A múlt sikerei mögött néhány olyan tény áll, amelyet jó ismerni:

1. A hetvenes években a teátrumra és a kiegészítő programokra elkölthető pénz mai áron számítva évente kb. 250-300 millió forint volt.
2. Ekkoron, a magyarországi városuk közül csak négyben engedélyezték, hogy nyári színháza működjék, közöttük volt Szentendre is.
3. Az 1972-1985 között múzeum építésre, központi forrásokból mai áron számítva kb. 3-5 milliárd forintot költöttek.
4. Korábban a televízió évente kb. fél milliárd forint (mai áron) képet sugárzott a városról díjtalanul.
5. A városba hozták, szabadidős programra a koronás- és kormányfőket. Talán ezért is, a politika itt nagyobb szabadságot engedett meg, mint másutt Magyarországon. (Az első magánvendéglő, utcai kiállítás avantgarde szobor stb.)
7. 1975-től több mint 300-an dolgoztak főállásban a múzeum- és művelődésügy területén.

A kultúra és turizmus változásai, a rendszerváltozás utáni helyzet

A Szentendrére jövők összetételében jelentős átrendeződés történt. A rendszerváltozás előtt a TSz-kirándulók, iskolabuszok és a hétvégéken a Szentendrére kiránduló budapestiek, elsősorban diákok és értelmiségiek adták a városba látogatók 85%-át. A fennmaradó részt volt külföldi, a volt szocialista országokból és az NSZK-ból, Ausztriából, Hollandiából érkezők. 1987-1991 közöti "nagy bumm," idején, többszázezren jöttek nyugatról megnézni "legvidámabb barakkot ". Ekkor elsősorban nem a városra, hanem "gulyáskommunista" Magyarországra voltak kíváncsiak. Ez a trend 1993-ban véget ért. A kisebb érdeklődés, a nem változó turisztikai kínálat, az erősödő konkurencia (ma szinte nincs olyan város, ahol nem lenne nyári színház, játék stb.) és a pénztelenség következtében a város látogatottsága jelentősen csökkent. Míg 1987-ben a Kovács Margit Múzeum éves látogatói 900 000, ma 90 000 körüli.

Napjainkban Szentendrére szervezett formában japánok, észak európaiak, ukránok és szerbek érkeznek legtöbben. Utóbbiak különleges csoportot jelentenek, mert nem a városkép miatt, hanem vallási, kulturális kötődéseik miatt látogatnak el hozzánk. A városba érkezők többsége ma is a Budapestről érkező közönség, akik között az egy-egy kulturális rendezvényre, eseményre érkező értelmiségiek száma csökkenő.

1988-tól a központi és megyei támogatás és a helyben felhasználható kulturára fordított összeg folyamatosan csökkent és 1992-re a korábbi összeg tizedére zsugorodott. Miközben a Szabadtéri Néprajzi Múzeumból évi kétszázötvenezres látogatottságú turisztikai, kulturális nagyüzem lett, addig a Pest Megyei Múzeumok szentendrei állandó kiállításai egyre kevésbé vonzóak. Az elmúlt tizenöt évben a kismúzeumok lepusztultak. A közművelődési központ Budapestre költözésével, de legfőképpen a pénzügyi lehetőségek szűkülésével a korábbi gazdag kulturális kínálat pénzügyi forrásai kiapadtak és a helyi érdeklődők nem tudták pótolni a korábbi sokaságot. A programok többségén a helyi, "törzsközönség" van jelen. Új réteget nem sikerült a városi rendezvényekre csábítani.
Kisebb lendületet adott ugyan az érdeklődésnek a félig elkészült MűvészetMalom átadása 2000-ben. Nagy lehetőséget láttak az intézményben a szentendrei képzőművészek és a színházi emberek is.

Önkormányzatunk terve volt, hogy a MűvészetMalommal a középpontban az értelmiségiek számára kínálunk érdekes és színvonalas kiállítási, színházi és zenei programokat. De azt is célul tűztük ki, hogy visszacsábítsuk a szentendreieket az óvárosba. Olyan könnyedebb, közösségi jellegű programokkal, amelyek az önszerveződő közösségek bevonásával készülnek és főként szentendreiek számára kínálnak szórakozási, lehetőséget. Mint, az Ister napok, az Ivan Dan, a Szerb búcsú, a Fő téri táncház és zenélések és a Duna korzóra szervezett különböző rendezvények.