| főoldalra |
 |
A politikában és a közigazgatásban mindig felvetődik, hogy vannak-e és ha vannak, elegen vannak-e a civilek, mármint a civil szervezetek. Valamikor a rendszerváltás táján, amikor még a pártocskák éledeztek, sorra alakultak a civil szervezetek és kezdeményezések. Csakhogy az éppen építkező pártok hamar eluralták a mezőnyt, mert hát, mint mondták, színt kell vallani, "-Döntsd el barátom, hova tartozol, emdéefes, eszdéeszes, kisgazda vagy szoci horgász vagy-e, mert az nem ugyanaz." Mármint, nem tudom kinek, lehet, hogy a halaknak, vagy a csontinak, talán leginkább a horgászboltosnak, de egy bizonyos, mivel pártoknak építkezni kellett, hát ezerrel gyűjtötték, vonták saját ernyőjük alá a civil szervezetek legjobbjait a szervezőképes és a társadalmi terepmunkában jártas aktivistákat és valljuk meg, bizony ez nem tett jót, sem nekik, sem civil közéletünknek.
A
mai városvezetésen is látszik, a civilek rekrutálása sem könnyű dolog.
Mert hát hamar elunja a felesleges pepecselést, a sok értekezletesdit,
szervezkedősdit, aki nem hivatásosan hirdeti közjót és ő ilyenkor szüntet
tart, éli normális életét, nem veszi figyelembe a határidőket. Persze,
ha ismét mondandója adódik, előjön, mint csiga a házából, amikor esik
az eső. Így pedig nem könnyű hatékonyan dolgozni, mondják, akiknek hivatásuk,
hogy napi huszonnégy órában közjó-hírdetők legyenek.
Gondot jelentenek a civilek a hivataloknak is, mert hát a hivatalok nem
szeretik, - nem azért mert rossz emberek, csak ők is szeretnek munkaidőben
elintézni amit lehet, és határozatokban, utasításokban gondolkodnak -
ködös zagyvaságokkal pepecselni.
A
minap városi ünnepet készített elő kisebbségi önkormányzatunk, s mint
jó fiú aki ismeri dörgést és már száz éve van kapcsolatban hivatalokkal,
hát annak rendje,módja szerint írásban kértem, hogy az Ivan danra használhassuk
a Daru piacot, szombat estétől, vasárnap reggelig. Néhány nap múlva -időben-
meg is kaptam a választ, hogy az egyik munkatársnő majd eljár az ügyben.
Ő pedig nagyon udvariasan megkeresett és kért, töltsek ki egy hivatalos
kérelmet, meg a mellékelt térképre rajzoljam be, hol és mely közterületet
kívánjuk használni. De azt is hozzátette, hozzak 2250 forint értékű illetékbélyeget,
mert a kérelemhez ez is köll, mert hiába, használhatjuk ingyenesen majd
a közterületet, mint az a törvényben áll, az eljárás illetékköteles.
Helyi alkotmányunkban a szervezési és működési szabályzatunkban (ha ez
a passzus érvényben van még) az áll, hogy a "polgármester gondoskodik
arról, hogy a település lakossága a nemzeti ünnepeket és a hagyományos
városi ünnepeket méltó módon megünnepelhesse.
Ezen ünnepek a következők:
március 15. 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulója;
május 1. munka ünnepe;
június 24. Iván nap;
augusztus 19. szerb búcsú;
augusztus 20. Szent István ünnepe;
október 23. 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója, a Köztársaság
kikiáltásának napja."
Hát akkor most hogyan is van ez? Egyrészt, van az ünneplés fennkölt, vagy
éppen nem éppen nemes esete és van a hivatali eljárás, amely szerint a
szabály, az szabály és akkor is illetékköteles az ünneplés, ha az bármily
nemes célt is szolgál. Még akkor is, ha a város rendezi, vagy mint szabályzatunkban
áll " a polgármester gondoskodik arról, hogy a település lakossága
a nemzeti ünnepeket és a hagyományos városi ünnepeket méltó módon megünnepelhesse."
Szóval, ez történt, nem nagy dolog, csak éppen az jutott az eszembe, ha
az ügyintézés Jani bácsira jutott volna, ő még most is ott állna csodálkozva,
hogy két üveg bort kell fizetni azért, hogy a város ünnepelhessen.