Reggel elkéstem, mert hónapok óta egy honlappal bíbelődök, amelyet már mittudomén mikor elkezdtem készíteni, de azokat a ku…. orvosi műszereket állandóan összekeverem. Ha berakom a hülye-nevű és TSZ rövidítésű lapot a diagnosztikaiak közé, kiderült terápiás, és ha meg terápiásnak, fordítva. A kuncsaft meg dühöng, elege van már belőlem, hogy nem készülök el már a hatodik határidőre sem, mert egyszer arra hivatkozom, hogy éppen pártolok, máskor meg önkormányzatolok, de honlapjára alig tudok időt fordítani. Ő meg már a múlt hónapban Madridban szeretett volna vele büszkélkedni, hogy íme. Ezért arra gondoltam, hogy kedden reggel még a testületi ülés előtt összerakom a maradék pár oldalt, hyperlinkelek, aztán délutánra már csak a glancolás marad, aztán, kész, passz. De minden másképpen történt, mint ahogy terveztem.

Reggel ugyanis félálomban összevissza linkeltem mindent, úgy, hogy a végén ki kellett törölnöm az addig végzett munkát és a testületi ülésről is elkéstem. Mikorra a kisterembe értem, azt látom, hogy az egyébként minden testületi ülésen a nagyteremben dolgozó jegyzőkönyvvezetők és segítő személyzet, mint valami gyászoló család, kívül ülnek. Kérdésemre miért, aszongyák kiküldték őket, mert hát nagyon zárt ülés van. Láttam az arcukon, sértettek. Aztán leesett miért. Mert hát úgy van az, aki szolgálja a testületet és ezért van a tárgyalóteremben, komolyan veszi a dolgát. Neki státust jelent ez a bizalom, hogy benn lehetnek, akkor is, amikor más nem. S most ebben, önérzetükben bántották meg őket azzal, hogy ki kellett jönniük. Mert az egyébként kiszolgáltatott, kevés pénzért éjfélekig a testületi és bizottsági üléseken dolgozó segítő személyzet egyben más, mint a többi városházi munkatárs, ugyanis ők társaink jóban, rosszban, hidegben, melegben. Mi pofázunk, fecsegünk, nem értjük, döntünk, kimegyünk, kávézunk, tréfálkozunk, szünetet kérünk, ők meg fegyelmezetten dolgoznak padjukon. És ezért talán egyetlen dolgot kapnak, kaphatnak viszonzásul, a bizalmat. Azt, hogy ők ott lehetnek, mert ott kell lenniük bármilyen titkos is az ügy, amit tárgyal a grémium, mert jegyzőkönyv kell. Minél titkosabb valami, annál inkább. S most, hogy kiküldték őket, évszázados íratlan hivatalnoki szabályt rúgott fel kiutasítójuk, a hivatalnoki bizalmat vonta meg tőlük. Azt üzenték ezzel számukra, hogy nem bíznak bennük, mert elfecsegik, amit hallanak. Elvonva tőlük azt, amelyet még a Bach-huszároktól sem vontak meg, a német tintanyalóktól sem, amelyet mindig is megkaptak a mindenkori magisztrátustól. Ősi jussuk elvételét gyászolták.

Ráadásul, mint az előadásból, és azt követő beszélgetésből kiderült, nem volt mit titkolni. Mert hát novum, az alig volt benne. Leginkább azok a következtetések, amelyeket már Kállay Péter polgármesterlése idejében készített átvilágításból megtudhatott az a képviselő, aki akkor is ott ült, igaz azt a vizsgálatot egy millióért, mostanit meg hatért készítették. (Hiába, az infláció.) Akkor szinte sláger volt, hogy Szentendrén nagyobb a hivatal, mint kellene, hogy adóbevétel növeléssel és kevésbé szociális önkormányzattal, meg még vagy öt dologgal lehet kezelni a hiányt és új pályára állítani az önkormányzati gazdálkodást. Kiprivatizálni az egészségügyet, óvodát, kulturális ügyeket is, javasolták szóban akkoron, mert hát sokba kerül, ha jó intézményei, iskolái, óvodái vannak a városnak. No, meg, ami azóta meg is történt, a megyének átadni a gimit, szakképzőt, és amiért annak idején az ominózus tüntetés is volt, hozzányúlni a fekete lóhoz, a Rákóczihoz. A mostaniakról nem szólok, mert az ezekben lévő javallatok zárt ülésen hangzottak el, és ugye az eskü, az eskü. De egy lejött számomra, hiába kaptuk meg az előadás anyagát CD-én, a velem szemben ülő úr úgy nézett időnként, mintha virágkötő versenyen görögdinnyét raktak volna a margaréták mellé a csokorba.

Szóval, mint később polgármester úr is volt szíves idézni, új szlogen lesz, és ez a CCC Audit. Ez lesz általános kis takarónk, pehelypaplanunk a zimankós időben, amire hivatkozni lehet majd döntéseinknél, persze csak akkor, ha fájdalmasak. - Hja kérem a CCC Audit, leírta, megmondta! Mintha az abban leírtak biblia lenne, s mintha jelentős részét eddig nem tudtuk volna.

Aztán jött sütinek a bejelentés, hogy az igazgatóság - mert hálaistennek nem a mi dolgunk - a VSZ ZRt. igazgatósága felmentette Horvát Gusztáv igazgatót. Ezzel egy régi szerelem szakadt meg, a Horváth Gusztáv-féle egyesület és két valamikori pártfogoltja, dr. Diezt és Horváth Frigyes között. Mert hát, még nem is a távoli múltban, mint alkalmas polgármester-jelölt szerepelt Horváth úr lapjának hasábjain a mai polgármester, és, mint kiváló jelöltet, ismerhettük meg Horváth Frigyest. De hát, mint mondani szokás, a politika nem a hála műfaja. A lenyakazó szavazást elnézve mintha repedezne a listavezető Hajdú igazgató úr és volt felfedezője, a most már múlt időben VSZ ZRt igazgató között is az életre szóló politikai frigy.

Majd előkerültek az adójavallatok is, mint a szekrény aljában megtalált nem kívánt karácsonyi ajándékok. Hát, mit is mondjak. Annak ellenére, hogy a múltkori adójavaslatok rendesen megszelídültek, helyenként egyötödére is, úgy voltunk velük, mint a csukamájolajjal, lenyeltük, mert hát a városnak működnie kell, de hogy nem esett jól, az, biztos.

Így hát, 150 forintot kell négyzetméterenként fizetni a nem lakás célját szolgáló műhelyre, műteremre stb. ami tovább cifrázódik a belvárosban, ahol ugyanezért az eddigi 700 helyett 900 forintot kell a sárga csekken befizetni négyzetméteréért. Az építmény adó a lakóházak esetében 200 forint négyzetméterenként, míg a bérlakásokban lakók továbbra is kötelesek kommunális adót fizetni, ami most évenként 13 500 forint lett. Az üdülőknek 1000 forintot kell kiizzadniuk négyzetméteréért és az iparűzési adót 2%-ra emelte az önkormányzat 2007-től. Van miért húzni a nyakunkat még akkor is, ha a jobboldali többség ígéretét vettük, hogy újra tárgyaljuk a lakástámogatást és hogy a város vezetői megkeresik annak lehetőségét, hogyan lehetne segíteni annak a körülbelül 150 ifjú embernek, akik téliesített nyaralóban laknak, mert nem voltak abban az anyagi helyzetben, hogy belterületen vegyenek telket és építsenek lakást maguknak.