| 
         
          | Ilyenek azok a kutak, 
            források, amelyek jellegzetes városképi elemei 
            voltak Szentendrének s szinte szoborként díszítettek 
            egy-egy teret. Vizük nem volt olyan jó, mint azt ma számosan 
            állítják. Katona doktor úr tudna mesélni 
            arról, hogy a Szamárhegyen hány gelvás 
            (golyvás) embert kellet gyógyítania a városi 
            vízvezeték kiépítése elõtti 
            idõkben a jódhiány okozta hiánybetegséggel. Köztéren napjainkban már csak két stanglis 
            kút áll. Az egyik, a Rab Ráby, a másik, 
            közkeletû nevén a Zábránszky téren. 
            Ilyen nevû tér ugyan hivatalosan nincs, a szamárhegyiek 
            mégis Zábránszkyékról nevezték 
            el azt a kis teret, amely házuk elõtt van. Mint ahogy 
            más teret is, egy-egy jellegzetes szentendrei emberrõl, 
            családról. A Daru piac nevét nem a daru madárról, 
            hanem Daru Feri bácsitól örökölte. A 
            nyelvészek jól ismerik ezt a jelenséget, amikor 
            egy-egy nem hivatalos elnevezés válik a tér- 
            utca névvé. Ilyenkor a közösség felülírja 
            a hivatalos elnevezést a számára fontosabb, valamely 
            család, ember nevével.
 A szentendrei stanglis kutaknak utolsó hívatásos 
            készítõje és javítója Ljubovics 
            Mito lakatosmester volt. Aki bizton szívesen vállalhatta 
            ezt a munkát, már csak azért is, mert a Rab Ráby 
            téren lakott, ahol szintén mûködött 
            stanglis kút, és így nem kellett messzire mennie, 
            ha valamelyik javításra szorult. Biztos pénzt 
            jelenthetett ez akkor, hiszen a megrendelõ a város volt. 
            Kevesen tudják ma már, hogy korábban, merre volt 
            ilyen díszes vízvevõ hely a városban. 
            Kút állt a mai Bogdányi utcai mûvésztelep 
            hátsó bejáratánál, amelyet a szentendreiek 
            szanatórium kútnak neveztek. Nevét onnan kapta, 
            hogy a mûvésztelepen korábban szantórium 
            mûködött. De volt a Fõ téren is stanglis 
            kút és még hét helyen az óvárosban. 
            Ezek, a házak udvaraiban még jó-néhány, 
            téglával, kõvel épített régi 
            kút szolgáltatta a városban az életadó 
            vizet. Néhányat még a török idõkben 
            ástak. Ezért találhattak régi kutat a 
            valamikori Mozi nézõtere alatt, vagy Dézsma házban 
            is. Mára sajnos ezeket betemették tulajdonosaik. Jónéhány 
            szamárhegyi ház lagun-jában, vagy a pince elõterében 
            is volt mívesen kiépített kút. (Lagun 
            olyan a pincénél magasabb, földbe vájt helyiség, 
            amelyben a prést és kádat helyezték el 
            és legtöbbször a pince elõterét képezte, 
            vagy közvetlen mellette volt kialakítva és egy 
            keskeny járat kötötte össze a pincével.) 
            A kutakhoz hasonlóan szomorú sorsa jutott sok régi 
            városi forrás is. Megmosolyogtató és szomorú 
            volt látnom, amikor a Czóbel parknál a gázvezeték 
            fektetõk már negyedszer állították 
            helyre az utat, mert folyamatosan megsûlyedt. Nem tudták, 
            mert honnan tudhatták volna, hogy ezen a területen még 
            három forrás is volt a hatvanas években is. Weinék 
            háza alatt a szõlõben, a régi mûvésztelepen, 
            és a Kerényi múzem bejáratánál 
            is. A forrásokat betemették ugyan, de úgy látszik 
            a víz utat talált magának, eláztatta a 
            földet, és ezért sûlyedt meg újra 
            és újra a burkolat. Méltatlan állapotban 
            van a Bjela voda (Fehér víz) forrás is, és 
            az éppen napjainkban hetven éve befoglalt Ferenc forrás 
            is. De rendezetlen a környéke az Apicsko és Ókút 
            forrásoknak is. Nem tudom megvan-e még az a fantasztikus 
            kút a Sztelim patak oldalában, amelyet a kútásók 
            negyvenkét méterre mélyítettek építésekor. 
            Szentendre Gyökereinek Társasága már gondjába 
            vette a volt Mangold-féle fürdõ kútjának 
            ügyét, amely még a hatvanas években is csendesen 
            csorgatta vízét a Bükkös patakba. Megérné 
            a közel 150 méter mély pozitív (kéregnyomás 
            hozza a felszínre a vizet) forrást feltárni. 
            Sajnos még az Agy iskola gyermekeinek szülei közül 
            is csak néhányan tudják, hogy nebulóik 
            lába alatt van. Végül, még egy érdekességrõl. 
            A Szamárhegyen, valahol, a Püspöksor környékén 
            (azért nem írom le pontosabban, hogy tulajdonosát 
            ne zaklassák) található egy olyan pince, amelybõl 
            járat vezet a ház elõtt álló kútba 
            a víz szintje fölé. Azt mesélik, a kutat 
            és az ide vezetõ alagutat még török 
            idejében ásták, hogy a pincébe húzódók 
            elbújva tudjanak maradni és ne maradjanak víz 
            nélkül. A kutak, források értékek, 
            amelyek méltók a figyelemre és a védelemre. 
            Többségüket az elmúlt években védetté 
            tette a Szentendrei Önkormányzat. De az is fontos volna, 
            hogy aki udvarában, pincéjében régi kútra 
            lel, ne használja szemét vagy sittgödörnek.
 
 |  |  |  |