2007. március 20.  
JÖVŐKÉP I.
 
   
 
Szóval itt van ez a koncepció, jövőkép, stratégia, amiről mostanában oly sok szó esik. A vízió arról, hogy milyen is lesz Szentendre a huszonegyedik században. Aztán a stratégia, a döntések sora egymásután és egymással összefüggésben, amelyből világosan kiderül, hogyan és mikorra, mit gondol erről a város irányítására szegődött grémium.
Bizonyosan össze is lehetne különbözni rajta, már persze csak azokkal, akiknek van ilyen képük, mert hát, akinek nincs, azzal bajos. Ugyanis úgy harmadik éve, hogy Szentendre szinte testileg érzékelhető módon a város új jövőképet követel magának.
Nem, ez nem azt jelenti enélkül nem tud tovább működni a város, csak azt, ha nincs, akkor lélek nélküli lesz minden döntés. Mert ha nincs cél, amit elérni kívánsz, ha nem tudod, mit, miért teszel, mit kell előbbre és mit hátrébb sorolnod bizony bajban vagy. Ugyanis akkor nem tudod, hogy a láncszemek, amelyek összekapcsolása a dolgod hogyan illeszkednek egymáshoz. S a díszes násfa helyett csak gubanc lesz ékszered.
Követeli magát a jövőkép és leginkább az, hogy a döntések, útról és hídról, közlekedésről és iskolaépítésről, kultúráról és belterületbe vonásról összehangoltak legyenek. Persze lehet úgy is, hogy mondjuk, kikönyököljük, zsaroljuk, hogy vonjanak belterületbe bizonyos földdarabot, mert megígértük egy csoport választónknak és közben arról papolunk, hogy elég volt a város túlnövéséből, a bevándorlásából, hogy ki kell tenni Szentendrére, a megtelt táblát
. /tovább/
 
   


   
2007. március 13.  
FURCSA PÁR
 
   
 
Azt, hogy a szentendrei alpolgármester és Hegyi Gyula európai parlamenti képviselő jóban lennének, ismerve mindkét embert, enyhén szólva is kétlem. Az lehetséges, hogy ismerik egymást, de azt nem hiszem, hogy az alpolgármester úr azért terjesztette volna be javaslatát ma a képviselő-testületnek, mert, mint írják az uniosok,
"Magyar képviselő lett az Európai Parlamentben a GMO-témák jelentéstevője. Hegyi Gyulát (MSZP) jelölték ki az Európai Parlamentben a genetikailag módosított szervezetekkel (GMO) kapcsolatos témák parlamenti felelősévé és jelentéstevőjévé - közölte az MSZP EP-delegációja vasárnap Brüsszelben. Hatáskörének bővülésével az Európai Parlament lehetőséget kapott a már elfogadott uniós jogszabályok végrehajtásának ellenőrzésére is. Az Európai Bizottság és az EP közti egyeztető, úgynevezett komitológiai eljárás keretében a magyar képviselő felülvizsgálja a GMO-val kapcsolatos uniós döntések végrehajtását, s javaslatáról előreláthatólag még tavasszal szavaz a parlament. Hegyi Gyula készen áll arra, hogy a hazai tudományos és civil szervetekkel is konzultáljon a jelentéséről." /tovább/
 
   


   
2007. március 11.  
ÚJ SZLOGEN LESZ
 
   
 
Persze én most marhára lelkesedem és várom tizenkilencedikét, meg szomorú is vagyok. Mert hát, itt van ez a művelődési ház, meg a kulturális ügy, új igazgató, aki káhátés, meg minden. Ünnepelünk is egy kicsit, -ki tudja milyet, mármint mennyi lesz a balhé, ha lesz egyáltalán. Szóval, minden alakul itt Szentendrén. Van, aki reménykedik, más már előre lemond, hogy úgysem lesz belőle semmi, "- A kis Róth sem fogja megváltani világot!" S aztán meg itt van ez a Hasutasok, a legújabb Szőke András film és mi lemaradunk. Hiába van P,art Mozink, szerintem az ország legdesignesebb mozija, meg mindenféle művészet dolgunk, olyan avantgarde-féle is, mégis lemaradunk. Pedig állítólag itt lakik nem messze Badár és a városban Bordán Irén, aki játszik a filmben, mi meg ünnepi narrátornak szerződtettük, -rendben, csak hát úgy néz ki, megint lemaradtunk a tutiról.
Így igaz lesz az új-régi szlogen, amiről azt hiszem, abban bizonyos Aradi Nóra dolgozatban olvastam először. Nem a "Szentendre a művészetek városa" mint később volt, hanem a most éppen szűkített a Szentendre a festők városa.
Aki nem tudná Aradi volt az a művészettörténész, aki valamikor úgy hetven táján készített egy anyagot a szentendrei művészetről, amit követően beindult a szentendrei aczél-korszak. De ő volt az írója "A szocialista képzőművészet történetének, (Budapest, 1970, 1980,) és korábban a Művelődési Minisztérium képzőművészeti osztályvezetője, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense és egyetemi tanára. 1969-1990 között az MTA Művészettörténeti Kutató Csoport igazgatója.
/tovább/
 
   


   
2007. március 10.  
NŐNAP
 
   
 
Vannak ünnepek, amelyek fogantatásában bár szerepe volt a politikának, mégis a társadalom természetes bensőséges emberi ünneppé emelt. Az elmúlt ötven év során fogant hagyomány, hogy a közösségek, családok március nyolcadikán a nőkre, a hölgyekre gondolnak, és ma már élő tradíció Magyarországon is, hogy velük és róluk emlékeznek, köszöntik őket. Ebből az alkalomból március kilencedikén a szentendrei szocialisták is kisebb ünnepséget és szerény vendéglátást rendeztek a Szamos Marcipán Cukrászda emeltei helyiségében, amelyre vendégül hívták azokat a hölgyeket, akiket megbecsülésükre különösen érdemesnek tartanak.
A nőnapi köszöntő mindig nehéz dolog, ha a beszélő nem akar közhelyektől hemzsegő semmitmondó lenni, ha nem kívánja felidézni a hatvanas, hetvenes évek beszédeinek rossz politikai paneljeit, és ha nem kíván mindenáron aktuális politikus lenni.
Számomra kapóra jött egy régi szentendrei történet, - régi szentendrei történetek mindig kapóra jönnek.- Ugyanis van a Preobrazsenszka, a Tímár templom kertjében egy görög feliratú sírkő, amelyhez érdekes szentendrei legenda fűződik. A sírkő felirata az alábbi: " Itt van az Úr boldogult szolgálója Róza, Theodorosz Martoisz háziasszonya. Élt 58 évet. Elhunyt 1774. augusztus 2-án." A felirat különlegessége, hogy az elhunytat, aki Theodorosz Martoisz felesége volt, háziasszonyaként említi.
 
