Szamos cuki emletei különterme, már megszokott helye, dr Drobilisch Erzsébet kampány rendezvényeinek. Ma délután itt tartotta program bemutató sajtótájékoztatóját. Igen, mint azt a polgármester-várományos asszony bevezetőjében mondta, ez a vetítéses előadás, vitaindító. Kezdete annak a beszélgetéssorozatnak, amelyet városrészekben fog tartani, felkeresve azok érdeklődő közösségeit. Mert a program bár késznek hathat, de anélkül, hogy annak egyes részleteire is kíváncsi szentendrei ne ismerkedne meg vele, csak elképezelés, mert mint azt a január 25-ével hivatalosan is jelöltté vált polgármester aspiráns mondotta, akkor válik, válhat valódi város programmá, ha találkozik Szentendre közösségének egyetértésével. Hátteret és nyomatékot adott a rendezvénynek, hogy a bevezetőt Juhász Ferenc honvédelmi miniszter, a magyar szocialisták alelnöke vállalta. Őis, már ismerve a dolgozatot, arra hívta fel a meglepően nagy számban képvisletetetett helyi és országos média képviselőinek figyelmét, hogy a program szakmai és lokálpatriota. Egyetért azzal, hogy a szentendrei polgármester választást elkerülje, az utóbbi évek parlamenti választásaira sajnálatosan jellemző negatív felütés. S mint mondotta, ennek legfőbb biztosítéka az lehet, ha konkrét városi gondokról, azok rövid és hosszabb távú megoldásáról, folyik a polémia és abban van vetélkedés, melyik jelölt tud jobb, megvalósítható megoldást kínálni ezekre, és nem torkollik a vita felelőtlen igérgetési versenybe, és tartalmatlan vagdalkozásba.

A "Mi városunk" címet viselő program, mint azt dr. Drobilisch Erzsébet mondta, nem hathónapra készült, hanem négy év feladatait foglalja magába. A vásznon látható, az egyes fejezteket, témákat jelölő szalagcímek jelezték, van az őszi önkormányzati választásig is feladat, és ezt az "Azonnal megoldandó feladatok" alcím alatt sorolta a program készítője. Érdekes szerkesztési módot választott a jelölt asszony, azzal, hogy a stratégia feladatokat jelölő mondatok végére, olyan konkrét, az elmúlt két hétben, város kisebb közösségeitől érkező javaslatokat is feltett, mint a családi vasárnap programok újjáélesztése, amelyet fiatal anyukák kértek tőle. Számomra szimpatikus volt, hogy nem pártkatonákat, feltüzlet ifjú pártdrukkereket és a városi politikai és közéleti rendezvényeken unalomig ismert arcait láttam, hanem olyan barátait, ismerőseit a jelölt asszonynak, akik láthatóan az embernek, a nagy feladatra és kihívársra, közszereplésre vállalkozó fiatal nőnek, családtagnak szorítottak. Arcuk, és magatartásuk kellemesen elütött, a fa-arcú, időnként jegyzettömbükbe író újságíróktól. Az elegáns környezetben a vetített képek segítségével, talán a kontraszt miatt, élesebben rajzolódtak ki, azok a gondok, amelyek megoldását mindeki várja és kívánja ma Szentendrén. A mállot vakulatú óvárosi épületek, az szerte-szét parkoló autóbusztömeg, a belváros koncepció megvalósításának fontosságát, a parkolás rendezésének mielőbbi megoldását szemléltették. Természetesen szóba került az út-program, de olyan hosszabb távú és az előadó korábbi munkájában szerzett tapasztalatok is, mint a kistérségi együttműködés. Az is tetszett, hogy sem Juhász Ferenc, sem Bársony András nem vállalta fel a központi okos szerepét, érezték és éreztették is, bár a választás miatt elkerülhetetlenül politikai ügyről, de mindenekelőtt Szentendréről, városprogramról van szó.