főoldalra  
   
KOMPARATIV LUDASKÁSA
   
   
 
Azt hiszem, baj van a memóriámmal. No, ez nem új dolog, különösen másoknak, de nekem megtapasztalni, szembesülni vele, hát, mit is mondjak, nem kellemes élmény. Történt ugyanis, hogy a mustár színű szentendrei újságban azt olvastam, hogy a polgármester úr ma este a Petőfiben a Petőfi Hagyományőrző és Kulturális Egyesület Stéger közi házában, magyarul a Malatinszky házban ismerteti, bemutatja városfejlesztési programját. Hát ez bíz nem olyan dolog, amiről annak, aki Szentendrét egy kicsit is komolyan veszi, vagy csak városának tartja, távol lehet lennie, különösen, ha az illető önkormányzati képviselő.

Még a sors is kezemre játszott, mert délután a Könyvtárban Jószai Attila, a Corvinus egyetem tanára EU regionális politika és nemzeti fejlesztési terv címmel adott elő. És a foglalkozáson, nem mellékesen, városfejlesztési stratégiák, tervek és programok készítéséről beszélt. Ismerteket kaphattunk arról, mi a különbség a ciklusprogram, a munkaterv, a szerkezeti és szabályozási terv, valamint az unióban szinte követelményként megjelenő városfejlesztési stratégia, terv és program között. Így hát kicsit felkészülve és nagy várakozással vágtam neki dr. Dietz fórumának, pedig otthon már várt az akkorra éppen elkészült ludaskása. No, mit mondjak, nem volt csekély a csábítás, hogy ne a stratégiát, hanem a papucsot és ludaskását, tetején libamájjal gondosan körülrakva, válasszam. Mikor kollégámnak elmondtam, hogy én mégis mit csinálok, csak annyit mondott - Te egy hülye vagy! És, azt hiszem, igaza volt.

Az unios tréning elhúzódott, és mire a Petőfibe értem, már Kun Csaba, az új alpolgármester éppen rendeleteink deregulációjának fontosságát ecsetelte. Mint aztán lassan kiderült, ez legkevésbé sem szakmai fórum, hanem, és mint a későbbi tudósításokban is már így írták, lakossági fórum, olyan általános, szokásos.
Nem lebecsülve a lakossági fórumok fontosságát - voltam már úgy háromszázon, 1975 óta -, de én, miközben az ismerős és eddig általam még nem ismert felszólalókat hallgattam, a ludaskása illatát éreztem, pedig ez már azért sem volt lehetséges, mert a Petőfi klubháza vagy hetven méterre van házunktól és vagy öt ajtó választott el.
Hát volt itt mindenféle, ami ilyen alkalmakkor lenni szokott, rend és térfigyelő rendszer, a Pap-szigeti kútfúrás ügye és a kőhegyi betörések, felszólalás a fekvő rendőrökről és hitelüket vesztett élő társaikról, javaslat okosabban kialakított kereszteződésre és kátyú így, úgy és amúgy, a hitelesség problematikája és a kistérségi együttműködés javításának feladatai. S a végére, a pilisi legendák, jelenésről és különleges buborékokról videó-felvételen, hogy a dolgot Mészáros János, dr. Dietz kampányfőnöke, a Pap-szigeti kemping tulajdonosa és a városi melegvizes kút fúrásának együttműködő partnere azzal a történettel zárja, hogy egy amerikás magyar ismerőse szerint, még a szexuális hatékonyság tekintetében is utolérhetetlen hatású a mi Pilisünk, de, mint mondta kuncogva, részleteit itt és most, a hölgyek jelenlétére való tekintettel nem ismerteti.

Én pedig ott ültem a reggel öt óra óta való talpon-levés után, fáradtan, éhesen, és már csak a sárgásan zsíros, libamájjal gondosan díszített ludaskására tudtam gondolni. Már nem érdekelt az sem, hogy a városi stratégiához először is gondosan gyűjtött, rendszerezett adatokra van szükség. Hogy áldásos és hatékony módszer lehet a komparatív, összehasonlító metodika, amely a politikai kultúra kutatásában mérföldkőnek számít Gabriel Almond és Sidney Verba óta. No, és persze amiért jöttem, amire kíváncsi lettem volna, hogy vajh milyen is lesz a dr. Dietz-féle prioritási lista, mit tart fontosnak és folytatandónak és mit elvetendőnek a polgármester és milyen cselekvési programok kidolgozását ajánlja majd elfogadásra testületünknek. De azt hiszem, baj van a memóriámmal, mert ilyenekről nem hallottam és valószínűleg igaza lehet barátomnak, amikor elmeállapotomat így ecsetelte, - Te egy hülye vagy!

  a lap tetjére