2007.
március 20. |
|
JÖVŐKÉP
I.
|
|
|
|
|
|
Szóval
itt van ez a koncepció, jövőkép, stratégia, amiről mostanában oly
sok szó esik. A vízió arról, hogy milyen is lesz Szentendre a huszonegyedik
században. Aztán a stratégia, a döntések sora egymásután és egymással
összefüggésben, amelyből világosan kiderül, hogyan és mikorra, mit
gondol erről a város irányítására szegődött grémium.
Bizonyosan össze is lehetne különbözni rajta, már persze csak azokkal,
akiknek van ilyen képük, mert hát, akinek nincs, azzal bajos. Ugyanis
úgy harmadik éve, hogy Szentendre szinte testileg érzékelhető módon
a város új jövőképet követel magának.
Nem, ez nem azt jelenti enélkül nem tud tovább működni a város, csak
azt, ha nincs, akkor lélek nélküli lesz minden döntés. Mert ha nincs
cél, amit elérni kívánsz, ha nem tudod, mit, miért teszel, mit kell
előbbre és mit hátrébb sorolnod bizony bajban vagy. Ugyanis akkor
nem tudod, hogy a láncszemek, amelyek összekapcsolása a dolgod hogyan
illeszkednek egymáshoz. S a díszes násfa helyett csak gubanc lesz
ékszered.
Követeli magát a jövőkép és leginkább az, hogy a döntések, útról és
hídról, közlekedésről és iskolaépítésről, kultúráról és belterületbe
vonásról összehangoltak legyenek. Persze lehet úgy is, hogy mondjuk,
kikönyököljük, zsaroljuk, hogy vonjanak belterületbe bizonyos földdarabot,
mert megígértük egy csoport választónknak és közben arról papolunk,
hogy elég volt a város túlnövéséből, a bevándorlásából, hogy ki kell
tenni Szentendrére, a megtelt táblát.
/tovább/
|
|
|
|
|
|
|
|
2007.
március 13. |
|
FURCSA
PÁR
|
|
|
|
|
|
Azt,
hogy a szentendrei alpolgármester és Hegyi Gyula európai parlamenti
képviselő jóban lennének, ismerve mindkét embert, enyhén szólva is
kétlem. Az lehetséges, hogy ismerik egymást, de azt nem hiszem, hogy
az alpolgármester úr azért terjesztette volna be javaslatát ma a képviselő-testületnek,
mert, mint írják az uniosok,
"Magyar képviselő lett az Európai Parlamentben a GMO-témák jelentéstevője.
Hegyi Gyulát (MSZP) jelölték ki az Európai Parlamentben a genetikailag
módosított szervezetekkel (GMO) kapcsolatos témák parlamenti felelősévé
és jelentéstevőjévé - közölte az MSZP EP-delegációja vasárnap Brüsszelben.
Hatáskörének bővülésével az Európai Parlament lehetőséget kapott a
már elfogadott uniós jogszabályok végrehajtásának ellenőrzésére is.
Az Európai Bizottság és az EP közti egyeztető, úgynevezett komitológiai
eljárás keretében a magyar képviselő felülvizsgálja a GMO-val kapcsolatos
uniós döntések végrehajtását, s javaslatáról előreláthatólag még tavasszal
szavaz a parlament. Hegyi Gyula készen áll arra, hogy a hazai tudományos
és civil szervetekkel is konzultáljon a jelentéséről." /tovább/
|
|
|
|
|
|
|
|
2007.
március 11. |
|
ÚJ
SZLOGEN LESZ
|
|
|
|
|
|
Persze
én most marhára lelkesedem és várom tizenkilencedikét, meg szomorú
is vagyok. Mert hát, itt van ez a művelődési ház, meg a kulturális
ügy, új igazgató, aki káhátés, meg minden. Ünnepelünk is egy kicsit,
-ki tudja milyet, mármint mennyi lesz a balhé, ha lesz egyáltalán.
Szóval, minden alakul itt Szentendrén. Van, aki reménykedik, más már
előre lemond, hogy úgysem lesz belőle semmi, "- A kis Róth sem
fogja megváltani világot!" S aztán meg itt van ez a Hasutasok,
a legújabb Szőke András film és mi lemaradunk. Hiába van P,art Mozink,
szerintem az ország legdesignesebb mozija, meg mindenféle művészet
dolgunk, olyan avantgarde-féle is, mégis lemaradunk. Pedig állítólag
itt lakik nem messze Badár és a városban Bordán Irén, aki játszik
a filmben, mi meg ünnepi narrátornak szerződtettük, -rendben, csak
hát úgy néz ki, megint lemaradtunk a tutiról.
Így igaz lesz az új-régi szlogen, amiről azt hiszem, abban bizonyos
Aradi Nóra dolgozatban olvastam először. Nem a "Szentendre a
művészetek városa" mint később volt, hanem a most éppen szűkített
a Szentendre
a festők városa.
Aki nem tudná Aradi volt az a művészettörténész, aki valamikor úgy
hetven táján készített egy anyagot a szentendrei művészetről, amit
követően beindult a szentendrei aczél-korszak. De ő volt az írója
"A szocialista képzőművészet történetének, (Budapest, 1970, 1980,)
és korábban a Művelődési Minisztérium képzőművészeti osztályvezetője,
majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense és egyetemi tanára.
1969-1990 között az MTA Művészettörténeti Kutató Csoport igazgatója.
/tovább/ |
|
|
|
|
|
|
|
2007.
március 10. |
|
NŐNAP
|
|
|
|
Vannak
ünnepek, amelyek fogantatásában bár szerepe volt a politikának, mégis
a társadalom természetes bensőséges emberi ünneppé emelt. Az elmúlt
ötven év során fogant hagyomány, hogy a közösségek, családok március
nyolcadikán a nőkre, a hölgyekre gondolnak, és ma már élő tradíció
Magyarországon is, hogy velük és róluk emlékeznek, köszöntik őket.
Ebből az alkalomból március kilencedikén a szentendrei szocialisták
is kisebb ünnepséget és szerény vendéglátást rendeztek a Szamos Marcipán
Cukrászda emeltei helyiségében, amelyre vendégül hívták azokat a hölgyeket,
akiket megbecsülésükre különösen érdemesnek tartanak.
A
nőnapi köszöntő mindig nehéz dolog, ha a beszélő nem akar közhelyektől
hemzsegő semmitmondó lenni, ha nem kívánja felidézni a hatvanas, hetvenes
évek beszédeinek rossz politikai paneljeit, és ha nem kíván mindenáron
aktuális politikus lenni.
Számomra kapóra jött egy régi szentendrei történet, - régi szentendrei
történetek mindig kapóra jönnek.- Ugyanis van a Preobrazsenszka, a
Tímár templom kertjében egy görög feliratú sírkő, amelyhez érdekes
szentendrei legenda fűződik. A sírkő felirata az alábbi: " Itt
van az Úr boldogult szolgálója Róza, Theodorosz Martoisz háziasszonya.
