Nyáron az ember vészes hírszegénységben szenved, mert lusta minden programra elmenni, különösen arra, amelynek helyi hírértéke is kockázatos. A normális persze ilyenkor nyaral vagy a lakásban-marasztaló hőség miatt, nem megy ki, ha éppen nincs halaszthatatlan dolga. Hamarosan negyvenéves tapasztalatom, hogy a nyár Szentendrén az Ivan dannal kezdődik -természetesen csak akkor ha, olyan melegek ez esték, mint napjainkban- és ez a kerti-partik kezdetének időszaka. Évtizedek óta kötelező kűr, mint a jobb faluban a ballagáson, búcsún lenni vagy a nagyköveteknek az év végi jókívánság küldése, fogadást rendezni a nemzeti ünnepen.

Van öt-tíz ilyen összeröffenés, amit úgy tartanak számon a helyi folklórban, amelyen illik ott lenni, mert ha lemaradsz, kívül vagy. Ez volt és maradt immáron időtlen idők óta a szentendreiek és fogalmazzunk finoman, az új szentendreiek nem hivatalos kötelező találkozója. Itt ismernek meg, mutatnak be annak a bizonyos arcnak, tudod, aki az x.y (és itt sok pénz, befolyásos kapcsolatok…) cég tulajdonosa, aki ennek vagy annak a nagykutyának a barátja, osztálytársa volt, ma is puszipajtások, akinek most jelent meg könyve, meg egyébként is hamarosan akadémikus lesz, tuti….

Néhány éve, ha júliusban volt a kerti összejövetel, nagy volt a mentegetődzés, hogy tudod, véletlenül vagyunk itthon, mert barátaink már kinn vannak Chilétől, Indiától, Izlandig,- a kívánt rész behelyettesíthető, Balaton, Görögország, Horvátország és Észak-Olaszország üdülőhelyei kivételével bármely lehetőleg egzotikus felkapott hellyel, ellentétben, ma már nem ciki semmi, még Szentendrén lenni sem.
Vannak tradicionális partik, mint Laciéknál, ahol mindig a csirke szárny a fő szám, így-úgy. A létező szocializmus ókorában ez a kapcsolatot jelentette (ő tudott szerezni) ma már a nyolcvanas évek nosztalgiája miatt újra érdekes, mint Öcsike harminc évvel ezelőtti mezítlábas Szinfóniája, amit ha kitesz az asztalra, öregek és fiatalok úgy vetődnek rá, csodálják, mint a hatvanas években a piros Malrborót. Aztán itt vannak izéék, ahol a hal megy egy kis tealevél füstön megbolondítva a kötelező csípős piri-piri (remélem, jól írom) mártással, salátának csak rukccola stb. bár hozzá kell tennem ettől még nem szükségszerű, hogy erőltetett vagy unalmas legyen a társaság. Vannak a grillesek, faszénnel és elektromos kütyüvel, boronatárcsások és kondérosok, hozva a hazai táj ízeit, ahonnan rekrutálódtak Szentendrére, slambuccal, halászlével, birkapörkölttel saját világhírű recept alapján.

Minden nyárnak van aktuális információja. Idén a tuti tudom, hogy Miakich miért mondott le, az új Fleto-történetek, fantázia-mesék dr. Dietzről és hátteréről a legképtelenebb dolgok. Amikor Kertész Péter még Szuszlovnak titulált, én is érezhettem, ami most új embernek, Atillának jár ki. Most övé a szürke eminenciási, minden infót tudó, a háttérben az ügyeket eldöntő jelzők. Vannak jólértesültek, akik biztosan tudják, hogy volt alsógatya fotómodell és mennyiért mit csinált, vagy készíttetett dolgokat, melyek cégei és titokzatos munkái, politikai és gazdasági kapcsolatai.

Ezeken az összejöveteleken bármilyen fals infó eladható, mert olyan hihetetlen az információ-éhség és annyira mellékes a valóság, hogy csak a pletyi-történet megy, annyira, hogy néha magam is meglepődöm milyen gazdag az emberi fantázia. Megtanultam, hogy ilyenkor két dolog tiltott. Az egyik, hogy a valóságot mond, vagy azt állítsd, hogy nem tudod, nem hallottál róla. Mert ha ezt teszed, biztos, hogy rád fogják, hogy titkolódzol, csak neki, nekik nem mondod meg. A másik, minél homályosabb és többszálú történeted, annál érdekesebb.
S közben ezerrel megy a nyár, a viselet a könnyű ruha, gatya, trikó, pletyka. A jelszó pedig, csak nem kimozdulni, pihenni, lazítani, és ha lehet, nem utazni a fővárosba és sehova sem mozdulni. Hamarosan úgyis menni kell a családdal üdülni és az most asszony ezerrel készül, vásárol, pakol. Este még összejövünk a szokásos nyári kerti partira, ott lesz x és y és azt művész-félét is meghívjuk, tudod olyan ős-szentendrei, elviselhető gyerek. Jó, csak ne rúgj be megint, mint tavaly, Józsikám!