ma este a Petőfiben a Petőfi Hagyományőrző és Kulturális Egyesület Stéger közi házában, magyarul a Malatinszky házban ismerteti, bemutatja városfejlesztési programját. Hát ez bíz nem olyan dolog, amiről annak, aki Szentendrét egy kicsit is komolyan veszi, vagy csak városának tartja, távol lehet lennie, különösen, ha az illető önkormányzati képviselő.
Még a sors is kezemre játszott, mert ma délután a Könyvtárban Jószai Attila, a Corvinus egyetem tanára EU regionális politika és nemzeti fejlesztési terv címmel adott elő. És a foglalkozáson, nem mellékesen, városfejlesztési stratégiák, tervek és programok készítéséről beszélt. Ismerteket kaphattunk arról, mi a különbség a ciklusprogram, a munkaterv, a szerkezeti és szabályozási terv, valamint az unióban szinte követelményként megjelenő városfejlesztési stratégia, terv és program között. Így hát kicsit felkészülve és nagy várakozással vágtam neki dr. Dietz fórumának, pedig otthon már várt az akkorra éppen elkészült ludaskása. No, mit mondjak, nem volt csekély a csábítás, hogy ne a stratégiát, hanem a papucsot és ludaskását, tetején libamájjal gondosan körülrakva, válasszam. Mikor kollégámnak elmondtam, hogy én mégis mit választok, csak annyit mondott - Te egy hülye vagy! És, azt hiszem, igaza volt. /folytatás/
   



     
2006. november 15.    
SZEVASZ ZIZI
   
     
 
Nagyon távoli ismerősöktől esett be a hír, Zizi meghalt, és már el is temették. A döbbenet, hogy vége, megmásíthatatlanul, visszahozhatatlanul elment egy régen volt barát, akivel együtt habzsoltuk még tízen- és huszonévesen a világot, egyszerre riaszt és szomorít, hogy már mi is, csak így, egymás után, mikor következem? Emlékek, képek tolulnak agyamba és az az epe-keserű íz legbelül, a fájdalom. Mert olyan messze már a hatvanas, hetvenes évek fordulója, amikor még tejfeles lélekkel forgattuk álmaink kaleidoszkópjának színes üvegcserepeit, hogy újabb és újabb csodás képpé álljon össze, és a jövőbe konvertáltuk vágyaink. Mennyire siettünk beteljesíteni férfi-voltunk, de helyette csak a magunkra aggatott felnőttségünk suta rekvizítumait mutogattuk, miközben szinte gyermekdededen vágyakoztunk a gyengéd megértésre.

A Váci utcai Bonbon kirakatában szöszmötöltem éppen, valamilyen, talán, éppen karácsony előtti szokásos évvégi hajrá lehetett. Reggel hét-nyolc körül járt az idő. Hatalmas pelyhekben esett a hó. Fehér pattogatott kukorica-szőnyeg borította az utca kövezetét. Sehol egy ember, siető, csomagot cipelő, sétáló, rendőr vagy utcaseprő, árus, sehol egy lábnyom a friss hóban, abban az utcában, ahol éjjel is megállíthatatlanul nyüzsgött már akkor is a nép. Olyan pillanat volt, amely évszázadonként talán csak egyszer fordulhat elő, ha van ilyen egyáltalán. A Vörösmarthy tér felől jöttél, lassan, komótosan sétálva, arcodon, hajadon hópihék, élvezted az első igazi hóesést. Akkor már öt éve nem találkoztunk, vége volt a korábbi, sülve, főve diákbarátság időszakának, a kóborlásoknak a pesti éjszakában az éjjel-nappal bulizások korszakának.

A Stümmer ház, ódon Szentkirály utcai épület, rajta még az ostrom és ötvenhat lövéseinek nyoma. Porlepte falak, kopott, szebb napokat látott lépcsőházában, szürke, töredezett stukkó-díszítések és bűzölgő kukák a kapu alatt. Rozsdás öntöttvas díszek, dróthálóval pótolt korlát a függőfolyosón. A lépcsőfokok között egy-egy megmaradt szőnyegtartó törött reze csillogott, a sok cipő koptatta, csiszolta fényesre. Orromban még az átható por és a macskahúgy szaga, amely sajátos elegyet alkotott a sülő hagyma konyhákból áramló illatával, mintha macskahúgyos granadirmarsba lenne csomagolva az egész. Az Ibolya presszó, törzshelyünk. Barnán és zegzugosan, dohányfüstös szerelmes illatával. Alkalmi randevúk és disszidálási tervek helye. Itt találkozott fél Pest, kinek titkos dolga volt. A félrelépő igazgató titkárnőjével, vidékről feljövő segédszínész, aki még mindig csak azt a pesti nőt akarta. Itt nevetett fel a sarokban a színinövendék csaj, aki fél napra fülig szerelmet ígért, és itt súgott fülünkbe édes szavakat az alma mellű nővértanonc. Itt bújtunk össze a lányokkal egy dupla mellett, hogy kégli nélkül kóboroljuk majd át az éjszakát, és fázósan szerelmet lopjunk valahol a Gellért hegy oldalában. Az Uránia mozi előtt még szélesek voltak a járdák, olyan, mint egy táncparkett. A távoli jövőben volt akkor még az autók járda-uralma és időnként tricikli járt. Öreg Csepelek durrogtak a keskeny kocsisorokban a Rákóczi úton.

Édes-keserűn kívánkozik ki belőlem ez az émelyítő, múltidéző fájdalom. Zizi, minden itt van homlokom mögött, s kínlódom, hogy letudjam halálod. Elmentél anélkül, hogy még egyszer összekoccantottuk volna fejünk, s röhögtünk volna egyet ezen a fura világon, s felídéztük volna, mily suták is voltunk egykoron.

Szevasz!

   



     
2006. november 14.    
PORTÁS-TÖRTÉNET 4.
   
