főoldalra  
   
CIVILEK
   
   
 
Levelet hozott az emil, az egyik városrészi egyesület küldte és a csatornaépítésről, pontosabban a gondokról szól. Szóval, itt vannak ezek a cilvilek. Kényelmetlenek meg kedvesek is, erről jutott az eszembe.
A politikában és a közigazgatásban mindig felvetődik, hogy vannak-e és ha vannak, elegen vannak-e a civilek, mármint a civil szervezetek. Valamikor a rendszerváltás táján, amikor még a pártocskák éledeztek, sorra alakultak a civil szervezetek és kezdeményezések. Csakhogy az éppen építkező pártok hamar eluralták a mezőnyt, mert hát, mint mondták, színt kell vallani, "-Döntsd el barátom, hova tartozol, emdéefes, eszdéeszes, kisgazda vagy szoci horgász vagy-e, mert az nem ugyanaz." Mármint, nem tudom kinek, lehet, hogy a halaknak, vagy a csontinak, talán leginkább a horgászboltosnak, de egy bizonyos, mivel pártoknak építkezni kellett, hát ezerrel gyűjtötték, vonták saját ernyőjük alá a civil szervezetek legjobbjait a szervezőképes és a társadalmi terepmunkában jártas aktivistákat és valljuk meg, bizony ez nem tett jót, sem nekik, sem civil közéletünknek.

A mai városvezetésen is látszik, a civilek rekrutálása sem könnyű dolog. Mert hát hamar elunja a felesleges pepecselést, a sok értekezletesdit, szervezkedősdit, aki nem hivatásosan hirdeti közjót és ő ilyenkor szüntet tart, éli normális életét, nem veszi figyelembe a határidőket. Persze, ha ismét mondandója adódik, előjön, mint csiga a házából, amikor esik az eső. Így pedig nem könnyű hatékonyan dolgozni, mondják, akiknek hivatásuk, hogy napi huszonnégy órában közjó-hírdetők legyenek.
Gondot jelentenek a civilek a hivataloknak is, mert hát a hivatalok nem szeretik, - nem azért mert rossz emberek, csak ők is szeretnek munkaidőben elintézni amit lehet, és határozatokban, utasításokban gondolkodnak - ködös zagyvaságokkal pepecselni.

A minap városi ünnepet készített elő kisebbségi önkormányzatunk, s mint jó fiú aki ismeri dörgést és már száz éve van kapcsolatban hivatalokkal, hát annak rendje,módja szerint írásban kértem, hogy az Ivan danra használhassuk a Daru piacot, szombat estétől, vasárnap reggelig. Néhány nap múlva -időben- meg is kaptam a választ, hogy az egyik munkatársnő majd eljár az ügyben. Ő pedig nagyon udvariasan megkeresett és kért, töltsek ki egy hivatalos kérelmet, meg a mellékelt térképre rajzoljam be, hol és mely közterületet kívánjuk használni. De azt is hozzátette, hozzak 2250 forint értékű illetékbélyeget, mert a kérelemhez ez is köll, mert hiába, használhatjuk ingyenesen majd a közterületet, mint az a törvényben áll, az eljárás illetékköteles.
Helyi alkotmányunkban a szervezési és működési szabályzatunkban (ha ez a passzus érvényben van még) az áll, hogy a "polgármester gondoskodik arról, hogy a település lakossága a nemzeti ünnepeket és a hagyományos városi ünnepeket méltó módon megünnepelhesse.
Ezen ünnepek a következők:
március 15. 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulója;
május 1. munka ünnepe;
június 24. Iván nap;
augusztus 19. szerb búcsú;
augusztus 20. Szent István ünnepe;
október 23. 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója, a Köztársaság
kikiáltásának napja."
Hát akkor most hogyan is van ez? Egyrészt, van az ünneplés fennkölt, vagy éppen nem éppen nemes esete és van a hivatali eljárás, amely szerint a szabály, az szabály és akkor is illetékköteles az ünneplés, ha az bármily nemes célt is szolgál. Még akkor is, ha a város rendezi, vagy mint szabályzatunkban áll " a polgármester gondoskodik arról, hogy a település lakossága a nemzeti ünnepeket és a hagyományos városi ünnepeket méltó módon megünnepelhesse."
Szóval, ez történt, nem nagy dolog, csak éppen az jutott az eszembe, ha az ügyintézés Jani bácsira jutott volna, ő még most is ott állna csodálkozva, hogy két üveg bort kell fizetni azért, hogy a város ünnepelhessen.