KENZO

harminchatodik

Tortúra után

Most hogy visszatértem, megint kezd elegem lenni belőlük, meséli Kenzó. Pedig látszólag minden rendben körülötte, nagyon jól keres, csak hát az ír pub-légkört bírja nehezen. Amióta nem írtam róla, sok minden történt vele. Kétszer járt itthon, no nem pihenni, hanem orvosi vizsgálatokon. Történt ugyanis, hogy az egyik bal alsó hatosa és a mellette lévő foga begyulladt, amely kezelését úgy gondolta kerül, amibe kerül, Írországban oldja meg. Elment egy közeli fogorvosi rendelőbe, ahol majd kétszázezerért kihúzták az egyiket és kezelték a másikat. No ne gondoljon senki arra hogy hetekig, egy alkalom, slussz, passz. Aztán kiderült mégis csak gond van vele, mert nyelés közben egy csomót érzett torkában. Ettől bepánikolt és jó egészségügyes középkáder módjára azonnal ötszáz fajta betegséget diagnosztizált magának. Hát fogta magát és repülőre ült, hazajött, hogy a létező összes vizsgálatot elvégezzék rajta az CT-től a lúdtalpbetét cseréig. Hiába mondtuk neki, hogy nem kell megijedni, előfordult ez már másokkal is, hogy foghúzás után azonnal nem múlik el a gyulladás, de jó egészségügyes módjára csak akkor nyugodott meg amikor az összes vizsgálatot elvégeztette magán.
Most amikor beszélgetünk, elmondja, hogy már jobban van, úgy érzi a csomó, amitől annyira megijedt, a gyógyszer hatására kezd felszívódni, ami valószínűleg egy elhúzódó gyulladás következménye volt. Aztán miközben itt nálunk mindenki szapulja a magyar egészségügyet, a minisztert, kormányt és mindent, ami csak kapcsolatban van a kórházzal és bármi orvossal, addig Kenzó míg itthon volt és most is, minden második mondatában az egekbe dícséri a magyar orvost, ápolót, kórházat és hozzáteszi, nem tudjátok, hogy ezek mit csinálnak egy vagyonért itt Írországban egészségügyi ellátás címén.
Közben persze kilépett az ablakcserésektől, mert régi pub-jába meghívták főnöknek háromszoros bérért. Nincs is baja a pénzzel, csak hát beosztással, meg mint hallom a pub-élettel. Meg azzal, hogy nincs, vagy alig van szabadideje, mert szinte miden estéjét a kocsmában kell töltenie és kezd ismét elege lenni az ír alsóbb osztály szórakozási, pontosabban pub-ozási szokásaitól.
Azt képzeld el Gyuribá, - Te mit szólnál ahhoz, ha fiad és menyed minden hét szombatját és vasárnapját a közeli kocsmában töltené, ott innák magukat félhülyére, míg unokáid egy valamilyen édes löttyel és fél kiló gumicukorral kezükben kavircolnának a részegek lábai között oda és vissza más vendégek gyerekeivel és ha valamelyik felsírna, apjuk vagy anyjuk venne még egy kiló gumicukrot, hogy hallgasson el. No ez az a híres ír pub-os közösségi életforma.
A minap itt járt a Frei-féle stáb és beszéltem velük. Amikor elmondtam tapasztalataimat, hogy itt a magyaroknál fele képzettséggel és tudással háromszoros pénzért dolgoznak az írek, már amelyik dolgozik, és egyáltalán ért valamihez. Elhajtottak, hogy ők most az ír gazdasági csodáról készítenek anyagot, köszönik, nem kell nekik ez a szociológiai kép.
Úgy képzeld el, mint amikor egy telezsebű munkanélküli fiatal félig beszívva azon töpreng, hogy a homlokára tetováltassa e kedvenc csapatának emblémáját vagy inkább sárkányt a mellére és közben mint technikus nem tudja megkülönböztetni a talicskát az anyacsavartól. Ez az ír csoda. Legalább is annak Kenzó-féle mai, "kicsit tele van a cipője" görbetükre.

Mindekit üdvözlök!

Kenzo

folytatás, kb. egy hét múlva