     

A portásság sajátos foglalkozás, négy hét után e tényt meg kell állapítanom. No, nem az álladó huzat, hideg, telefoncsörgés vagy kulcselkeveredés miatt. Nem, hanem azért, mert nem kedvez az egyszusszal esszének. Sokkal inkább a regény, vagy pontosabban a posztmodern regényfolyam műfajának sajátos közege, és valljuk meg őszintén, ihletője, sőt alkotója is egyben. Ha nagyképű lennék, azt írnám, a modern irodalom televénye, trieszti elvonultság. Mert hát, cédulázásra igencsak alkalmas. Tudják, amikor a grafomán egy-egy cetlire írja fel éppen kipottyanó gondolatait, két telefon és megszólítás között.
Íme, .......olyan a segge feneke, hátsója, mint egy századfordulós gobelines használt kopott retikül, alul buggyosan dudorodnak ki a belegyömöszölt tárgyak… 364753 Erika néninek kisterem kulcs 12-kor, Pistának, jönnek a vízszerelők!!!!! 2347059856. Esse oportet ut vivas, non vivere ut edas. /Már megint a zabálás/
Azután a cédulák összekeverednek, és már nem tudod, hogy ki, mit üzent, melyiket írtad agyból pottyantva és melyik az üzenet. Igazi kettős sík, gondolatok tényekkel keverve egymás fölött és alatt. ./folytatás/

 
     



2006. november 13.    
Kosárlabda Diplomácia
   
     
 
November 11-én, szombaton délelőtt szurkolástól volt hangos a MH Szentendrei Kiképzőközpont Tornacsarnoka. Izgatott csillogó szemű fiatalokkal telt meg a lelátó, a küzdőtéren pedig a Szentendrei Kosárlabda SE férfi serdülő csapata (U14), majd a Kinizsi SE női kadetjei (U16) mérkőztek meg a Szerbiából érkezett ®elezničar (Zseleznicsar) - Lajkovac együttesével. A fiúk parázs hangulatot varázsoltak a csarnokba, a két csapat ádáz küzdelemben fej-fej mellett haladt, míg a végére kialakult a minimális hazai győzelmet hozó 70:69 végeredmény. A Kinizsi női csapata az első pillanattól óriási tempót diktálva végig vezetve 75:57-re nyerte a találkozót! Közben a közönség ismerkedett barátkozott egymással. A Szerb lányok magyar nyelvleckét vettek, elsőként a "köszönöm" és "szeretlek" szavakat kívánták megtanulni, mindezt a fiúk mérkőzése közben! A többiek is jó hangulatban vidáman nézték az összecsapást. A meccs hevében előkerültek a dudák, műanyag palackok és más zajkeltésre alkalmas eszközök, majd hosszasan zúgott a Szentendre, Szentendre buzdítás! /tovább/

   
     
Dr. Kovács Ferenc
A Szentendrei KSE elnöke
   



2006. november 12.    
GONDOLATOK, CSAK ÚGY...
   
Sine ira et studio...
   
     
Kezemben a hosszú nevű dolgozat. Címe szerint, "A Közművelődési, Kulturális és Városmarketing Kht. alapításának elveiről, a Kht. ügyvezetői igazgatói pályázatának kiírásáról, valamint Szentendre Művelődési és Művészeti Intézményei (a továbbiakban:SZEMMI) költségvetési szerv megszüntetésének menetrendjének elfogadásáról." S benne, mint a gondosan kifőzött csigaházban a csemege, a foghagymás, petrezselymes, megsütött összedarabolt csigatest, Szentendre város önkormányzatának rendelet-tervezete a közművelődésről.

Olvasom, immáron negyedszer, és nem értem. No, nem az írót, mert ő jurátus, és az utasítás szerint feladat-szárazra vette a dogozatot, mint a jó húst süti meg a lelketlen szakács. Hanem magam, magunkat nem értem. Esszük már régóta, tesszük már mióta, hogy ami a városban történik kultúra dolgában, esetleges és szinte véletlenül alakul. S ezért a kép fejemben nem hagy nyugodni, hogy ez itt olyan, mint egy bogár, melynek puha testét erős kitinpáncélja tartja össze. S mi formázzuk a burkot, cizelláljuk tucatszor. De a lényeget kerüljük, vállalni magunkat és korunkat, értékeinket. Nem akarunk mi csak bogár lenni, mert a gerincesben erős váz tarja az izmokat a testet, melyet rugalmas bőre fed be, egésszé formálva azt. Mi védeni, korlátozni, megengedni akarunk, a kultúrában is. Így hát, mi előttem van, a szellemi restség terméke így tartalommentesen, amelyben csak egy a fontos, a foglalat.
 
Zakar Ági, akinek tisztéből kimért felelőssége, milyen lesz Szentendre kulturális jövője.
tovább.    
     



2006. november 8.    
KULTURÁLÓSDI, BIZOTTSÁGOSDI
   
Hic vobis vel vincendum vel moriendum est!
   
     
Göllner Aurél, Pálné,
megbízott igazgató asszony,
aki Göllner Judit néven közismert szerte a városban.
Holnap testület elé kerül Perjéssy Barna felmentése és az új ideiglenes igazgató kinevezése a SZEMMI (Szentendre Művelődési és Művészeti Intézményei) élére. Mint az a polgármester előterjesztésből kiderül, az új megbízott igazgató Göllner Aurél, Pálné lesz. Lesz, írom, mert a bizottság tagjainak nem volt kifogása, ellenjavaslata személye ellen, sőt mindenki szeretettel támogatta jelölését. Erről a képviselő-testület dönt, csütörtökön délután

A vitában Szentendre frakciónk nevében elmondtam, hogy Perjéssy Barna a szentendrei kulturális élet szervezésében, irányításában végzett több évtizedes tevékenységét frakciónk megbecsülésre méltónak tartja, és nagyra értékeli. Olyan időszakban végezte e munkát, amikor hihetetlen szélsőséges változásokon ment át a város kulturális intézményeinek finanszírozása és működtetése.

 
 
Vajh, majd hogyan néz vissza Perjéssy jövő márciusban a történtekre?
 
tovább.    
     
     



     
2006. november 6.    
LESZAKADT A TETŐ
   
     
 
Tegnap este nyolc óra tájban, hatalmas dörrenéssel leszakadt a Széchenyi tér 36 számú három szintes alig egy éve épült társasház teteje. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a ház alatt ebben az időpontban senki nem tartózkodott. A tűzoltók az életveszélyes részeket eltávolították, így tető nem maradt a házon.

 

"Hát erről beszéltem én egy éven keresztül. Örülhetünk, hogy nem napközben és nem a körülbelül tíz méterre levő óvoda felé vitte a tetőt a szél. Még belegondolni is rossz!!!"

fűzi hozzá a városüzemeltetési bizottságban szakértőként dolgozó és a fényképeket is készítő kollégám
Andressz Csaba

 
 
     



2006. november 4.    
NEMZET GYÁSZNAPJA
   
     
 
November 4-e nemzetünk gyásznapja. A szocialista párt vezetői, minden hazáját szerető honfitársunkat, erőszakot elutasító demokratát, pártállásra való tekintet nélkül arra kérték, hogy november 4-én, a nemzet gyásznapján tegyen egy szál virágot az 1956-os forradalmárok helyi emlékhelyére.