 
   


   
2007. március 9.  
CSAK NOSZTALGIA?
 
   
Az egykori szentendrei Pest Megyei Fémipari Vállalat (kéziszerszámgyár) dolgozói hosszú ideje nem látták egymást. A rendszerváltást és privatizációt követően legtöbbször csak egy-egy munkatársuk temetésén találkoztak. A legutóbbi ilyen alkalommal elhatározták, hogy jó volna már fehér asztal mellett is beszélgetni, kötetlenül felidézni a mára oly szépen csillogó múltat, és ki-ki beszámolhat arról is, mi történt vele az elválás óta. Erre a találkozóra került sor 2007. március 8-án a Helyőrségi Művelődési Otthonban. Akik eljöttek - megközelítőleg hatvanan - emléklapot is kaptak. E találkozó bebizonyította, hogy az embereknek ma is szükségük van közösségre, ahová tartozhatnak, ahol, és akikkel jól érezhetik magukat, és a résztvevők bizakodnak abban, hogy a találkozások rendszeresen megismétlődnek a jövőben.
 
F.P.
 


   
2007. február 28.  
BEHAJTÁS!?
 
   
 
Szóval, a dolog úgy áll, hogy lehet is, meg nem is a Duna-korzóra, pontosabban a volt Teátrum étterem parkolójába behajtani. A valóság szerint a Bogdányi utcán keresztül nem, a Duna-korzóról igen. Horváth Guszti spenót színű lapja az Új Szentendrei Hírlap azt írta, hogy február 13-tól tilos behajtani autóbusszal az Ady Endre utca 11-es út és a Duna-korzó közötti szakaszára, valamint a Duna-korzóra. Tilos, mert illetékes önkormányzati bizottságunk úgy döntött, hogy lezárja az autóbusz-forgalom elől. Így a Rév utcát és a volt Teátrum étterem parkolóját is, de mint tapasztaltam, a gyakorlat más képet mutat. Ma is három autóbusz állt a parkolóban, valószínűleg helikopter módjára parkoltak be. De nem erről, sokkal egyszerűbb dologról van szó. Ugyanis azok, (most még úgy hívják ismeretlen elkövető) akiknek nem tetszett ez a lezárás, egyszerűen leszerelték a tiltó táblát. Márpedig ha nincs tiltás, akkor, pedig szabad a behajtás./tovább/
 
   


   
2007. február 27.  
BALESET A 11-ES ÚTON
 
   
 
Baleset miatt lezárták a 11-es utat kedden délután a III. kerületben a békásmegyeri HÉV-megálló magasságában. Még másfél-két órán keresztül teljes
útzár lesz a jelenleg is tartó műszaki mentés miatt, mindkét irányban nagy a torlódás ezen a szakaszon, a forgalmat elterelik
- mondta el Kormos Endre, a BRFK sajtóügyeletese.

A személyautóban ülő 30 éves nő életét vesztette a balesetben. A nő eddig
ismeretlen okból elvesztette uralmát a járműve felett és áttért a szembejövő sávba, ahol frontálisan ütközött egy vasat szállító teherautóval.
(forrás: hvg.hu)

A rendőrség próbálja a forgalmat egy sávra terelni, de jelenleg teljes útzár van, ezért nagy a torlódás
- mondta el Hujber Éva, a BRFK sajtóügyeletese.

Életét vesztette egy nő, amikor egy teherautó ütközött személyautóval a 11-es úton, a III. kerületben a békásmegyeri HÉV-megálló magasságában; az utat lezárták - közölte a rendőrség. Még másfél-két órán keresztül teljes útzár lesz a jelenleg is tartó műszaki mentés miatt, mindkét irányban nagy a torlódás ezen a szakaszon, a forgalmat elterelik - mondta el Kormos Endre, a BRFK sajtóügyeletese. Tájékoztatása szerint a személyautóban ülő 30 éves nő életét vesztette a balesetben. A nő eddig ismeretlen okból elvesztette uralmát a járműve felett és áttért a szembejövő sávba, ahol frontálisan ütközött egy vasat szállító teherautóval.
(blikk.hu)

 
   


   
2007. február 25.  
TŰZ VOLT A RODIN KÁVÉZÓBAN
 
   
 

Tűzeset volt a közkedvelt Rodin kávézóban. Az Ady Endre úton a volt Kerényi Múzeumból kialakított közkedvelt és egyre népszerűbb kávézó, mint képek is mutatják jelentősen megrongálódott. Pedig a tűzoltók, szentendreiek és pomáziak időben jöttek, de hát a tűz és az oltás jelentős károkat okozott. Mint mondják személyi sérülés nem történt, de az anyagi kár jelentős. Nem tudni a tüzet mi okozhatta, de mintha a fűtőberendezés ludas lett volna abban, hogy a tető kigyulladt.

Az Ady Endre úti kiállítóterem és kávéházban a fatüzelésű kandalló kéményének szigeletése kigyulladt, majd a tűz a tetőre is átterjedt. A kiállított festményeket az ott dolgozók a rendőrök és tűzoltók segítségével hozták ki.

 
   


2007. február 18.  
TESTÜLETI DÖNTÉSEK EGY MONDATBAN
 
   
Valaki felgyújtotta a Szerb temető melletti
szelektív hulladékgyűjtőket.
A Szeku új igazgatója elfogadta kishíd költségvetését, hogy ezentúl ne koncepció nélkül sportoljanak fiaink, lányaink és norvég pénzből újítsuk fel a templomdombot azért, hogy a Szarvashegyen is lehessen csatorna. A mondat baromság, pedig azok a szavak vannak benne, amelyek a keddi testületi ülés legjellemzőbb döntéseit mutatják.

