"Schneider Márta a Szépművészeti Múzeumban rendezett sajtótájékoztatón a közgyűjteményi terület 2006-os eredményei között említette a múzeumok látogatottságának növekedését. Mint mondta, a Szépművészeti Múzeumba 60, a Magyar Nemzeti Múzeumba és a Szentendrei Skanzenbe 21-21 százalékkal többen látogattak el tavaly, mint az előző évben. Emellett több mint 200 ezer ember volt kíváncsi a Múzeumok Éjszakájának rendezvényeire."
No, ez van. Lassan, de biztosan elindult a Skanzen mozdony, ebben az évben 20 %-kal, aztán jövőre és később gyorsabban. Még csak emberi sebességgel halad, csak úgy, mint az első gőzmozdonyok, amelyek előtt egy piros zászlót lengető vasutas figyelmeztetett arra, vigyázat vonat közeledik, veszély! De mi lesz később? No, nem a Szabadtéri Néprajzi múzeummal, hanem a forgalommal, a Sztaravodai út mellett élőkkel a Pilisszentlászlóra járókkal? Lett volna, lenne jobb megoldás, ha Sztarvodai út inkább gyalogos, biciklis és buszos út lenne, és a személygépkocsi forgalom meg az új kerülő úton haladhatna. Ez bizony szép álom, de csak volt, mert mint hallom a skanzeni út nem fért bele bicikliút program tervezési csomagjába és még mellé, hogy Zakar Ágiék azért lobbiznak, hogy a Bükkös partján menjen tovább a Skanzen felé a bicikli út. A másik elképzelésnek így annyi, slussz, passz! Így itt nem áldásról, hanem kivédendő közlekedési és környezetvédelmi problémáról lesz szó hamarosan a sajtóban is. Ugyanis, időszakosan már érzékelhető a Szataravodai út mellett és Ízbégen lakóknak, ( húsvét, pünkösd...) mit is fog jelenteni ha eléri az évi 500 ezret a múzeum látogatóinak száma. A Skanzen ettől még nem telik meg, de az oda vezető út igen.

Van-e terv az új skanzeni buszjáratra? Mert az talán megoldás lenne, ha a látogató valahol Szentendrén letéve autóját, sűrűn közlekedő, jól szervezett autóbuszjárattal, mondjuk környezetkímélő elektromos buszokkal közlekedne ki és vissza? Ha rajtam múlna, én elkezdeném a tárgyalást arról, hogyan lehetne megoldani a problémát, hogyan lehetene a belépőjegy egyszerre menet és parkolójegy is stb. Hol alakítanám ki a városban a szükséges parkolót, parkolókat és miből finanszíroznám, hogyan oldanám meg stb. Ez így már városfejlesztési stratégia elem lehetne, vagy legalább is, elképzelés arra, hogyan működjön együtt a város és a "kulturális Csepel Művek," esetünkben a Szabadtéri Néprajzi Múzeum. A Szentlászlói út nem a város kezelésben van, gondolom ezt mindenki tudja a városházán, de arra számítani kell, hogy a Sztaravodai út bedugulásával hamarosan oda is átterelődik a skanzeni forgalom. Hát már ezért is nem ártana mielőbb elkezdeni lobbizni, hogy megépüljön az a bizonyos kerülő út vagy legyen valamilyen megoldás.

Aztán mondjuk, ha én szentendrei vendéglátós, butikos lennék, vagy netalántán érdekükért kiálló kamarájuk tagja, vezetője, az biztos, hogy megkeresném a város vezetését azért, tegyen valamit, hogy majd az évi ötszázezres forgalomból részesülhessek, mert nekem nem lenne mindegy, hogy a Skanzenbe kilátogatók benéznek-e üzletembe vagy a néprajzi múzeumban eltöltött két-három óra után egyenesen irány vissza Budapest.

Aki pedig abban bízik, hogy dr. Cseri majd leáll a Skanzen továbbépítésével, az nagyon téved. Most, hogy esély van uniós hétszámjegyű pénzösszegekre, most fog csak felgyorsulni, mint az orosz agár az utolsó ötven méteren. Úgy, hogy, kedves új káhátés vezető-jelöltek és egyéb városi prominensek, még talán van esély arra, hogy Szentendre ebben abban együttműködjön a skanzennal a jövőben, persze csak akkor, ha nagyon okos, átgondolt, koncepciózus és vállalkozó szellemű. Mert ha most nem lép, később már csak epizód szerepre vállakozhat, és lakossági tiltakozásokra és útlezárásokra készülhet, aki ma nem tud értelmes egyezségre jutni.