 |
| |
Négy
napja itt nyári forróság van Írországban, Gyuribá. Szinte, mintha nem is
a zöld szigeten lennék, hanem valahol a mediterranumban. Egyik ír bácsi
mondta tegnap a pubban, hogy ez olyan ritka itt, hogy tegnap volt, hogy
tíz év óta először elővette szalmakalapját, ugyanis azóta nem volt szüksége
rá. Hallom, otthon meg éppen ellenkezőleg, brit idő van folyton esik.
Köszönöm jól vagyok, sokat dolgozom, mert az ünnep miatt dupla műszak és
telt ház volt pubban és még két kolléga is szabira ment, őket is helyettesíteni
kell. A főnökkel úgy állapodtunk meg, hogy én augusztusban veszem ki a szabadságom,
s akkor hazaugrok egy-két hétre, ügyeket intézni, meg pihenni. Vettem egy
kis fordítógépet, a nyelvtanuláshoz. Jó dolog, csak hát az itt használt
szavakból sok nincs benne, mert ez az ír, angol fura nyelv sok sajátos helyi
kifejezéssel amit csak a szövegkörnyezetből értek meg. A pubban ráadásul
a vendégek gyakran használnak szlenget is, amit szintén nem könnyű megérteni.
Bár éppen tegnap dícsértek meg, hogy mennyire jól megy már az angol. Én
is érzem hogy könnyebb már kommunikáció legalábbis már telefonon is jól
megértetem magam. Eddig ez nem ment valami fényesen. Úgy, hogy eldöntöttem,
hamarosan megpróbálkozom az ápolói nyelv-teszttel. Ha nem megy, legalább
megtudom mit kell még tanulnom, gyakorolnom.
Szabadidőmben
ha lehet, -mármint ha az időjárás engedi- kirándulok környéken. A mióta
van biciklim azzal járok dolgozni, a városba és kirándulni is. Küldtem is
néhány fotót a múltkori kirándulásról.
Néhány napja elkarikáztam a folyó partján felfelé. Megdöbbenve láttam, hány
elhagyott kis halászhajó van gazdátlanul az enyészetre bízva félig elsűlyedve.
Olyat is láttam amelyen már bokor nőtt ki. Ezek a csatlakozás áldozatai,
ugyanis, sok halász hagyott fel tevékenységével, amelyet az uniós csatlakozás
előtt még érdemes volt használniuk, de mára már nem éri meg. Az íreknek
az uniós csatlakozás sikertörténet és ezt ők is így érzik. Sokan vettek
tanyát, költöztek ki a város környékére és nem csak tehetős emberek. Nehezebb
és alantasabb munkára, bizonyos szolgáltatásokra ír már nem jelentkezik,
erre vannak bevándorlók afrikaiaktól, ázsiaiakon át a lengyelekig. A szállodában
ahol én is takarítottam két hónapig, a munkán egyetlen ír sem volt, még
főnökünk is bevándorló volt. Most látom csak, mennyire szerencsém volt,
hogy bejutottam ebbe a pubba dolgozni, mert ide szinte kívétel nélkül csak
íreket vesznek fel, mert tudod, ez olyan abszolút ír dolog. Ja, most jut
az eszembe, hatalmas drukkolás volt mellettünk az Anglia Magyarország focimeccs
közvetítésén. Folytonosan kérdezgetnek a magyar fociról, bár én nagyon keveset
tudok, mert nekik Puskásék még mindig szinte félistenek, mert valamikor
régen megverték az örök ellenfelüket, az angolokat.
|
|
|