A Kálvária tér aljában a Bükkös patak felett felállított emlékmű talapzatára helyezték el virágaikat azok, akik eljöttek ma délután ide. A néma megemlékezés a főhajtáson túl arról is szólt, hogy a csöndes többségnek érdeke, hogy Magyarországon az élet mielőbb lázas állapotából visszatérhessen normálisba. Mert sokak óhaja, a hétköznapok nyugalma és az, hogy a vitákat és konfliktusokat újra erőszakmentesen lehessen megoldani.

 

Ilyenkor a gesztusoknak és szimbólumoknak is különös jelentősége van. Az elmúlt hetek eseményei azt bizonyítottákbe, hogy mára közös jelképeink, történelmi, szellemi örökségünk is szertefoszlani látszik, amely nélkül nem leszünk képesek élni a Magyarország előtt álló történelmi lehetőséggel.

1956 ötvenedik évfordulójának eseményei újra felélesztették, hogy nemzetünk egyre megosztottabb. Hiszünk abban, hogy mi magyarok újra képessé válunk a párbeszédre, és ami ebből következik: az együttműködésre. Mert a békés nyugodt élet hívei ma is többen vannak a békétlenség, és a megosztás erőinél. Az emlékműnél nem hangzott el politikai beszéd, mert ennek az összejövetelnek nem az volt a célja, hogy politikusokat és pártokat támogasson, vagy lemondásra szólítson fel. Az esemény a kirekesztés helyett, az egymásra találásról üzent.

   
     



2006. október 31.    
VÉLETLEN TALÁLKOZÁS
   
     
 
Amikor a Fő térről, a Duna partról hazafelé jövök, a Dalmát kávézó az utolsó előtti megállóm, mert a Bartók Béla úti kaptató igencsak meglihegtet. Ilyenkor egy szusszanásnyi időre beülök Gizihez, és ha egyébként is kellemes őszi napsütés van, -ilyen volt ez az idei egész október,- élvezem bámulni a szentendrei háztetőket, az óvárosi panorámát. Iszom valamilyen üdítőt, vagy egy kapucsínót, aztán miután kifújtam magam, irány haza. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy gyakran előfordult már, hogy Gizivel folytatott, legtöbbször az éppen aktuális városi pletykákról folyó beszélgetés hosszabbra nyúlt, így pihenőm is, és egy-két órára ott ragadtam.

Nos a legutóbbi alkalommal is ez történt velem. A kávézó asszonyával, valamilyen jelentéktelen dologról váltottuk a szót, talán éppen a városi kulturális pletykákról, amikor beviharzott egy hölgy, amolyan mai vállalkozó. Mivel, én csak presszó-beszélgető voltam ott, mint Karinthy Dunakanyar című darabjában a betévedő késői vendég, azonnal elhallgattam, megérezve, hogy itt most nem rám tartozó üzleti dologról lesz szó. Meg egyébéként is, a pultos és a vendég beszélgetése leginkább csak a vendégnek szóló udvariasság. Elhallgattam, mert a belépő kisebb szelet kavarva és vele valamelyik legújabb, orrot csiklandó, távoli egzotikus világot idéző kellemes parfüm illatot sodorva magával, huppant le az egyik üres asztalhoz és már mondta is mondandóját sietve, mint akinek ezer dolga van még, s rohan tovább. Arról győzködte Gizit, hogy vegyen részt az adventi Dumtsa utcai kitelepülésen, váráson.

   
tovább.    
     
 
   



     
2006. október 28.    
PERJÉSSY BARNA KÖSZÖNTÉSE
   
Szentendrei civilek díszpolgárukká válaszották
   
     
 
Nyilvános baráti összejövetelen, diákos összeesküvésen, rögtönzött méltató búcsúztatón, voltam csütörtök este. Perjéssy Barna tiszteletére a Barlangban nem hivatalos, civil díszpolgári köszöntőt rendeztek barátai és munkatársai.

Mert hát Barna, hatvannyolc óta a Mambó magnó korától a mai komputervilágig szolgálja e várost majd negyven év óta. S aki ismeri a város múltját tudja, micsoda ideológiai hullámveréseket, ajánlásokat, tűréseket kérve és viselve. Elébb harmadmagával, aztán százharminchatan, az utóbbi évtizedben tízen voltak ebben munkatársai. S amikor a bejárat felől először halkan, majd közeledve egyre erősebben szólt a tamburák hangja, Vujicsicsék köszöntötték az ünnepeltet, felidéződött bennem egy régi kép, amikor Jutka lerázhatatlanul mondta és nyúzta őt, hogy itt vannak ezek a fiúk, szentendrei muzsika, ezek a gyerekek csoda, vállaljuk őket.

 

A Szentendrei Napok kezdetekben néhány program volt csupán, majd megjárva fénykorát, eljutott a mába, hogy mint Szentendrei Nyár a várossal egy legyen. Tucatnyi rendező, száznyi színész, sok-sok produkció a Fő téren, a Városház udvaron, a Könyvtár színpadán. No, és a kiállítások az első falra akasztott képektől, a Vajdások politikaborzoló programjain át a MűvésztMalomig száznyi kiállítás és hozzá sok mimózalelkű vasbakancsos alkotó, nem pillekönnyű dolog. Valamikor egy fiatal levéltáros bizonyosan összeszámolja majd, mennyi rendezvény, s csodálkozik majd, hogy mily ósdi technikával, milyen körülmények között volt ez egyáltalán.

 
 
tovább.    
     



     
2006. október 25.    
SZOKTATÁS
   
Tudósítás féle, az első -munka- testületi ülésről
   
     
Kriaszter Attila felvétele
Csak amolyan lazítónak, szoktatásnak szánták az első rendes (nem ünnepélyes) képviselő-testületi ülést dr.Dietz polgármester úrék. Mint, amikor a gyereket először viszik az oviba, tizenhárom, nagyjából pillekönnyű napirenddel vágott neki önkormányzatunk tegnap délután háromkor az új ciklusnak. - Ez még a betanulás időszaka, mondja a szünetben sokat tapasztalt jobboldali képviselőtársam, az újak most szokják a szavazógépet, próbálgatják hangjukat a testületi ülésen. "Új műsorhoz, új férfi kell…" szól az operettben, ami estünkben, az új műsorhoz, új ülésrendet jelentett. Az eddigi, ablak-ajtó irányt megváltoztatva, kereszt irányban az antivilági tanácsülések formáját követve helyzeték el az asztalt és a képviselők székeit. De az új koncepció azzal is bővült, hogy a közönséget a karzatra ebrudalták, nehogy testközelben érezhessék a képviselők, hogy város közösségéért vannak, s ami még ennél is "demokratikusabb", a szavazás eredményét is bemutató táblát úgy helyeztették el, hogy azt nem látják a nézők, így azt sem, hogyan szavaznak felhatalmazásukkal a megválasztottak.

