"Beruházás a XXI. századba" címmel tart fórumot a Castrum területén elindult tervezési folyamatokról Pest Megye Önkormányzata június 23-án, 17 órától a Pest Megyei Könyvtár épületében, állt a meghívóban, amelyet kaptam.
A rendezvény 17 órakor, a könyvtár elõcsarnokában, a tervpályázat terveibõl rendezett kiállítással kezdõdik, melyet Gulyás József, Pest Megye Közgyûlésének alelnöke nyit meg, majd 17. 30 órakor, az olvasóteremben Szabó Imre, Pest Megye Közgyûlésének elnöke nyitja meg a szakmai beszélgetést és válaszol a megjelentek kérdéseire. Pest Megye Önkormányzata az Európa Pályázat Elõkészítõ Alaptól elnyert támogatásból valósítja meg a beruházást. Idõpont: 2006. június 23., 17 óra Helyszín: Pest Megyei Könyvtár épülete (Szentendre, Pátriárka u. 7.)

Ebbõl következõen logikusan felmerül a bicikliút Duna-korzói szakaszának továbbvezetése is, hiszen bármennyire késik is a Pannónia telepi töltés és a rajta vezetett bicikliút építése, az év végéig elkészül, s marad az óvárosi szakasz megoldatlansága. Itt is több megoldást javasoltak már. Az egyik, hogy a gát Duna felõli oldalán építsenek egy, a budapesti rakparthoz hasonló, csak nem gépkocsik, hanem bicikli és gyalogos forgalomra alkalmas fióktöltést. A másik, ennek éppen az ellenkezõje, a mai Duna-korzót teszi gyalogos és bicikliúttá és a Duna partot ökológiai szempontok szerint rehabilitálja, úgy, hogy csónakkikötésre alkalmas pontonokat helyez el, és a partot sóderral plázs-szerûvé alakítja, fákkal és bokrokkal humanizálja a város elõtti töltés alatti Duna-partot. De magam is elkészíttettem valamikor 1999-ben egy dunai vizi színpad vázlatát, egy korábbi turisztikai pályázathoz, de ezt akkor a szentendrei testület elutasította.

Itt van szentendrei kikötõk dolga is. A kiránduló és kisebb hajók kikötésére alkalmasnak tûnik a Lázár cár tér elõtti hajóállomás, de ha azt tervezzük, hogy a hajó átvesz a Budapestre való személyszállítási feladatokból is, akkor az északabbra lévõ "nagy hajóállomás" átépítése szükséges. Itt lehetne kialakítani a parkolj és hajózz a Vigadó térig szisztéma szentendrei állomását. Ide ma azonban, csak az autó közelekedésre alkalmatlan Sziget utcán át lehet eljutni. Ez helyett, másik levezetõ utat kell találni és erre az elõzetes felmérések szerint most, egy, a Vízmû területén, az Sztaravoda patak déli oldalán, esetleg a patak felett vezetett út kínálkozik lehetõségnek. És a hajóállomás mellett egy megfelelõ parkolót is ki kell alakítani. Vagy, és ez is meggondolandó, valahol, a volt szovjet laktanya magasságában kell egy új hajóállomást építeni. Sorolhatnám még az elképzeléseket tovább a leányfalui, tahisi és más községekét is.

Egy bizonyos, most szükségeltetne egységes álláspontot kialakítani arról, hogy a Szentendrei Duna-ágnak milyen funkciót szánunk mi kistérségiek közösen. Az egyik megoldás, az Uj Péter által is támogatott környezetbarát, elsõsorban a szabadidõ eltöltésére alkalmas funkció érvényesítése, de ehhez ki kell mondani, hogy Visegrádtól Óbudáig ezen a szakaszon ne legyen teherhajó és rendszeres személyszállító forgalom és a Szentendrei Duna-ág elsõsorban a fürdõzõké, csónakosoké, horgászoké. Akkor viszont a fejlesztéseket is ennek szempontnak kell megfeleltetni. Szóval, közösen kell dönteni, s azt gondolom, egy kevéssé ismerve az uniós döntési szempontokat, hogy olyan megoldást kell választani, amely az itt élõknek a legjobb, de az uniós elvárásoknak is megfelel, de ez nem árvízvédelmi töltés építése csupán, hanem ennél összetettebb térségfejlesztési projekt kell hogy legyen.

