főoldalra  
   
JONI, A DUNAKANYAR LEGJOBB GITÁROSA
   
 
Minap a kezembe került a Szentendre és Vidéke egyik régi példánya, benne a "Joni, a Dunakanyar legjobb gitárosa" címmel Batukarmen (fe. Lugossy Laca) rövid dolgozata. Amikor olvastam a sárguló újságot, mosolyognom kellett. No, nem gúnyosan, hanem az emlék-örömével megidézve ifjabb korunkat, az akkori szub-szenzációt, hogy megjelenhetett írás Joniról a város lapjában. Ez akkor számunkra olyan felemelő érzés volt, mint amikor Öcsike első rajzait Nagy László a költő, az Élet és Irodalom korabeli művészeti szerkesztője, leközölte az ÉS-ben. Ma megnyitottam egy internetes oldalt és benne ugyanaz a mondat: Szulovszky (Joni) István- "a Dunakanyar legjobb gitárosa" és a mondat végére most oda kell írnom a létige múlt idejű alakját, volt. Volt, mert ma reggel, váratlanul elment. Döbbenetesen, mint egy kemény akkord, amely belehasít a cigarettafüstös félhomályos emberszagú térbe, hogy aztán sokáig szóljon még fülünkben, visszavonhatatlan keserűséget hagyva maga után.


Jonit sokan, nagyon sokan ismerték, de csak kevesek közelről. Életútját az embert-ziláló patakparti szegénységtől, a tehetség elviselésének terhétől dobálva, a korai magányosságon át, az ezernyi keserűségtől önmagát égető máig. Csendben járta magára kiosztott önkéntes tisztítótüzét, hol kiemelkedve, máskor visszamerülve a maga választotta pokolbugyrokból. A kor nem kedvezett számára, pedig sokan még irigyelték is, hiszen tagja volt a híres AE. Bizottságnak, az Ef. Zámbó Happy Dead Band zenekarnak. "Az ország legjobb zenekarjai között emlegetett Bizottság Együttes a magyar új hullám egyik alapzenekara gitárosaként vált országosan ismertté. "A Bizottság azért is megkaphatja a szűnni nem akaró vastapsot, mert ugyanolyan szórakoztatóak most is, mint akkor, pedig a világ hivatalosan megváltozott. Ez pedig maga a halhatatlanság." Élete korábbi szakaszában gitározott vagy tíz zenekari formációban. Ott volt az 1980-as legendás Fekete Bárány- és még vagy kéttucat fesztiválon.

Szerintem többen ismerték személyesen a legkülönfélébb emberek, mint a mai képernyősztárok némelyikét. Csendes volt, zárkózott és alapos, nem volt olyan elektromos kütyü a mikrocsiptől a ciklotronig, amelyet ne tudott volna megjavítani, ne értette volna mi, miért és hogyan működik. De a legtöbb fotóról hiányzik, mert nem pózolt az első sorban, mert háttérember volt, Joni"a Dunakanyar legjobb gitárosa". Igazi unterman, kiváló hangmérnöki adottságokkal készítette a felvételeket. A hetvenes években divatnadrágokat varrt, amikor Magyarországon nem volt csak egyen-emberre készített, egyen-konfekció. Gyermekkorától a Duna szerelmese, aki még akkor járt horgászni, amikor ma már ismeretlen halbőség volt Szentendrénél. Paducozott a Kucseránál, süllőzött nyári estéken a töltés kövei között, horgászott a határcsárdai fűzfák gyökerei között ívó bodorkákra, cserkészte a sütkérező csukákat a Pap-szigeti ág langyos vizében.


A minap az önkormányzati ülésen döntöttünk a Pro Urbe kitüntetésekről. Most visszagondolva az érdemesekre eszembe jut, hogy egyik érdemes személyről sem állítja a közvélekedés, hogy a Dunakanyar legjobbja volna valamiben, de a törékeny testű, csendes-szavú Joni "a Dunakanyar legjobb gitárosa", volt. Isten veled Joni!