Élt 58 évet. Elhunyt 1774. augusztus 2-án." A felirat különlegessége,
hogy az elhunytat, aki Theodorosz Martoisz felesége volt, háziasszonyaként
említi. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007.
március 9. |
|
CSAK
NOSZTALGIA?
|
|
|
|
Az
egykori szentendrei Pest Megyei Fémipari Vállalat (kéziszerszámgyár)
dolgozói hosszú ideje nem látták egymást. A rendszerváltást és privatizációt
követően legtöbbször csak egy-egy munkatársuk temetésén találkoztak.
A legutóbbi ilyen alkalommal elhatározták, hogy jó volna már fehér
asztal mellett is beszélgetni, kötetlenül felidézni a mára oly szépen
csillogó múltat, és ki-ki beszámolhat arról is, mi történt vele az
elválás óta. Erre a találkozóra került sor 2007. március 8-án a Helyőrségi
Művelődési Otthonban. Akik eljöttek - megközelítőleg hatvanan - emléklapot
is kaptak. E találkozó bebizonyította, hogy az embereknek ma is szükségük
van közösségre, ahová tartozhatnak, ahol, és akikkel jól érezhetik
magukat, és a résztvevők bizakodnak abban, hogy a találkozások rendszeresen
megismétlődnek a jövőben. |
|
F.P.
|
|
|
|
|
|
2007.
február 28. |
|
BEHAJTÁS!?
|
|
|
|
Szóval,
a dolog úgy áll, hogy lehet is, meg nem is a Duna-korzóra, pontosabban
a volt Teátrum étterem parkolójába behajtani. A valóság szerint a
Bogdányi utcán keresztül nem, a Duna-korzóról igen. Horváth Guszti
spenót színű lapja az Új Szentendrei Hírlap azt írta, hogy február
13-tól tilos behajtani autóbusszal az Ady Endre utca 11-es út és a
Duna-korzó közötti szakaszára, valamint a Duna-korzóra. Tilos, mert
illetékes önkormányzati bizottságunk úgy döntött, hogy lezárja az
autóbusz-forgalom elől. Így a Rév utcát és a volt Teátrum étterem
parkolóját is, de mint tapasztaltam, a gyakorlat más képet mutat.
Ma is három autóbusz állt a parkolóban, valószínűleg helikopter módjára
parkoltak be. De nem erről, sokkal egyszerűbb dologról van szó. Ugyanis
azok, (most még úgy hívják ismeretlen elkövető) akiknek nem tetszett
ez a lezárás, egyszerűen leszerelték a tiltó táblát. Márpedig ha nincs
tiltás, akkor, pedig szabad a behajtás./tovább/ |
|
|
|
|
|
|
|
2007.
február 27. |
|
BALESET
A 11-ES ÚTON
|
|
|
|
Baleset
miatt lezárták a 11-es utat kedden délután a III. kerületben a békásmegyeri
HÉV-megálló magasságában. Még másfél-két órán keresztül teljes
útzár lesz a jelenleg is tartó műszaki mentés miatt, mindkét irányban
nagy a torlódás ezen a szakaszon, a forgalmat elterelik
- mondta el Kormos Endre, a BRFK sajtóügyeletese.
A
személyautóban ülő 30 éves nő életét vesztette a balesetben. A nő
eddig
ismeretlen okból elvesztette uralmát a járműve felett és áttért a
szembejövő sávba, ahol frontálisan ütközött egy vasat szállító teherautóval.
(forrás: hvg.hu)
A
rendőrség próbálja a forgalmat egy sávra terelni, de jelenleg teljes
útzár van, ezért nagy a torlódás
- mondta el Hujber Éva, a BRFK sajtóügyeletese.
Életét
vesztette egy nő, amikor egy teherautó ütközött személyautóval a
11-es úton, a III. kerületben a békásmegyeri HÉV-megálló magasságában;
az utat lezárták - közölte a rendőrség. Még másfél-két órán keresztül
teljes útzár lesz a jelenleg is tartó műszaki mentés miatt, mindkét
irányban nagy a torlódás ezen a szakaszon, a forgalmat elterelik
- mondta el Kormos Endre, a BRFK sajtóügyeletese. Tájékoztatása
szerint a személyautóban ülő 30 éves nő életét vesztette a balesetben.
A nő eddig ismeretlen okból elvesztette uralmát a járműve felett
és áttért a szembejövő sávba, ahol frontálisan ütközött egy vasat
szállító teherautóval.
(blikk.hu)
|
|
|
|
|
|
|
|
2007.
február 25. |
|
TŰZ
VOLT A RODIN KÁVÉZÓBAN
|
|
|
|
Tűzeset
volt a közkedvelt Rodin kávézóban. Az Ady Endre úton a volt Kerényi
Múzeumból kialakított közkedvelt és egyre népszerűbb kávézó, mint
képek is mutatják jelentősen megrongálódott. Pedig a tűzoltók, szentendreiek
és pomáziak időben jöttek, de hát a tűz és az oltás jelentős károkat
okozott. Mint mondják személyi sérülés nem történt, de az anyagi
kár jelentős. Nem tudni a tüzet mi okozhatta, de mintha a fűtőberendezés
ludas lett volna abban, hogy a tető kigyulladt.
Az
Ady Endre úti kiállítóterem és kávéházban a fatüzelésű kandalló
kéményének szigeletése kigyulladt, majd a tűz a tetőre is átterjedt.
A kiállított festményeket az ott dolgozók a rendőrök és tűzoltók
segítségével hozták ki.
|
|
|
|
|
|
2007.
február 18. |
|
TESTÜLETI
DÖNTÉSEK EGY MONDATBAN
|
|
|
|
|
Valaki
felgyújtotta a Szerb temető melletti
szelektív hulladékgyűjtőket.
|
A
Szeku új igazgatója elfogadta kishíd költségvetését, hogy ezentúl
ne koncepció nélkül sportoljanak fiaink, lányaink és norvég pénzből
újítsuk fel a templomdombot azért, hogy a Szarvashegyen is lehessen
csatorna. A mondat baromság, pedig azok a szavak vannak benne, amelyek
a keddi testületi ülés legjellemzőbb döntéseit mutatják.
No,
sorban. Már úgy nézett ki, hogy a kishíd megépítésének annyi, a
dolog elhúzódik, mint az a bizonyos Baradlay per. Most, azonban
kimozdulni látszik a holtpontról az ügy. Ugyanis a szentendrei képviselő-testület
zöld utat adott a folytatásnak. Az eddigi kishíd perek szerint,
ugyanis, csak akkor jogosult Szigetmonostor a hídra, ha a Duna szentendrei
vagy váci oldalán talál olyan önkormányzatot, amely hozzájárul a
kishíd megépítéséhez, no persze azon a szakaszon, amelyre érvényes
környezeti hatástanulmány ezt megengedi. Dr Bindorffer hídellenes
vehemens szentendrei honanya non-képviselősége és Wachsler Tamás
távolléte, különösen tetemre hívó és minden korábbi híd tárgyaláskor
feltett kérdésének elmaradása, " - Kinek van telke a szigeten?"
a testület hídellenes liberális ellenzőit és a Postás strand óvókat
kisebbségbe juttatta. Mint a szavazáskor kiderült, a korábban hídellenes
polgármester is megváltoztatta álláspontját. Persze hátra van még
22-e a szigetmonostori döntés, de ez szerintem már előre látható
igen, és csak hab lesz a tortán, a lényegen nem fog változtatni.