Szóval elindult, és a pismányi után, már a második rendezvényét tartotta a polgármester vezetésével a "Városháza házhoz jön" címû beszélgetés sorozat, amely a városkönyvvel, a Szentendre városi honlappal és újsággal dr. Dietz Ferenc polgármester kommunikációs újítása.
A program okos koreográfiával bonyolódott, mert szót kaptak, a Rendõrség, Volánbusz, a parkolást üzemeltetõ cég a VSz Rt., a közterületek felügyeletét irányító aljegyzõ, a hivatal illetékes irodavezetõi és természetesen a stratégiai kérdésekben információval szolgáló városi fõépítész is. Így a polgármesternek nem kellett egyedül a panaszok, kifogások céltáblájának szerepére vállalkozni, hanem ez megoszlott a felkért szereplõk között.

No az érdemi dogokról: Hát a fõ- és hosszan tartó polémia, esetenként monológban megformálva a belváros új parkolási rendje körül zajlott. Itt voltak a korábbi fórumokon éles hangon szereplõ városvédõ, és Kiss doktor parkolási elképzeléseit pártolók, a Dumtsa utca lezárásával hátrányos helyzetet megélõ kereskedõk, mint Dixi chiken vagy Charlotte papír és írószer kereskedés tulajdonosa, a belváros kevés lakójának képviselõi, Balogh Katiék, akik korábbi normális közlekedéshez való lehetõségüket, életterüket féltik, de ugyanígy, egy-egy konkrét behajtási, közlekedési, parkolási problémát (Arany János utca, Batthyány utca) felvetõk, mint ahogy azok is, akik egyetértõi az új közlekedési, pontosabban közlekedésmentes forgalmi rendnek, az autómentes Dumtsa utcának, miként Szamos úr, vagy Pelle Csilla az utca talán legszínvonalasabb üzletének tulajdonosa. Természetesen nem csak a Dumtsa utcáról szóltak a hozzászólások, mert sürgõs orvoslásra szoruló gondot jelzett Cweiber Ferenc a Kossuth utcából vagy a Duna korzón lakók is.

Hallgatva a felszólalókat, kicsit sumákul dörzsöltem a tenyerem, hogy bár az óvárosban lényegesen megváltozott a parkolás, várakozás, a Fõ tértõl Északra esõ városrészben, választókerületemben, tulajdonképpen nagy történések nincsenek, ha nem tekintem annak, hogy a Könyvtár elõtti parkolóban való várakozás, ellenzésem ide, javaslataim oda, fizetõs lett. Mert hát a korábbi években megszült szabályozás, például a Bogdányi utcában, -utáltak is érte rendesen- az eltelt évek alatt megszokott lett, és bár nem túl fegyelmezetten, de mûködik is. Persze itt is van panasz, sõt én sem vagyok elégedett az iskolakezdéskor reggelente és délutánonként a Pátriárka utca, Alkotmány utca és Rákóczi úti csatlakozásánál lévõ közlekedési káosszal és gyermekveszélyeztetéssel-szóvá is tettem. Ennek ellenére azt gondolom, õszre talán ez is megoldható. Este fél tíz tájban már a belváros koncepció közlekedési javaslatain is túl voltunk, sõt az M0-ás kishíd helyével kapcsolatos meggondolandókat is meghallgattuk így elindulhattunk hazafelé. Attól a mondattól azonban nehezen szabadultam, amikor az egyik hozzászóló valami olyasmit mondott, hogy bezzeg régen, nem volt ennyire megosztott a város és nem voltak ilyen éles érdekellentétek, konfliktusok. Erre idézõdött föl bennem Maragritovits Gyoko egykor tanácstagi interpellációja: "- Mondja meg a tanácselnök, hogy ha nem lehet lovaskocsival a Muskátli elõtt kifordulni a Dunakanyar körútra és áthajtani sem, akkor hogyan szállítsuk ki fuvarosok a tüzelõt az izbégieknek, az építõanyagot vikendház építõknek?"
De megértem én, hogy nyugodtabb világra, megegyezésre, egyetértésre áhítozik ma a lakosság többsége, akár a parkolás, közlekedési rend vagy csak egyszerûen az együttélésrõl van szó. Persze ez így túl elvont, filozofikus és leegyszerûsítõ megállapítás egy szentendrei belvárosi fórumról szóló írásban.

