|
tovább | ||||
Szellemjárás
|
|||||
Képzeld, éppen tegnap olvastam el azt a levelet, amelyet az egészségügyi minisztérium küldött, pontosabban az a szervezet, amely az egészségügyi dolgozók munkába állásával foglalkozik és munkát ajánlottak. A dologban csak az a bibi, hogy már régen megkaptam a papírt, de mert nem tudtam angolul, ott állt az asztalomon, aztán tegnap nekiláttam és elolvastam. Kiderült, hogy ha szeretnék, már régóta dolgozhatnék valamelyik szociális intézményben vagy kórházban. Látod ezt teszi, ha az ember nem beszéli a nyelvet. Ugyanis amikor kijöttem, én beadtam és jelentkeztem mindenhova, hogy munkám legyen, azután érkeztek is válaszlevelek, de nem foglalkoztam velük- nem értettem a többségét-, mert közben elhelyezkedtem a pub-ban. Most már nem olyan sürgős, mert jól érzem magam a mostani munkahelyemen. Így hát, csak akkor fogok munkahelyet váltani, pontosabban valamilyen jobb egészségügyi munkát vállalni, ha már profin megy a nyelv. Egyébként
is főnökék szeretnek és kényeztetnek, bár én is megteszek mindent. Háromszor
annyi sört szolgálok ki, mint az ír kollégáim, mert én két kézzel dolgozom.
Meg ha valaki öreg tolószékes jön hozzánk, én kiviszem neki az asztalhoz
a sörét. Hozzászoktak, de méltányolják is, bár itt nem ismert a borravaló.
Egyébként
is, az írek vevők a tradíciókra és a tanszcendens dolgokra. Manók, sárkányok
szellemek és mindenféle ilyen dolog náluk sokkal inkább létező dolgok,
mint nálunk. Például, a pub-ot, amelyben dolgozom, közel száz éve egy
pasi alapította, akinek a szájhagyomány szerint nagyon részeges felesége
volt és azt regélik, hogy az asszonynak köze lehetett a nem éppen természetes
halálához, ezért elátkozott a hely és visszajár ide szelleme kísérteni.
Senki nem mer a házban aludni és előfordult hogy este a strandolásnál
amikor már csak főnökkel voltunk a kocsmában, neszezés vagy finom zörgés
hallatszott a terem végéből rögtön mondta, hogy az öreg szelleme jár itt.
Hát ilyenek ezek az írek, kicsit furcsák, de kedvesek. |
|||||
folytatás, kb. egy hét múlva | |||||