|
|||||
SZÜLINAPI
KÖSZÖNTÉS
|
|||||
|
|||||
Ma délután Szentendre város önkormányzatának hőgutától kókadozó testülete éppen a huszonnyolcadik napirendet tárgyalta, amikor a gomba teraszát tévékamerák és fotoriporterek szállták meg. Nem a SZEMMI átalakítása, sőt nem a Pap szigeti kútfúrás harminc milliója miatt jöttek Szentendrére, hanem, mert Galambos Lajos (Lagzi Lajcsi) hóna alá kapta az egyik stábot és kijött felköszönteni Imruskát születésnapján. Egykor a tévéből kiutasított zenész, producer, jelképesen, éppen azok helyett vállalta e gesztust, akik mostanság, amióta Imre elesett, elfelejtették, de amikor a csúcson volt, ott tolongtak, jópofáskodtak körülötte. Nyakkendő, torta és egy a közeljövőben megjelenő zenei cédé, amelyen "What a wonderful world" Louis Amstrong dala szólal meg és ami a legfontosabb, figyelmesség, biztatás és mosoly, amit az ünnepelt láthatóan meghatódottan fogadott. Úgy
látszik, maradtak ebben az egymást taposó világunkban emberek, és nem
csak a portások és ruhatáros nénik között. Udvariatlanul leskelődve, fotózva
a társaságot, Rahmanyinov, Chopin neveinek szótöredékei jutottak a fülembe.
Felötlött bennem, hogy az emberség közvetítője mégiscsak a zene, a kevesek
által kedvelt, de oly sok gyönyörűséget közvetítő hangok, amely többet
és jobban mondja el érzelmeinket, mint a legszebben megfogalmazott jókívánságok. |