Az még rendben is lenne, mert hát tökmindegy, hogy közvetlenül mögöttem, vagy a karzaton van-e a kevés civil érdeklődő. Mert hát igen elszántnak kell lennie annak, aki veszi magának fáradtságot és eljön meghallgatni, nézni bennünket, ugyanis valljuk be, unalmasak szoktunk lenni. De az számomra zavaró, hogy nem láthatják, ki hogyan szavazott, mert "okos módon" úgy helyezték el a szavazást mutató táblát, hogy azt a nagyközönség, sőt még a kamera sem láthatja. Ez bennem egy omszki ünnepséget idéz fel még Szovjetunió idejéből, ahol a repülős napon úgy szervezték és helyzeték el a hangosítást, hogy csak két hangszóró volt, az is dísztribün előtt. Ellenben a hat focipálya nagyságú területen, ahol vagy ötszázezer ember nézte az eseményt, az ejtőernyős és egyéb légi és földi produkciókat, semmit sem lehetett hallani. Azért, hogy ne vádolhassanak "ferdeszeműséggel" és elfogultsággal, kissé ravaszkodva, megkértem Kriaszter Attilát legyen olyan kedves, fotózzon néhány képet a testületi ülésről a karzatról. S minként egy autentikus képeiből is láthatják, sajnos igazam van.

 
A bizottsági és munkacsoport tagok eskütétele előtt:
Balról jobbra: Radványi G Levente, Trenka István, Magyar Judit
tovább.    
     
 
   



     
2006. október 23.    
AZ ÜNNEP
   
     
A szentendrei 1956-os forradalmi események egyik főszereplője Krajcsovits Márton, a városban csak Marci bácsiként emlegetett tanár úr. Ez a fénykép 1956-ban készült Krajcsovits tanár úrról és családjáról. Fia mesélte, azért készült, "mert ha úgy hozza a törénelem, hogy nem látják többé egymást", legyen közös kép a családról.
Nem örülhetett felhőtlenül dr. Dietz Ferenc polgármester, amikor Zakar Ágnes bejelentette, hogy dr. Pázmány Annamáriával közösen, önkormányzati képviselők az 1956 forradalom és szabadságharc évfordulójának megünneplésére külön ünnepséget is szerveznek a Millenniumi szobornál. Ugyanis, a polgármester azon törekvését törte darabokra, amelyet sok fórumon hangoztatott korábban és célkitűzése is, hogy csökkentse az utóbbi években a városon belül mesterségesen kialakított politikai megosztottságot.
Az ünnep megrendezésében is arra törekedett, hogy ez a nap politikai hovatartozás megkülönböztetése nélkül az egész város ünnepe legyen, nos ebbe rúgtak bele ezzel a szervezéssel jobboldali kollégáink. Így aztán az a százharmincnégy résztvevő is, aki elment a szoborhoz ünnepelni, egy része nem tudva, hogy a helyi FIDESZ ünnepet megosztó törekvéseinek részeseivé vált, belesodródott ebbe az általa nem kívánt helyzetbe.

 
 
 
tovább.    



     
2006. október 21.    
ÖCSI LOVAGKERESZTES
   
     
Hiller István oktatási és kulturális miniszter a Magyar Köztársaság Elnöke megbízásából az 1956. október 23-i forradalom 50. évfordulója alkalmából
a következő kitüntetéseket adta át
2006. október 20-án 10 órakor Stefánia Palotában. A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét kapta Bartis Attila író; Daróczi Ágnes, a Magyar Művelődési Intézet tudományos főmunkatársa;
ef. Zámbó István képzőművész; dr. Gergely Jenő, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára, a történelemtudomány doktora, Kelemen Barnabás hegedűművész; Marozsán Erika színművész; Pálfi György filmrendező; Rózsa György tv-műsorvezető-szerkesztő.
   
     



     
2006. október 20.    
PORTÁS-TÖRTÉNET 3.
   
Dies diem docet.
   
     
Martin Heidegger
Immáron negyedik napja élem a portásság összetett életét. Amely bizonyos nézőpontból hosszú idő, az ontológiai kérdésekkel keveset vagy egyáltalán nem foglalkozó felszínes népek szerint rövid. No, de ne fecséreljük a gondolatot olyanokra, akik csak a felszínt kapirgálják. Mivel a portás életvitel-szerűen, de írhatnám azt is munkavitel-szerűen nem egyedül van, hanem van váltótársa, vele párhuzamosan dolgozó kollégája, főnöke és minden egyéb - egy nincs, hála istennek, beosztottja- mint ilyen, csoportban leledzik. Hát nekem is van három kollégám, pontosabban két férfi kollégám és egy hölgy váltótársam. Közülük is kiemelkedik M. Sándor, általam csak Sándor doktornak nevezett, virtuális nyári ruhatáros, filozófikus gondolkodó és valamikori fűtő, s mint ilyen Prométheusz egyenes ági leszármazottja. S miként köztudott, Prométheusz Iapetosz és Klüméné fia, Atlasz, Menoetiusz és Epimétheusz testvére. Ő volt a legravaszabb a testvérei közül, és nem tisztelte az isteneket. Hát Sándor is hasonló, de mondjuk egyszerűen, hogy félisten. De mert "A jelenvaló lét azonban együttlét is, azaz annak a lehetősége, hogy az együttes jelenvalólét előfordulhasson." (Heidegger) mi hárman vagyunk a házi ranglétra alsóbb népei és azonosak. Pontosabban társaim azonosak én meg közöttük, mint amolyan politikus-féle, a megítélésben inkább szellemi fogyatékos, csendes mosollyal megtűrt szenvedélybeteg.
   
tovább.    



     
2006. október 19.    
PORTÁS-TÖRTÉNET 2.
   
Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita.
   
