Szentendrén van a szénbányászatank múltja, nem is akármilyen. Most persze Önök azt hiszik hülyéket beszélek, írok, de nem így van. Ugyan a koncessziós szerződés a kitermelésére 1984-ben lejárt amelyet város 1914-ben adott, de mit lehet tudni, lehet, hogy képviselő-testületünk mai anyagi helyzetében felújítja. Pláne most, hogy szükség lenne az uniós 8 millárd mellé saját erőre is.

Hauerogai Lichtenstein József a Felsőszélvölgyi Kőszénbánya társulat v. igazgatója A Szentendrei Széntestület rövid ismertetésében 1916-ban ezt írja: „Nevezetesen rég köztudomású, hogy Szentendre város határa tele van szénnel, azonban a vezetők állandó torzsalkodása folytonosan megakadályozott minden kísérletet a szén kiaknázása iránt bárminő szakértő és pénzes vállalat vagy egyén részéről tétetett reá kísérlet - magának a városnak pedig nem lévén hozzá sem tőkéje, sem pénze sem megfelő szakereje- területe parlagon maradt."

A szénterület Pest vármegyében a Budapest-Szentendrei H.É. Vasút Szentendre végállomás közvetlen körzetében és Szentendre rend. tan. város határában fekszik.
A terület nagysága mintegy 6000 kat. hold, közvetlen vasúti és dunai hajó állomással, úgy hogy termelt szén csilléken akár a hajó állomásra, közvetlen a bányából szállítható a vasúti vagonokba- illetve hajókba.
A szénjövetelt -eltekintve, hogy a terület az Anna völgy-Tokod- Dorogi szénmedencéhez tartozik, s annak minegy közvetlen folytatása, igazolják a geológiai -funkciókon kívül az egymásstól ellenkező irányban lévő folyton előforduló szénkibúvások, továbbá, hogy kútásások alkalmával már 6-7 méter mélységnél palás szénrétegbe jutnak, úgy, hogy ennek folytán, mindig abba kell hagyni a további ásatást mert az ihatatlan.
Ilyen esetek észleltettek különösen a terület nyugatra fekvő Bubán nevű részén, valamint észak-keletre fekvő Bukmirovac és keletre fekvő Pismán nevű, a Dunáig húzódó részeken.
Ugyancsak a határ Bubán nevű részén, Kauroch( nem biztos a név, nehezen olvasható) György földjén egy árokban, mint egy 5 méter mélységben találtak és ástak jól égő szenet.
Hasonlóan ugyan a területen a Perlus birtokos földjén egy 30 katszteri holdnyi területén több kibúvás látható, s iránya és dűlése alapján lejjebb 6-5 méteres réteggé kell hogy növekedjék.

Az előbb leírt Bubáni területtől mintegy 3 kilóméter távolságra, északkeleti irányban fekvő Bukmirovac területén a Stara vodánál, (öreg víznél) a vízmosásban egészen felszínen látható a szén kibúvás, mely mintegy 6 m mélységben már 15-20 cm vastagságú rétegként jelentkezik. E területen 25-30-év előtt ma is élő emberek ástak és vittek haza maguknak tüzelni szenet, azonban a városi testület lévén, mint a hatóság rájött, eltiltotta őket a további szén eltulajdonításától.

A szén minősége 3500-4000 Caloria között váltakozik /: Salgótarjáni szén minőség/: és gyári célra kiválóan alkalmas.

Antolik Arnold 1932-ben kiadott „Mi volt Szentendre és mi lehetne Cékitűzési kísérlet a várospolitikában” című dolgozatában a következőket írja:
A város élni lesz képes azzal, hogy autonomiája van- s értéket fog ez számára képviselni. S ha a megadott célt következtesen szemelőtt fogja tartani, magától fog megoldódni mind a szép terv, amely feltünt és elmerült.
Ha lesz pénz és forgalom, lesz itt rövidesen:
vízvezeték, nyári sétány, akác erdő, lesznek jó és szép utak, lesz fürdő, kórház, szálloda, pomentes tiszta utcák, patakszabályozás, ús városháza, szénbánya, kőbánya márgatelep, mezőgazdasági iskola, múzeum, sanatórium, sőt még kultúrház is.

Már sok minden megvalósult. Van kulturházunk, múzeumunk és városházánk. Volt városi fürdő is, de urológia és neurologiai rendelő lett belőle. Megépült a vízvezeték és volt patakszabályozás is, bár ne lett volna ilyen. Volt Kőbánya is, dolgozott több mint negyven évig, de a hatvanas évek végén véglegesen bezárt.Van akácerdő,vagy legalább is volt a Kadacsúcs alatt és nyári sétány a Duna korzón. Jó, hát nem pormentesek az utak és mezőgazdasági iskola sem létesült, mint ahogy márgatelep sem. Mint ahogy a sanatórium is régesrégen bezárt már, és helyén a másodszor újjáépülő művésztelep van. De egy beteljesülő céllal kevesebb immár, már nem csak remény, de szinte kézzelfogható valóság is, szénbányát nyithat Szentendre.

A lelki szemeim előtt látom, ahogy a művésztelep alsó részében megnyilnak tárnák. Erős gépek veszik át a hatalmat az ódon fák alatt. A haladást jelzi majd a gépek olaj szaga és csillék gödülnek ki a járatokból megrakva a fekete arannyal, szénnel, hogy hatalmas szállítószalagokon a közeli kikötőben álló dunai hajók gyomrába jutva utazzanak a Fekete tengerig is, ha kell. Mert bennünket nem győznek le Kaulmann Félixek, saját lábunkon állva kemény akarattal építjük a jövőt. Így Szentendre bizton győzni fog.