No, sorban. Már úgy nézett ki, hogy a kishíd megépítésének annyi, a dolog elhúzódik, mint az a bizonyos Baradlay per. Most, azonban kimozdulni látszik a holtpontról az ügy. Ugyanis a szentendrei képviselő-testület zöld utat adott a folytatásnak. Az eddigi kishíd perek szerint, ugyanis, csak akkor jogosult Szigetmonostor a hídra, ha a Duna szentendrei vagy váci oldalán talál olyan önkormányzatot, amely hozzájárul a kishíd megépítéséhez, no persze azon a szakaszon, amelyre érvényes környezeti hatástanulmány ezt megengedi. Dr Bindorffer hídellenes vehemens szentendrei honanya non-képviselősége és Wachsler Tamás távolléte, különösen tetemre hívó és minden korábbi híd tárgyaláskor feltett kérdésének elmaradása, " - Kinek van telke a szigeten?" a testület hídellenes liberális ellenzőit és a Postás strand óvókat kisebbségbe juttatta. Mint a szavazáskor kiderült, a korábban hídellenes polgármester is megváltoztatta álláspontját. Persze hátra van még 22-e a szigetmonostori döntés, de ez szerintem már előre látható igen, és csak hab lesz a tortán, a lényegen nem fog változtatni. Most ünnepelhetnek akiknek van miért, és azt hiszem, ha továbbra is zöld utat kap a híd építése, ez volt a legnagyobb kihatású döntés az elmúlt tíz évben Szentendre életéren. Ahhoz képest, hogy mekkora és milyen hatású ügyről volt szó, a képviselők többsége igencsak blazirt arccal tárgyalta az ügyet, alig mutatott érzelmeket, de úgy látszik erre is érvényes Parkinson törvénye, az igazgatótanács este a biciklitárolóval.

Ja, hogy hogyan kerül ide a SZEKU, a rosszemlékű román titkosszolgálat? Hát úgy, hogy Kun alpolgármester úr arról terjesztett be javaslatot, hogy a kulturális közhasznú társaság kapja meg a szentendrei jelzőt és így lett Szentendrei Közművelődési Kulturális és Városmarketing Közhasznú Társaság a Szentendrei Közművelődési Kht. vagy az én elnevezésem szerint szentendrei kulturális KHT és ez akárhogyan is rövidítem SZEKU. /tovább/

 
   


   
2007. február 11.  
TÉTOVA MORGOLÓDÁS
 
   
 
Szóval itt van ez a vetélkedés, olyan párbaj-féle a városi művelődési káháté vezetőjének posztjáért kedden a képviselő-testület előtt. Mintha életre-halálra menne, mert ma már a tizenötödik telefont kapom. A legtöbb csak tisztes érdeklődő, na hogyan volt, (mármint, mi történt az Oktatási és Kulturális Bizottság ülésén) de néhány fenyegetődző is akad, ráadásul olyantól, akiktől nem vártam, "- Majd meglátod," kezdetű szöveggel. Persze legtöbben azok hívnak, akik tavasszal szarban hagytak, sőt még gúnyolódtak is, és most elvárnák, hogy csak azért, mert ők másképpen gondolják, véleményük szerint alakítsam voksomat, úgy ahogy számukra jó, függetlenül attól, mi az értékítéletem. Én, meg hülye, ma már ötödször veszem elő kis papirkáimat, hogy akkor valóban jól értékeltem-e, s akkor melyik is, és miért is ő, miért nem a másik. Pedig végiggondoltam lelkiismeretesen, átnyálaztam a dolgozatokat, beszélgettem egy tucat emberrel arról, hogy szerinte most milyen tennivalók vannak, milyen ember kell a feladatra, és mindig ugyanaz jön ki. 7:2 oda.

Akkor pedig, nem az értékelésemmel, hanem velem van baj. Úgy látszik gyenge jellemű vagyok, alakítható, akit érdemesnek tartanak meggyúrni, mert bíznak abban, hogy változtatok véleményemen, ha nyomás nehezedik rám. Néhányan tudják azt is, bajban vagyok magammal, mert az egyik jelöltről már korábban, még mielőtt elkezdődött volna a vetélkedés, kimondtam, hogy alkalmas. Igen, így van, alkalmas lett volna. Támogattam volna, ha ennél sokkal jobb dolgozatot készít, ha látom, hogy átlátja azt, amire vállalkozik. /tovább/

 
   


   
2007. február 7.  
A PECSÓ
 
   
 
Hogy honnan ered az elnevezés és ki nevezte először Pecsónak azokat gödröket, amelyeket a Duna parti út építésekor bágeroltak (géppel ástak), a Postás strandon, nem tudom. De ma már sem gödrök, sem víz, csak egy rét. Ezért is most már illik valakinek elmondani az unokáknak, hogy nagyapáék miért beszélnek Pecsóról, mit értenek alatta, amikor a Postás strandot, pontosabban a kaszinó melletti területet emlegetik, s miért szalad át egy olyan vidám mosoly-féle az arcukon, a szó hallatán. Mert, hogy volt ott Manyász-gödör, logikus, hisz Mannnászék ott laktak. Volt focipálya is, ahol most a Rózsakert lakótelep van, szintén logikus, csak szinte elképzelhetetlen, akárcsak a temető a mai park és Volán pályaudvar helyén, vagy a volt szovjet emlékmű. Szóval, maradjunk annyiban hogy a maiak nem érthetik miről is beszél egy-két-három korosztály, amikor olyan dolgokat emleget, amelynek már nyomai sincsenek meg, és a terület is úgy átrendeződött, hogy a korábban ott lakó sem ismerne rá. No, de maradjunk az eredeti dolognál, a Pecsónál./tovább/
 
   


   
2007. január 31.  
JÓ HÍR A SKANZENRŐL ...
 
   
 
"Schneider Márta a Szépművészeti Múzeumban rendezett sajtótájékoztatón a közgyűjteményi terület 2006-os eredményei között említette a múzeumok látogatottságának növekedését. Mint mondta, a Szépművészeti Múzeumba 60, a Magyar Nemzeti Múzeumba és a Szentendrei Skanzenbe 21-21 százalékkal többen látogattak el tavaly, mint az előző évben. Emellett több mint 200 ezer ember volt kíváncsi a Múzeumok Éjszakájának rendezvényeire."
No, ez van. Lassan, de biztosan elindult a Skanzen mozdony, ebben az évben 20 %-kal, aztán jövőre és később gyorsabban. Még csak emberi sebességgel halad, csak úgy, mint az első gőzmozdonyok, amelyek előtt egy piros zászlót lengető vasutas figyelmeztetett arra, vigyázat vonat közeledik, veszély! De mi lesz később? No, nem a Szabadtéri Néprajzi múzeummal, hanem a forgalommal, a Sztaravodai út mellett élőkkel a Pilisszentlászlóra járókkal? Lett volna, lenne jobb megoldás, ha Sztarvodai út inkább gyalogos, biciklis és buszos út lenne, és a személygépkocsi forgalom meg az új kerülő úton haladhatna. Ez bizony szép álom, de csak volt, mert mint hallom a skanzeni út nem fért bele bicikliút program tervezési csomagjába és még mellé, hogy Zakar Ágiék azért lobbiznak, hogy a Bükkös partján menjen tovább a Skanzen felé a bicikli út. A másik elképzelésnek így annyi, slussz, passz! Így itt nem áldásról, hanem kivédendő közlekedési és környezetvédelmi problémáról lesz szó hamarosan a sajtóban is. Ugyanis, időszakosan már érzékelhető a Szataravodai út mellett és Ízbégen lakóknak, ( húsvét, pünkösd...) mit is fog jelenteni ha eléri az évi 500 ezret a múzeum látogatóinak száma. A Skanzen ettől még nem telik meg, de az oda vezető út igen. /tovább/
 
   


   
2007. január 21.  
MENNYIVEL LESZ DRÁGÁBB A HÉV?
 
