Délelőtt van, a Teátrum gyermekelőadására jönnek a gyermekes szülők. A "Segítség ember" helyett az "Ördögkirály kútja" megy, a kicsiknek tartott előadásokon megszokott sikerrel. Jó közönség a gyerek, mert hát a színház igazi nyitott gyermeklelket kíván. Jönnek is örömmel, megszeppenve, mosolygó kipirult arccal kifelé. Látszik rajtuk még dolgozik bennük a történet. Kis lelkükben még ott vannak, mozognak a figurák, szerethetően és gyűlölhetően, a jók és rosszak, szépek és csúnyák, a bolondosak, vidámak és szomorúak. Ott van bennük a színház lényege, amiért érdemes és kell csinálni.

Kisebb társaság tart Fő tér irányából a püspökség felé. Tamásék az új kis lámpamúzeumba tartanak. Megáll asztalunknál, beszélgetünk néhány szót.

Miután elmennek, én is átugrom a szomszédba megnézni az új szentendrei látványosságot. Naponta megyek el előtte, mégis most vettem rá magam, hogy benézzek. Úgy látszik, kell az ösztönzés, hogy az ember megmozduljon. Belépve tátom a szám, pedig nap, mint nap itt megyek el, és nem tűnt fel micsoda csuda dolgok vannak itt hatalmas tömegben. Az igényesen felújított, régen Kiss zöldséges házban most a századfordulós és tizenkilencedik század második felének gyönyörű műalkotásai, közöttük Lampart és Fischer lámpák is. Mikor ezek készültek mesterfokon volt ez az iparág nálunk is, csodálkozom el a szebbnél, szebb petróleum, olajlámpákat nézegetve. Hiába, a magyar szecesszió az art deco, valószínűleg az ország elmúlt kétszáz évének csúcsteljesítménye és íme itt iparművészeti alkotásokban testet öltve. Micsoda igényesség és mesterségbeli tudás ezekben a mindennapos tárgyakban. Mindig megfog és lenyűgöz a századfordulós Magyarország teljesítménye.

A kijárat felé tartva a több száz lámpa díszítéseitől, a szecesszió buja ornamentikájától kicsit megkavarodva kába fejjel megyek kifelé, meglátom a korabeli közvilágítás mécsessel működő lámpájának egy megmaradt példányát. Felidéződött bennem a Szentendrei Tanáts egy régen történt esete a közvilágítással:
"Lolits Simon Úr által ajándékozott, s már is a Városház szegletére szegezett lámpa éjszakánkénti meggyújtása eránt a Tanáts oda határozta véleményét, hogy miután a lámpa felvilágosítására nevezett költségek a lámpa értékével összehasonlítva úgy találtatott, hogy egyes számlát tekintve majd semmi haszon nem válik belőle... Az ajándékozónak azon szándéka tehetvén, hogy a lámpa használtassék is, s erre költségek nincsenek, a lámpát az ajándékozó Úrnak köszönettel visszaadatni rendeltetik."