tizedik   vissza		tovább
Könyvtárban
Éppen könyvtárban vagyok, mindjárt visszahívlak, csak kihasználom az időmet. Mert tudod, itt úgy van, hogy 12 Euró éves tagdíj fejében lehet valaki könyvtári tag és ezért jár számára naponta kétszer ötven perc internetezés is. Előre be kell jelentkezni és az adott időpontban, teljes órától, ötvenig övé az internet és most még szeretném kihasználni a rendelkezésre álló időmet. Szervusz Gyuribá, szóval a mai napom a pihenésé és ilyenkor mindig elugrom a könyvtárba egy kicsit szétnézni a hálón. Érdemes annak aki kijön, azonnal beiratkozni, mint ahogy nekem is javasolták, mert nagyon jó és jól szervezett az itteni szolgáltatás, mindenre adnak választ és számos szolgáltatás van amit igénybe vehetsz az internettől a könyv-, video-, dvd- kölcsönzés és egyéb szolgáltatásokig. Ez a városi könyvtár, ahol most vagyok, amelyik akkora lehet kb. mint a Pest Megyei Könyvtár Szentendrén, de a közelben van a négyemeletes, hatalmas egyetemi is, amely akkora alapterületű mint egy futballpálya. Úgy néz ki, hamarosan költözöm az új lakásba. Akkor végre mindenem meglesz a tévétől a az ADSL-ig, s akkor könnyebben tudok kommunikálni is. A minap voltam múzeumban is. Tudod, itt olyan, hogy adnak egy kismagnót és azon mesélnek különböző nyelven. De itt minden attraktív a múzeumban, egy kicsit olyan mint egy panoptikum és a színház keveréke, mert mindent megmutatnak, szemléltetnek az egész egy show, vetített-képes előadás és még a viking hajó is mozgott alattunk, mintha tengeren lennénk. Az egész kicsit olyan volt, mint a Vidámparkban. Itt mesélték, hogy a tizennyolcadik században az íreket megbüntették ha nyers halat ettek vagy árultak. Gondolom közegészségügyi okok miatt. Sőt, táncolniuk sem volt szabad, ezért olyan a hagyományos ír tánc, hogy csak a lábaikat emlegetik, dobálják és ha egy ablakon át nézed, csak azt látod, hogy táncolók fejei fel-le emelkednek, de azt nem, hogy táncolnak. Érdekes dolog mostanában nem történt velem, ha csak az nem, hogy sikerült segítenem egy pub-beli kollégámnak. Budapestre járnak a Pető Intézetbe mozgássérült gyerekükkel és ezért héhány napot a magyar fővárosban kell tölteniük időnként. Felhívtam egyik szentendrei hotelos ismerősöm és sikerült nekik, az eddig fizetett budapesti horror ár helyett, normális áron szállást szerezni. A hotelos és ír barátom is örült a kölcsönösen előnyös üzletnek. Ők is rendesek voltak velem, amikor megérkeztem és megfelelő nyelvtudás nélkül segítettek, hogy ne nyúlhassanak le, hát akkor én, miért ne. Sőt a pub-ba kitettünk egy perselyt is, amelyben a kisgyerek kezelésének költségeire gyűjtünk és már szép summa gyűlt össze. Szervusz, mindekit üdvözlök!
folytatás, kb. egy hét múlva