Amikor a család beszáll az autóba, a jelenet olyan, mint egy történelmi görbetükör. Nem beülnek, hanem, beszállnak. Mintha kétszáz évvel korábban lennénk, amikor Morgenstein Adelaida és családja díszes fogatba szállt és kihajtatott a Ligetbe. Méltóságosságot utánzó mozdulatok a birtoklás örömének apró jeleivel, kissé felemelt fej, lassú körülnézés, hogy lássa mindenki, ez itt az enyém, az én autóm, nekem bizony ilyen is van.

Fura magatartások ezek, olyanok, amelyekbõl régi rossz beidegzõdések köszönnek vissza. Úgy közlekedünk idõnként köztereinken, mintha a gyalogos, a kisebb autóval közlekedõ nem egyenrangú, csak valami alsóbbrendû ember lenne.

A gyalogosnak olyan élményei is lehetnek, amely az autósnak nem adatik meg. Hiszen lábbal közlekedve láthatók a bokrok, fák, kövek, házak, emberek. Leolvasható az arcokról az öröm és szomorúság, mosolygó vagy bánatos szem néz vissza ránk. Szóval, ha gyalog jársz az embertájban, valóságosan érzed, tapasztalod a körülölelõ, lüktetõ világot és nem csak az üveg mögött szaladnak képei.

Az utóbbi néhány évben -hála istennek- divat és gyakorlat lett Szentendrén is sétálni, babakocsival és gyerekekkel járni. Úgy látszik, ismét van igény erre a Szamárhegyen is. Ma sokkal több az óvárosban sétáló anyuka és gyerek is, mint az elmúlt húsz évben bármikor, és szinte állandó életveszélyben sétálnak, a hegyen, a belvárosban, a Duna-korzón. Mert igencsak megautósodtunk az utóbbi években. Gépeink elfoglalják elõlük a tereket, járdákat. És akadnak közöttünk olyanok is, akik nem képesek tapintatosan közlekedni, amely veszélyek és konfliktusok forrása. Vágtató fiatal motorosok, járdát elbirtokló leszaromamásikat autósok elvették a valamikor a gyerekek, gyalogosok köztereit az utakat, járdákat. A Rab Ráby tér ma csak agyonzsúfolt autótárolóhely, a beiskolázási körzetek megszüntetése következtében a Dodola, Iskola, Arzén és Pátriárka utcán pedig olyan a forgalom reggelente, mint a budapesti Rákóczi úton. Az idõ távolában már a Szamárhegy autómentes nyugalma.

Idõnként beugrok Gizihez a Dalmát kávézóba egy teára. Itt is gyakrabban találkozom gyermekes fiatal párokkal, kismamákkal, akik egyedül vagy csoportosan, oldalukon, karjukon, gyerekkel, babakocsival, biciklivel séta közben beülnek egy-egy üdítõre, kávéra.

Ezért bosszant, amikor az autós magas lovon ül, és nemtörõdömségében a gyalogost valamiféle útszéli parasztnak tekinti, akinek kötelessége kitérni elõle bárhol és bármikor. Állj félre mert eltaposnak, mentalitás eluralta köztereinket. Szinte hallom a tizenkilencedik századi intelmet, kitérni és fejet hajtani az úri hintó elõtt, mert ha nem, bajod lesz a belõle! No erre mondom én, hogy idõnként visszaköszön a tizenkilencedik század.

Publicisztikai munkáin túlmenõen francia nyelvû mûfordításai a legismertebbek. A második világháború utáni kortárs francia irodalom és filozófia legkiválóbb alkotásai közül számosat ültetett át magyar nyelvre. Ezt honorálta a francia kultúrkormányzat, amikor az írót 2001. október 26-án a francia Nemzeti Érdemrend tiszti fokozatának kitüntetéssel ismerte el, aki akkor már a francia Akadémiai Pálmák tiszti fokozatával is rendelkezett. Mert hát Eugéne Le Roy, C. F. Ramuz, Roger martin du Gard, több Camus, Bernard Le Calloc´h., Claude Lévi-Strauss mûvek fordítása mind-mind az õ szellemét, munkáját dícsérik.
Nekem e mondata idézi õt a huszonegyedik századba: "Úgy hiszem, közel hozott Albert Camus-höz az a tény, hogy az õ és az én 20. századbeli pályámnak is egyik meghatározó jegye, "élménye"a szorongás volt; a szorongás, már gyerekkorától kezdve." Fordított Verne mûveket is, például Sándor Mátyás címû regényt. S, hogy egy rá jellemzõ kedves városi dolgot is említsek, sok szentendrei ráismerhet Bandi címû elbeszélésében a valamikori fõ-téri kóborkutyára.