     
Két iskola 56-os ünnepségének próbáira is sikerült bepillantanom. Bájosak, és mindegyik más. Miközben leskelődtem önkéntelenül is eszembe jutott, tudunk-e mi, ma, 2006-ban jól, autentikusan ünnepelni. No, annak nem tartalmi, lelki, hanem formai elemeit vizsgálva.
Mert, hát milyen példákat kövessünk? Azt-e, ahogy Európa boldogabbik felén ünnepelnek, vagy vannak saját hagyományaink is? Esetleg, alakítsuk ünnepségeinket a kor eszközeihez, formáihoz, módszereihez? S itt vannak bizonytalanságaim. Mert az ugyebár egyértelmű, s ebben nemzeti konszenzus van, hogy úgy ne, ahogy az ötvenes, hatvanas, hetvenes stb. években rendezték az ünnepeket.
De, hát mi nem vagyunk Franciaország, ahol a katonai parádén, majd utána utcabálokon ünnepelnek. A Bastille bevétele, az 1789-es nagy francia forradalom kezdete, a később megalakult "La Premiére Republique". A mai Franciaország már az ötödik köztársaságnál tart, amelyet a II. világháború után a legendás tábornok, Charles de Gaulle alakított meg. Mert mi nem vagyunk európai nagyhatalom, nem voltak gyarmataink és nincsen Légion étrangere, amely "nagy szolgálatot tett a hazáért" Algériában, Afrika, Ázsia "békétlen országaiban" és büszkén vonul a Champs Elysées-n, amelyen egykor a királyi hintók gördültek végig a Tuileriáktól Versaillesba.
 
tovább.    



     
2006. október 17.    
PORTÁS-TÖRTÉNET 1.
   
.... ante portas
   
     
 
Szóval, megérkeztem, pontosabban áttételesen ismét révbe értem, amikor tegnap elfoglaltam a hat órás portás állást. Mert úgy van az, aki volt már egyszer ügyeletes vízműves segédgépész, (olyan portás-féle) az hiába járja meg a tudomány, művészet, a társadalmi raglétra legfelső fokát, mondjuk nyolc évig az ENSZ főtitkára, azért még lelkében, vágyaiban, álmaiban újra segédgépész akar lenni. Azért, hogy a kedves olvasónak némi ismeretei legyenek, a hetvenes évek vízművességről, csupán annyit, hogy ef Zámbóval, Matyóval és az akkor újjászülető szentendrei fiatal avantgarde művészekkel (akkor még segédgépészek) együtt töltöttük be e nemes beosztást a vízművekénél, mementóul hagyva, egy-két szoborban testet öltő művészetet, de leginkább a szellemi nyom hiányát magunk után. Mert hát ki tudja biztosan azt, hogy Tristan Tzara vagy Amadeo Modigliani nem voltak-e titokban, vagy legalább is lélekben portások, csak még e hanyag nyugat-európai művészettörténet nem fedezte fel ennek a huszadik századi művészetre kiható nyomát.

Állok a könyvtár előtt, mint amikor a Turán kiállt a Keleti pályaudvar kormányvárója elé, hogy fogadja Vitéz Nagybányait. No, persze nem oly díszmagyaros, csákós, fokosos lélekkel, mint a kormányzó úr őfőméltósága koronatanácsának tagjai, csak szandálban, farmerban és pulóverben, hogy a halottasházra emlékeztető bejáraton bejussak új állomáshelyemre. Lelkem emelkedett volt, legfeljebb a Pátriárka utcán a boltba, iskolába, hivatalba igyekvőknek nem tűnt fel annyira. De azt bizton állítom, hogy a ház előtti értelmetlen négyszög kertben álló hatalmas öreg ezüstfenyő egyetértően bólintott, mintegy nyugtázva a tettet, és talán kacsintott is, no, ez igen, ez már valami.

   
tovább.    



     
2006. október 15.    
RAGASZ
   
     
 
Megyek az úton, a lámpaoszlopok, mint valami bőrbeteg fémkarok meredeznek a szürke aszfalt szélén. Most megkímélte őket politika, nincsenek rajtuk elárvult, lógó választási plakátok, összefirkált lespray-zett arcképek, ocsmány mondatok. Az alkalmi munkások lekaparták a régieket, csak az eltávolíthatatlan, néhány milliméteres papírdarabkákkal kevert ragasztó-maradék látszik még rajtuk, ahogy matt gyűrűként mellmagasságban mementóként idézik a múlt aberrált politikai küzdelmeit. Örülök, mert 1990 óta első alkalom, hogy az önkormányzati választások után nem kell megválasztott és volt aspiráns kollégáim képét néznem, ahogy áznak és fakulnak az őszi napsütésben.

De mert állandóság csak az égben van és itt e sárgolyón minden változik, időnként visszaváltozik, látom, hogy újabb ragaszok jelentek meg. Bevagdosott szélű fehér fénymásolt papír hirdeti, hogy valamely tanár (gondolom én) napközit, korrepetálást vállal. Tudják, az a fajta módszer ez, amikor letépheted a lap alján fésűsre vágott papírról azt a kis cafatot, amelyre a telefonszámot írták fel. Így, ha szükséged van a szolgáltatására, nem felejted el, hogy mi is volt hívószáma. Mellette másik plakát, narancssárgán bulit hirdet egy vendéglőben. Arrébb a Sztaravodai úton kutyust keres gazdája és ezért papírját ő is az oszlopra ragasztotta fel. Mindegyiken világosan olvasható, azonosítható ki ragasztotta, vagy tetette fel.

Szentendrének van rendelete (jogszabálya arról), hogy ezt nem szabad, sőt tilos és büntetendő is. Így hát most megtapasztalhatjuk, érvényt szerez-e, képes-e érvényt szerezni a rendnek a hivatal, a jogalkalmazó. Mert ha nem, semmi értelme nem volt a választási etikai kódexnek, rendeletünk pusztába kiáltott szó, felesleges szócséplés volt a hosszú órákon át folyó egyeztetés, amíg elkészült jogszabály. Akkor ez az egész, csak bohóckodás, felesleges idő, pénz és papírpazarlás volt. És most hamarosan kiderül majd, jogosan mondja-e a választó, várostárs és lakó, hogy ott a városházán csak lopják a napot, mert a név, cím telefonszám alapján a tettes azonosítható, csak elszánás kell, hogy útját álljuk a rendetlenségnek.

 
 
 
 
 
 
     



2006. október 13.    
ERDEI ISKOLA ALAPÍTVÁNY
   
     
 
Kosztiék, a Erdei Iskola Alapítvány, a legügyesebb civil szervezet Szentendrén. Mindig is irigykedtem rájuk talpraesettségük miatt. Ők aktívak voltak már akkor is, táborokat, akciókat, kampányokat szerveztek, amikor a többség csak álmodozott arról, hogy hát kellene valami civil dolgot csinálni. 1990 óta működtetik az Erdei Iskola Alapítványt, melynek célja, hogy az ember, mint a természet szerves része, cselekvő felelősséget érezzen környezete harmóniájáért.

Ezt a Dunakanyarban megvalósuló, kisgyermekkortól bármely korosztály számára nyújt saját élményen alapuló, pozitív érzelmekre építő tevékenységet. Ehhez a nevelés-oktatás, a felnőttképzés, a zöld turizmus és szakmai kiadványok gazdag választékát kínálják.