Megér -e Szentendrének 6,5 milliót több ezer diák és nyugdijas?
 
   
 
A kérdés sokféleképpen tehető fel. Bennem először akkor merült fel, amikor a tavalyi évben drasztikusan megemelkedett a váci komp ára, és tucatnyi váci iskolába járó szentendrei diáknak az utazás költsége. Akkor találkoztam azzal a megoldási javaslattal, amit a szülők javasoltak, és most a BKV is hasonlóval rukkol elő, hogy a szentendrei diákoknak komp-díj kiegészítést fizessen a város. Eljártak ők, akkor mindenkinél, a városnál is, de sikertelenül.
Most úgy látszik ugyanez a probléma, vélhetően több ezer szentendrei diák és szülő problémája, hogy mennyibe kerül majd a HÉV bérlet a jövőben. Erről is szól az alábbi, kis innen-onnan összeszedett írás-féle.

A Szentendréről menetrend szerint 9.35 órakor induló HÉV-szerelvénnyel utaztak pénteken Budapestre a Pilis-Dunakanyari kistérség tizenhárom településének képviselői a Pest megyei önkormányzat elnökéhez, hogy részt vegyenek azon a tárgyaláson, amelyet a bérletárak lehetséges kompenzációjáról folytattak a gazdasági minisztérium és a fővárosi önkormányzat képviselőivel. Az ellen demonstráltak a polgármesterek, hogy a főváros közigazgatási határáig szóló kiegészítő diákbérletek 400 százalékkal emelkedik.

Dietz Ferenc, Szentendre polgármestere, az akció főszervezője az MTI-nek elmondta, a szentendrei HÉV-vonal a Pilis-Dunakanyari Kistérség településeit érinti, ezért a pénteki találkozó célja szerintük az, hogy tiltakozzanak azon a drasztikus BKV áremelések ellen, amelyek elsősorban a nyugdíjas- és diákbérleteket érintik.

- Nem négy, hanem csak kétszeresére emelkedik a kiegészítő nyugdíjas és diák HÉV bérletek ára, ha az érintett 16 Pest megyei önkormányzat vállalja, hogy 102 millió forinttal hozzájárul a több mint egymilliárdos költségekhez. Mert 1,3 milliárd forint kellett volna ahhoz, hogy a diákbérletek csak 13,5 százalékkal dráguljanak a tavalyi árhoz képest. " A GKM és a budapesti közgyűlés mintegy fele-fele arányban, tehát mindketten, több mint fél milliárd forinttal hozzájárul ehhez a tételhez, előteremtjük" - mondta Garamhegyi Ábel, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium államtitkára. Mivel azonban a többi önkormányzat nem kíván fizetni, 90 százalékos lesz az emelés. Igaz, ez is jóval kedvezőbb, mint a januári, 400 százalékos drágítás.

Dietz Ferenc véleménye szerint: "- Úgy gondolom, hogy nem bírja ki az önkormányzati rendszer ezeket a terheket. (...) Ennek következményeit nem lehet ráterhelni sem a lakosságra, sem pedig az önkormányzatokra"
" Én még mindig bizakodom abban, hogy 101 milliót meg lehet találni az állami költségvetésben" - mondta Dávid László, Ráckeve polgármestere.


/tovább/

( A szövegek a Vg.hu, RTLKlub Online, Hírszerző.hu, Uno.hu, portálokon megjelent tudósításokból valók.)

 
   


   
2007. január 18.  
BARCSAY DÍJ, BIKAVIADALLAL
 
   
 
Az egyik Hemingway könyv a bikaviadalról szól, mintha Fiesta lenne a címe. De arra határozottan emlékezem, hogy akkor mi tizenévesek faltuk, mint a kemencéből éppen csak kikerült kenyeret, és úgy beszélgettünk róla, mintha értenénk a corrida de toro-hoz. Természetesen mindannyiunknak volt egy-egy rossz tusrajza bikaviadalról, Picasso stílusában. Tudják az a fajta, amelyen a banderillas tulajdonképpen csak egyetlen pacni, gyönyörű gótikus mozdulattal ívesen hajlik és a megfelelő magasságból a bika vállába szúrja a banderillákat. Lendület, bátorság és a vér hármasa, a bika-áldozat, a huszadik századi ember által már alig érthető pillanata.

Amikor a bikát beengedik a porondra, a segédek köpenyeiket lengetve csalogatják, futtatják. A bika tenyésztőjének ismertetőjével, a hátán szalaggal rohan be az arénába, majd az egyik segéd veszi kezelésbe és egy kis köpönyegforgatással bolondítja, hogy a matador megfigyelhesse, hogyan reagál. Ilyenkor a matador az aréna szélén áll és az állat mozgását figyeli, hogy a köpenyre vagy az emberre mozdul-e, melyik szarvát használja szívesebben és vagy ezernyi jelre, mozdulatra, amelyet csak ő, a beavatott tud. A futtatás az előjáték, csak ezután következik az igazi dráma, három felvonásban.

Nos január 12-én, Szentendrén is megtörtént a futtatás. Ugyanis ezen a napon az új múzeumigazgató dr. Kálnoki-Gyöngyössy Márton először lépett a szentendrei művészek és a "művészetszerető" közönség elé ./tovább/

 
   


   
2007. január 10.  
MŰVOSZTÁLY, NUKU
 
   
 
- Hát elkezdődött! sóhajtott fel a minap a szentendrei hivatali apparátus, mint a műtőasztalon fekvő beteg, akibe a doktor úr éppen belemártja szikéjét. Mármint azért volt e fájdalmas sóhaj, mert megkezdődött a hivatal átszervezése Szentendrén. Mint a folyosói pletykákból kihallik a komplett művosztályt dobják ki először a városházi nagy sárga-kék léghajóból a remélt emelkedés jegyében.
Most persze, megy a találgatás, miért éppen őket, miért éppen a művosztályt, miért nem másokat tettek lapátra.