Tegnap délután nyílt a Fõ téri Galériában a "Szentendre és kistérsége az irodalomban, Budakalásztól Visegrádig" címû kiállítás. Ilyet is lehet, sõt kell is a jövõben.

Ugyanis, az elmúlt három évben nyertek pénzeket és ezt kellene a benyújtott pályázataik szerint elkölteni. Hogy megszülessenek a kistérségi szervezetek és hazánkban is legyenek unio-kompatibilis térségi izék, a Belügyminisztérium sokféle célra, (útépítési, szociális, oktatási, egészségügyi és még vagy öt dologra) pályázatot írt ki és a mieink is nyertek 80 milliót. Azután, 2005-ben, hogy ne maradjon magában ez az összeg, újabb közel százmilliót. A pénzek többségét hosszú egyeztetések, -kinek mennyi jár- elosztották, elköltötték. No, nem az egészet, mert maradt belõle még, a korábban megkötött szerzõdések kifizetésére pénz. Csakhogy, hogy ehhez hozzájussanak polgármestereinknek meg kell egyezniük abban, kinek, melyik településnek mennyi jut belõle. A legutóbbi ülésen ebben volt bibi. Nem tudtak dûlõre jutni polgármestereink. S ha nem egyeznek meg hamarosan, a körmükre ég a dolog és könnyen lehet, hogy néhány tízmilliót vissza kell majd fizetni.
Hogy az ügy még bonyolultabb legyen, közben átalakult a szervezet vezetõsége is. A valamikori, éppen a korábbi pénzosztásban elszenvedett sérelmei miatt lemondott alelnökbõl, Schuszter József dunabogdányi polgármesterbõl, elnök, az idõközben az országgyûlési képviselõi széket megszerzõ Hadházy Sándor alelnökbõl pedig gyalogos tag lett, azért, hogy az új szentendrei polgármester dr. Dietz Ferenc alelnök lehessen. A háromtagú vezetõség így az üléseken legtöbbször csak Herpay úrral képviseltetõ pomázi polgármesterrel Golub Athanázzal bár felállt, de mert az uraknak szinte alig van idejük és ezért csak nehezen tudnak alkalmas idõpontot találni arra, hogy a kistérségi ügyekkel foglalkozzanak, ritkán jönnek össze.
Persze, a polgármester uraknak igazuk lehet, ha arra gondolnak, hogy az õszi önkormányzati választásokon nem ezért fogják õket megválasztani, hanem településükön a járda, út, óvoda stb. megépítésért. És nem azért, hogy aktívak voltak-e kistérségi ügyekben -hiszen errõl, jó, ha öt ember tud, õk is valami zavaros, homályos dolgot. De amirõl a nagyközönség szinte semmit sem tud, hogy milliárdoktól is eleshetnek településeink, ha a polgármesterek sürgõsen nem tesznek a képzeletbeli asztalra közösen elfogadott projekteket.
Aztán itt van, e napjainkra oly jellemzõ kölcsönös fondor bizalmatlanság is. És az is igaz lehet, hogy legbelül õk sem képesek elhinni, hogy 2007-tõl valóban megnyílnak az európai pénzforrások. Hiszen ilyeneket már sokszor ígértek 1980 óta, és az ellenkezõje lett az igaz.
Meg itt van a nyilvánosság kényes problémája is. Szinte kutatómunka kell, ha az ember tudósítani szeretne, hogy mikor lesz összejövetelük, mit is csinálnak, tesznek-e valamit értünk vagy ellenünkre. Pedig, mint mondják, ezekre a "járási tanácsokra" is ugyanazok a nyilvánosság-szabályok és kötelezettségek vonatkoznak, mint az önkormányzatokra, mármint, hogy nyilvánosan és nem fejünk felett kell végezni a munkájukat. Csakhogy, mert a nagyközönség nem tud róluk, és ezért nincs érdeklõdés sem, így nyilvánosságuk is csak akkora, mint a falusi templom gyóntatószékében történteknek. Pedig jó lenne tudni, mire is költik hamarosan azt a közel hatszáz milliót, amit az e-közigazgatás kiépítésére nyertek. De ha belegondolok abba, micsoda sejtetés-rágalom-kommunikáció megy a Barcsay építkezése kapcsán az egyik internetes portálon, talán még értem is hallgatagságuk okát.

