Az elsõ nagy magyar karikaturista
születésének 130 évfodulójára

2003. augusztus 6. /1/

   

Jankó János
festő és rajzoló

(Tótkomlós, 1833. november 3. Budapest, 1896. március 29.)

       

Minden városnak, városrésznek vannak híres emberei. Olyanok, akikre büszkék az ott élõk. Ilyen ember volt a 130 éve született és évtizedig Szentendrén lakó és alkotó Jankó János, akit úgy tart nyilván a mûvészettörténet, hogy õ volt az elsõ nagy magyar karikaturista.

"Szarvason már gimnazista korában rajztanítással foglalkozott. Pesten állította ki első életképeit (Búsuló betyár, 1854; Felköszöntő a kocsmárosra, A menyasszony üdvözlése, 1855; Magyar parasztmulatság, 1860). 1864-től a bécsi akadémián tanult, ahol csakhamar felfigyeltek karikatúráira. A magyar élclapok hívására 1866-ban Pestre jött, s rajzait ettől kezdve a bécsi Kikeriki, valamint a pesti Bolond Istók és Üstökös közölte. Tipikus és közkedvelt karikatúra-figurái (Sanyaró Vendel, Tojáss Dániel, Seiffensteiner Salamon stb.) főként a Borsszem Jankóban jelentek meg. Rajzainak számát mintegy 70.000-re becsülik. - Irod. M. Kiss Pál: J. J. (Gyula, 1961.)"
(KFKI Képzõmûvészet Magyarországon)

"Valamikor 1866 után költözött ki Szentendrére, megromlott egészségi állapota miatt. Háza a régi Mûvésztelep környékén állt. Itt nyugodtan dolgoz-hatott.
"
(Szentendre utcanevei)

Sirja a Kerepesi temetõben.
Parcella: 11-1/a-25: id. Jankó János (festőművész, grafikus, az első nagy magyar karikaturista

Elõzõ oldal

 

2002. február 10. /

"Jankó János, genrefestő, a magyar élclapok kifogyhatatlan humorú illusztrátora, szül. 1833. Mint huszonkét éves ifjú jött a fővárosba, szívében a tehetségébe vetett bizalommal, vázlatkönyvében a magyar népélet érdekesnél érdekesebb jeleneteivel. Aranyos jókedvvel fogott a munkához, de csakhamar éreznie kellett, hogy Budapest még nem biztos talaja a művészetnek, s kevés reménye lehet arra, hogy újabb és újabb képein, melyek gyors egymásutánban hagyták el festőállványát, túladhasson. Első olajképéért, a Borozó betyárért csak 40 frtot kapott, de ez a csekély összeg is elég volt neki arra, hogy agyában merész elhatározás támadjon. Bécsbe akart utazni, hogy Rahl vezetése alatt folytassa tanulmányait. A véletlen segített rajta. A 40 forint mellé nagyobb összeg is járult: az a pénz, melyet az Alföldi juhászokért a győri műegylettől kapott. Elutazott tehát a császárvárosba, hol sorsa mindjárt eleinte jobbra fordult. Rahl felismerte kiváló tehetségét és foglalkozást szerzett ecsetjének. Bécsben kezdte illusztrálni az 1860. megjelent Bolond Miská-t s közben a Kikiriki-be is rajzolgatott. Nemsokára visszatért a magyar fővárosba, hol akkor (a hatvanas évek elején) már pezsgő irodalmi életet talált és humoros rajzaival nevét rövid idő alatt jóhangzásúvá tette az egész hazában. Valahány humorisztikus lap támadt Magyarországon, annak mind ő volt a keresztapja, s ha nem is egyedüli, de legszorgalmasabb és legkedveltebb munkatársa. És ez így tart több mint harminc esztendő óta. Ez idő alatt közel 70 000 rajzot készített s a rajzok közt számtalan van olyan, mely a vidám ábrázolás legkiválóbb mestereinél is számot tehetne. S a nagymérvu elfoglaltság mellett, mely tisztességes jólétet szerzett számára, még arra is talált időt, hogy önálló műveket alkothasson. Beszédes genreképeket festett, melyek a legjellemzőbb mozzanatait tükröztetik vissza a magyar népéletnek. Ezek a genreképek többnyire színnyomatokban is megjelentek, s nagy népszeruségnek örvendenek. Közülük legnevezetesebbek: Csokonai a csikóbőrös kulaccsal, a Lakodalmi tragédia (a nemzeti múzeum modern képtárában) és a Lóvásár. Jankó mint humoros rajzoló még ma is az első helyet foglalja el, jóllehet nyomába a fiatalabb generáció tagjai közül sokan léptek."
Gener = zsáne
r

(Pallas Magylexikon 1909)

Vajh, megemlékezik-e róla valaki novemberben?