Sokféle magyarázat van forgalomban. Nos, az egyik változat szerint, talán azért, mert ez a legkevésbé fontos, nélkülözhetetlen. Mert hát ez a szemlélet uralkodik oldal-függetlenül már Klébersberg és Hóman miniszterek kormányból való eltávolítása óta e hazában, s így nem új dolog. Bár kissé zavartan írom le a mondatot, mert mondjuk, ha ez másutt történik e hazában, talán még az is előfordulhat, hogy nem kapja fel fejét a jámbor olvasó, de Szentendrén? Itt ez, legalább is olyan szentségtörésnek hat, mint Triesztben kijelenteni - Nem kell az opera! Mert hát sok mindenről ismert Trieszt, mondjuk a tragikus sorsú Habsburgról, a későbbi mexikói császárról, de igazán Verdiről és az operáról. /tovább/

 
   


   
2007. január 7.  
SZENTENDREI DOKTOR BÁCSI, ANNO
 
   
 
Mostanában, hogy gyakrabban kerülök orvos-közelbe, főképpen amiatt, hogy a Szociális, Egészségügyi és Sport Bizottság tagja lettem, és szembe kell találkoznom azzal a sokféle, néha gyomorszorító gonddal, ami e humán-szolgáltatást, hivatást körülveszi, eszembe jut, miért e szakmák oly hihetetlen presztízs-vesztése. Miközben saját érdekei érvényesítésében az értelmiségi csoport igencsak hatékony tud lenni, lásd a rendelőintézet privatizációját vagy a tiltakozásokat a gyógyszerek nem csak patikában történő forgalmazása miatt, saját közössége, múltja, így identitása iránt is hihetetlen közömbösséggel viseltetik. Pedig dr. Katona Gyula, dr. Gyerkó, vagy a városi köznyelvben csak Göllner Pali bácsinak nevezett szentendrei orvosok városunk múltjának ugyanolyan fontos szereplői, sőt, a közösség szempontjából fontosabbjai, mint a város egy-egy jelentéktelen önmegvalósító művésze. Jó, tudom én, van, nem csak dicsekvésre méltó szentendrei is, e szakma múltbéli képviselői között is, ha pld. dr. Szálasra gondolunk. Mégsem értem, miért jó, miért hagyják magukat identitás és múlt nélkülivé lenni.

Nos, a XVIII. század negyvenes éveiben Újvidéken született Miloradovic Péter. Elemi iskoláit, úgynevezett latin iskoláit itt végezte, majd Sopronban és Késmárkon folytatta tanulmányait. 1764-tól öt évig a Hallei Egyetemen orvostudományt tanult és 1769-ben doktorált, miután Hohan Peter Eberhardt dékán és az egyetemi tanács előtt megvédte dissertatiojat.
Ugyanoda járt egyetemre, ahova korábban egy hallei kirurgus (sebész) próbálta kényszeríteni fiacskáját jogot tanulni, de akit a hallei egyetemnél sokkal jobban vonzott a székesegyház orgonája. A hallei kirurgus, Händel apukája volt és a jog helyett az orgonát választó fia a későbbi világhírű zeneszerző Georg Friedrich Händel./folytatás/
 
   


   
2007. január 3.  
2007.
 
   
Ez a szilveszter is olyan volt, mint a többi. Nem történt semmi különös, mert miért is történt volna. Hó nem esett és a város is hozta magát, kissé unalmas téli hétköznapjait. Mert hát Szentendre valljuk meg, igazán csak nyáron és ősszel az igazi, adja, mutatja meg belső szépségeit, lesz vonzó, mint a randevúra készülő nő. Valamiért ehhez a városhoz, hogy szerethetőbb legyen egy kis meleg kell, csendes nyári este, késői ősz melengető napsugarak, szóval valami, amitől önmaga lehet.
És aztán itt van a napjainkat foglalkoztató kérdés is, kell-e, hogy a város mindig a topon legyen, mindig nyüzsi legyen. Olyan legyen, mint Velence, ahol 133 millióan fordulnak meg évente, és már nincs szinte egyetlen intim pillanata, perce sem, amikor maga, csak úgy, Velence módra. Szentendrén még fellelhetők ezek a meghitt város-pillanatok, amikor érezzük, érezhetjük azt, amit a város valójában jelent. Még megvan szemérméből egy kevés, még nem kurtizán teljesen, vagy legalább is, lelkében még nem mindig az.
/tovább/
 
   


2006. december 23.  
HÁROM KARÁCSONY
 
   
 
Lapozgatom a Szentendre 1963-as számát, benne egy írás Horányi Sándor, Sanyika, az ismert dzsesszgitáros papája tollából. Majd hanyatt vágom magam. Karácsonyi cikkében apámról ír, arról, hogy öregem, aki a harmincas, negyvenes években még kiállított Bánátival, Barcsayval, Bölcskeyvel és az azóta már mértékadó nagyokkal, jó barátok voltak, és mégsem lett belőle festő, maradt amatőr és maszek rózsakertész. Ez volt maga választotta sorsa élete végéig. A cikkben öregem arról beszél, hogy nem merte vállalni a festők sanyarú sorsát, mert túl tízévnyi katonaságon, fronton és hadifogságon fontosabb volt számára, hogy családjának biztos egzisztenciát teremtsen. Hogy ez sem volt könnyű, arról csupán annyit, hogy 1951-ben állomosították kertészetünket, majd hatvanban a téeszebe akarták vonni stb. Számomra meglepetés az a mondat, hogy - Majd gyermekeim, (húgom és én,) lesznek festők, mert maguk fognak dönteni sorsukról, ők azok lesznek, amik akarnak. A cikket annak idején nem, és azóta is most olvasom először, és ezt haláláig nem mondta. Igaz, soha egyetlen szóval sem kritizálta egyetlen elhatározásomat sem, legfeljebb megkérdezte, - Jól meggondoltad? Sándor bátyám írásában arról elmélkedik, valamilyen rajzversenyt nyerésem kapcsán, hogy én biztosan festő leszek. De nem lettem. Mégis jól esik, negyvenhárom év távlatából is tehetségem megelőlegezett bizalma./tovább/
 
   


   
2006. december 20.  
BEHÚZOTT NYAKKAL
 
avagy karácsonyi beöntés szentendreieknek
 
   
 
Szóval, a tegnapi nap úgy elszállt, mint a tavaszi jó idő szokott, mikor esőre vált az ég. Mert hát délelőtt testületi ülés kibővítve CCC Audittal, hozzá beöntés, mármint adó és egyéb rendeleteink megtárgyalásával. Délután, a tanácsról való szabadulást követően Szatyorral meg Gyöngyivel ajándék-vásárlás a dalmátoknak a karácsonyi ünnepre, mert Jani bácsi már verte a palávert, hogy - Ha nem lesz rendes pálinka, én nem szégyenkezem miattad, én nem vagyok egy Galia Iván, aki kecsketejjel kínálta a plébánost, meg hát fiam kell valamit adni, én többet nem jövök el, ha nem lesz! mondta, Kosztiéknál, és a "nem igazán jól sikerült" bagócalevesemből benyomott öt tányérral, míg én borért szalajtottam szegény Andrist, mert igaz, ami igaz, elfelejtkeztem róla.