Most ünnepelhetnek akiknek van miért, és azt hiszem, ha továbbra
is zöld utat kap a híd építése, ez volt a legnagyobb kihatású döntés
az elmúlt tíz évben Szentendre életéren. Ahhoz képest, hogy mekkora
és milyen hatású ügyről volt szó, a képviselők többsége igencsak
blazirt arccal tárgyalta az ügyet, alig mutatott érzelmeket, de
úgy látszik erre is érvényes Parkinson törvénye, az igazgatótanács
este a biciklitárolóval.
Ja,
hogy hogyan kerül ide a SZEKU, a rosszemlékű román titkosszolgálat?
Hát úgy, hogy Kun alpolgármester úr arról terjesztett be javaslatot,
hogy a kulturális közhasznú társaság kapja meg a szentendrei jelzőt
és így lett Szentendrei Közművelődési Kulturális és Városmarketing
Közhasznú Társaság a Szentendrei Közművelődési Kht. vagy az én elnevezésem
szerint szentendrei kulturális KHT és ez akárhogyan is rövidítem
SZEKU.
/tovább/
|
|
|
|
|
|
|
|
2007.
február 11. |
|
TÉTOVA
MORGOLÓDÁS
|
|
|
|
|
|
Szóval
itt van ez a vetélkedés, olyan párbaj-féle a városi művelődési káháté
vezetőjének posztjáért kedden a képviselő-testület előtt. Mintha életre-halálra
menne, mert ma már a tizenötödik telefont kapom. A legtöbb csak tisztes
érdeklődő, na hogyan volt, (mármint, mi történt az Oktatási és Kulturális
Bizottság ülésén) de néhány fenyegetődző is akad, ráadásul olyantól,
akiktől nem vártam, "- Majd meglátod," kezdetű szöveggel.
Persze legtöbben azok hívnak, akik tavasszal szarban hagytak, sőt
még gúnyolódtak is, és most elvárnák, hogy csak azért, mert ők másképpen
gondolják, véleményük szerint alakítsam voksomat, úgy ahogy számukra
jó, függetlenül attól, mi az értékítéletem. Én, meg hülye, ma már
ötödször veszem elő kis papirkáimat, hogy akkor valóban jól értékeltem-e,
s akkor melyik is, és miért is ő, miért nem a másik. Pedig végiggondoltam
lelkiismeretesen, átnyálaztam a dolgozatokat, beszélgettem egy tucat
emberrel arról, hogy szerinte most milyen tennivalók vannak, milyen
ember kell a feladatra, és mindig ugyanaz jön ki. 7:2 oda.
Akkor
pedig, nem az értékelésemmel, hanem velem van baj. Úgy látszik gyenge
jellemű vagyok, alakítható, akit érdemesnek tartanak meggyúrni,
mert bíznak abban, hogy változtatok véleményemen, ha nyomás nehezedik
rám. Néhányan tudják azt is, bajban vagyok magammal, mert az egyik
jelöltről már korábban, még mielőtt elkezdődött volna a vetélkedés,
kimondtam, hogy alkalmas. Igen, így van, alkalmas lett volna. Támogattam
volna, ha ennél sokkal jobb dolgozatot készít, ha látom, hogy átlátja
azt, amire vállalkozik.
/tovább/
|
|
|
|
|
|
|
|
2007.
február 7. |
|
A
PECSÓ
|
|
|
|
|
|
Hogy
honnan ered az elnevezés és ki nevezte először Pecsónak azokat gödröket,
amelyeket a Duna parti út építésekor bágeroltak (géppel ástak), a
Postás strandon, nem tudom. De ma már sem gödrök, sem víz, csak egy
rét. Ezért is most már illik valakinek elmondani az unokáknak, hogy
nagyapáék miért beszélnek Pecsóról, mit értenek alatta, amikor a Postás
strandot, pontosabban a kaszinó melletti területet emlegetik, s miért
szalad át egy olyan vidám mosoly-féle az arcukon, a szó hallatán.
Mert, hogy volt ott Manyász-gödör, logikus, hisz Mannnászék ott laktak.
Volt focipálya is, ahol most a Rózsakert lakótelep van, szintén logikus,
csak szinte elképzelhetetlen, akárcsak a temető a mai park és Volán
pályaudvar helyén, vagy a volt szovjet emlékmű. Szóval, maradjunk
annyiban hogy a maiak nem érthetik miről is beszél egy-két-három korosztály,
amikor olyan dolgokat emleget, amelynek már nyomai sincsenek meg,
és a terület is úgy átrendeződött, hogy a korábban ott lakó sem ismerne
rá. No, de maradjunk az eredeti dolognál, a Pecsónál./tovább/ |
|
|
|
|
|
|
|
2007.
január 31. |
|
JÓ HÍR A SKANZENRŐL ...
|
|
|
|
|
|
"Schneider
Márta a Szépművészeti Múzeumban rendezett sajtótájékoztatón a közgyűjteményi
terület 2006-os eredményei között említette a múzeumok látogatottságának
növekedését. Mint mondta, a Szépművészeti Múzeumba 60, a Magyar Nemzeti
Múzeumba és a Szentendrei Skanzenbe 21-21 százalékkal többen látogattak
el tavaly, mint az előző évben. Emellett több mint 200 ezer ember
volt kíváncsi a Múzeumok Éjszakájának rendezvényeire."
No, ez van. Lassan, de biztosan elindult a Skanzen mozdony, ebben
az évben 20 %-kal, aztán jövőre és később gyorsabban. Még csak emberi
sebességgel halad, csak úgy, mint az első gőzmozdonyok, amelyek előtt
egy piros zászlót lengető vasutas figyelmeztetett arra, vigyázat vonat
közeledik, veszély! De mi lesz később? No, nem a Szabadtéri Néprajzi
múzeummal, hanem a forgalommal, a Sztaravodai út mellett élőkkel a
Pilisszentlászlóra járókkal? Lett volna, lenne jobb megoldás, ha Sztarvodai
út inkább gyalogos, biciklis és buszos út lenne, és a személygépkocsi
forgalom meg az új kerülő úton haladhatna. Ez bizony szép álom, de
csak volt, mert mint hallom a skanzeni út nem fért bele bicikliút
program tervezési csomagjába és még mellé, hogy Zakar Ágiék azért
lobbiznak, hogy a Bükkös partján menjen tovább a Skanzen felé a bicikli
út. A másik elképzelésnek így annyi, slussz, passz! Így itt nem áldásról,
hanem kivédendő közlekedési és környezetvédelmi problémáról lesz szó
hamarosan a sajtóban is. Ugyanis, időszakosan már érzékelhető a Szataravodai
út mellett és Ízbégen lakóknak, ( húsvét, pünkösd...) mit is fog jelenteni
ha eléri az évi 500 ezret a múzeum látogatóinak száma. A Skanzen ettől
még nem telik meg, de az oda vezető út igen.
