| tizennyolcadik |
|
|
|
Repülőről minden
szépnek látszik
|
Magyar barátomnak fogyatékos a kisfia, aki komoly törődést, állandó felügyeletet ígényel. Ő már régebb óta dolgozik itt Íroszágban, és azért vállalta e távoli nehéz életet, mert így, a jobb anyagiakkal segíteni tud családjának. Most érkezett ki felesége a gyerekkel. Nagyon boldog, hogy végre ismét együtt lehetnek. Tegnap én voltam kissrácukkal, megmutattam neki a várost, és később is, amikor az időm engedi, "babysitterkedni" fogok náluk, hogy nyugodtan tudják ügyeiket intézni. Így ők könnyebben mozoghatnak, hisz a lurkó állandó felnőtt jelenlétet igényel. Barátom is miután kiérkeztem rengeteget segített nekem beilleszkedni, ügyes-bajos dolgaimat intézni, most legalább így én is visszaadhatok valamit.
Az ír állam nagyvonalúan gondoskodik a fogyatékkal élőkről és családjukról. A százötven eurós családi pótlék mellett 200 euró kiegészítés kap havonta az, aki fogyatékos gyermekről gondoskodik. Ehhez jár még évente 1400 euró egyszeri támogatás, amellyel az életkörülmények megteremtését segítik, hiszen ott, ahol fogyatékkal élő van, ott több költsége van a családnak is. De nem pénz a legfontosabb, mert jól kiépített iskola és egészségügyi szociális rendszer segíti a fogyatékkal élőt. Ebben az ötvenezer lakosú kisvárosban négy speciális iskola van a fogyatékos gyermekek számára. Négy napra rá, hogy barátom kisfia kiérkezett, meglátogatta egy specialista az itteni egészségügyi- pedagógiai szolgálattól, hogy felmérje a kissrác milyen segítséget igényel, melyik iskolába javasolják beíratni, hogy képességei szerinti legjobb ellátást, oktatást kaphassa. Hetente egy alkalommal lakásukon speciális angol nyelv (kommunikáció) oktatást biztosítanak számára, hogy őszre az új közegben kommunikálni (beszélni) tudjon, az iskolakezdéskor.
Más
itt, mint Magyarországon, jobb is, rosszabb is.
Mindenkit üdvözlök, Kenzó.