"Az épülő M0 híd környezetvédelmi és műszaki okok miatt nem biztosít a Szentendrei-sziget számára végleges és állandó közúti kapcsolatot a szárazfölddel. Bár a tervezés időszakában kormányoktól és pártoktól függetlenül több ízben kaptunk ígéretet, egy a szigetet Szentendrével összekötő híd építésére, sajnos azonban e közúti kapcsolat megépítése a húszéves ígéretek ellenére ma a megkezdett nagyberuházás közben elveszni látszik.

Ezért mi, szigeti polgárok, civilek úgy gondoljuk, hogy hallatnunk kell szavunkat, mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy felhívjuk a figyelmet a szigetet a szárazfölddel összekötő kapcsolat fontosságára. Nem akarunk többet, mint érvényesíteni elvitathatatlan alapvető emberi jogainkat a szabad közlekedéshez, a szabad munkavállaláshoz, iskolaválasztáshoz, a szabadon elérhető orvoshoz, mentőhöz.

Ezek elérése érdekében mi, szigeti polgárok, civil kezdeményezésként demonstrációt szervezünk. Az ügy mindannyiunk, gyermekeink számára is nagyon fontos. Kérjük, csatlakozzanak hozzánk!"

A Görög utcában összefutok Száva Palival. Olyan, mint mindig, elegáns, gondosan ápolt bajuszával, egyenes tartásával, huncut mosolyával, mintha egy zeneszerzőt és békebeli iskolaigazgatót gyúrtak volna egybe. Megőrzött, átörökített valamit, olyan jellegzetesen leírhatatlant, a vasaltnadrágos békebeli tisztviselők, városi főmérnökök habitusából, pedig egykor lázadó korosztályom, tarisznyás, farmeres csoportjából való. Üdvözöljük egymást. A véletlen hozta hogy összefutottunk, de most kapóra jött és nagyon örülök. No nem csak amiatt, hogy régen ültünk le együtt egy tea mellé, hanem az engem éppen izgalomban tartó támfal ügy miatt is, hiszen főmérnöke volt Szentendrének a hetvenes években, amikor a templomteret felújították.

Kapacitálom, mondja el véleményét, szerinte most mit kell tenni, mi ilyenkor a szokásos eljárás. Nem áll könnyen kötélnek. Hangsúlyából kiérzek egy kis szemrehányás félét, mintha azt mondaná, öreg, most persze jó vagyok "külsős szakértőnek," de nincs bennetek annyi kurázsi, megbecsülés a város volt főmérnöke iránt, hogy időnként odajöjjetek az emberhez és megkérdezzétek, hogyan is volt, mi a véleményed erről, vagy arról, hátha tudnék mondani olyan dolgokat, ami hasznos lehetne számotokra is. Ettől egy kissé pironkodva kérdezem, "-Szerinted mi ilyenkor a tennivaló, amikor az ilyen súlytámfal elindul, mit lehet tenni? És mekkora gond ez, meg lehet állítani?"

A szerb tanárnő kertjében (ma Promenád vendéglő) érő nyári alma, minden szentendrei gyerek nyári csábítása volt a hatvanas években. Az utcán ugráltunk, kerítésre másztunk elérni gyümölcsét, hogy hozzájussunk a mosolygós piros borízűhöz, hogy az áhított darab birtokunkba jusson. Szóval, ez az alma, kor-értékeink között található, mint Reiner bácsi csemegeszőlője, a szigeti dinnye, a bubáni japán barack, a Pap-szigeti rétesalma, vagy a pomázi templomkertben található nagy szemű dió.

Duna-korzón a gomba irányába sétálok. A Promenád vendéglő előtt a járdán összetaposott almák, néhány darab az úttestre is gurulva. Látszik, minden nap gondosan összeszedik, felseperik a lehullott széttaposott gyümölcsöket, mert a járdán még ott láthatóak a megszáradt alma foltok. Mert hát ma olyan világban élünk, ahol már értéktelen a kiskerti gyümölcs. A tulajdonosok nem szedik le ha megérik, nem viszik piacra sem. Már alig van olyan kiskerti termés, ami a szentendrei fogyasztók asztalára juthatna. Cseresznye-érés idején a szomszéd germersdorfijának nagyobbik része ott rohadt meg a fán, csak a földről elérhető gallyakról szedték le az arra-járók.

Pedig, Szentendre és környéke valamikor -számomra nem is olyan régen- még híres volt gyümölcseiről. Nem csak a szigeti eper, a bogdányi málna, a szentendrei cseresznye, piszke, de legalább tizenöt féle gyümölcs és annak sok-sok fajtája kínálta magát a szentendrei piacon. Almát legalább tíz-, körtét, piszkét és barackot gazdag fajta-kínálatban lehetett kapni. Mára megszűnt e széles kínálat és csak egy-két intenzíven termesztett, zölden szedett és hűtőházban kényszer-érett gyümölcsöt kínálnak az áruházak.

