A nőnapi köszöntő mindig nehéz dolog, ha a beszélő nem akar közhelyektől hemzsegő semmitmondó lenni, ha nem kívánja felidézni a hatvanas, hetvenes évek beszédeinek rossz politikai paneljeit, és ha nem kíván mindenáron aktuális politikus lenni.
Számomra kapóra jött egy régi szentendrei történet, - régi szentendrei történetek mindig kapóra jönnek. Ugyanis van a Preobrazsenszka, a Tímár templom kertjében egy görög feliratú sírkő, amelyhez érdekes szentendrei legenda fűződik. A sírkő felirata az alábbi: " Itt van az Úr boldogult szolgálója Róza, Theodorosz Martoisz háziasszonya. Élt 58 évet. Elhunyt 1774. augusztus 2-án." A felirat különlegessége, hogy az elhunytat, aki Theodorosz Martoisz felesége volt, háziasszonyaként említi.
A legenda pedig, hogy mivel alacsonyabb rangú volt férjénél, hiába szerette és szolgálta becsülettel, tisztességgel férjét ötvennyolc éves koráig, mégis csak külön sír jutott számára és csak mint háziasszonyt említik. A szentendrei asszonyok, lányok, hogy e szégyent megtorolják, és életét megbecsüljék évtizedeken keresztül gondozták sírját, rajta mindig friss virág díszített, jelezvén a város közösségének, Róza fontos nekünk, nem tűrjük el a megalázást a tiszteletlenséget. Ide osontak éjjelente, virágot raktak a sírjára a megesett lányok, mintegy segítségét kérve tőle a várható megláztatás elviseléséhez is. Ez volt a szentendrei nők, asszonyok első fellépése, amikor jelezték öntudatosságukat, kívánva a társadalom tisztes megbecsülését Rózának és maguknak is.
Ez persze legenda, nem tudni, hogy miért a külön sír és felirat, de egy dolog bizonyos, ez szentendrei történet az asszonyi önmegbecsülésről.

Szentendrén a női egyenjogúság, egyáltalán a mai értelemben vett nő társadalmi értékrendjének megjelenése későn, csak az első világháború után jelentkezik, amely kötődik ahhoz, hogy a szentendrei nők is gyári munkára kényszerültek a filoxéra pusztítása és az első világháború miatt. A KOSMOS és más kalászi és óbudai üzemekben találkoztak először a szentendrei nők a szakszervezettel, és az akkor már világ más részén, különösen Európában éledező női egyenjogúság választójog követelésével, egyáltalán azzal, hogy nőknek lehetnek jogaik. Krajcsovits Marci bácsi - az ötvenhatos forradalom és szabadságharc szentendrei eseményeinek egyik fő alakja- édesanyjától és egy-egy más családi fényképalbumból való az a néhány dokumentum, amely erről tudósíthat bennünket.

Persze ezekről, mint számos helytörténeti dologról, eseményéről, - talán érthető módon,- alig, vagy egyáltalán nincs adat, nem folyik feldolgozás közgyűjteményeinkben, mert hát az előző rendszerekben - előbbiben baloldali okai, utóbbiban jobboldali jellege miatt- ez nem volt, hiszen nem lehetett fontos. Mint ahogy, napjainkban is tűntek, tűnnek el fontos kultúr- és gazdaságtörténeti értékeink, mint például a kocsigyár, épületeivel, termékeivel együtt és azzal ténnyel is, hogy több mint százötven évig adott tisztes munkát és megélhetést Szentendre egy része számára.