No, szóval miről is van itt szó? Egyrészt a közlekedésről, arról, hogy számosan vannak a Duna korzón, Ady Endre úton lakók és nem csak az itt élők, akik azt szeretnék, hogy a Duna-korzón ne átmenő-forgalom legyen elsősorban. Legyen inkább biciklis közlekedés és gyalogos korzózás, no meg babakocsizás, sétálás gyerekkel, meg mindenféle emberi, gyermeki és kismamai huncutság.
Másrészt, állítólag van valamiféle vita arról bizonyos berkekben, hogy meg kell-e szívatni vagy sem azt a vállalkozót, aki alaposan átverte az önkormányzatot azzal, hogy nem építette meg a volt Teátrum étterem helyén az ígért sport és szolgáltató központot, és ugyanakkor vitatja az ezért a szerződésében kirótt magasabb bérleti díjat. Pert, per követ, pontosabban húzódik, és a város, mint tulajdonos, nem tud birtokon belülre jutni, miközben a beruházási ígéretét nem teljesítő bérlő, szedi a parkolási díjat a buszok után és a bevételt az árusító sátrak után és mosolyog, mint a laoszi aranybudha.

De régóta van szó arról is, hogy változzon, húzódjon szét a turista-tömeg az óvárosban. Mármint ne csak a Teátrum felől érkezzék, hanem a volt Provincia szálloda (ma nyugdíjas otthon) felől is, aki Szentendrére autóbusszal érkezett.
Ez viszont már érthetően nem mindegy, mármint azoknak butikosoknak, akiknek boltja van a Rév utca és a Lázár cár tér között, mert ha megváltozik a japán szerb turista főcsapás iránya sokaknak annyi, csőd.

No, szóval, hamarosan itt a tavasz, remélhetőleg, jól fizető, a MűvészetMalom valamelyik kiállítására igyekvő turistákkal, akik azért shoppingolnak is rendesen, és hogy a város ne panaszkodjon, élénken érdeklődnek majd azután is, hol lehetne szobát kivenni, hogy több napot tölthessenek Szentendrén.
De hát valószínűleg nem így lesz, vagy legalább is, még nem egészen így. De ettől még valahogy nyugvópontra kellene jutni ebben a butikos-város viadalban úgy, hogy a kecske és káposzta is… tudják.