| harmincötödik |
|
|
Gyuribá, én is leszoktam a cigiről. No, nem úgy ahogy te, hogy teljesen abbahagytad, én munkanapokon nem cigizek. Úgy döntöttem, marhaság erre szánni a pihenést, ezért, amikor dolgozom, nem szívok, viszont pihenőnapokon, szombaton és vasárnap igen. Sajnos ezen a hétvégén is elfüstöltem majd két dobozzal. Persze azért is van ez így, mert mostanában feszült, ideges vagyok. Nehezebben bírom az ír bunkóságot, mint korábban, mint amikor kezdő voltam. De én is változtattam, ha nincs igazuk, megmondom nekik az arcukba, és ettől ők is visszafogottabbak lettek A minap is, kollégámnak kellett a segítségem, kért, hogy menjek el vele maszekolni, ereszt burkolni. Akkor ott elmondtam neki, hogy ne csak most légy udvarias, hanem akkor is, amikor nem kell valami, csak együtt dolgozunk. Bólogatott, hát meglátjuk, megtartja-e a szavát.
Itt már tavaszi hangulat van, jó az idő, és pulóverben járunk az utcán. Ma is voltam kinn és úszni is. Most már hetente háromszor ez a kedvenc időtöltésem, hogy hétfőn, kedden és csütörtökön meló után irány az uszi. Hiába az úszás, mentálhigénésen is rendbe hozza az embert, a víz után egészen megváltozik, más a hangulata, így könnyebb a magányt is elviselni.
Apropo,
magány. Ez a Skype csoda egy dolog, sokat segít. Esténként négy-öt ismerősömmel
beszélgetek, sokszor órákat, és nagyon jó látni az arcukat is, még ha
a kamera kissé homályos képén is. Az meg külön érdekes, hogy Hollandiában,
Erdélyben és Szentendrén tartózkodó ismerőseimmel egyszerre, egy időben
beszélgethetünk.
Ja egy másik érdekes dolog. Azt hihetnék, hogy itt aztán mindenki internetezik
és használja az e-mailt. Hát egy fenét! Hiába könnyebb nekik, azért is
mert itt angolul mindenki beszél (anyanyelvük), nagyon olcsó és egyszerű
a széles sávú internet-hozzáférés és gyakorlatilag minden lakásban van.
Nekik olcsó a számítógép a laptop is az ő fizetéseikhez képest, és minden
pub-ban és könyvtárban, és majd minden kulturális térben van WIFI. Mégis
kevéssé érdekli őket, mint a magyarokat, s a negyvenöt éven felüliek között
meg olyan mértékű a digitális analfabetizmus hogy hihetetlen. Mintha a
zulu népművészetről beszélnél, úgy néznek rád, ha az internetet vagy e-mailt
emlegeted a te korosztályodnak. Nekem úgy tűnik, hamar utol fogjuk érni
őket. Csak az a baj, hogy Magyarországon kevés a segítség, tanfolyam és
ismertető. Itt ezerszám hirdetik a legkülönbözőbb tanfolyamokat, iskolákat
és többségükért még fizetést is adnak.
Mindekit üdvözlök!
Kenzo