tizenhetedik  
  tovább
Buli
   

 
Gyuribá, csoda történt. Vagy legalább is csodaszámba megy, hogy ajánlásomra, angol tanárnőm magyar barátnőjét felvették a pub-ba dolgozni. Pedig az állásra húsz lengyel és vagy tucatnyi ír is jelentkezett. Most kicsit szorongok, hogy bár ismerem a lányt, de nem tudom milyen munkaerő, ugyanis csak rám való tekintettel kapta meg az állást. Persze ehhez tudni kell, hogy az ötvenezres városban ha húszan vagyunk magyarok, úgy hogy még van renomé.

Nagyon jó hetem, mondhatnám bulis hetem volt. Kaptam két szabadnapot és annak megünneplésére, hogy fél éve vagyok itt, az új lakásban bulit rendeztem. Megkérdeztem a szomszédot, hogy nem fogja-e zavarni, de akkor már mindenkit meghívtam, hollandokat, íreket, magyarokat és lengyelek is, és ő meg azt mondta, zavarni fogja, ennek ellenére mégis megtartottuk a bulit, így most kicsit húzom a nyakam. Vettem egy nagy csokor virágot és egy üveg jobb bort, úgyhogy holnap átmegyek hozzá elnézést kérni, remélem sikerül majd tisztázni a dolgot és kiengesztelni a szomszédot.

Itt is irtózatos hőség van. Az írek többsége félmeztelenül jár a pub-ba, azt mondják negyven éve nem volt ilyen meleg itt és már alig várják, hogy szél és eső essen. Ők az ilyen időhöz nincsenek hozzászokva. Volt olyan pasi, aki azt mondta, jobb lenne, ha hűvös, esős idő lenne, az a normális ír időjárás.
A főnökkel leültünk megbeszélni a dolgot, mert internetes oldala készül a pub-nak. Azt mondta, én leszek bejelentkező intrón, ahogy csapolom sört. Úgy, hogy Gyuribá, hamarosan küldök fényképeket, meg olyan kis videót is, mert a weboldalhoz a főnök behozza ma digitális fényképezőgépét. És akkor már nem fogsz panaszkodni állandóan, hogy nem kapsz rólam fotót.

Ja Gyuribá, képzeld a főnök azt találta ki, hogy aki a legtöbbet issza pub-ban az ingyen e-mail-t kap a bub-tól. Ezen jót röhögtünk, de ő komolyan gondolja.

Mindenkit üdvözlök!
Kenzó

 
 
 
 
 
folytatás, kb. egy hét múlva