főoldalra  
   
SZENTENDREI DOKTOR BÁCSI, ANNO
   
   
 
Mostanában, hogy gyakrabban kerülök orvos-közelbe, főképpen amiatt, hogy a Szociális, Egészségügyi és Sport Bizottság tagja lettem, és szembe kell találkoznom azzal a sokféle, néha gyomorszorító gonddal, ami e humán-szolgáltatást, hivatást körülveszi, eszembe jut, miért e szakmák oly hihetetlen presztízs-vesztése. Miközben saját érdekei érvényesítésében az értelmiségi csoport igencsak hatékony tud lenni, lásd a rendelőintézet privatizációját vagy a tiltakozásokat a gyógyszerek nem csak patikában történő forgalmazása miatt, saját közössége, múltja, így identitása iránt is hihetetlen közömbösséggel viseltetik. Pedig dr. Katona Gyula, dr. Gyerkó, vagy a városi köznyelvben csak Göllner Pali bácsinak nevezett szentendrei orvosok városunk múltjának ugyanolyan fontos szereplői, sőt, a közösség szempontjából fontosabbjai, mint a város egy-egy jelentéktelen önmegvalósító művésze. Jó, tudom én, van, nem csak dicsekvésre méltó szentendrei is, e szakma múltbéli képviselői között is, ha pld. dr. Szálasra gondolunk. Mégsem értem, miért jó, miért hagyják magukat identitás és múlt nélkülivé lenni.

Nos, a XVIII. század negyvenes éveiben Újvidéken született Miloradovic Péter. Elemi iskoláit, úgynevezett latin iskoláit itt végezte, majd Sopronban és Késmárkon folytatta tanulmányait. 1764-tól öt évig a Hallei Egyetemen orvostudományt tanult és 1769-ben doktorált, miután Hohan Peter Eberhardt dékán és az egyetemi tanács előtt megvédte dissertatiojat.
Ugyanoda járt egyetemre, ahova korábban egy hallei kirurgus (sebész) próbálta kényszeríteni fiacskáját jogot tanulni, de akit a hallei egyetemnél sokkal jobban vonzott a székesegyház orgonája. A hallei kirurgus, Händel apukája volt és a jog helyett az orgonát választó fia a későbbi világhírű zeneszerző Georg Friedrich Händel.
Tanulmányai befejezése után Miloradovic szülőhelyére ment vissza, de az akkoriban oly jellemző (ma nem ugyanígy van?) furkálódások és intrikák miatt, állandó orvosi állást Novi Sadon nem kapott. Azonban az 1770-es árvízkor kiderült róla mennyire felkészült (ma azt mondanánk, közegészségügyi szakember) mert olyan intézkedéseket tett, amely a lakosság, elöljárók és a szakma széles körének szakmai elismerését elnyerte.
1771-ben mégis, vagy éppen az ekkor szerzett hírneve okán, Szentendrére jött. Ekkor városunk, virágzó és lendületesen fejlődő település. épül a mai óvárosi kőházak többsége, vagy ekkortájt kezdik építeni. De idejövetele bizonyosan összefüggésben van azzal is, hogy a városi orvos tisztséget szerette volna megszerezni. Ez azonban itt sem ment simán, hiszen 1771 és 1794 között csak magánorvosként működhetett Szentendrén. Míg aztán, 1795-ben az elöljáróság megválasztja városi orvosnak. Fizetését azonban a szokásos 400 forint helyett csak 100 forintban állapítják meg, és ennyit kap még 1778-ig. Mivel, úgy látszik Halléban megszerzett diplomáját a szentendrei elöljárók nem tartották megfelelőnek, újabb dissetatiot készít a budai egyetem orvosi fakultásán. Ekkor, a nostrifikatio után fizetését 250 forintra emelik és 1784-ig ezt az összeget kapja.
Ekkor a szerémségi Karlócára hívják városi orvosnak, de mivel az ilyen beosztáshoz a hivatali felsőbbség hozzájárulása kell, és a szentendrei felsőbbség ehhez nem járul hozzá, mégis Szentendrén maradt. Azonban volt valami eredménye a karlócai meghívásnak, mert fizetését ekkortól 350 forintra emelték. De hogy nehogy jól járjon, Dutkevics Antal nevű szentendrei kirurgus (sebész) intrikája folytán 1787-ben beszüntették Miloradovic fizetésének folyósítását. Nyilván ez lehetett a közvetlen oka annak, hogy 1787-ben megpályázza a Novi Sad-i városi orvosi állást is és végül több pályázó közül elnyeri. Azonban ekkor már nem találja helyét szülővárosában, és 1789 őszén visszatér Szentendrére.
Hiába nyert el kiváló működési bizonyítványt Újvidéken és 350 forintot kapott, ebből, 150 forintot Dutkevic Antal Pilis megyei szentendrei kirurgusnak köteles átadni. Ilyen feltételekkel dolgozott azután még két évig Szentendrén. Amikor Novi Sad-ról megérkezik már beteg, és 1791-ben meg is hal. A Saborna, Beograd templom kertjében, temetőjében helyezték örök nyugalomra. Özvegye, aki később az elszenvedett méltatlanságok miatt jóvátételért a Szentendre városi testülethez fordul, kérelmét elutasítják.
Nos ime, egy magas kvalitású orvos és közszolga Szentendréről. (Miloradovic 1778. évi nostrifikatios dissertatiojaban, mint az orvostudomány doktora és Szentendre városi orvosa van feltüntetve.) akiről saját kollégái és a városa sem emlékezik meg. De hogy nem csak egy ilyen orvosa volt Szentendrének, arra ime még egy példa, ő is Novi Sad-i (Újvidéki) orvos, itt fekszik a Sabrona temetőjében, Miloradovic kortársa is volt, ő Rimszki Mark nevű kirurgus. Ő is Szentendrén működött és halt meg 1810-ben.

  a lap tetjére