/tovább/
|
|
|
|
|
|
|
|
2007.
január 21. |
|
MENNYIVEL LESZ DRÁGÁBB A HÉV?
|
|
Megér
-e Szentendrének 6,5 milliót több ezer diák és nyugdijas?
|
|
|
|
A
kérdés sokféleképpen tehető fel. Bennem először akkor merült fel,
amikor a tavalyi évben drasztikusan megemelkedett a váci komp ára,
és tucatnyi váci iskolába járó szentendrei diáknak az utazás költsége.
Akkor találkoztam azzal a megoldási javaslattal, amit a szülők javasoltak,
és most a BKV is hasonlóval rukkol elő, hogy a szentendrei diákoknak
komp-díj kiegészítést fizessen a város. Eljártak ők, akkor mindenkinél,
a városnál is, de sikertelenül.
Most úgy látszik ugyanez a probléma, vélhetően több ezer szentendrei
diák és szülő problémája, hogy mennyibe kerül majd a HÉV bérlet a
jövőben. Erről is szól az alábbi, kis innen-onnan összeszedett írás-féle.
A Szentendréről menetrend szerint 9.35 órakor induló HÉV-szerelvénnyel
utaztak pénteken Budapestre a Pilis-Dunakanyari kistérség tizenhárom
településének képviselői a Pest megyei önkormányzat elnökéhez, hogy
részt vegyenek azon a tárgyaláson, amelyet a bérletárak
lehetséges kompenzációjáról folytattak a gazdasági
minisztérium és a fővárosi önkormányzat képviselőivel. Az ellen
demonstráltak a polgármesterek, hogy a főváros közigazgatási határáig
szóló kiegészítő diákbérletek 400 százalékkal emelkedik.
Dietz Ferenc, Szentendre polgármestere, az akció főszervezője az
MTI-nek elmondta, a szentendrei HÉV-vonal
a Pilis-Dunakanyari Kistérség településeit érinti, ezért a pénteki
találkozó célja szerintük
az, hogy tiltakozzanak azon
a drasztikus BKV áremelések ellen, amelyek elsősorban a nyugdíjas-
és diákbérleteket érintik.
-
Nem négy, hanem csak kétszeresére emelkedik a kiegészítő nyugdíjas
és diák HÉV bérletek ára, ha az érintett 16 Pest megyei önkormányzat
vállalja, hogy 102 millió forinttal hozzájárul a több mint egymilliárdos
költségekhez. Mert 1,3 milliárd forint kellett volna ahhoz, hogy
a diákbérletek csak 13,5 százalékkal dráguljanak a tavalyi árhoz
képest. " A GKM és a budapesti
közgyűlés mintegy fele-fele arányban, tehát mindketten, több mint
fél milliárd forinttal hozzájárul ehhez a tételhez, előteremtjük"
- mondta Garamhegyi Ábel, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium
államtitkára. Mivel azonban a többi önkormányzat nem kíván fizetni,
90 százalékos lesz az emelés. Igaz, ez is jóval kedvezőbb, mint
a januári, 400 százalékos drágítás.
Dietz Ferenc véleménye szerint: "-
Úgy gondolom, hogy nem bírja ki az önkormányzati rendszer ezeket
a terheket. (...) Ennek következményeit nem lehet ráterhelni sem
a lakosságra, sem pedig az önkormányzatokra"
" Én még mindig bizakodom
abban, hogy 101 milliót meg lehet találni az állami költségvetésben"
- mondta Dávid László, Ráckeve polgármestere.
/tovább/
(
A szövegek a Vg.hu, RTLKlub Online, Hírszerző.hu, Uno.hu, portálokon
megjelent tudósításokból valók.)
|
|
|
|
|
|
|
|
2007.
január 18. |
|
BARCSAY
DÍJ, BIKAVIADALLAL
|
|
|
|
Az
egyik Hemingway könyv a bikaviadalról szól, mintha Fiesta lenne a
címe. De arra határozottan emlékezem, hogy akkor mi tizenévesek faltuk,
mint a kemencéből éppen csak kikerült kenyeret, és úgy beszélgettünk
róla, mintha értenénk a corrida de toro-hoz. Természetesen mindannyiunknak
volt egy-egy rossz tusrajza bikaviadalról, Picasso stílusában. Tudják
az a fajta, amelyen a banderillas tulajdonképpen csak egyetlen pacni,
gyönyörű gótikus mozdulattal ívesen hajlik és a megfelelő magasságból
a bika vállába szúrja a banderillákat. Lendület, bátorság és a vér
hármasa, a bika-áldozat, a huszadik századi ember által már alig érthető
pillanata.
Amikor
a bikát beengedik a porondra, a segédek köpenyeiket lengetve csalogatják,
futtatják. A bika tenyésztőjének ismertetőjével, a hátán szalaggal
rohan be az arénába, majd az egyik segéd veszi kezelésbe és egy
kis köpönyegforgatással bolondítja, hogy a matador megfigyelhesse,
hogyan reagál. Ilyenkor a matador az aréna szélén áll és az állat
mozgását figyeli, hogy a köpenyre vagy az emberre mozdul-e, melyik
szarvát használja szívesebben és vagy ezernyi jelre, mozdulatra,
amelyet csak ő, a beavatott tud. A futtatás az előjáték, csak ezután
következik az igazi dráma, három felvonásban.
Nos
január 12-én, Szentendrén is megtörtént a futtatás. Ugyanis ezen
a napon az új múzeumigazgató dr. Kálnoki-Gyöngyössy Márton először
lépett a szentendrei művészek és a "művészetszerető" közönség
elé ./tovább/
|
|
|
|
|
|
|
|
2007.
január 10. |
|
MŰVOSZTÁLY,
NUKU
|
|
|
|
-
Hát elkezdődött! sóhajtott fel a minap a szentendrei hivatali apparátus,
mint a műtőasztalon fekvő beteg, akibe a doktor úr éppen belemártja
szikéjét. Mármint azért volt e fájdalmas sóhaj, mert megkezdődött
a hivatal átszervezése Szentendrén. Mint a folyosói pletykákból kihallik
a komplett művosztályt dobják ki először a városházi nagy sárga-kék
léghajóból a remélt emelkedés jegyében.
Most persze, megy a találgatás, miért éppen őket, miért éppen a művosztályt,
miért nem másokat tettek lapátra.
