főoldalra  
   
SZILVESZTER
    
   
 
Ez a szilveszter is olyan volt, mint a többi. Nem történt semmi különös, mert miért is történt volna. Hó nem esett és a város is hozta magát, kissé unalmas téli hétköznapjait. Mert hát Szentendre valljuk meg, igazán csak nyáron és ősszel az igazi, adja, mutatja meg belső szépségeit, lesz vonzó, mint a randevúra készülő nő. Valamiért ehhez a városhoz, hogy szerethetőbb legyen egy kis meleg kell, csendes nyári este, késői ősz melengető napsugarak, szóval valami, amitől önmaga lehet.
És aztán itt van a napjainkat foglalkoztató kérdés is, kell-e, hogy a város mindig a topon legyen, mindig nyüzsi legyen. Olyan legyen, mint Velence, ahol 133 millióan fordulnak meg évente, és már nincs szinte egyetlen intim pillanata, perce sem, amikor maga, csak úgy, Velence módra. Szentendrén még fellelhetők ezek a meghitt város-pillanatok, amikor érezzük, érezhetjük azt, amit a város valójában jelent. Még megvan szemérméből egy kevés, még nem kurtizán teljesen, vagy legalább is, lelkében még nem mindig az.
Tejfelesen ködös ez a mai januári reggel. Olyan idő van, mintha tavasz akarna lenni, anélkül, hogy a tél valójában beköszöntött volna. Nem hiszem, hogy jobb lenne a világ így. Semmit sem írok már napok óta. Van ilyen, mondják, írás-utálat vett erőt rajtam. Ilyenkor kell az embernek valamiféle külső ösztönző, hogy átlendüljön ezen a helyzeten, mondjuk egy új szoftver, vagy új masina. Persze aki elég öreg az tudja, hogy az új csodaszoftvert úgysem használja majd, mert a funkciók többsége ugyanolyan szolgáltatás, mint a másikban, a megszokottban, az új pedig olyan, amelyet normális halandó legfeljebb minden ötödik szökőévben használ. Mert úgy van az ilyesmivel, mint a karácsonyra kapott új videóval, amin hiába van ilyen-olyan léptetgető, meg mit tudom én milyen funkció, mert az is csak arra jó, hogy többe kerüljön, és a szolgáltatását csak az első este, amikor kicsomagolod, próbálod ki, azután már majd úgy is csak a felvétel, lejátszás gombokat használod.
Már régóta szerettem volna egy laptopot magamnak, de nem vitt rá a lelkem, főképpen az ára és teljesítménye miatt. A legtöbb lassú volt, mint a tetű, ráadásul a kopogós egeret igencsak utálom és nekem kényelmetlen is. Persze a kedves olvasó ne higgye el, amiket itt összeirkálok, mert igenis tetszett nekem az egér, meg a kis kütyü is, és az egész csak amolyan finnyogás, mert hát nem volt rá pénzem.
No, most itt van, Core duo processzorral, elméletileg bármilyen operációs rendszerrel, windows, linux, mac os-re használhatnám, és talán elegendő lesz merevlemezének a kapacitása is. De hiába, a megszokás nagy úr, én állandóan a nem létező egeret markolásznám. De hát az nincs, csak ez a marha kopogós egér. Így, most van is gépem, meg nincs is. Van nézegetni, próbálgatni, játszani való, de dolgozni, írni nyema, mert hát dolgozni csak kezes jószággal lehet, olyannal, mint a régi Erika táska írógépem. Nos, hát ilyen dolog ez az írás. Egyszer azért nem akaródzik, mert nincs gép, máskor meg hiába van új, akkor meg az a baj, hogy nem a megszokott. Kifogás mindig van.

Kenzó járt nálam a minap, pontosabban szüleihez, barátaihoz jött, és azért is, hogy kicsit kiszellőztesse honvágyát így hát beugrott hozzánk is egy rövid időre. Jött, de titokban, mert nem szerette volna, ha mindenki lerohanja. Így, most Kenzó történeteim is várakoznak. Hát így jött el ez a 2007. és újra írni kell a dolgozatokat. Arra gondoltam, ha már maradtam, másokat is bevonok, főképpen a szentendreihirek.hu szerkesztésébe. Így talán, ha nem egy emberre hárul minden, anyagok gyűjtése, publikálása, könnyebb lesz helytállni.

  a lap tetejére