Laca mindig megbocsátó volt velem, bár nem tekintett művész-társnak -igaz, nem is akartam az lenni,- no de ez másodlagos. Olyan csapódó, valamikor, egyszer-egyszer kiállító, de aztán rossz vizekre tévedő civil voltam szemében mindig, kicsit megértő lenézéssel, politikus. Hát így van ez, az ember vagy válasszon tisztességes foglalkozást, vagy ne nyafogjon, ha a társadalom, pontosabban az emberek szemében az, ami. S ha már ami, ne akarjon másnak látszani.

Szóval már akkortól, - nagyon régóta- ismerem őt, mondhatni úgy is, hogy több hektónyi kávé lefőtt azóta a Művész presszó kávéfőző gépén, hogy először találkoztunk. Volt hogy nap, mint nap, mostanában ritkábban, mert hát ő Sárospatakra költözött. Aztán meg nagy ember lett belőle is, mindenféle kitüntetésekkel művész és ismert tévés szereplő és legenda az ifjúságnak. S ha már hivatkozni meg dicsekedni lehet, most és itt szégyenlősen bevallom őszintén, legnagyobb és egyetlen színházi sikeremet neki köszönhetem. Amelyet 1973-ban, művének bemutatásával arattam -marha nagyképűen hangzik,- mert nem is színházban volt a bemutató, hanem egy, ma már szitoknak számító és legtöbb korombeli által letagadott iskolában. Ugyanis, amatőr szereplőkkel előadtuk, fejünkön korabeli színes gumi úszósapkákban, az egyik szabad versét, vagy másképpen, szövegfolyamát, szabad prózáját.

Mert, már akkor, motoszkált, ficergett (BP) benne a magyar nyelv iránti vonzalom, sőt, megjelentek kis írásai is Batukármen néven a SZEVI-ben. Igaz, akkor még lehetett ilyet tenni, mert nem volt kötelező telerakni a Szentendre és vidékét győzelmi jelentésekkel, pontosabban kellett volna, de a szerkesztőtől a külső munkatársakig és portásig!!! egységes arcvonalat alkotva szorítottuk ki amennyire csak lehetett ezeket a lapból, arra hivatkozva, hogy az úgy is elolvasható majd a Népszabadságban.

Laca akkor igencsak vonzódott a DADA-ért, ezért íme egy idézet, a korszakot megszólítandó és főbólintást előidézendő:
"Az ezer kisagyú raszta a legbosszantóbb szokásokkal, akik merev burzsoá-mutatóujjal szolgálnak fel tárcahasábokat (ó, pasztózus pisálás), hogy pénzfolyamokat csaljanak elő, s ezért olyan elhanyagoltságot keltettek, hogy attól egyes hölgyek még ma is rosszul járnak. (Reflektáljunk három percig a félrekezelt optika pszichózisára; klinikai tünet, elsősorban: a selyemharisnyák alábecslése; másodsorban: emésztési zavarok.)"

feLUGOSSY LÁSZLÓ: KÉK PÁNIK KÁVÉHÁZ című könyvének bemutatója lesz november 25-én este hatkor. Az est része Laca alkotói filmjének bemutatója.

feLugossy László (1947) jelenleg Sárospatakon élő Munkácsy-díjas képzőművész, performer, a valamikori Bizottság zenekar énekese, dalszerzője, a hazai underground mozgalom máig meghatározó tagja, Tarr Béla filmjeinek szereplője.
A Kék Pánik Kávéház (a feLugossy László által választott műfaji megjelölése szerint: a hülyeség kis könyve) szabad prózák gyűjteménye, a szerző vallomása szerint adalék a világ abszurditásához.
Bemutatja: Zemlényi Attila, a Szoba Kiadó ügyvezetője
A kötetet a párizsi képzőművész, aatoth franyó tervezte és a miskolci Szoba Kiadó Könyvkiadó jelentette meg.