Sokféle
magyarázat van forgalomban. Nos, az egyik változat szerint, talán
azért, mert ez a legkevésbé fontos, nélkülözhetetlen. Mert hát ez
a szemlélet uralkodik oldal-függetlenül már Klébersberg és Hóman
miniszterek kormányból való eltávolítása óta e hazában, s így nem
új dolog. Bár kissé zavartan írom le a mondatot, mert mondjuk, ha
ez másutt történik e hazában, talán még az is előfordulhat, hogy
nem kapja fel fejét a jámbor olvasó, de Szentendrén? Itt ez, legalább
is olyan szentségtörésnek hat, mint Triesztben kijelenteni - Nem
kell az opera! Mert hát sok mindenről ismert Trieszt, mondjuk a
tragikus sorsú Habsburgról, a későbbi mexikói császárról, de igazán
Verdiről és az operáról.
/tovább/
|
|
|
|
|
|
|
|
2007.
január 7. |
|
SZENTENDREI
DOKTOR BÁCSI, ANNO
|
|
|
|
|
|
Mostanában,
hogy gyakrabban kerülök orvos-közelbe, főképpen amiatt, hogy a Szociális,
Egészségügyi és Sport Bizottság tagja lettem, és szembe kell találkoznom
azzal a sokféle, néha gyomorszorító gonddal, ami e humán-szolgáltatást,
hivatást körülveszi, eszembe jut, miért e szakmák oly hihetetlen presztízs-vesztése.
Miközben saját érdekei érvényesítésében az értelmiségi csoport igencsak
hatékony tud lenni, lásd a rendelőintézet privatizációját vagy a tiltakozásokat
a gyógyszerek nem csak patikában történő forgalmazása miatt, saját
közössége, múltja, így identitása iránt is hihetetlen közömbösséggel
viseltetik. Pedig dr. Katona Gyula, dr. Gyerkó, vagy a városi köznyelvben
csak Göllner Pali bácsinak nevezett szentendrei orvosok városunk múltjának
ugyanolyan fontos szereplői, sőt, a közösség szempontjából fontosabbjai,
mint a város egy-egy jelentéktelen önmegvalósító művésze. Jó, tudom
én, van, nem csak dicsekvésre méltó szentendrei is, e szakma múltbéli
képviselői között is, ha pld. dr. Szálasra gondolunk. Mégsem értem,
miért jó, miért hagyják magukat identitás és múlt nélkülivé lenni.
Nos, a XVIII. század negyvenes éveiben Újvidéken született Miloradovic
Péter. Elemi iskoláit, úgynevezett latin iskoláit itt végezte, majd
Sopronban és Késmárkon folytatta tanulmányait. 1764-tól öt évig a
Hallei Egyetemen orvostudományt tanult és 1769-ben doktorált, miután
Hohan Peter Eberhardt dékán és az egyetemi tanács előtt megvédte dissertatiojat.
Ugyanoda járt egyetemre, ahova korábban egy hallei kirurgus (sebész)
próbálta kényszeríteni fiacskáját jogot tanulni, de akit a hallei
egyetemnél sokkal jobban vonzott a székesegyház orgonája. A hallei
kirurgus, Händel apukája volt és a jog helyett az orgonát választó
fia a későbbi világhírű zeneszerző Georg Friedrich Händel./folytatás/
|
|
|
|
|
|
|
|
2007.
január 3. |
|
2007.
|
|
|
|
Ez
a szilveszter is olyan volt, mint a többi. Nem történt semmi különös,
mert miért is történt volna. Hó nem esett és a város is hozta magát,
kissé unalmas téli hétköznapjait. Mert hát Szentendre valljuk meg,
igazán csak nyáron és ősszel az igazi, adja, mutatja meg belső szépségeit,
lesz vonzó, mint a randevúra készülő nő. Valamiért ehhez a városhoz,
hogy szerethetőbb legyen egy kis meleg kell, csendes nyári este, késői
ősz melengető napsugarak, szóval valami, amitől önmaga lehet.
És aztán itt van a napjainkat foglalkoztató kérdés is, kell-e, hogy
a város mindig a topon legyen, mindig nyüzsi legyen. Olyan legyen,
mint Velence, ahol 133 millióan fordulnak meg évente, és már nincs
szinte egyetlen intim pillanata, perce sem, amikor maga, csak úgy,
Velence módra. Szentendrén még fellelhetők ezek a meghitt város-pillanatok,
amikor érezzük, érezhetjük azt, amit a város valójában jelent. Még
megvan szemérméből egy kevés, még nem kurtizán teljesen, vagy legalább
is, lelkében még nem mindig az.
/tovább/ |
|
|
|
|
|
2006.
december 23. |
|
HÁROM
KARÁCSONY
|
|
|
|
|
|
Lapozgatom
a Szentendre 1963-as számát, benne egy írás Horányi Sándor, Sanyika,
az ismert dzsesszgitáros papája tollából. Majd hanyatt vágom magam.
Karácsonyi cikkében apámról ír, arról, hogy öregem, aki a harmincas,
negyvenes években még kiállított Bánátival, Barcsayval, Bölcskeyvel
és az azóta már mértékadó nagyokkal, jó barátok voltak, és mégsem
lett belőle festő, maradt amatőr és maszek rózsakertész. Ez volt maga
választotta sorsa élete végéig. A cikkben öregem arról beszél, hogy
nem merte vállalni a festők sanyarú sorsát, mert túl tízévnyi katonaságon,
fronton és hadifogságon fontosabb volt számára, hogy családjának biztos
egzisztenciát teremtsen. Hogy ez sem volt könnyű, arról csupán annyit,
hogy 1951-ben állomosították kertészetünket, majd hatvanban a téeszebe
akarták vonni stb. Számomra meglepetés az a mondat, hogy - Majd gyermekeim,
(húgom és én,) lesznek festők, mert maguk fognak dönteni sorsukról,
ők azok lesznek, amik akarnak. A cikket annak idején nem, és azóta
is most olvasom először, és ezt haláláig nem mondta. Igaz, soha egyetlen
szóval sem kritizálta egyetlen elhatározásomat sem, legfeljebb megkérdezte,
- Jól meggondoltad? Sándor bátyám írásában arról elmélkedik, valamilyen
rajzversenyt nyerésem kapcsán, hogy én biztosan festő leszek. De nem
lettem. Mégis jól esik, negyvenhárom év távlatából is tehetségem megelőlegezett
bizalma./tovább/ |
|
|
|
|
|
|
|
2006.
december 20. |
|
BEHÚZOTT
NYAKKAL
|
|
avagy
karácsonyi beöntés szentendreieknek
|
|
|
|
Szóval,
a tegnapi nap úgy elszállt, mint a tavaszi jó idő szokott, mikor esőre
vált az ég. Mert hát délelőtt testületi ülés kibővítve CCC Audittal,
hozzá beöntés, mármint adó és egyéb rendeleteink megtárgyalásával.
