No, sorban. Már úgy nézett ki, hogy a kishíd megépítésének annyi, a dolog elhúzódik, mint az a bizonyos Baradlay per. Most, azonban úgy néz ki, hogy kimozdulni látszik a holtpontról a dolog. Ugyanis a szentendrei képviselő-testület zöld utat adott az ügy folytatásának. Az eddigi kishíd perek szerint, ugyanis csak akkor jogosult Szigetmonostor a hídra, ha a Duna szentendrei vagy váci oldalán talál olyan önkormányzatot, amely hozzájárul a kishíd megépítéséhez, no persze azon a szakaszon, amelyre érvényes környezetvédelmi hatástanulmány ezt engedi. Dr Bindorffer hídellenes vehemens szentendrei honanya non-képviselősége és Wachsler Tamás távolléte, különösen tetemre hívó és minden korábbi híd tárgyaláskor feltett kérdésének elmaradása, " - Kinek van telke a szigeten?" a testület hídellenes liberális ellenzőit és a Postás strand óvókat kisebbségbe juttatta. Mint a szavazáskor kiderült, a korábban híd ellenesen voksoló polgármester is megváltoztatta álláspontját. Persze hátra van még 22-e a szigetmonostori döntés, de ez szerintem már előre látható igen, és csak hab lesz a tortán, a lényegen nem fog változtatni. Most ünnepelhetnek akiknek van miért, és azt hiszem, ha továbbra is zöld utat kap híd építése, ez volt a legnagyobb kihatású döntés az elmúlt tíz évben Szentendre életére is. Ahhoz képest, hogy mekkora és milyen hatású ügyről volt szó, a képviselők többsége igencsak blazirt arccal tárgyalta az ügyet, alig mutatott érzelmeket, de úgy látszik erre is érvényes Parkinson törvénye, az igazgatótanács este a biciklitárolóval.

Ja, hogy hogyan kerül ide a SZEKU, a rosszemlékű román titkosszolgálat? Hát úgy, hogy Kun alpolgármester úr arról terjesztett be javaslatot, hogy a kulturális közhasznú társaság kapja meg a szentendrei jelzőt és így lett Szentendrei Közművelődési Kulturális és Városmarketing Közhasznú Társaság a Szentendrei Közművelődési Kht. vagy az én elnevezésem szerint szentendrei kulturális KHT és ez akárhogyan is rövidítem SZEKU.

Persze tudom én, ha valaki ilyen nevet dob a köztudatba, tudnia kell, hamar rajta ragadhat, emberen, intézményen, úgy hogy csak félve írom le, de hát az ember nem tud kibújni a bőréből. A sokakat, elsősorban a Duna-parti Művelődési Ház dolgozóit és Malom alkalmazottait és holdudvarukat élénken foglalkoztató kérdés volt, hogy ki nyeri el a kht. igazgatói címét? A döntés, Kriaszter Attila minősített többséggel ülhet majd az igazgatói székbe, ami mint terveiből, amelyet a pályázatában felvázolt egy óra ülést sem engedélyez a jövőben számára, másképpen fogalmazva, ha saját pályázatának meg akar felelni, a munka nem lesz sétagalopp. Most a pályázatot ismerők ( most még kevesen ismerhetik, reméljük többen megismerik majd) arról polemizálnak, hogy meg lehet-e, megvalósítható-e ennyi program, ennyi idő alatt, ennyi pénzből és jó minőségben. Arra az új igazgató bizton számíthat, hogy árgus és kritikus szemek fogják munkáját vizslalni. S emberségéről is vizsgát tehet, hogy a tehetség szorgalom, hozzáértés fontos- e számára, vagy a pályázás során kapott kisebb, nagyobb sebek. S mindezt olyan terepen, ahol gengszterek és filantrópok, zord alkatú és mimóza lelkű álmodozók, csahos akarnokok, furfangos művészek és kétarcú csepürágók tucatszám tolonganak majd. Hogy én mely kategóriába tartozom, az olvasóra bízom, azt azonban kíváncsian várom, mikor és milyenek lesznek a programok, ugyanis szeretnék végre egy kissé felelőtlenül színházról, művészetről írkálni, megosztani Önökkel élményeimet, tapasztalataimat (már akit érdekel).

Nos, a költségvetés. Erénye, hogy van, és ezzel tulajdonképpen minden jót elmondtam róla. Hogy támogattuk-e, azt gondolom érdektelen, a kérdés ugyanis fennmaradt. Mert ha van Szentendrének víziója arról, hogy milyen lesz, milyen pályázatokban óhajt indulni akkor legalább 250 millió kellene tervkészítésre de a fele sincs. S ezek közül csak egyet, ha a csatornázást szeretné folytatni, ma már un. sima csatorna terv édeskevés, már nem fog tudni a város semmiféle uniós alapból csak csatornára pályázni, mert már nincs ilyen Szentendre nagyságú településnek. Van viszont pénzforrás, nem is kicsi, komplex környezetvédelmi programokra, de ezekhez nem csak csőfektetési tervek, hanem átfogó háttértanulmányok, felmérések és komplex tervek kellenek.
Aztán itt vannak a csoda- és mentsvárként emlegetett norvég meg svájci alapok. A földhivatal főiskolává a régi szakorvosi rendelő ifjúsági házzá való fejlesztése mellett most egy újabb, a város 10 millióval száll be a templomdomb felújításába, amely mint tudjuk a Római Katolikus Egyház tulajdona, miközben a Könyvtár is norvég alapra aspirál.

Nos ezek történtek, és még vagy tucatnyi dolog. Kevés érdemi vitával, sok bólogatással a jobboldalon. A városlakó most azt várja, mi épül, szépül az ő utcájában, ha már majd dupla annyit kell majd fizetnie, mint tavaly. Hát a válaszom nem lesz megnyugtató. Annyi vagy még annyi sem, mint a múlt évben. De vigasztalja, hogy lesz városkönyv, ha kell kettő is, és más kiváló elterelő ötlet még vagy száz sajtótámogatással, vagy a kormány bírálata, hogy nem ad elegendő pénzt. Ami igaz az igaz, a rendszerváltás óta kormányoktól függetlenül Szentendre nettó befizető, akárcsak Németország az EU-ban, annak ellenére is, hogy tűzoltóság, csatorna, Barcsay épült és félkész MűvészetMalom. De hát hol vannak már azok az idők, amikor ez a város kivételezett gyereke volt a megyének és mai áron számítva három milliárddal többet költhetett mint most. Hát ez van, vége kivételezett helyzetnek, Szentendre egy a kisvárosok közül, s ha nem elég ügyes, hamar elfelejtik, hogy volt az a Szentendre, amely nem egy magyar kisváros volt, hanem SZENTENDRE csupa nagy betűvel. De hát ez már nosztalgia.