A mai gyerekek nem is tudják, mennyivel más az íze, zamata a fán érett baracknak, kajszinak, cseresznyének, almának, körtének. Mennyivel édesebb, zamatosabb a petyinai Kálmán körte, miután félkilós gyümölcsét éretten, gyümölcsszedő koronával leemelte gazdája a magasból.

Nem csak nálunk volt rendkívüli időjárás tegnapelőtt, hanem a Dalmáciai szigeteken is. Míg nálunk trópusi eső okozott kárt, öntött el pincéket, lakásokat, aluljárókat, a légtömegek hirtelen változása a szigeteken nemcsak esővel (mint nálunk) hanem tornádóval is párosult. Tegnapelőtt délelőtt 10 óra tájban fura és e térségben is ritka természeti jelenségnek lehettek tanúi, akik Hvar szigete mellett hajóztak el. Hatalmas tengeri tornádó víztölcsére volt látható a tenger felett a távolban, amely Brac sziget irányába tartott. A tornádó délutánra elérte braci Pineta /Fenyves/ autós-kempinget, amelyben reggel még 1200-an tartózkodtak. A vihar jelentős károkat okozva számos házat megrongálva vonult át szigetcsúcson. A starigardi honlap tájékoztatás szerint, emberéletben nem esett kár, két személy sérült meg könnyebben. Azért nem történt csak kevés baleset, mert az időben történő előrejelzésre, védett helyre, sokan öreg kőházakba húzódtak, mások, pedig elutaztak a tornádó elől.

Radványi Levente alpolgármester arról tájékoztatott, hogy a város megkísérel a megyei vismajor keretből pénzt igényelni, az életveszély mielőbbi elhárításához. Gondolom, gondos statikai felmérés után lehet majd arra a kérdésre válaszolni, hogy mely szakaszokat kell még megerősíteni, és milyen technológiát kell alkalmazni a további omlások megelőzésére és a helyreállításhoz. Arra viszont, és ez képeimből is kiderülhet, sürgősen szükség volna, hogy megfelelő védőkorlátot, elkerítést készítsenek és megoldják az őrzést is, nehogy a szenzációt megcsodálni odatévedő felelőtlen gyerek vagy ifjú, aki fittyet hány az ideiglenes védőszalagra, balesetet szenvedjen. Talán nem lenne haszontalan, ideiglenesen, a megfelelő védőkorlát elkészültéig, a templomdombot is lezárni.

Legtöbbször csendben, szinte észrevétlenül teszik dolgukat, végzik munkájukat. Mégis talán legfontosabb alkotói a könyveknek és újságoknak. Érzékeny szerelemmel, óvó aggódással figyelik botladozásainkat, amit a nyelvvel, e kinccsel mûvelünk, és segítenek, hogy ki tudjuk fejezni gondolatainkat. A nyelv, a könyv szolgái õk, akik legtöbbje oly természetesen teszi dolgát, mintha a szószegény manager és a durva szavú ifjonc is méltó lenne e nyelv használatára.

Ez és ilyen volt Kati. Kert, virágok, állatok, a köztük is a legjobban szeretett, a magányosság burkát feltörõ kutya-embetárs, az egyedüllétet megédesítõ Brunó és persze könyvek, versek, a csendes mosoly. Õ volt Legeza Katalin, a Szentendre és vidéke nyugdíjas munkatársa, aki ma vártalanul elment közülünk.

Délelõtt van, a Teátrum gyermekelõadására jönnek a gyermekes szülõk. A "Segítség ember" helyett az "Ördögkirály kútja" megy, a kicsiknek tartott elõadáson megszokott sikerrel. Jó közönség a gyerek, mert hát a színház igazi nyitott gyermeklelket kíván. Jönnek is örömmel, megszeppenve, mosolygó kipirult arccal kifelé. Látszik rajtuk, még dolgozik bennük a történet. Kis lelkükben még ott vannak, mozognak a figurák, szerethetõen és gyûlölhetõen, a jók és rosszak, szépek és csúnyák, a bolondosak, vidámak és szomorúak. Ott van bennük a színház lényege, amiért érdemes és kell a színházat csinálni.

Hét óra elmúlt már, mire leértem a program kezdetére, de késett az indulás is. Nem csodálom, hiszen még vagy harmincöt fok volt, s hiába volt a hétórás kezdés ez még inkább strand-idõ ilyen melegben. Vagy a meleg, vagy más oka volt, hogy a produkció csak kötelezõen megoldottra sikeredett, tüzet nem okozott. A mûanyag székekre fenekét ragasztó hallgatóság is gyakran a fészkelõdéssel volt elfoglalva, nem tudta megfogni az egyébként kiváló muzsikusokból álló csapat zenélése.

De ami ezután következett világszámra sikeredett. Ugyanis Lantos Zoltán Mirrorworld /Lantos Zoltán - hegedû, Borbély Mihály- szaxofonok, tárogató, furulyák Lukács Miklós- cimbalom, Horváth Kornél- ütõhangszerek/ formáció helyett beugróval, de micsoda zenésszel okoztak tüzet a mintegy háromszáz fõs hallgatóság körében. Ugyanis Lukács Miklós- cimbalom, helyett, a következõ latin formációban várt zenész, Szakcsi Lakatos Béla lépett be.