Délután, a tanácsról való szabadulást követően Szatyorral meg Gyöngyivel
ajándék-vásárlás a dalmátoknak a karácsonyi ünnepre, mert Jani bácsi
már verte a palávert, hogy - Ha nem lesz rendes pálinka, én nem szégyenkezem
miattad, én nem vagyok egy Galia Iván, aki kecsketejjel kínálta a
plébánost, meg hát fiam kell valamit adni, én többet nem jövök el,
ha nem lesz! mondta, Kosztiéknál, és a "nem igazán jól sikerült"
bagócalevesemből benyomott öt tányérral, míg én borért szalajtottam
szegény Andrist, mert igaz, ami igaz, elfelejtkeztem róla.
Reggel
elkéstem, mert hetek óta egy honlappal bíbelődök, amelyet már mittudomén
mikor elkezdtem készíteni, de azokat a ku…. orvosi műszereket állandóan
összekeverem. Ha berakom a hülye-nevű és TSZ rövidítésű lapot a
diagnosztikaik közé, kiderült terápiás, és ha meg terápiásnak, fordítva.
A kuncsaft meg dühöng, elege van már belőlem, hogy nem készülök
el már a hatodik határidőre sem, mert egyszer arra hivatkozom, hogy
éppen pártolok, máskor meg önkormányzatolok, de honlapjára alig
tudok időt fordítani. Ő meg már a múlt hónapban Madridban szeretett
volna vele büszkélkedni, hogy íme. Ezért arra gondoltam, hogy kedden
reggel még a testületi ülés előtt összerakom a maradék pár oldalt,
hyperlinkelek, aztán délutánra már csak a glancolás marad, és kész,
passz. De minden másképpen történt, mint ahogy terveztem.
/tovább/
|
|
|
|
|
|
|
|
2006.
december 17. |
|
BAGÓCA
ÉS A KULTÚRA
|
|
|
|
|
|
Majd
minden évben, ilyenkor Karácsony táján főzésre vagyok ítélve. No,
nem az otthoni karácsonyi ételeket kell elkészítenem, az felségem
dolga, hanem ilyenkor valahol mindig van olyan rendezvény, ahol a
szentendrei dalmát, pontosabban szamárhegyi ételt kínálunk az érdeklődőknek.
Korábban, a nemzetek karácsonya rendezvényén a MűvészetMalomban, vagy
megyei nemzetiségi programon illett ezt megtennünk, pontosabban nem
illett visszautasítani a kedves meghívást. Most Kosztiék invitáltak
a lassan már felújított Napórás házukba, hogy a Szentendrén élő nemzetiségiek
egyikeként mutassuk meg milyen karácsonyi ételek, szokások voltak
divatban a szamárhegyi dalmátoknál.
Nos ilyenkor, mint már szokásos, bagóca, vagy ismertebb nevén a csicseri
borsó levest készítünk, kínálunk nem létező virtuális étlapunkról.
Mivel, azonban ezeken a rendezvényeken nem szamárhegyeik (brdani)
a vendégek, ezért, legtöbbször -legalább is tegnapi napig, ennek magyarosított
változatát tettük az asztalra. Kihagytuk az ízesítésből a fahéjat
és szegfűszeget, azt gondolva, hogy ezek nélkül készített levesünk
jobban fog ízleni, mint annak keleti fűszerekkel készített hagyományos
változata. Tegnap a Napórás házba készülve elhatároztam lesz ami,
lesz, a leves autentikusabb változatát készítem, a hagyományos ízesítésűt.
Ráadásul, mivel éppen ez időben a MűvészetMalomban forgatott, meghívtam
Lacát is, hogy jöjjön át egy bagóca levesre, ismerve főző szenvedélyét
és gurmanságát. Nos, nem húzom tovább mondandóm, mint a rétestésztát,
lényeg az, hogy a körülbelül harmincöt ember, akik ettek levesemből,
egekbe dicsérték. Ennyit a bátortalanságról. /tovább/
|
|
|
|
|
|
|
|
2006.
december 16. |
|
WC
ÉS KÚTFÚRÁS
|
|
|
|
Ma
két 1961-es Horváth Levente írást citálok. Teszem ezt a történelmi
párhuzamok okán, meg azért is, mert éppen most került ismét a kezembe.
No, meg azért, mert feltűnt mennyire hasonló gondokkal birkózik, pontosabban
hasonló ügyekkel foglalkozik ma Szentendre városa a költségvetés készítése
kapcsán. Az első írást inkább érdekessége, utóbbit inkább aktualitása
miatt tettem fel lapomra.
"Hozzáfogtak
a nyilvános WC építéséhez. Első ütemben gondoskodni kell a vízhálózat
átépítéséről, majd kezdetét veszi a kivitelezés, melynek költsége
167 000 forintot tesz ki":
írja a Szentendre, a Pest Megyei Hírlap különkiadása. A mellékelt
homályos rajzról, amely a kiviteli terv mellékleteként készült,
és a wc tervezője készítette, akiről nem tudok semmit, sokan, nem
is gondolnák, hogy ez az épület, a mai gomba, amelyet olyan vécének
és buszvárónak álmodott meg tervezője, amelyben a tető alatt felül
és nyitott falai mellett várakoznak majd az autóbuszra az utasok.
Persze ehhez tudni kell, hogy akkor, 1961-ben, még a távoli jövőben
volt csak a Dunakanyar körút, a Duna-parti úton ment az autóbusz
és a gépkocsi forgalom is Visegrád irányába és vissza. Akkor a szentendreiek
csak Clochemmerle-inek emlegették egy korabeli francia, vagy osztrák
film-vígjátékot idézve. Sőt, megszületett az "Egy tanácselnök,
egy wc," közmondás is, mert azt követően még vagy három tanácselnök
nyilvános wc építésével hagyta nyomát a városon. /tovább/
|
|
|
|
|
|
2006.
december 14. |
|
|
|
|
|
"A
megsebesített, vérző nő életét próbálta menteni, ám kegyetlen támadója
nem hagyta
2006. 12. 14. 17.06
Tucatszor
mártotta kését egy szentendrei vegyesbolt
eladójába az a fiatalember, aki hétfőn este megpróbálta
kirabolni az üzletet.
A
HavariaPress úgy tudja, hogy a 24 éves, szentendrei férfi adósságát
kívánta rendezni, valamint a karácsonyi ajándékokra költötte volna
azt a pénzt, mit a Vasvári Pál utcai boltból rabolt volna. A fiatalember
18 órakor lépett az üzletbe, melynek egyébként rendszeres vásárlója
volt, majd minden előzmény nélkül az eladónő mögé lépett, s hátba
szúrta őt. A megsebesített, vérző nő életét próbálta menteni, ám
kegyetlen támadója nem hagyta: a földre lökte áldozatát, majd tucatszor
mártotta belé kését, ahol csak érte. A brutális rabló kivette a
pultból a kasszát, s az abban talált 180 ezer forinttal távozott.