Az alapítványnak két bázisa van: a Duna-korzón lévő környezeti nevelési oktatóközpont, és a Szentendrei-szigeten lévő volt városi vízi úttörőtábor.

   
tovább.    



     
2006. október 12.    
MILYEN IS EZ A SZENTENDRE!
   
     
Nos polemizáljunk azon, hogy a bulvárosodás segít-e Szentendrének vagy sem? A BLIKK nevű napilap az alábbi hírt (szenzációt közli) "Nem érezte magát elég tehetségesnek, mégis sikeres lett. Elkapkodták Koós Réka festményeit. … Egy szentendrei galériában bemutatta festményeit, amelyek nagy része záráskor elkelt."

Akkor most örüljünk, vagy duzzogjunk? Ugyanis, ha onnan nézzük, hogy a Szentendre név az egyik legolvasottabb magazinban olvasható, hát jó, rendben. Sőt minden marketinges arról álmodik, hogy terméke, esetünkben Szentendre, pénz, kapcsolati tőke (rakd be már Pistikém lapodba városunk nevét) nélkül is emlegetik. Sőt ha abból indulunk ki, hogy Szentendre a művészetek (értsd alatta a képzőművészetet) városa, hát az összefüggés rendben is volna.

Mondom, rendben volna. Mert hát nem Leonardo da Vinchi, Van Gogh, Czóbel, Picasso, Dali, Pollock neve mellett merül fel, hanem a képzőművészetben teljesen ismeretlen Koós Rékával együtt emlegetik a várost.

 
tovább.    
     
 
   



2006. október 11.    
ÚJ VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT
   
     
Első sor balról, jobbra: Trenka István, Zakar Ágnes, Dr. Pázmány Annamária, Magyar Judit, Dr. Dietz Ferenc polgármester, Gulyás József, Dr. Dragon Pál
Hátsó sor balról, jobbra: Tolonics Gyula, Benkovits György, Horváth Győző, Hidegkuti Gergely, Dicső Zoltán, Hajdu Gábor, Fülöp Zsolt, Radványi Levente, Kiss Károly, Kun Csaba
Őszi délután, hat óra felé jár az idő. Simogató napsütés és hidegen csípős árnyékú nap után vagyunk. A Fő téren még ődöngenek a fáradt lábú japán turisták, valamelyik butikban ragadt társukat várják a megbeszélt gyülekezőre. Úgy kétszázan igyekezhetnek a Városházára. Új és régi új ünnepi öltönyös képviselők, kiskosztümös hölgyek a fontosság tudatától méltóságos arcú meghívottak, megszeppent, büszke tartású rokonok, mosolygós bajuszú barátok, közömbös vagy idétlenkedő párttársak és az eseményre kíváncsi csak éppen bekukkantók szállingóznak a főbejárat felé. A bejárati kapu előtt pallók, benn cementes folyosók jelzik, itt még folyik ház felújítása az októberi ünnepre. A lépcső tetején, a félemeleten, emberektől zsúfolt az előtér és a nagyterem. Mosolygó arcok, vidám parolák, öltönyös remények és bizakodás szavai mindenfelé, az emberzsongásban. Hamarosan kezdődik a Szentendrei Önkormányzat alakuló ülése.

Kezdenénk már, nem hiányzik senki, mindannyian a teremben vagyunk. De a befejezetlen beszélgetés miatt a bejárati ajtóban ragadt álldogálók, a nagyterem közepét elfoglaló hosszú, u alakú asztalsor miatt leszűkült, keskeny közlekedő, a karzat alatt helyüket kereső, mosolyogva ide is, oda is köszöngető, parolázó nobilitások lassú helyükre találása miatt, késünk egy keveset

Felhangzik a Himnusz - gépről. Aztán kissé szégyenlősen ének is, inkább csak motyogva, időnként bele-bele erősítve, semmi focimeccses teli tüdő, semmi templomi zengés, inkább megszeppentséggel - a Kodály módszer csődje. Dragon Pali, a korelnök vezeti az ülést. Ilyenkor ez a kötelező koreográfia, világosítja fel szomszédját az önkormányzati ügyekben jártas mellette ülő, a miért nem Dietz Feri vezeti, kérdésre. Dr. Dragon kimért, mosolygós és elfogódottabb, mint amikor petőfizik, ezért a mikrofontól távol beszél. A karzat alól ezért időnként félhangosan bekiabálnak: - Hangosabban! - s ez, mintha zavarná a fennköltséget, legalábbis néhány ember szeme- villanásából ezt olvasom ki. Pedig a beszóló csak hallani szeretné, mi is folyik, ott elöl, közöttünk, az u asztalsornál.

 
 
 
 
 
tovább.    
     



2006. október 7.    
ÖSSZHANGZATTAN
   
     
 
Megyek át a Fő téren és azt látom nagy a készülődés a Műhely galéria előtt. Tudják, amelyiket a hetvenes években kisajátított a tanács, hogy a szentendrei művészeknek legyen hol kiállítani és árulni szitanyomataikat. Kisiskolások, kamaszok és két felnőtt, olyan tanár-féle rakosgatja a kottaállványokat, hangszereket. Lehetnek vagy harmincan, vonósok,nagybőgőstől a hegedűsig, egy diák szimfonikus kamarazenekar. Kísérletet teszek megtudakolni kik is lehetnek. Kiderül, hogy norvégok, és saját szervezésükben turnéznak. Úgy gondolják, fellépnek Szentendrén is. Nem kíváncsiskodom tovább, mert éppen kezdenek, és az a harminc körüli férfi, aki oly szorgalmasan irányítgatja a társulatot, majd hamarosan bemutatja zenekarát a nagyérdeműnek. Így is történik. Csakhogy olyan hihetetlen norvég akcentussal mond el három francia mondatot, hogy semmit sem értek. Meg hát a francia nem megy nekem, hisz hol van már 1966, Szikra Ferenc különórái, amikor a francia nyelvre próbált néhányunkat okítani.

Kellemes volt az idő, simogató az októberi napsütés, olyan, mint "Október", Ferenczy képen és hát zene is kellemes volt. Mi kell még a szentendrei Fő téren? Bennem meg mindenféle zavaros gondolatok jártak a helyi politikáról, egyezkedésről. Kerestem magamban a választ arra, vajon miért nem tud a legparányibb gesztust sem tenni a másik fél, a jobboldal, miért érzik úgy, ha győztek, ránk semmi szükség. Pedig én naiv, a választási kampányban még azt gondoltam, hogy a polgármester összefogásra buzdító szavai valódi belső meggyőződésből szólnak. De most úgy látom az a háromezer szavazat, a ránk voksolóké számukra nem létezik. Igaz, feleannyi, mint többségé. De vallom ma is, attól mert valaki az asztal egyik vagy másik oldalán ül, még mondhat, képviselhet olyan gondolatot, érdeket, értéket, amely az egész közösség számára fontos.

   
tovább.    
     