"Sziasztok! Szerintem a skanzen sem mentes a giccstõl, ugyanúgy ahogy az egész város sem, de néha érdemes ellátogatni, mert sok olyan rendezvény van, amilyet sehol máshol nem láthat az ember." írja egy ismertelen hölgy az egyik topicon.

Amikor program útjára indult még kétnapos rendezvény volt és tegnap már a hatodik alkalommal került megrendezésre az Ister nap, amely már hagyományosan számtalan, a Duna köré szervezõdõ vízi és vízparti programot kínál a helyieknek és az idelátogatóknak.
Valamikor volt olyan elképzelés, hogy a rétegrendezvények, színház, performance fesztivál, kiállítások mellett a Szentendrei Nyár programjai között kapjon helyet olyan is, amely lecsábítja a lakóteleprõl és Pismányból a szentendreieket, hogy együtt szórakozzanak. Ilyen népünnepély immáron hatodik éve az Ister nap, amely alkalom arra is, hogy régi ismerõsökkel fusson össze az ember.

Számos kísérlet volt már arra a politika és a fõhatóságok részérõl is, hogy Szigetmonostor elszánását megváltoztatassák az M0-ás híd beruházáshoz kapcsolódó a dunai kishíd ügyében. De ezek eddig mind zátonyra futottak, egyetlen igazi érv van még az építést ellenzõk kezében, hogy Szentendre nem járult hozzá a kishídhoz. Márpedig, ha nincs mindkét oldalon lévõ településétõl rendeletben foglalt hozzájárulás, a szigetiek erõfeszítése meghiúsul.

Kép: Kreativ

Kriaszter Attila ma az aktuális rejtély a városban, mintha Jókay regényhõse sajátos helyi Fatia Negra lenne. Honnan jött és miért, mit akarhat, miért csinálja, mi lesz belõle, a legtöbbször feltett kérdések. Sokan, sokfélét vélnek tudni róla. Van, ki önzetlen segítõnek, más fifikás zsebtömõnek, a mûvelõdési intézményeket összeolvasztó szervezet vezetõi széke várományosának, a polgármester mögötti szürke eminenciásnak, mindenek tudójának és eldöntõjének mondja. Mint a fent említett portálról kiderül, az önkormányzat kommunikációs tanácsadója, és ahogy a városi újságban megjelent, a polgármester körül lévõ különbözõ munkacsoportok tagja, egyik-másik titkára is. Nem városházi alkalmazott és választott önkormányzati tisztséget sem visel.

Leányfalva húszas, harmincas években készült régi képeslapjainak kiállítása a helyi mûvelõdési ház támogatásával és közremûködésével és András barátom eltökélt gyûjtõ és kutatómunkájának eredményeként jött létre. Az eseményre eljött -néhány elfoglalt helyi képviselõ (az önkormányzati képviselõk legtöbbször elfoglaltak, ha kultúráról van szó) kivételével, polgármesterestül, könyvtárosostúl majd a teljes helyi nobilitás és mintegy százötvenen régi és új leányfalusiak, gyerekek, nagymamák, unokák és egy-két szentendrei átruccanó is. Bedõ Szilvi világos magyar mondatokkal fogalmazott udvarias köszöntõ mondatai után Szinna polgármester úr néhány stancát pengetett, mondott el egészen jó színvonalon a kissé zsúfolt teremben egymás lábán álló, többségében helyi közönségének, mintegy megidézve háború elõtti leányfalusi intelligencia által tartott nyári kerti összejövetelek hangulatát.

Októberben nem csak helyhatósági, de kisebbségi választások is lesznek Szentendrén. A módosított törvény szerint, ahhoz, hogy ilyen választások lehessenek, azok, akik valamely nemzeti kisebbséghez tartozónak vallják magukat, kérhetik, hogy kisebbségi választói névjegyzékbe vegyék õket. Csak akkor alakulhat egy településen kisebbségi önkormányzat, ha van legalább harminc olyan választópolgár, aki kérte valamely nemzetiségi névjegyzékbe való felvételét. Tegnap zárult a névjegyzékbe vétel Szentendrén.

Ezek szerint, a városi Kisebbségi választói névjegyzékbe az alábbi nemzetiségek szerinti és számú választó jegyeztette magát. Bolgár 1, cigány 116, horvát 75, lengyel 1, német 45, örmény 26, román 1, szerb 57, szlovák 2. A törvény szerint, ha az elõírások szerinti jelölés és választás október 1-én megtörténik, akkor Szentendrén négy kisebbségi önkormányzat alakulhat, cigány, horvát, német, szerb. Meglepetés és érdekesség számba megy, hogy a még mûködõ lengyel kisebbségi önkormányzat ellenére Szentendrén csak 1 fõ vállalta lengyel nemzetiségi hovatartozását.