A 21 éves, élet és halál határán lévő eladónőre egy vásárló talált
rá, azonnal kórházba vitték, ám állapota továbbra is válságos. A
rabló menekülés közben vette észre, hogy magát is megvágta a késsel,
ezért a fővárosba utazott, ahol az első útjába eső kórház sebészetén
ellátást kért. A sebésznek, míg az összevarrta sebét, elmondta,
hogy az egyik aluljáróban megtámadták és megsebesítették.
A
kórházból értesítették a rendőrséget, az elvetemült rabló feljelentést
is tett kitalált támadója ellen, majd hazautazott Szentendrére,
ahol családját is a kitalált támadással szédítette. Másnap a városban
sétálva, több ismerősétől is hallotta, hogy milyen szörnyűség történt
előző este a kisboltban. Nem tudni, hogy hivalkodásból, vagy mert
nem bírta egyedül a lelkiismeretére nehezedő nyomást, de öccsének
elmondta, hogy ő volt a tettes, majd megeskette testvérét, hogy
kegyetlen tettéről nem beszél senkinek sem. A fiatalabb testvér
azonban elmondta édesanyjának, miféle kegyetlenséget tett bátyja,
az anya pedig kézen fogva gyermekét, bevitte a kapitányságra. Kihallgatásakor
a fiatalember elmondta, hogy úgy ment be akkor a boltba, hogy mindenképp
pénzzel jön onnan ki, s ezért bármit hajlandó lett volna elkövetni.
A fiatalember és édesanyja percekkel előzte csak meg a rendőrséget,
hiszen a Pest megyei nyomozók addigra - az életveszélyesen megsebesített
eladónőtől - rendelkeztek már kellő információval ahhoz, hogy menjenek
és előállítsák a gyanúsítottat. Az önként jelentkező fiatalembert
letartóztatták, kezdeményezték előzetes letartóztatását."
|
|
|
|
|
|
|
|
2006.
december 12. |
|
ADÓ
|
|
én
adózom , te adózol, ő adózik,...
|
|
|
|
Régen
nem írtam már, mert úgy voltam vele, hogy abbahagyom ezt a blogolást,
úgyis csak sértődéseket okozok vele másoknak. Számomra, meg egyre
kevesebb örömet okoz, legfeljebb az úgynevezett belső kényszer, magyarán
szólva, a grafománia hajt. Az meg ugye, nem jó, ha az ember másoknak
rossz érzést okoz, még ha az illetők politikai ellenfelei is. Meg
aztán ott van portásságom is. Hiába írok meg naponta öt dolgozatot
is a pult mögött, mivel át kellene raknom a gépbe a papírról, lustaságom
miatt folyamatosan elmaradok, mert nem nagyon fűlik hozzá a fogam.
Laptopra meg mostanában nem telik, illetve telne, ha el tudnám dönteni,
milyet vegyek, de amilyet szeretnék, az drágább, mint ami pénztárcámból
kitelik. Szóval, itt állok, pontosabban tunyulok mostanság. De aztán,
ma, ahogy hazaérkeztem, nem tudtam megállni, hogy ne üljek a gép elé
és ne pötyögjem le zavaros gondolataim.
Ennek
ugyanis ma oka volt - hogyan is fogalmazzak? Szóval ez a mai nap
nem volt semmi. A testület ülésén reggel kilenctől zsinórban nyomtuk
a napirendeket. Mert hát megint késésben voltunk néhány döntéssel,
s már majdnem körmünkre égett a dolog, pontosabban karácsony szent
estéjén is ott ülhettünk volna a városházi székekben, ha ma nem
végzünk. Persze, most is voltak kötelező kűr típusú napirendek,
mint elővásárlásról való lemondás, vagy Bola faktorálása, óbudai
pénzkérés a szakrendelésekért etc. Aztán voltak kőkemények is, mint
a VSZ Z Rt., - csak tudnám mi az a Z?- valószínűleg a zavargászott
szó rövidítése, szemétszállítási és fűtési díjai. Sok az utolsó
pillanatban kiosztva. S persze ami a mai vezető anyag volt, az adók,
az új adók. /tovább/
|
|
|
|
|
|
|
|
2006.
december 5. |
|
PÉNZT
KÉR ÓBUDA
|
|
|
|
Elgondolkodtatott
a dolog. Konkrétan az, hogy a harmadik kerület polgármestere azt kéri
a szentendrei önkormányzattól, hogy fizessünk nekik másfél millió
forintot. Ugyanis, kimutatásuk szerint, ennyiért használták szentendrei
polgárok az elmúlt háromnegyed évben az ő szakrendeléseiket. Mert
bíz, vannak még önkormányzatok e hazában, és a harmadik kerületi ilyen,
ahol nem csak az országos egészségügyi pénztártól leutalt pénzt költik
szakorvosi ellátásra, hanem azt kiegészítik a sajátjukkal is. Nos,
ennek a szentendreiek által felhasznált részét kéri a polgármester.
Most
persze duzzoghatnánk, megsértődhetnénk, hogy miért e szűkmarkúság.
De abban a kerületi polgármesternek valószínűleg igaza van, ha ők
többet költenek saját bevételeikből azért, hogy jobb orvosi szolgáltatást
nyújtsanak a kerületieknek, és ha ezt igénybe veszik a szentendreiek
is, akkor a város vagy a szentendreiek nyúljanak a zsebükbe, mert
hát nem azért fizeti be a harmadik kerületi polgár az adóját, hogy
azt ne ő, hanem más városban lakó, mondjuk, szentendrei használja
fel. Vagy, és erre is van a kerületi polgármesternek javaslata,
lássa el betegeit a város saját, Bükkös parti rendelőjében, esetleg,
ha a szentendreiek továbbra is ragaszkodnak a harmadik kerületi
szakrendeléshez, és hozzájuk kívánnak járni, nyúljanak a zsebükbe,
és vizitenként fizessenek 300 forintot a jövőben.
/tovább/
|
|
|
|
|
|
|
|
2006.
december 4. |
|
LEVENTE
GÁLA
|
|
|
|
|
|
A
Levente gála immáron lassan évtizede olyan igazi szentendrei közösségerősítő
program. Célja, hogy fiatal alkotókat juttasson lehetőséghez, s amely
mindig képzőművészeti és zenei esemény is. Nem véletlenül, hiszen
szülőatyja Páljános Ervin szobrászművész. Most is nagy gonddal készültek
a mult hét szombat estére. A folyosókon kiállítás készült, a színházteremben
pedig a zenészek énekeltek be, hangoltak az esti fellépésre. Majdnem
telt ház jött össze, hogy olyanokat hallgasson meg, mint Rozsos István,
vagy a nemzetközi porondon is ismert vujicsisost Borbély tanár urat.
