De, hát mi nem vagyunk Franciaország, ahol katonai parádés nemzeti ünnepen, majd utána utcabálokon ünnepelnek. A Bastille bevétele, az 1789-es nagy francia forradalom kezdete, a később megalakult "La Premiére Republique". A mai Franciaország már az ötödik köztársaságnál tart, amelyet a II. világháború után a legendás tábornok, Charles de Gaulle alakított meg. Mert mi nem vagyunk európai nagyhatalom, nem voltak gyarmataink és nincsen Légion étrangere, amely "nagy szolgálatot tett a hazáért" Algériában, Afrika, Ázsia "békétlen országaiban" és büszkén vonul a Champs Elysées-n, amelyen egykor a királyi hintók gördültek végig a Tuileriáktól Versaillesba.

Vagy a brit modellt utánozzuk, ahol az Egyesült Királyság közös nemzeti ünnepét a ''Trooping the Colour'' nevű zászlós díszszemle jeleníti meg, amely a királynő hivatalos születésnapi ünnepsége is, amit általában június második szombatján tartanak. Ahol tíz éve még a királynő katonai uniformisban, tizennyolcadik századi pompával fogadta a vörös zubbonyos, medveszőr kucsmás díszezredek köszöntését.

Akkor talán a német modell, ahol 1990 óta a nemzeti ünnep a Német Egység Napja? Milliós tömegben, lufival, virslivel, sörrel, vidáman, felszabadultan a Brandenburgi kapu előtt, mint ahogy nálunk május elsején.

Ha ezek szerint nem, akkor hogyan? A harmincas, negyvenes évek módján? Pártás lányokkal és katona-sapkás leventékkel, virágos diadalkapukkal, hősies szónoklatokkal, díszmagyarba öltözött felsőbbségekkel? Ez így anakronisztikus lenne, és túl nosztalgikus is. Akkor hát hogyan, hogyan kell ünnepelni a szabad, demokratikus, de eddig sok csalódást hozó kapitalizmusban?

S ahogy én látom, kialakulóban van egy sajátos eklektikus megoldás, amely kicsit nyugat-európai, kicsit ámerikai, zászlólengetős, és amelyre talán a legerősebb hatással az 1983-as augusztusi városligeti szánkózó dombon bemutatott rock-opera, azóta tucatnyi alakításon, rendezésen is átment István a király van. Legalább is, a zenék, táncelemek számomra ezt idézték fel, mintha ez lenne mára az ünnepi metódus egyik formája. S a másik, ami talán, most az ötvenedik évfordulón először lesz az ünnep fontos része, a mozgókép, a dokumentum-fotó és -film.