Az eset, a századforduló táján, a nagy filoxéra-pusztítás után történt, amikor még a szentendrei dalmátok Franjo Josip nevét, (Ferencjóskát) mint a mi császárunkat emlegették, mondván, õ szeretné, hogy Dalmácia ismét független ország legyen. Mivel a többség olyan szegény volt, mint amilyen kevés iskolát végzett, nagy érték volt számukra a szegények tehene, a kecske. Volt is belõle minden rendes szamárhegyi háznál, és mivel, a hegyi (na Brdo) dalmátok szerint, rendetlen család nem volt, így minden család óljában, legalább egy mekegett belõlük, idõnként. Miként az köztudott a kecske (koza) fránya egy jószág, no nem azért, mert kényes, mint a ló, amelyik azonnal kólikás lesz ha rossz szénát kap, éppen ellenkezõleg, a kecske ha nem vigyáznak rá, megrág a sezlon-afriktól a gyümölcsfáig mindent, ami éppen szája elé kerül. S mert falánk õrizni kell, mert ha elszabadul, kárt tesz a szomszéd kertjében, szõlõjében, gyümölcsösében, még az ötméteres fára is felmászik egy-egy jobb falatért. Apám, olyan kilencéves-forma lehetett, s mint minden ilyen korú gyereket azzal bízták meg szülei, hogy a Szatarvoda patak partján legeltesse Irénkét az öreg kezes háziállatot. A tevékenységhez, Irénkén a család öreg nõstény kecskéjén kívül, hosszú lánc és egy jókora cövek is hozzátartozott. Mert a legeltetés úgy történt, hogy a kecskepásztor miután kinézett egy szép füves, bozótos partoldalt, kimérte, hogy a jószág legelészés közben a patakot elérje, inni tudjon és a szomszéd veteményesében se tehessen kárt. Ezen a helyen verte le a cöveket, hogy a hosszú láncon legelészni és inni is tudjon kecskéje. Így az állat fél napot is elvolt anélkül, hogy különösebben foglalkozni kellett volna vele. Apám is ezt tette Irénkével, mint tette ezt minden társa és felmenõje gyermekkén, kétszáz évig visszamenõleg. A legtöbb gyerek, miután kikötötte a jószágot, elfoglaltságot keresett magának. Filléres ponyvákat olvasott, dézsmálta a szomszéd gyümölcsfáit, gombát szedett, társaival focizott a réten, vagy Fedák Sári félpucér fotónyomatát nézegetve maszírozta a kiscsikót. Apámnak ezeknél kockázatosabb elfoglaltsága volt, ugyanis, már gyerekként azzal verte meg a Jóisten, hogy állandóan rajzolt, faragott. Festeni is szeretett volna, de ezt azért nem tette, mert akkoriban Szentendrén vízfestéke és rendes rajlapja csak a jegyzõ, polgármester és a vegyeskereskedõ fiának volt. Ennek híján azért a legutóbbi búcsúban kapott új bicskájával faragott. Egy kis szobrot készített, Szent Sebestyénrõl. Hogy miért éppen ezt a szentet választotta témájául a sokszáz közül, annak legkevésbé bibliaismereti, sokkal inkább praktikus oka volt. Ugyanis a vértanú szent azért volt kedvenc témája, mert hát tucatnyi nyilat lehetett testébe elhelyezni, és ez alkalmat kínált az ifjú mûvésznek arra, hogy megfelelõ anatómiai ismertek hiányában bizonyos testi részleteket, arányokat elhanyagolhasson. Így legfeljebb a mû nem egy emberre, hanem inkább emberszerû sündisznóra hasonlított. De, mint tudjuk az alkotás közben a mûvésznek ez mellékes szempont, a legfontosabb az ihlet, a megvalósítás gyönyöre. S amikor mûvész alkot, mindenrõl elfeledkezik, még ha gyerek is az illetõ. S hogy példát is hozzak történetünk számára az ihlet pillanatairól, íme egy másik eset, ami a harmincas években esett