De fellépett az immáron nem csak helyi sztár Eredics Salamon is nagy
sikerrel és Széles Iza csinosan. Volt itt sokféle, Cherubino belépőjétől
a "Most pedig vége a szép időknek, nem
csapod a szelet már a nőknek. Csókot lopni meg szíveket törni, kis
Adoniszom, nem fogsz te már. Cherubino, rajta, indulj, győzelemre
fel tehát, Cherubino, rajta, indulj, győzelemre fel tehát!"
amikor Figaro kárörvendően énekeli, mert hősünk kapitányi rangot kap
a grófi ezredben és akarata ellenére azonnal távoznia kell szolgálati
helyére, a versig sokféle műfaj és előadó. Gyuri igazgatós-karnagyosan
szervezi, teszi a dolgát. Mosolyogva viszi a virágot a háziasszony
Endrei Jutkának./tovább/ |
|
|
|
|
|
|
|
2006.
december 1. |
|
NYÍLT
LEVÉL
|
|
|
|
Két
héttel ezelőtt telefonfülke-rongálások történtek a városban. A könyvtár
előtt, de az Oktán benzinkút mellett, sőt Pismányban is szétrugdosták,
törték a telefonfülkét. Többek szerint az Önök kisebbségének néhány
tagja tette ezt, mert legalább is én ilyeneket hallottam az arra
járóktól -Ezek a vandálok voltak.
Hát
itt és most, fel kívánom használni az alkalmat, és tisztázni szeretném,
hogy ha ez valamiféle régi történelmi sérelmeik miatt történt, akkor
a dolog félreértésen alapszik.
Mert
mint a történetírók írják, a vandálok egy keleti germán törzs tagjai
voltak, akik az ötödik század folyamán törtek be a Római Birodalom
területére. A rómaiakat először a Duna alsó folyásánál támadták
meg úgy, hogy 271 körül ezért Aurelianus császárnak meg kellett
erősíttetnie a Duna középső folyásának védelmét. Ezután békét kötöttek,
Dacia nyugati részén és Pannoniában telepedtek le. Ahol I. Constantinus
a Duna jobb partján földet adott nekik, és itt körülbelül hatvan
évig éltek. 406-ban Pannoniából a Duna mentén különösebb nehézség
nélkül nyugatra vándoroltak./tovább/
|
|
|
|
|
|
|
|
2006.
november 30. |
|
PORTÁS-TÖRTÉNET
5.
|
|
Macte, puer, macte, sic
itur ad astra.
|
|
|
|
Hogyhogy
te itt? Kérdezi, a könyvtárba tévedő ismerősöm, amikor meglát a portás
pult mögött. Én meg hülye, magyarázkodásba kezdek, hogy bár e munka
nem kíván túlzott intellektuális erőfeszítést, de jó foglalatosság,
meg jól is érzem magam, mentegetődzöm, mintha kellene.
Mert
hát, mit is mondhatnék neki, hiszen úgysem értené dzsippre és rolexre
egyenirányúsított pismányi agyával, hogy ez itt, kérem nem akármi,
ez különleges hely, különleges emberekkel. Mert mit tudhat ő Sándordoktorról
és az ő gázégő-személyiség tipológiájáról és arról, hogy kedvence
az első századi római birodalom és kora, és hogy jobban ismeri Marcus
Ulpius Traianust, aki politikai és katonai pályafutás után jutott
a trónra, és aki provinciává szervezte Daciát. Akinek a dákok fölött
aratott győzelmét Rómában emlékoszlopa hirdeti, mint a szomszédos
közért eladóját, pedig vele minden nap találkozik, hiszen oda ugrunk
át kajáért.
S,
hogy ne csak róla tudósíthassak az utókornak, íme egy másik ember,
Pista, akivel egy házba vetett a sors. Ő sem akárki, nem megyei
önkormányzati alelnök, vagy minisztériumi osztályvezető, mert hát
azokból van tucatszám, mint a nokedli a paradicsomlevesben, ő mindenes
és illuzionista. Mert hát minden intézménynek megvan a maga Uri
Gellere, kanál-hajlító és eltűnő illuzionistája. Olyan, aki a paranormális
jelenségek tudója és gyakorlója. Némelyik, mint a mi Pistánk is,
többet tud a szakmáról, mint világhírű, milliárdossá lett kollégája.
De ellentétben a nálánál kisebb tudású Urival, Pista e honban él
és nem olyan jólétben, mint ahogy a magyar származású és kalandos
életű Uri, aki élete során lakott már Izraelben, Cipruson, Amerikában,
hogy végül Angliában találjon otthonra egy a Temze melletti Londontól
negyven kilométerre lévő kis 1500 lelkes gyönyörű középkori faluban.
S mint írják, házához pazar angolkert, patak, helikopter leszálló
pálya, rózsakert, vendégház, parkoló és egy misztikus ház is tartozik.
/tovább/
|
|
|
|
|
|
|
|
2006.
november 28. |
|
HOSSZÚ
ÜLÉS
|
|
|
|
|
|
Ülök
a könyvtár portás pultja mögött, ficergek és lázadozom. Nem a beosztás,
a főnökök utasításai, a kollégák ugratása miatt. Nem, velük minden
rendben. Nekem az árusokkal van bajom, őket viselem nehezen. No, nem
az embereket, mert ők olyanok, mint én, ha hideg van fáznak, ha meleg,
izzadnak. De az ízlésük, az kiborít. Különösen, ha kibontanak bemutatni
a kuncsaftnak egy rádiót, mondjuk egy konnektor kinézetűt, vagy egy
olyat, amin egy rózsaszín mackó ölelget valami zöld giliszta-szerű
lényt és bekapcsolják. Mindig bekapcsolják. Aztán valamelyik magyar
könnyűzenei adóból felrecseg a pléh-egyenzene, mint amikor Józsi nagybácsikán
kapáláskor a bádog öntözőkannában tartott Szokol zsebrádióból hallgatta
a híreket. No, ez az, ami az agyamra tud menni. Mondom Pistának, hogy
hozok valamilyen normál lejátszót, aztán felteszek valami mást. Talán
Mozartot, úgyis évforduló van és milyen jó lesz. Erre ő, közömbös
arccal csak annyit, ha nem akarok úgy járni, mint a Nagy Levin - aki
a sivatagban álmában recepteket mondott és a kiéhezett embereket teljesen
felzaklatta, ezért néhány katona élve el akarta elásni, hát ne tegyem.
No, ennyiben maradtunk.
Megkezdődött
a hosszú menetelés a szentendrei képviselő testülettel. Mert hát
hiába mondtuk ki, írtuk le, hogy a testületi ülések délután három
órakor kezdődnek, a napirendek sokasága miatt tegnap is délelőtt
kilenckor kezdtünk, és este félnyolcig mondtuk a magunkét. Ráadásul,
már hajnali fél nyolctól ülésezett a Szociális és Egészségügyi Bizottság,
mert néhány napja határozatképtelen volt. Ilyen hát az önkormányzatosdi,
ülés hátán ülés, az egyik, azért, mert sok a sürgős dönteni való,
a másik meg azért, mert határozatképtelen volt az előző. /tovább/
|
|
|
|
|
|
|