2003. július 19. /1/

Gyertyák

Negyedik éve immár, hogy a Szentendrei Nyárban Ister Napok címmel programsorozatot rendez a Duna Part Muvelodési Ház. Vásár és gyermekmusorok, artista show és lovagi bajvívás, horgászverseny és utcabál. Szóval, reggeltol estig esemény, esemény hátán. Nincs, valószínu aligha lehet ilyenkor olyan szentendrei vagy idelátogató turista, aki e két napon ne találna magának megnézni, szórakozni valót. Számomra, és vagyunk még néhányan így, az Ister napok igazi attrakciója a gyetyaúsztatás a Dunán. Folytatása egy régi szokásnak, amelyet eleink évszázadokon keresztül minden évben Nepomuki Szent János ünnepén gyakoroltak. Már akkor is így ünnepeltek. A vizi-molnárok és halászok, az összes csónakos nép így fejezte ki háláját a vétanú szent elott. Kicsiny szalmakoszorúk és úszó mécsesek úsztak ilyenkor a Dunán, az emékezés-fényei. Július 19-én este ismét ott álhattunk a parton, s amikor kékesfekete esti folyón többezer mécses úszott lefelé, hogy különös táncot járva a folyó kanyarultában és a limányok keltette áramlásokat követve fényrajzokat írt, különös érzés kerített hatalmába.

Töltésen

 

2002. február 10. /1/

a Dunán



Fény-folyam

Mint a kisgyerekek, mi felnottek is úgy izgultuk, gyönyörködtük, csodáltuk a különös fény-víz játékot. Majd háromezer szentendrei érezhetett így a Duna városi töltésén állva. A kép önkéntelenül azt juttata eszembe, ez a látvány mennyire más, mint az eget eroszakos fényeivel összerajzoló tüzijáték. Hiszen bármily attraktív, fényes és drága is, füsiketíto félelemetes durranásaival, mennyire bóvli e csendes, méltóságos eseményhez képest. Olyan volt, mintha kicsiny fénylo csillagok költöztek volna a vízre. S mint ilyenkor lenni szokot, erre az eseményre most is mindenki eljött. Találkozhattam régen látott ismeroseimmel, s jól esett egy sör mellett beszélgetni. S mert a darab (a fényfolyam ) felemelo és megindítóan szép, és ez mindenkire hat, mintha elfelejtettük volna bajainkat, sérelmeinket, még a hétköznapjainkat flusztráló politikát is. Mert ilyenkor csak önfeledten örülni lehet, és konstatálni milyen szép is e város, Szentendre. S érezhettük, mint Janus Pannónius hazavágyódó versében, mily szép is ez az Ister, a mi Dunánk.


 

Vissza  
Tovább