Ezekre a közgyűlés előtti, röptében összehívott bizottsági ülésekre az a jellemző, hogy ilyenkor úgy darálnak,szavaztatnak, mint a malomban, mert hát fél óra múlva kezdődik a megyei közgyűlés, és akkor véget kell vetni úgy is a tanácskozásnak. Lehet, hogy e miatt, lehet, hogy azért mert a tagok többsége vadonatúj megyei képviselő és külsős, és még tart attól, hogy eltéved a XIX, századi klasszicista vármegye épületének labirintusában, és csak napok múlva kerül elő, de a hangulat olyan volt, mint egy jéggyárban januárban.

Semmi mosoly, semmi szevasztok, és úgy vonultak be fideszes vezérkarék, mintha a kivégző udvaron lett volna a mai ülés, csak kétszáz évvel ezelőtt, és valakit hamarosan éppen ötven botütéssel sújt majd a hajdú. Semmi viccelődés, egymás hátba csapkodása, ugratás, semmi humor, csak a mi de marhájul fontosak vagyunk és ezért ráncos a homlokunk, kissé bizalmatlanul, arcok.
Pedig, az előző két ciklusban a kulturális bizottságnak (összevonták az oktatásival) az egyik, szerintem fontos jellemzője volt, hogy tagjai, álmodozó, széplelkű népművelők, hétvégéiket és éjszakáikat rendezvényeken töltő egyszemélyes kultúrház igazgatók, meg mindenféle filoszok, művészetekkel, zenével, irodalommal és persze színházzal foglalatoskodók. Ők oldottabbak voltak, ugyan időnként kicsit pongyolák is, túlzottan lelkesülők de kellemesen humorosak. A tizennégy év alatt gyakran éreztem úgy, mintha, valamiféle kötelező feladatot teljesítetünk azzal, hogy bennünket, akiket a kultúra ügyében egy asztalhoz ültetett politika, azzal is megbízott, idővel kis közösséggé váljunk, akik enyhe cinkossággal védenek, óvnak értékeket, szokásokat és többet képviselünk, mint a jéghideg politikai érdekek. Mert hát könyvtárakról, múzeumokról és alig éledező kis közösségekről, zenéről meg hasonló kevéssé katonás dolgokról folyt itt a szó. Ezért a politikusok őrmesteres jobbra- át és balra át-ja itt nem volt divat, azt meghagytuk a tanúban és vádlottban gondolkodó ügyvédeknek a jogi és egyéb bizottságoknak.

Most bizonytalan vagyok, mert könnyebb úgy dolgozni -ha munka egyáltalán, időnkint több száz oldalt átolvasni, tárgyalni, egymást győzködni - hogy akik egy asztalnál ülnek, azok annak ellenére, hogy más politikai párt képviselői, emberként, azonos szakmájúként elfogadják, sőt neadjisten még tisztelik, sőt időnként meg is csipkedik egymást. De maradjunk annyiban, a dolgot inkább tudjuk be a kezdeti bizonytalankodásnak, mert hát a kissé decens, de csinos, szingli viselkedésű Gazdikné Kasa Csilla elnökasszonyunk sem tudta, hogy ahhoz, hogy a testület, estünkben az Oktatási, Művelődési és Műemlékvédelmi Bizottság állásfoglalást hozzon, nem a határozatképtelenség a feltétel, hanem, hogy nem az adott testület döntési jogköre legyen az ügy. De hát ne akadjunk fel minden apróságon, van idő még, majd megtanulja. Meg hát ott van a szakmai apparátus -ma is ott volt,- akik közül, valamelyik hölgy vagy úr elmondja majd, mennyi is a négyszer kettő. Csak nehogy a januári leépítéssel attól a munkatársától szabaduljon meg az új megyei önkormányzati vezetés, aki ért is hozzá.

Ja, hogy miről döntöttünk -bocsánat, alakította ki álláspontját a határozatképtelen bizottság egymás után, sorjában, vita nélkül és teljes egyetértéssel,

1. Előterjesztés Térségi Integrált Szakképző Központok létrehozására kiírt pályázatok végrehajtásának fenntartói döntéseiről
2. Előterjesztés a közgyűlés és szervei szervezeti és működési szabályzatáról szóló 14/2001. (VI. 15.) Pm. sz. rendelet módosítására
3. Előterjesztés takarékossági intézkedések megtételére
4. Előterjesztés Pest Megye Önkormányzatának 2007. évi költségvetési koncepciójáról
5. Előterjesztés közoktatási intézmények alapító okiratának módosítására - I. ütem