Reggel elkéstem, mert hetek óta egy honlappal bíbelődök, amelyet már mittudomén mikor elkezdtem készíteni, de azokat a ku…. orvosi műszereket állandóan összekeverem. Ha berakom a hülye-nevű és TSZ rövidítésű lapot a diagnosztikaik közé, kiderült terápiás, és ha meg terápiásnak, fordítva. A kuncsaft meg dühöng, elege van már belőlem, hogy nem készülök el már a hatodik határidőre sem, mert egyszer arra hivatkozom, hogy éppen pártolok, máskor meg önkormányzatolok, de honlapjára alig tudok időt fordítani. Ő meg már a múlt hónapban Madridban szeretett volna vele büszkélkedni, hogy íme. Ezért arra gondoltam, hogy kedden reggel még a testületi ülés előtt összerakom a maradék pár oldalt, hyperlinkelek, aztán délutánra már csak a glancolás marad, és kész, passz. De minden másképpen történt, mint ahogy terveztem. /tovább/

 
   


   
2006. december 17.  
BAGÓCA ÉS A KULTÚRA
 
   
 
Majd minden évben, ilyenkor Karácsony táján főzésre vagyok ítélve. No, nem az otthoni karácsonyi ételeket kell elkészítenem, az felségem dolga, hanem ilyenkor valahol mindig van olyan rendezvény, ahol a szentendrei dalmát, pontosabban szamárhegyi ételt kínálunk az érdeklődőknek. Korábban, a nemzetek karácsonya rendezvényén a MűvészetMalomban, vagy megyei nemzetiségi programon illett ezt megtennünk, pontosabban nem illett visszautasítani a kedves meghívást. Most Kosztiék invitáltak a lassan már felújított Napórás házukba, hogy a Szentendrén élő nemzetiségiek egyikeként mutassuk meg milyen karácsonyi ételek, szokások voltak divatban a szamárhegyi dalmátoknál.

Nos ilyenkor, mint már szokásos, bagóca, vagy ismertebb nevén a csicseri borsó levest készítünk, kínálunk nem létező virtuális étlapunkról. Mivel, azonban ezeken a rendezvényeken nem szamárhegyeik (brdani) a vendégek, ezért, legtöbbször -legalább is tegnapi napig, ennek magyarosított változatát tettük az asztalra. Kihagytuk az ízesítésből a fahéjat és szegfűszeget, azt gondolva, hogy ezek nélkül készített levesünk jobban fog ízleni, mint annak keleti fűszerekkel készített hagyományos változata. Tegnap a Napórás házba készülve elhatároztam lesz ami, lesz, a leves autentikusabb változatát készítem, a hagyományos ízesítésűt. Ráadásul, mivel éppen ez időben a MűvészetMalomban forgatott, meghívtam Lacát is, hogy jöjjön át egy bagóca levesre, ismerve főző szenvedélyét és gurmanságát. Nos, nem húzom tovább mondandóm, mint a rétestésztát, lényeg az, hogy a körülbelül harmincöt ember, akik ettek levesemből, egekbe dicsérték. Ennyit a bátortalanságról. /tovább/
 
   


   
2006. december 16.  
WC ÉS KÚTFÚRÁS
 
   
 
Ma két 1961-es Horváth Levente írást citálok. Teszem ezt a történelmi párhuzamok okán, meg azért is, mert éppen most került ismét a kezembe. No, meg azért, mert feltűnt mennyire hasonló gondokkal birkózik, pontosabban hasonló ügyekkel foglalkozik ma Szentendre városa a költségvetés készítése kapcsán. Az első írást inkább érdekessége, utóbbit inkább aktualitása miatt tettem fel lapomra.

"Hozzáfogtak a nyilvános WC építéséhez. Első ütemben gondoskodni kell a vízhálózat átépítéséről, majd kezdetét veszi a kivitelezés, melynek költsége 167 000 forintot tesz ki": írja a Szentendre, a Pest Megyei Hírlap különkiadása. A mellékelt homályos rajzról, amely a kiviteli terv mellékleteként készült, és a wc tervezője készítette, akiről nem tudok semmit, sokan, nem is gondolnák, hogy ez az épület, a mai gomba, amelyet olyan vécének és buszvárónak álmodott meg tervezője, amelyben a tető alatt felül és nyitott falai mellett várakoznak majd az autóbuszra az utasok. Persze ehhez tudni kell, hogy akkor, 1961-ben, még a távoli jövőben volt csak a Dunakanyar körút, a Duna-parti úton ment az autóbusz és a gépkocsi forgalom is Visegrád irányába és vissza. Akkor a szentendreiek csak Clochemmerle-inek emlegették egy korabeli francia, vagy osztrák film-vígjátékot idézve. Sőt, megszületett az "Egy tanácselnök, egy wc," közmondás is, mert azt követően még vagy három tanácselnök nyilvános wc építésével hagyta nyomát a városon. /tovább/

 


   
2006. december 14.  
 
   
"A megsebesített, vérző nő életét próbálta menteni, ám kegyetlen támadója nem hagyta
2006. 12. 14. 17.06

Tucatszor mártotta kését egy szentendrei vegyesbolt eladójába az a fiatalember, aki hétfőn este megpróbálta kirabolni az üzletet.

A HavariaPress úgy tudja, hogy a 24 éves, szentendrei férfi adósságát kívánta rendezni, valamint a karácsonyi ajándékokra költötte volna azt a pénzt, mit a Vasvári Pál utcai boltból rabolt volna. A fiatalember 18 órakor lépett az üzletbe, melynek egyébként rendszeres vásárlója volt, majd minden előzmény nélkül az eladónő mögé lépett, s hátba szúrta őt. A megsebesített, vérző nő életét próbálta menteni, ám kegyetlen támadója nem hagyta: a földre lökte áldozatát, majd tucatszor mártotta belé kését, ahol csak érte. A brutális rabló kivette a pultból a kasszát, s az abban talált 180 ezer forinttal távozott. A 21 éves, élet és halál határán lévő eladónőre egy vásárló talált rá, azonnal kórházba vitték, ám állapota továbbra is válságos. A rabló menekülés közben vette észre, hogy magát is megvágta a késsel, ezért a fővárosba utazott, ahol az első útjába eső kórház sebészetén ellátást kért. A sebésznek, míg az összevarrta sebét, elmondta, hogy az egyik aluljáróban megtámadták és megsebesítették.

