Amely talán a pecázni, vagy a pecati igéből kapta a nevét. Itt tanult meg úszni Szentendre apraja az ötvenes, hatvanas években, így hát bátran mondhatjuk, a Pecsó volt Szentendre első tanuszodája, a Pap szigeti holtág mellett. Mert hát ezekben gödrökben, amelyeket tavaszi áradáskor feltöltött a víz, sokkal előbb melegedett fel, mint a nagy-Duna vagy Pap-szigeti ág vize. Így hát, május elején itt mártózott meg a szentendrei ifjúság először tavasszal, bőrszín, vagyoni helyzet és nemzetiséghez való tartozás megkülönböztetése nélkül, hogy júniustól majd már ezerrel nyüzsögjön az élet. S a Pecsón a korabeli klottgatyások, bocsánat glottgatyások megtanultak úszni. No persze, az úszásnak ne azt módját értsék alatta, amelyet ma gyors, mell vagy pillangó-úszásnak neveznek, sokkal inkább a kutya nevezetűt, a "hogy meg ne fulladj, kapálóddz ezerrel kezeddel, lábaddal," stílust, vagy a fejlettebb, a dunai egyedi és felcserélhetetlen úszóstílust a csak matróznak nevezett gyorsúszás-félét. Erről annyit, hogy valamikor úgy hatvanöt táján az újzélandi Wellington uszodájában, egy amerikai akcentussal beszélő gazdag milliomos, amikor belevette magát a medence vizébe és eltempózott, a vele szemben úszó mellett, és a találkozáskor a fejét a vízből kiemelő úszó, csak annyit mondott lesújtó hangsúllyal magyarul, "-Te is a Pecsón tanultál úszni!" ettől állítólag majdnem nemzetközi konfliktus keletkezett a két egyébként baráti viszonyban lévő ország között, amitől csak azért tekintett el később a két kormány, mert egymás mellett vállvetve harcoltak a II. világháborúban Japán ellen.

S aki most holmi hatvanas évekbeli szegregációt, vagy netalántán cigányozást emleget annak annyit, hogy a Német fiúk, a szentendrei ismert roma család tagjai is ugyanitt lubickoltak velünk rendszeresen, sőt a család és rokonság lovait is itt fürdették, mint ahogy, a mai Bolgár utcában és Vasúti villasor környéki más kocsisok is. Szóval, a Pecsó, nem csak uszoda, de szemlélet és stílus is volt, ahol a természet és az ember összetalálkozott, egymásra talált, hogy békésen és együtt valósítsa meg állat, ember és táj kontextusát. S innen a szentendrei filozófia alapvetések és művészeti esztétikai argomentumok is. Mert az " Olyan vagy, mint a takonybogár amikor a Pecsó vizébe cseppen és megérzi hogy a sneci hamarosan ráveti magát." mondás mögött a hamvasi transzcendencia azon gondolata testesül meg hogy "van más is, aki végre játékon kívül tud állni. Akinek már nincs "száma", s ezért nem tudni, 0 vagy 22. A tarot azt mondja, ez a végtelen utak vándora. A kutyák megugatják, de a kutyák azért ugatnak, mert elásott csontjaikat féltik. A bolond itt nem az úgynevezett jellem. A karakterhez korlátoltság kell. Csak meg kell nézni az úgynevezett jellemek arcán az eszelős és önhitt butaságot. A bolond itt türelmes. A vég és a kezdettelen. A megfoghatatlan és elérhetetlen. Nincs semmije, de nem is kell neki semmi. Nem épít házat. Az árokban alszik. Egy kicsit melankolikus, mint minden igazi bolond, de tudja, hogy ez a komikotragikumhoz tartozik."