Szóval, nála az élégance fontos volt, és "- Egy fiatal fiú is legyen fashionable." A családban mindenki csodálta, de senki sem szerette kukacossága és vénkisasszonyos alûrjei miatt. Volt mindenre ejrópai receptje, megoldása. Ajánlott kötelezõ olvasmánya Jókay és a klasszikusok, aztán német és angol nyelvû irodalom is, csak "Azért hogy gyakorolja a gyerek a nyelvet." (Mindegyikbõl talán két sort, ha elolvastam) De õ adta oda a Kis Nobelt is, amelybõl majdnem felrobbantottam a házat és még szerencse, hogy idõben elkaptak kísérleteimmel. Pedig Rózsika sem volt mindig úrilány, csakhogy neki úgy hozta a sorsa, hogy az elsõ világháború után a hollandok elvitték, hogy felhízlalják, õ meg ottragadt. Jó kislány volt, hát tanult és végül társalkodónõ lett. Persze ekkorra már beszélt franciául, németül, hollandul és angolul -egy kicsit spanyolul is, "De ez csak olyan szégyelleni való tudás, nem illik említeni" mondta. Soha nem ment férjhez, nem talált magánakvaló úriembert itt, "Mert hát, tudod fiam…itt mindenki egy kicsit még barbár." S talán ezért, teljes lelkesedéssel, és legfõképpen a vénkisasszonyok

konokságával próbált jómodorra okítani, mert hát talán azt gondolta, azok az értékek, szokások, amelyeket õ vall, gyakorol, így maradnak örökre. Most, hogy fényképei a kezembe kerültek, õszinte szeretettel és egy kis megértéssel forgatom kezemben, nézegetem és büszke vagyok rá, mert õ volt az én nagyatyai tantim, nagynénikém, egy kor, amelyet õ általa láthattam.

Met een handkus begroeten!
Gyuri