     
2006. október 4.    
KORMÁNYALAKÍTÁS SZENTENDRÉN
   
     
Alakul a helyi önkormányzat. Megkezdődtek a "kormányalakítási tárgyalások". Jobb híján így nevezem azokat a megbeszéléseket, amelyek eredményeként kialakul majd, hogy hány és milyen bizottságok lesznek a képviselő testület mellett. Lesznek-e tanácsnokok és lesznek-e albizottságok, munkacsoportok. Ebben az önkormányzati törvény szinte teljesen szabad kezet ad az önkormányzati testületeknek. Két bizottság felállítását jelöli meg csak kötelezően, a jogi és a pénzügyi ellenőrző bizottságot. A többi azon a döntésen múlik, hogy milyen a település jellege, milyen feladatok vannak a város, a testület előtt. Arról is tudósít ez a döntés, hogy a többség (mai estünkben a jobboldal) akar-e hatáskört adni ezeknek. Vagy minként az 2002-2006 között történt, a többségre jutott ellenzék akaratából szinte mindenben a képviselő-testületnek kell döntenie és ezért üléseznie alkalmanként reggeltől napestig.

Nos, a tetemrehívás első pillanata ez, most fog kiderülni, demokratikusan kívánja-e irányítani a többség és polgármestere a várost, vagy sem. Mert ha minden pozíciót maguknál tartanak és csak a kötelezően az ellenzéknek járó pénzügyi ellenőrző bizottság vezetését kínálják fel, világos üzenet még a vaknak is. A hatalom a nyertes jobboldalé, minden bizottsági elnöki poszt az övék, nem osztják meg a munka egy cseppjét sem a másik féllel, nincs szükségük támogatásra, legfeljebb csak arra kellünk, hogy bólogassunk.
De most azt is kifejezhetik, hogy összefogással és demokratikusan akarják a várost irányítani, hogy minden képviselő közreműködésére számítanak, ezért megosztják a hatalom és felelősség egy részét.

Miakich és támogatói, amikor 2002-ben megnyertük az előző önkormányzati választást, alpolgármesteri ajánlatot juttattunk el dr. Dragon úrnak. Sajnos nem fogadta el. Két tanácsnoki helyet biztosítottunk az akkor ellenzéki Fülöp Zsoltnak és Wachsler Tamásnak, és három bizottsági elnöki posztot ajánlottunk fel. Mindenki emlékezhet rá, hogy dr.Pázmány Annamáriát az egészségügyi, szociális, dr. Dietz Ferencet a jogi, igazgatási és dr. Dragon Pált a pénzügyi ellenőrző bizottság élére választottuk egyetértésben jobboldali képviselő társainkkal, akik ekkor még kisebbségben voltak.

Most, 2006-ban nem egy képviselői székkel, ennél nagyobb arányban nyert jobboldal Szentendrén. Nyugodt többsége van dr.Dietz csapatának a képviselő-testületben. Napokon belül feketén-fehéren kiderül, hogy komolyan gondolja-e a polgármester úr és nemcsak kampányszólam, hogy összefogást akar, azt, hogy Szentendre mindenkié ideológia, világnézeti megkülönböztetés nélkül. Mert ha csapata tagjainak minden poszt kell, és rá is kényszerítik akaratukat, rossz előjel a jövőjére nézve. Hiszen így könnyen kiszolgáltatottá válhat majd később, fontosabb döntéseknél is a város első embere.

 
 
 
Dr. Dragon Pál,
aki olyan fölényesen, annyi szavazattal nyerte ezt a választást, amennyivel az angol parlamentben képviselő lehetne, úgy hírlik nem lesz alpolgármester.



     
2006. október 3.    
UNÓÓÓ!
   
     
Mikor kamaszodtunk Andris volt az első kisgyermek a családban. Idősebbik unokatestvérem fiacskája. Mindenki örült születésének, nagynénik, nagybácsik, rokonok hada őt sztárolta, mint elsőszülöttet. Gügyögött neki, mint egy féleszű, megcsippentette arcocskáját, mondogatta csecsemőnek szánt hülyeségeit. " Mond szépen, Maaargit néni, mert én vagyok a te nagynénikéd, bizooony! De Andriska nem szólalt meg, legfeljebb elsírta magát, amikor Margit néni hatalmas orrát meglátta, amikor puszira odahajolt. De egyszer, meglátta az üres kéménylyukat a falon, és felkiáltott, únóóó. Azt, hogy papa, mama, nem, csak annyit, hogy únóóó. Hatalmas sikert aratott a családban. Vitték őt mindenhova, ahol lyuk volt, ő meg szorgalmasan előadta tudományát, mondogatta unóóó, unóó! Andris már felnőtt, családja van, mérnök. A családban azóta az unóóó, a lyuk, a semmi.

Szóval itt van ez az okker épület, az új rendőrség, amely számomra, hogy az előbbi történetemhez kapcsolódjak, unóóó. Nem szép, nem jó, egyszerűen unóó. Örülünk, hogy kész van, hogy végre van elegendően nagy és komfortos rendőrségünk. Nem kell tovább a közszolgáknak zsúfolt öltözőben egymás hegyin-hátán öltözni, parányi irodákban ügyet intézni, végre elférnek, van kellő mennyiségű mellék és kiszolgáló helyiség, garázs az autóknak, csak hát az egész, az esztétika, a forma, nekem unóó.

 
tovább.    



     
2006. október 2.    
INDUL A ...
   
     
Megmondom őszintén, én nem nagyon bánom, hogy ellenzékbe kényszerültem. No, nem örülök annak, hogy fideszes vetélytársam úgy elpáholt az önkormányzati választáson, mint Döbrögit Lúdas Matyi a rajzfilmen . Mert, bosszantó is lehetne, hogy úgy látszik a személyes teljesítménynek alig van szerepe a választók döntésében. Helyette az éppen aktuális nagypolitikai hangulat a döntő. Így, mint Izbégen mondják, ha az ellenjelöltek traktorok lettek volna, akkor is nyernek. No, de hagyjuk ezt, inkább találgassunk, hogyan is áll fel majd az új szentendrei önkormányzat.

