Harminc éves nézői tapasztalat és többtucatnyi beszélgetés összegzése ez az írás. Készítésekor, nem követtem semmiféle ismert tematikát, tudományos feldolgozási módot, csupán tapasztalatokat, véleményeket összegeztem saját elgondolásaim alapján.
Írásom nem akar egyik szentendrei intézmény kritikája sem lenni, tulajdonképpen befejezetlen, amelyben inkább kérdéseket vetek fel, olyanokat, amelyekre keresem a választ, a megoldást.

Szentendrén a kultúra a város életének meghatározó eleme. Amikor azt a kérdést tesszük fel, milyen legyen Szentendre a XXI. században, arra is gondolnunk kell, milyen legyen kulturális élete. Ezért tudnunk kell azt, hogy az elmúlt harminc évben sajátos, más településekre aligha jellemző folyamat játszódott le városunkban, amelynek következtében megváltozott a város jellege, arculata. Magyarországon ismertté vált a szentendrei művészet, a Szentendrei Teátrum. Itt épül tovább az ország egyik legnagyobb múzeuma a Szabadtéri Néprajzi Múzeum. Az elmúlt évtizedek alatt, a kulturális rendezvények és a turizmus összekapcsolódott. Sőt bizonyítható az is, hogy hatással voltak és vannak Szentendre gazdaságára is. Ezért is tudtak az elmúlt húsz évben a városi ingatlan árak a mindenkori infláció felett maradni és ezért maradt fenn a rendszerváltozás után is az érdeklődés a városba költözésre.

A dicső, kárhoztatott múlt

Az elmúlt évtizedekben a Szentendrei Teátrum, a városi kismúzeumok, a Skanzen és MűvészetMalom ismertté tették a várost. A Pikko... és Dundo..., a La Mancha lovagja és a többi darab elsősorban a főváros közönségét vonzotta ide. A félévszázados képzőművészeti kincsre építve a Pest Megyei Múzeumok rendezésében a nyári programok részévé váltak a képzőművészeti kiállítások is. Mégis, mindenekelőtt a médiában és a jelszavakban lett a város látogatottságának vonzereje a sokat ismételgetett szlogen, hogy "Szentendre a művészetek városa". A gyakorlatban ezt a Kovács Margit Gyűjtemény, a művészeti főiskolások találkozói és Vajda Lajos Stúdió egy-egy rendezvénye jelentették.
A Szentendrei Nyár programsorozatát a 70-es évektől a PMKK anyagi lehetőségei segítségével sokszínűvé bővítették. Volt ezek között kor-sajátos politikai jellegű rendezvény, olyanok mint a szocialista brigádok találkozói, vagy munkásművelődési tanácskozás stb. De ettől az időszaktól vált hagyományossá néhány értékes kulturális program is, mint a Barcsay udvarban rendezett koncertek, vagy az egy évtizedig működő templomtéri játékok.