meg Bölcskey Józseffel, a régi mûvésztelep bohém plain-airistájával.. Felesége látva, hogy azon a napon éppen nem indul festeni szokásos dunaparti helyeinek egyikére sem, hanem a mûterem elõtti rozzant teraszon rajzolgat öreg fonott karosszékben ülve, rábízta a csecsemõt, hogy vigyázzon a kisfiukra, míg õ elintéz valamit a városban. Meghagyta, nincs más dolga, rajzolgasson csak nyugodtan a székében ülve, ha felsír a baba, itassa meg, vagy tegye a szájába cumit. Kezdetben, így is volt. Józsi bátyánk -akkor még Jóska- ott ült, firkálgatott a mûterem teraszán, mellette a mély babakocsiban csendesen aludt a csecsemõ. Csakhogy kora õsz volt, és valamilyen rejtélyes ok miatt, a felhõkergetõ égen színesedni kezdtek fények. A világos ultramarinok sárgába, halványlilába váltottak elszínezve ezzel a kerti fák lombjainak elõbb még szürkés zöldjeit is. S aki még nem találkozott koloristával, annak is legmegszállottabbjával a plainair-festõvel, az nem tudja, hogy ha van gyengéje az ilyen embernek, amitõl megszédül, az a szín és fény. Ez úgy hat rá, mint a részegesre a bor, a heroinistának az aranylövés, elszédül, megbabonázódik tõle, s úgy elragadja, mint a részeg vasutast a gyorsvonat. Ilyenkor azonnal mennie kell, megfogni, rögzíteni, lefesteni, mert elillan, mint kámfor, és ha elmulasztja, úgy érzi magát, mint amikor a semmibe sûlyed a világ. Jóska bátyánk is ezt érezte, berohant mûtermébe, felkapta öreg festõtáskáját, a baba mellé bedobott egy lealapozott farostot, és a babakocsit maga elõtt hajtva, futtában a Duna-partra indult, kedvenc öreg fáihoz. A kapuban a sietség miatt köszönés nélkül fellökte Ónódi kollégáját magában motyogva, hogy - Ezt meg kell fogni, húúú a vízen most aztán olyan fények vannak, hogy az csoda. Mivel mûvésztelep hátsó kapuja szinte dunapartra nyílt - és akkor még nem volt, a mai országút csak egy kis ösvény és fele-ilyen magas sem volt a töltés, hamar odaért. A falemezt egy szöggel az egyik fára erõsítette és már nyomta is a kékeket, sárgát, cinóbert, fehéret, kraplakkot a palettára és széles ecsetével felkente ez elsõ foltokat, hogy azok, mint amikor a mozaikot rakják éggé, fákká, Dunává álljanak össze hunyorgó szeme elõtt. Szinte csapkodta az ecsetet a lemezre, s közben szájával csenttingetett nyaldosta szája szélét a gyönyörûségtõl sõt idõnként halkan fütyörészett is. Jól ment a festés, semmi szín-keresgélés, kínlódás, minden folt, szín, talált, "lendületben volt" mondják ilyenkor a festõre. A világ megszûnt körülötte, színek, foltok kavarogtak szemei elõtt, tejesen belemerült a festésbe. S miközben tette dolgát elõször csak a palettán történt egy kis koppanás, egy esõcsepp, majd egyre sûrûbben kezdett neki a nyárvégi zivatar. Festõnk sietett, hogy még az esõ elõtt befejezze, még feltegye azt a mindenképpen szükséges néhány foltot és vonást. Mikor már igencsak zuhogott, fogta és letépte a fáról a képet, a festõdobozt gyorsan összehajtva, sietve indult haza. De ekkor már ömlött az égi áldás, így hát ingét lekapva a festményt hátoldalára fordítva testével védve, mint valami görbe futó szedte a lábát, hogy mû meg ne sérüljön, mielõbb fedett helyre ér vele. Amikor lihegve berontott az öreg mûvésztelepi ház teraszára és az ott lévõ asztalra óvatosan letette mûvet, csak annyit mondott aggodalmasan