A kórházból értesítették a rendőrséget, az elvetemült rabló feljelentést is tett kitalált támadója ellen, majd hazautazott Szentendrére, ahol családját is a kitalált támadással szédítette. Másnap a városban sétálva, több ismerősétől is hallotta, hogy milyen szörnyűség történt előző este a kisboltban. Nem tudni, hogy hivalkodásból, vagy mert nem bírta egyedül a lelkiismeretére nehezedő nyomást, de öccsének elmondta, hogy ő volt a tettes, majd megeskette testvérét, hogy kegyetlen tettéről nem beszél senkinek sem. A fiatalabb testvér azonban elmondta édesanyjának, miféle kegyetlenséget tett bátyja, az anya pedig kézen fogva gyermekét, bevitte a kapitányságra. Kihallgatásakor a fiatalember elmondta, hogy úgy ment be akkor a boltba, hogy mindenképp pénzzel jön onnan ki, s ezért bármit hajlandó lett volna elkövetni. A fiatalember és édesanyja percekkel előzte csak meg a rendőrséget, hiszen a Pest megyei nyomozók addigra - az életveszélyesen megsebesített eladónőtől - rendelkeztek már kellő információval ahhoz, hogy menjenek és előállítsák a gyanúsítottat. Az önként jelentkező fiatalembert letartóztatták, kezdeményezték előzetes letartóztatását."

 
   


   
2006. december 12.  
ADÓ
 
én adózom , te adózol, ő adózik,...
 
   
 
Régen nem írtam már, mert úgy voltam vele, hogy abbahagyom ezt a blogolást, úgyis csak sértődéseket okozok vele másoknak. Számomra, meg egyre kevesebb örömet okoz, legfeljebb az úgynevezett belső kényszer, magyarán szólva, a grafománia hajt. Az meg ugye, nem jó, ha az ember másoknak rossz érzést okoz, még ha az illetők politikai ellenfelei is. Meg aztán ott van portásságom is. Hiába írok meg naponta öt dolgozatot is a pult mögött, mivel át kellene raknom a gépbe a papírról, lustaságom miatt folyamatosan elmaradok, mert nem nagyon fűlik hozzá a fogam. Laptopra meg mostanában nem telik, illetve telne, ha el tudnám dönteni, milyet vegyek, de amilyet szeretnék, az drágább, mint ami pénztárcámból kitelik. Szóval, itt állok, pontosabban tunyulok mostanság. De aztán, ma, ahogy hazaérkeztem, nem tudtam megállni, hogy ne üljek a gép elé és ne pötyögjem le zavaros gondolataim.

Ennek ugyanis ma oka volt - hogyan is fogalmazzak? Szóval ez a mai nap nem volt semmi. A testület ülésén reggel kilenctől zsinórban nyomtuk a napirendeket. Mert hát megint késésben voltunk néhány döntéssel, s már majdnem körmünkre égett a dolog, pontosabban karácsony szent estéjén is ott ülhettünk volna a városházi székekben, ha ma nem végzünk. Persze, most is voltak kötelező kűr típusú napirendek, mint elővásárlásról való lemondás, vagy Bola faktorálása, óbudai pénzkérés a szakrendelésekért etc. Aztán voltak kőkemények is, mint a VSZ Z Rt., - csak tudnám mi az a Z?- valószínűleg a zavargászott szó rövidítése, szemétszállítási és fűtési díjai. Sok az utolsó pillanatban kiosztva. S persze ami a mai vezető anyag volt, az adók, az új adók. /tovább/

 
   


   
2006. december 5.  
PÉNZT KÉR ÓBUDA
 
   
 
Elgondolkodtatott a dolog. Konkrétan az, hogy a harmadik kerület polgármestere azt kéri a szentendrei önkormányzattól, hogy fizessünk nekik másfél millió forintot. Ugyanis, kimutatásuk szerint, ennyiért használták szentendrei polgárok az elmúlt háromnegyed évben az ő szakrendeléseiket. Mert bíz, vannak még önkormányzatok e hazában, és a harmadik kerületi ilyen, ahol nem csak az országos egészségügyi pénztártól leutalt pénzt költik szakorvosi ellátásra, hanem azt kiegészítik a sajátjukkal is. Nos, ennek a szentendreiek által felhasznált részét kéri a polgármester.

Most persze duzzoghatnánk, megsértődhetnénk, hogy miért e szűkmarkúság. De abban a kerületi polgármesternek valószínűleg igaza van, ha ők többet költenek saját bevételeikből azért, hogy jobb orvosi szolgáltatást nyújtsanak a kerületieknek, és ha ezt igénybe veszik a szentendreiek is, akkor a város vagy a szentendreiek nyúljanak a zsebükbe, mert hát nem azért fizeti be a harmadik kerületi polgár az adóját, hogy azt ne ő, hanem más városban lakó, mondjuk, szentendrei használja fel. Vagy, és erre is van a kerületi polgármesternek javaslata, lássa el betegeit a város saját, Bükkös parti rendelőjében, esetleg, ha a szentendreiek továbbra is ragaszkodnak a harmadik kerületi szakrendeléshez, és hozzájuk kívánnak járni, nyúljanak a zsebükbe, és vizitenként fizessenek 300 forintot a jövőben. /tovább/

 
   


   
2006. december 4.  
LEVENTE GÁLA
 
   
 
A Levente gála immáron lassan évtizede olyan igazi szentendrei közösségerősítő program. Célja, hogy fiatal alkotókat juttasson lehetőséghez, s amely mindig képzőművészeti és zenei esemény is. Nem véletlenül, hiszen szülőatyja Páljános Ervin szobrászművész. Most is nagy gonddal készültek a mult hét szombat estére. A folyosókon kiállítás készült, a színházteremben pedig a zenészek énekeltek be, hangoltak az esti fellépésre. Majdnem telt ház jött össze, hogy olyanokat hallgasson meg, mint Rozsos István, vagy a nemzetközi porondon is ismert vujicsisost Borbély tanár urat. De fellépett az immáron nem csak helyi sztár Eredics Salamon is nagy sikerrel és Széles Iza csinosan. Volt itt sokféle, Cherubino belépőjétől a "Most pedig vége a szép időknek, nem csapod a szelet már a nőknek. Csókot lopni meg szíveket törni, kis Adoniszom, nem fogsz te már. Cherubino, rajta, indulj, győzelemre fel tehát, Cherubino, rajta, indulj, győzelemre fel tehát!" amikor Figaro kárörvendően énekeli, mert hősünk kapitányi rangot kap a grófi ezredben és akarata ellenére azonnal távoznia kell szolgálati helyére, a versig sokféle műfaj és előadó. Gyuri igazgatós-karnagyosan szervezi, teszi a dolgát. Mosolyogva viszi a virágot a háziasszony Endrei Jutkának./tovább/
 
   


   
2006. december 1.  
NYÍLT LEVÉL
 
   
 
Kedves Vandálok!

