S bár polgármester és hivatala a meghívókban úgy tüntették fel a rendezőket és rendező szervezeteket, hogy ezzel érzékeltessék, hogy melyik a város hivatalos ünnepsége, így is rányomja e napokra bélyegét, ötvenhat örökségének kisajátítási kísérlete. Így a polgármester azon törekvése is zátonyra futni látszik, hogy mentesítse a várost, a budapesti pártközpontok közvetlen akaratától, ha akarja, ha nem, rá kell jönnie, hogy korlátozott a mozgástere. Pedig aki ismeri a szentendrei 56-os forradalom történetét, pontosan tudhatja, hogy éppen az összefogás és nem a megosztottság volt a jellemző. De hát honnan ismerhetné a többség, legfeljebb a most megjelenő Máté György 56-os könyvéből egy-egy szerény részletét.

Donáth Ferenc egy korreferátumában, az október 23-ával kezdődő eseményeket forradalomnak és szabadságharcnak nevezte és a nagy forradalmak közé sorolta. "Ezen a megmozduláson egységben léptek fel a hazafias nemzeti és progresszív erők. Először fordult elő, hogy a munkásosztály önálló társadalmi erőként jelent meg. Nemcsak az értelmiség, hanem a munkások és a vidékiek is saját szervezeteket alakítottak és társadalmasították az állami tulajdont." Szentendrén az új munkástanácsok felelősen irányították az üzemeket, olyan döntéseket is vállaltak, ami ott és akkor nem volt könnyű. A nagy forradalmi lelkesedésben a kéziszerszámgyárban gyűlésen követelték, hogy addig sztrájkoljanak, míg Magyarországon szovjet megszállók vannak. De éppen az akkor új, titkos szavazással hét- három arányban megválasztott munkástanács vezetője, Györe Bandi bácsiék döntöttek úgy, győzték meg kollégáikat, hogy kell az új országnak a szerszám és ezért felvették a munkát, dolgoztak. Zauer Jani bácsiék döntéseire is éppen a felelősség volt a jellemző, hogy a város nyugodt, atrocitások mentes működését biztosítsák. Ez is a forradalom öröksége, nem csak a budapesti harcokban sok fényképen látható, az Iskola utcában, albérletben lakó falábú Janié, ezt is illik ismernie annak, aki Szentendrén él.