toporgó felségének -No, ezt nézze szívem, ezt még Szinnyei is megirigyelhetné! A dicséret helyett, azonban hangos sírásba torkolló felsikoltó kérdés volt a válasz, - Hol a gyerek? S hogy az olvasó idejét tovább ne raboljam, a kiáltásra összecsõdültek mûvészkollégák és a szakadó esõben lerohantak a partra. A babakocsi ott állt a nagy fa alatt, vízzel félig telve és rajta úszva a pólyában a csecsemõ, mint a kis Mózes a Níluson a kosárkában, sírdogált a csuromvizes kisfiú. Mint festõnk a példázatban, ugyanilyen álmodozó elmével faragott fiatal hõsünk is a patak partján nem érzékelve a múló idõt, nem hallott, nem látott semmit, csak Sebestyén mellkasát, íves bordáit, nyilaktól szenvedõ testét. Közben Irénke az oktalan állat, addig bóklászott, mászott, járkált, rángatta a láncot, hol a kis fára ágaskodott, hol a patak vizéhez ment, majd vissza, hogy elérje a szomszédos sóskaágyást, hogy megcsúszva a meredek partoldalon szabályosan felakasztotta magát a kis fára. Miközben ez történt, apám a bicska hegyével éppen a szent bordái közötti árkokat faragta, mélyítette de a szokatlan kapálódzás okozta neszre felnézett és meglátta a tragédiát. Ijedten odarohant a rézsútos patakoldalban álló kis fához és megpróbálta valahogy leszedni Irénkét, de mert Írénke igencsak súlyos volt egy kilencéves kisfiúnak és kapálódzott is a fuldoklástól, nem tudta megmenteni. Nem volt mit tennie, bár nem nagyon akaródzott, hazarohant, hogy a nagy bajt jelentse, hátha a szülõk még tudnak segíteni. Amikorra Dedával, apjával a tett színhelyre visszatértek, már késõ volt, Irénke már merev hullaként lógott a fán. Szidás és pofonok helyett, azonban az öreg kivett a tarisznyájából egy kis tekercs rosdás drótot, ennek segítségével terpeszben fejjel lefelé a szilvafa két ágára felkötötte Irénkét. Majd a fia kezébe nyomta a nagy-kacort, a tiltott bicskát, a britvát és csak ennyit mondott, - Ha már nem vigyáztál, akkor te nyúzd meg! Apám bátortalanul a korábban ellesett mozdulatokkal, nekilátott a mûveletnek. Amikor az éles szerszámmal belehasított a kecskelábba és körkörös mozdulattal átvágta a bõrt a paták felett, a pattogó, karcolva sercegõ hangba, ahogy az éles kés átvágja a bõrt és a vastag szõrszálakat, beleremegett. Úgy érzete saját csuklóját vágja a kés. Érezte, hogy a tenyere felõli oldalon, ahol az ember bõre érzékeny és a mama mindig itt próbálta ki, hogy eléggé meghûlt-e a tej Dadinak (csecsemõ húgának), és kékesen tetszik át rajta az ütõér, mint valami földhányás-töltés a hegyekbõl nézve kirajzolódik a bõrön át a vastag ín, megsajdul a csuklója. Kezdte az állat lábáról lefejteni a bõrt, mint amikor a kifordított gumikesztyût húzza le az ember a kezérõl. S mint mikor a kéz a kesztyûbõl, úgy bukkantak ki a gerezna alól az inak, izmok mint valami hajszálvékony pergamentpapírba csomagolt testrészek a maguk vére valóságában. Fájt neki Irénke, a hálátlan öreg kecske halála, a kis faragott Szent Sebestyénre gondolt, bordáira, izmaira miközben a hányás kerülgette és borzasztotta a véres munka. Mire besötétedett, atyai segítséggel sikerült elvégeznie a penitenciát. Apám úgy halt meg 1988-ban, 86 éves korában, hogy ezután nem evett többé kecskehúst és tejét sem ízlelte meg soha , de Irénke az öreg nõstény kecske a családi legendárium része lett.