Még Marosvölgyi Lajos tanácselnöklése idején történt, hogy Porpáczy Pista bácsi gimnáziumi nyugdijas igazgatója megjelent egy bekeretezett Dumtsa képpel és régi fõnöki hangon utasította a tanácselnököt, "- Ezt, tedd ki Lajos, ez az ember volt, Szentendre legnagyobb alakja!" S kénytelen, kelletlen, szocializmus ide, pártbizottsági irányítás oda, a tanácselnöknek nem volt választása, kitette hát a nagy elõd képét titkárságának falára. Ott is volt, egészen a rendszerváltásig.
Ma délután koszorúzási ünnepség volt Dumtsa házára elhelyezett emléktáblánál halálának évfordulója alkalmából, ugyanis, 1917 május 29-én hunyt el. Illõ dolog és méltóságos is, a nagy elõd, Szentendre elsõ polgármestere elõtt tisztelegni.

DUMTSA JENÕ (Eugen Dumèa): (Bp. 1838. - Szentendre, 1917.) görög - cincár származású gazdag kereskedõ és földbirtokos volt. Szülei 1850-ben telepedtek meg Szentendrén. Gimnáziumot és kereskedelmi iskolát végzett. Blásics Petronella szentendrei hajadonnal kötött házasságot. 1871-tõl Szentendre fõbírája, 1872-tõ1 a rendezett tanácsú város elsõ polgármesterének választják. Vezetése alatt a város megszerezte a környezõ erdõségek örökös tulajdonjogát, lecsapoltatta a Szentendre és Pomáz közötti rét mocsarát, amely a város legjobb termõföldje lett. Ma Tófenék néven ismert. 1888-ban az õ sürgetésére indult meg a Helyiérdekû Vasút. Mintha Ráby Mátyás szegényeit akarta volna kárpótolni, 31 éves mûködése alatt fizetése egy részét a szegényalapra utaltatta át. Nevéhez három alapítvány is fûzõdik. Pénzt adott évenként "egy szegény sorsú erélyes hajadon kiházasítására", "egy szegény sorsú özvegy segélyezésére", és "egy fiútanuló jutalmazására."
Dumtsa Jenõ egyházi tisztséget is viselt. Igyekezett megõrizni a felekezeti békét, a több nemzetiségû város egységét. "A humánus, jó szándékú, köztiszteletben álló polgármester legjobb képességei szerint, önfeláldozóan és fáradhatatlanul végezte munkáját. Cselekedeteit alapvetõen meghatározták a város szeretete és a városlakókért érzett felelõsség. "A szeretet és tisztelet mellett több hivatalos elismerésben is részesült (1897-ben megkapta a FERENC JÓZSEF rend lovagkeresztjét) sõt még polgármesteri mûködése alatt utcát neveztek el róla." Mégpedig azt az utcát, amelyben a háza állt (Dumtsa Jenõ u. 20. sz.). A polgármester sírja a Martinovics utcai szerb temetõben van. (megdõlve)

