| főoldalra |
MŰVOSZTÁLY,
NUKU
 |
Most persze, megy a találgatás, miért éppen őket, miért éppen a művosztályt, miért nem másokat tettek lapátra. Erre sokféle magyarázat van forgalomban. Nos, az egyik változat szerint, talán azért, mert ez a legkevésbé fontos, nélkülözhetetlen. Mert hát ez a szemlélet uralkodik oldal-függetlenül már Klébersberg és Hóman miniszterek kormányból való eltávolítása óta e hazában, s így nem is új dolog. Bár kissé zavartan írom le a mondatot, mert mondjuk, ha ez másutt történik e hazában, talán még az is előfordulhat, hogy nem kapja fel fejét a jámbor olvasó, de Szentendrén? Itt ez, legalább is olyan szentségtörésnek hat fülemben, mint Triesztben kijelenteni - Nem kell az opera! Mert hát sok mindenről ismert Trieszt, mondjuk a tragikus sorsú Habsburgról, a későbbi mexikói császárról, de igazán Verdiről és az operáról.
Meg kell vallanom, számomra ennek üzenete van, legalább is Szentendrén. Az intézkedésből az is kitetszik, hogy ha már káhátésodik a Duna-parti Művelődési ház malmostúl és teátrumostúl, hát szabad kéz kell az új művelődési, ideológiai és kampányközpontnak. Mert, mint ahogy vezetőjének személye is a háttéralkukban már eldöntetett, úgy látszik, a kultúra irányai is. Fogalmazzunk durván, egykezes lesz Szentendre, nem lesz itt cicózás, holmi virágozzék minden virág, meg hasonló botor elvekkel. Bíbelődés értékekkel, tanulmányokkal, tapasztalatokkal. Majd jó marketinges módján belecsapunk a közepébe a szentendrei valóságnak, mint amikor annak idején Galia Iván bátyám a szomszédja házának tetejét rádöntötte az éppen alvó családra azzal, hogy egyszerűen kihúzta a talpszelement a tető alól, mondván - Háá kiállt, énmeg ahittem nem kő! Persze ezzel nem azt állítom, hogy hivatalunk vezetése analfabéta szamárhegyi dalmát lenne, legfeljebb, hogy egyirányúra vált.
De rájöttem, miért történik ez. Ugyanis, amikor átvette az új vezetés az irányítást, valahol az egyik hátsó irattárban a sok poros papír között rátalált Teffner Zoli valamikori művosztályos poros dolgozataira. Amelyben új színházi koncepció és Szentendre város képzőművészeti megújulásának alapvetéseit fektette le tudós elődjük. No, jó, én is benne vagyok egy kicsit, mert annak idején, még a nyolcvanas években Zolival beszélgettünk vagy tizenöt napot ezekről. De talán mégsem ezek a dolgozatok miatt lehet az átszervezés, mert ha jól emlékezem Zoli ezeket a jegyzeteit Szabó Feri osztályvezető bosszantására, japánul írta. Meg egyébként is, a minap láttam a tévében, Zolit most éppen valamelyik egyetemen oktat, ha jól emlékszem, német irodalmat, így hát mit érthet ő a szentendrei művelődésügyhöz?