tizenkettedik  
  tovább
Szellemjárás
   
 
Éppen most jöttem a pub-ból és nem messze a parkban egy padon ülök. Szervusz Gyuribá, most már nyugatabban beszélgethetünk.
Képzeld, éppen tegnap olvastam el azt a levelet, amelyet az egészségügyi minisztérium küldött, pontosabban az a szervezet, amely az egészségügyi dolgozók munkába állásával foglalkozik és munkát ajánlottak. A dologban csak az a bibi, hogy már régen megkaptam a papírt, de mert nem tudtam angolul, ott állt az asztalomon, aztán tegnap nekiláttam és elolvastam. Kiderült, hogy ha szeretnék, már régóta dolgozhatnék valamelyik szociális intézményben vagy kórházban. Látod ezt teszi, ha az ember nem beszéli a nyelvet. Ugyanis amikor kijöttem, én beadtam és jelentkeztem mindenhova, hogy munkám legyen, azután érkeztek is válaszlevelek, de nem foglalkoztam velük- nem értettem a többségét-, mert közben elhelyezkedtem a pub-ban. Most már nem olyan sürgős, mert jól érzem magam a mostani munkahelyemen. Így hát, csak akkor fogok munkahelyet váltani, pontosabban valamilyen jobb egészségügyi munkát vállalni, ha már profin megy a nyelv.

Egyébként is főnökék szeretnek és kényeztetnek, bár én is megteszek mindent. Háromszor annyi sört szolgálok ki, mint az ír kollégáim, mert én két kézzel dolgozom. Meg ha valaki öreg tolószékes jön hozzánk, én kiviszem neki az asztalhoz a sörét. Hozzászoktak, de méltányolják is, bár itt nem ismert a borravaló.
Nagy a konkurencia harc a pub-ok között a vendégekért, de a mienk itt a városrészben leglátogatottabb. Régi pub, ismert és kedvelt a környékbeliek között és a városban is. Ugyanis, a pub itt nem csupán kocsma, hanem az ír társadalom fontos közéleti, közösségi helye. Nálunk is úgy van kialakítva, hogy a két, fallal el nem választott részből áll. A barban a felnőtt és idősebb férfiak isznak, a lounge-ban meg a fiatalabbak, nők gyerekek vannak. A bárban darts-ot játszanak, nézik a meccset, megy a politika, hozzá öreg visky és Guiness, a másik részben a meg a biliárd, zene és gin, Tekila meg mindenféle más italok. Kivétel ez alól a keddi nap, mert ekkor a nőké a terep, a bár is. Ilyenkor a pasik a sarokba ülve csendesen iszogatnak. Ez olyan hagyomány, amelyet anélkül betartanak, hogy bármiféle kötelező előírása lenne, de ezt itt mindenki tudja és követi is. Még él a szegregáció hagyománya, bár ma már az iskolák, a strandok is koedukáltak.

Egyébként is, az írek vevők a tradíciókra és a tanszcendens dolgokra. Manók, sárkányok szellemek és mindenféle ilyen dolog náluk sokkal inkább létező dolgok, mint nálunk. Például, a pub-ot, amelyben dolgozom, közel száz éve egy pasi alapította, akinek a szájhagyomány szerint nagyon részeges felesége volt és azt regélik, hogy az asszonynak köze lehetett a nem éppen természetes halálához, ezért elátkozott a hely és visszajár ide szelleme kísérteni. Senki nem mer a házban aludni és előfordult hogy este a strandolásnál amikor már csak főnökkel voltunk a kocsmában, neszezés vagy finom zörgés hallatszott a terem végéből rögtön mondta, hogy az öreg szelleme jár itt. Hát ilyenek ezek az írek, kicsit furcsák, de kedvesek.

   
folytatás, kb. egy hét múlva