Szóval, csak felemelõ méltatatások és dicséretek a kiváló pénzügyi szakemberrõl és a becsületes, önzetlen városatyáról, kiváló városfejlesztõtõl, akinek köszönhetõen Szent-Endre rendezett tanácsú várossá lett és a megválasztásakor hiányos városi kassza egy év múlva többlettel zárt. A Nádas tavat, a mlakat és erdõterületet vásárolt, ezzel gazdagítva a várost, és a szegényebb sorsúaknak a lecsapolás után haszonbérletbe adták. Utcát neveznek el róla még életében, és csak jó, szép, dícséret olvasható mindenütt.
De ez így nem igaz, mert ez az utókor értékelése, nem utolsó sorban Antolik Arnold polgármester Dumtsa halálakor mondott beszédének máig halló méltató szavai. Mert hát, az újságokban 1903-ban már más olvasható. Íme:
Szent-Endre "...a természettõl mindennel el van látva, amit általában kellemes nyaralóhelytõI megkívánnak. (...) S mi az oka mégis annak, hogy a nyári tartózkodóhelyet keresõ fõvárosiak egy évtized óta alig emelkedõ számban keresik fel Szent-Endrét és vidékét? Csak imitt-amott épül egy-egy új nyaraló, de ezzel szemben a régiek elpusztulnak. Szent-Endre városa nem halad. (...) A Duna partja, ahelyett, hogy az idegenekre vonzást gyakorolna, szabálytalanságával és tisztátalanságával elárasztja õket. (...) Nem gondoskodik a város, hogy a nyaralók és látogatók rendesen étkezhessenek, és ami szinte hihetetlennek látszik, hiányzik a nyaralóhelynek talán legfontosabb kelléke, nincs rendes fürdõ."
"Szentendre nem halad" "ahelyett, hogy az idegenekre vonzást gyakorolna, szabálytalanságával és tisztátalanságával elárasztja õket" "Nem gondoskodik a város" s ezek még az enyhébb kritikákból valók, amelyek ez idõ tájt megjelentek. Olvasva a sorokat, úgy látszik egyetlen polgármester sem lehet próféta, no, nem saját hazájában, hanem saját korában. S hogy még egy kicsit tovább rontsam a hangulatot, íme néhány sor a Szentendrei füzetek VI . számából a Máté György szerkesztette Dumtsa Jenõ emlékezte címû kis könyvecskébõl: "Sajnos nem kaptunk lehetõséget a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága gyûjteményében lévõ esetleges Dumtsa-dokumentumok áttanulmányozására sem. A múzeum birtokában lévõ dokumentumokkal talán gazdagíthattuk volna kiadványunkat."
Szóval, hogyan is állunk ezzel a szeretetreméltó, sikeres és önzetlen lokálpatrióta polgármesterrel, akirõl utcát neveztek el még életében ?

foto: Weszelits

Szombaton a felföldi mezõvárosok népi építészetét és lakáskultúráját bemutató részleget adott át Sólyom László köztársasági elnök. A Tokaj-Hegyalját és a Mátravidéket bemutató kiállítás hosszú elõkészítõ munka után másfél év alatt készült el. A mai naptól látogatható a hetedik, a tokaj-hegyaljai és a mátravidéki települések mezõvárosi, polgári építészetét és kultúráját bemutató 25 épületbõl, 9 lakóházból álló tájegység. Néhányban az eredeti berendezésekkel, bútorokkal berendezve, de a felépítettek pince és a teraszosra kiképzett szõlõhegy is pontosan úgy néz ki, mint a felföldi mezõvárosokban.

Szóval, itt van ez az új-régi skanzen, majd mindennel ami látogatót idecsábíthat, talán információs redszere még nem elég jó. Mi meg azon találgatunk, átszervezni szándékozunk, hogyan is, merre is a szentendrei kulturális intézményrendszer. Egy bizonyosnak látszik, mint ahogy az elmúlt években azt kellett megoldani, melyik intézmény a megyéjé, melyik a városé, melyik épület kié, hogyan és mibõl mûködik tovább, arra a kihívásra is válaszolni kell, hogy hogyan tudunk jól, eredményesen és sikeresen együttmûködni itt a városban a megyei ( Pest Megyei Múzeumok, Könyvtár.), országos ( Skanzen, Szerb Egyházi Múzeum és Levéltár), nemzetközi (REC) intézményekkel.

Mert hát bármennyire is büszkék vagyunk Szentendrére, ma idegenforgalmi vagy magyarán fogalmazva turizmus-érték szerint és skanzenül fogalmazva három tájegységnyi a város idgenforgalmi része. Az ötlet abszurdnak tûnhet, de nem lenne jobb, ha hozzájuk csatolnánk a Fõ tér, Szerb ortodox és Mûvésztelep tájegységet? Mert számomra eredményesebbnek, sikeresebbnek tûnik, mint mai kinlódásaink, már csak praktikus okokból is, mert mondjuk Ács Misiék (a skanzen biztonsági és õrszolgálata) kiegészülve kilenc közterületfelügyelõvel bizonyosan meg tudnák oldani a közlekedési és közterületfoglalási rendet a belvárosban. Persze van némi közigazgatási és hiúsági kérdés is a dologban amit le kellene nyelni- úgyis a napokban a parlament elõtt a közigazgatás új rendje- s legfelejebb nem polgármesternek, hanem fõigazgatónak hívnák város elsõ emberét, mi képviselõk, meg talán alkalmasak lennénk a teremõri feladatokra, bár ez utóbbiban, nem vagyok teljesen biztos.