Két héttel ezelőtt telefonfülke-rongálások történtek a városban. A könyvtár előtt, de az Oktán benzinkút mellett, sőt Pismányban is szétrugdosták, törték a telefonfülkét. Többek szerint az Önök kisebbségének néhány tagja tette ezt, mert legalább is én ilyeneket hallottam az arra járóktól -Ezek a vandálok voltak.

Hát itt és most, fel kívánom használni az alkalmat, és tisztázni szeretném, hogy ha ez valamiféle régi történelmi sérelmeik miatt történt, akkor a dolog félreértésen alapszik.

Mert mint a történetírók írják, a vandálok egy keleti germán törzs tagjai voltak, akik az ötödik század folyamán törtek be a Római Birodalom területére. A rómaiakat először a Duna alsó folyásánál támadták meg úgy, hogy 271 körül ezért Aurelianus császárnak meg kellett erősíttetnie a Duna középső folyásának védelmét. Ezután békét kötöttek, Dacia nyugati részén és Pannoniában telepedtek le. Ahol I. Constantinus a Duna jobb partján földet adott nekik, és itt körülbelül hatvan évig éltek. 406-ban Pannoniából a Duna mentén különösebb nehézség nélkül nyugatra vándoroltak./tovább/

 
   


   
2006. november 30.  
PORTÁS-TÖRTÉNET 5.
 
Macte, puer, macte, sic itur ad astra.
 
   
 
Hogyhogy te itt? Kérdezi, a könyvtárba tévedő ismerősöm, amikor meglát a portás pult mögött. Én meg hülye, magyarázkodásba kezdek, hogy bár e munka nem kíván túlzott intellektuális erőfeszítést, de jó foglalatosság, meg jól is érzem magam, mentegetődzöm, mintha kellene.

Mert hát, mit is mondhatnék neki, hiszen úgysem értené dzsippre és rolexre egyenirányúsított pismányi agyával, hogy ez itt, kérem nem akármi, ez különleges hely, különleges emberekkel. Mert mit tudhat ő Sándordoktorról és az ő gázégő-személyiség tipológiájáról és arról, hogy kedvence az első századi római birodalom és kora, és hogy jobban ismeri Marcus Ulpius Traianust, aki politikai és katonai pályafutás után jutott a trónra, és aki provinciává szervezte Daciát. Akinek a dákok fölött aratott győzelmét Rómában emlékoszlopa hirdeti, mint a szomszédos közért eladóját, pedig vele minden nap találkozik, hiszen oda ugrunk át kajáért.

S, hogy ne csak róla tudósíthassak az utókornak, íme egy másik ember, Pista, akivel egy házba vetett a sors. Ő sem akárki, nem megyei önkormányzati alelnök, vagy minisztériumi osztályvezető, mert hát azokból van tucatszám, mint a nokedli a paradicsomlevesben, ő mindenes és illuzionista. Mert hát minden intézménynek megvan a maga Uri Gellere, kanál-hajlító és eltűnő illuzionistája. Olyan, aki a paranormális jelenségek tudója és gyakorlója. Némelyik, mint a mi Pistánk is, többet tud a szakmáról, mint világhírű, milliárdossá lett kollégája. De ellentétben a nálánál kisebb tudású Urival, Pista e honban él és nem olyan jólétben, mint ahogy a magyar származású és kalandos életű Uri, aki élete során lakott már Izraelben, Cipruson, Amerikában, hogy végül Angliában találjon otthonra egy a Temze melletti Londontól negyven kilométerre lévő kis 1500 lelkes gyönyörű középkori faluban. S mint írják, házához pazar angolkert, patak, helikopter leszálló pálya, rózsakert, vendégház, parkoló és egy misztikus ház is tartozik. /tovább/

 
   


   
2006. november 28.  
HOSSZÚ ÜLÉS
 
   
 
Ülök a könyvtár portás pultja mögött, ficergek és lázadozom. Nem a beosztás, a főnökök utasításai, a kollégák ugratása miatt. Nem, velük minden rendben. Nekem az árusokkal van bajom, őket viselem nehezen. No, nem az embereket, mert ők olyanok, mint én, ha hideg van fáznak, ha meleg, izzadnak. De az ízlésük, az kiborít. Különösen, ha kibontanak bemutatni a kuncsaftnak egy rádiót, mondjuk egy konnektor kinézetűt, vagy egy olyat, amin egy rózsaszín mackó ölelget valami zöld giliszta-szerű lényt és bekapcsolják. Mindig bekapcsolják. Aztán valamelyik magyar könnyűzenei adóból felrecseg a pléh-egyenzene, mint amikor Józsi nagybácsikán kapáláskor a bádog öntözőkannában tartott Szokol zsebrádióból hallgatta a híreket. No, ez az, ami az agyamra tud menni. Mondom Pistának, hogy hozok valamilyen normál lejátszót, aztán felteszek valami mást. Talán Mozartot, úgyis évforduló van és milyen jó lesz. Erre ő, közömbös arccal csak annyit, ha nem akarok úgy járni, mint a Nagy Levin - aki a sivatagban álmában recepteket mondott és a kiéhezett embereket teljesen felzaklatta, ezért néhány katona élve el akarta elásni, hát ne tegyem. No, ennyiben maradtunk.

Megkezdődött a hosszú menetelés a szentendrei képviselő testülettel. Mert hát hiába mondtuk ki, írtuk le, hogy a testületi ülések délután három órakor kezdődnek, a napirendek sokasága miatt tegnap is délelőtt kilenckor kezdtünk, és este félnyolcig mondtuk a magunkét. Ráadásul, már hajnali fél nyolctól ülésezett a Szociális és Egészségügyi Bizottság, mert néhány napja határozatképtelen volt. Ilyen hát az önkormányzatosdi, ülés hátán ülés, az egyik, azért, mert sok a sürgős dönteni való, a másik meg azért, mert határozatképtelen volt az előző. /tovább/

 
   
 
 
 
 
 
 
 
   
 

 

    a lap tetjére
X