Akkor most örüljünk, vagy duzzogjunk? Ugyanis, ha onnan nézzük, hogy a Szentendre név az egyik legolvasottabb magazinban olvasható, hát jó, rendben. Sőt minden marketinges arról álmodik, hogy terméke, esetünkben Szentendre, pénz, kapcsolati tőke (rakd be már Picikém lapodba városunk nevét) nélkül is emlegetik. Sőt ha abból indulunk ki, hogy Szentendre a művészetek (értsd alatta a képzőművészetet) városa, hát az összefüggés is rendben volna. Mondom, rendben volna. Mert hát nem Leonardo da Vinchi, Van Gogh, Czóbel, Picasso, Dali, Pollock neve mellett merül fel, hanem a képzőművészetben teljesen ismeretlen Koós Rékával együtt emlegetik a várost.

Hát akkor háborodjunk fel? Mert hát micsoda dolog az, hogy egy ilyen patinás nevű (a magyarországi képzőművészetben legalább is) város képzőművészetét és a hölgyet együtt emlegetni? Bizonyosan vannak olyan szentendrei művészek is, akik a kvalitás iránti elkötelezettségből, média-féltékenységből, egyszerű irigységből, szakmai gőgből ezt felháborítónak tartják. Lelkük rajta, csináljanak világhírű alkotásokat, akkor majd ők is bizonyosan a címlapra kerülnek. Vagy szenzációhajhász, szemétláda minden újság, magazin és írója, aki nem tiszteli Vajda Lajost, Czóblet és Barcsayt azzal, hogy csak őket emlegetik Szentendrével és képzőművészettel együtt.

De, vajh a kapitalizmus mai globálisnak is nevezett korszakában elvárhatja-e az ember a szerkesztőktől, médiáktól, akik abból élnek, ha sokan olvassák, nézik, hallgatják őket, hogy olyanokról írjanak, akiket a kutya, vagy csak egy nagyon szűk kör érdekel. Persze, ilyenkor a nálunk boldogabbik nyugat-európai országok egyes lapjaira szoktak hivatkozni. Csakhogy azok angol, francia, német nyelvűek és ott a kis olvasótábor, vásárlói közönség is akkora, mint nálunk egy-egy médiasiker esetén. A magyar kultúra az önköltségért dolgozik. Hogy példát is mondjak, és ne csak nyugatról essék szó Csingiz Ajtmatov kirgíz-orosz költő és prózaíró által egy interjúban elmondottat említem, aki azt mesélte, hogy könyvét csak 400 000 példányban adták ki, míg egy kezdő magyar költőjét 5000-ben.

Hát ez van, számít a nyelvi, kulturális környezet nagysága, az ismertség, sőt talán jobban is, mint azt mi sokszor gondoljuk. Akkor hát jó-e, hogy Koós Réka névét Szentendrével és képzőművészettel együtt említik?