Mert hát "új műsorhoz új férfi kell" mondja az operett sláger és ez igaz is, hisz a nagy többséggel megválasztott polgármesternek szüksége van segítségre, alpolgármesterre a város vezetésében. Ahogy nézegetem az új és a régi-új testületi tagok névsorát, vizsgálgatom ismereteiket, önkormányzati gyakorlatukat, érdekes összeállítás körvonalazódik. Ugyebár, a két vesztes (bocsánat, a liberálisok nyerteseknek látják magukat görbe tükrükben) párt képviselője nem lehet az, mert hát akkor miért volt a nagy hajcihő, a voksolás. Pedig Gulyás József és Radványi Levente személyében két korábbi alpolgármester fog ülni a testületben.

 
tovább.    



     
2006. október 1.    
RÉGI ÚJ ARCOK A TESTÜLETBEN
   
     
 
A dr. Dietz vezetésével felálló FIDESZ-es szentendrei koalíció megnyerte az önkormányzati választást. Tíz képviselővel abszolút többsége van a Szentendrei Önkormányzatban, míg a fennmaradó helyek közül négy az MSZP-nek, kettő a SZDSZ-nek, egy mandátum az Együtt Szentendréért, Horváth Gusztáv-féle civil szerveződésnek jutott. Gratulálok a nagyarányú győzelemhez!

Így hát, nem csak országosan taroltak a narancs színben indulók, de a trend érvényesült Szentendrén is. Abszolút többség, világos kép és egyértelmű a felelősség is, amely most nem tüntethető el, mint az Miakich idejében történt, hogy miközben jobboldali többség hozta a döntéseket, a lakosság úgy tudta ez a polgármester és támogatóinak döntése. De ne hánytorgassuk fel, ez már a múlt.

Érdekes, mondhatni meglepetés-csapattal lép nyolc év után ismét pályára a szentendrei jobboldal. A Dicső Zoltán, Horváth Győző, Kiss Károly és társaikkal felálló csapat így első látásra sok mindenre képes. Bár számomra még keveset mond Hidegkuti Gergely, Tolonics urak neve, de ettől még lehetséges, hogy Szentendre megújulásának letéteményesei, csak én nem találkoztam velük eddig a közéletben. Korábban képviselőséget vállaló több régi-új is akad a megválasztottak között. Ilyen Kun Csaba 2002-es polgármester jelölt és 1998-tól 2002-ig önkormányzati képviselő, Kiss Károly aki az első ciklusban még a Kisgazda Párt színeiben jutott az önkormányzatba, majd hármat nem saját elhatározásából kihagyott. Vagy az előző ciklus óta a városházi székeket koptató dr. Dragon Pál aki most harmadik ciklusát kezdi. Fülöp Zsolt aki már 1994 és 1998 között ült már az önkormányzatban és a legutóbbi ciklusban is. Második képviselői ciklusát folytatja Horváth Győző, Magyar Judit, dr. Pázmány Annamária, Radványi Levente, Simonyi György, Zakar Ágnes. Most úgy van, hogy az országgyűlési képviselő, korábbi alpolgármester megyei alelnök Gulyás József is tagja a grémiumnak. (Bár szerintem csak korlátozott ideig) Tehát, nagyjából egészéből maradt a régi gárda. Most lépnek először a sorompók közé, Dicső Zoltán, Hajdú Gábor rákóczis iskolaigazgató, Hidegkuti Gergely, Tolonics György, Trenka István. Minden esetre, elsőre érdekes névsorú és összetételű a Szentendre jövőjét alakítók névsora. Érdekes jelenség, hogy a legkevésbé politizáló és választókerületéért mindent megtévő Hankó Lászlót is büntették a választók.

"Fiúk fel a fejjel, a harsona zeng," énekelhetnék, mert tennivaló van bőven, ahogy én azt a politikára vaksi szemeimmel látom. Mert ha hamarosan nem lesznek uniós projektek, milliárdoktól eshet el, és ha sürgősen nem konszolidálják a városi költségvetést, bedőlhet Szentendre. Ez nem pillekönnyű feladat kezdésnek.

 
 
 
     



     
2006. szeptember 30.    
MARCI BÁCSI
   
     
Marci bácsi volt az utolsó valódi kis egzisztencia a Szamárhegyen, amolyan szatócsboltos. Agglegényként élt öreg házában. Üzlete, amely alig volt 25 négyzetméteres, szemben volt található a Vajda Lajos által híressé vált vasrács ablakos Mildenberger Pista bácsi házával. Igazi vegyesbolt volt, kicsi, de valódi vasrolós, kirakatos, amelyben áru híján, az ötvenes években a "Dolgozzatok, mert fogy a kenyér!" szövegű, plakát fakult a bágyadt napsütésben. Ekkor már állomosították, a bolt is már csak önmaga árnyéka volt, neve Népbolt lett. De a hegyeiket nem tudták eltántorítani, ők továbbra is a Pap Marci boltjának nevezték. Régi házunktól ötven méterre, a valamikori Szent Imre herceg, később Bartók Béla úton. Ide küldött át rendszeresen anyám, ha kiderült, hogy nincs otthon élesztő, elfogyott a Trisó, vagy VIM, hogy ugorjak át. De akkor is, ha meglátta kapunkból, hogy szomszédok sietnek a bolt irányába és ő éppen valami abbahagyhatatlan munkát végzett, ilyenkor kenyérért kellett szaladnom. Amit ugyan előre felírattak, félretettek, de csak addig, amíg el nem fogyott. Mai ifjak nem ismerhetik, hogy a nem is olyan távoli múltban nem volt természetes, hogy lehetett friss kenyeret, péksüteményt kapni, húsról vagy banánról nem is beszélve.  
 
tovább.    
     



2006. szeptember 29.    
SZORONGOK
   
     
 
Szorongok. No, nem a választás kimenetele miatt, amiatt szorongjon, akinek más dolga sincs. Mert, hát tudom én már tizennégy éve, hogy nem képviselői munkám, nem is várospolitikai felkészültségem, szorgalmam, kiadványaimban, szórólapjaimon, internetes oldalamon írtak alapján fognak dönteni kedves választóim, hanem az éppen aktuális nagypolitikai hangulat, a templomban körbeadott cédula, fülbesúgás, pletyka alapján, így várom ítéletüket, már előre belenyugodva döntésükbe. Hanem azért, mert munkahelyre pályáztam, tisztességesre. Miként anyám immáron huszonöt év óta mondogatja - valami tisztességes munkahelyed lehetne már fiam -, és most ilyenre pályáztam és nem tudom felvesznek-e. Pontosabban jelentkeztem, mert pályázatot nem kellett írnom, sajnos (talán abban jobb lettem volna, mint egy pofaviziten). De nehogy valaki azt higgye nagydoktoris dolog ez, hiszen nekem még icipici sincs, hanem olyan nyugdíjas-féle portásnak.
   
tovább.    
     
     
    a lap tetejére
X