Amikor
tegnap este a MűvészetMalom udvarán a projektorból lila és narancs fények
úsztak a vászonra, az élet volt jelen a zene és ritmus színes valóságában,
de Joni szürke sovány arca a képbe úsztatva már távoli, megfoghatatlan
volt. Rövid idő, egy hét alatt szervezte meg Öcsi (ef Zámbó István) a
Joni koncertet, amelyet Szentendrén a MűvészetMalomban tartottak többségében
fiatal közreműködőkkel. Sokan, energiát nem sajnálva segítették a rendezvényt
és talán ettől volt miénk érzete a közel négyszáz fős, leginkább fiatalokból
álló hallgatóságnak. A közös élményekre és a személyességre épített siker
reménye beteljesült. Jonira a Dunakanyar legjobb gitárosára méltósággal
emlékeztek barátai, ismerősei, a szentendreiek. Méltósággal, mondom, mert
nem volt képmutatás és mesterkélt pátosszal elhangzó beszéd, okoskodó
méltatás, csak zene volt, vetített képek és ami a legfontosabb, érzések
és idézett mozdulatok, hangképek, emlékek a homlokok mögött.
 |
| |
Mi,
az ott lévő ötvenen túliak megéreztünk valamit abból, mi is mindannyiunk
sorsa. Öcsi dalaiban elhangzó szürrealista szövegeiis, úgy szólaltak meg,
mintha erre az alkalomra készült illusztrációk lettek volna. Tudjuk, nekünk
nem szerveznek emlékkoncertet, legfeljebb az újságot olvasva egy-egy barát
kapja fel majd fejét a fizetett hirdetésre, hogy elmentünk. Legfeljebb
nevünket mormolja majd maga elé bámulva, és az unokájának nem mondja el
miért szomorú az arca, mert hát mit is érthetne ebből a gyerek, az örök
megérthetetlenség miatt, amely korosztályokat köt és választ el.
Délután három órától a nyári hőségtől fullasztó melegben kezdtek a zenekarok,
aJaipur, Béres Eszter Trió, UFO Büfé, Fantom Punk, Sajnosbatár, Vérmókusok,
Balaton, Lukrécia, Drums és Happy Dead Band és szólt zene este tízig a
malom udvarán. Legjobb számaikkal, tisztelegtek, emlékeztek. Így mixeltek
számaikból Joni emléknapot. Mögöttük hatalmas vászon, amely az esti sötétre
megelevenedve a róla készült videótöredékekből és fényképekből készített
animációval emlékezve rá.. Nem volt művi meghatottság, könnyek és jajveszékelés,
csak a közönség szórakoztatásának igényével megszólaló emlékezés. Valószínűleg
így kellett huszonegyedik századi módon felidézni, mert mára elértéktelenedtek
a szavak és sokkal fontosabb amit érzel, ami megérint, s ha nem volt közöd
hozzá, hát hallgathattad a gitárt, és a szaxofont ahogy sírt a ritmusok
felett
|
|
|
