Művészeti és kulturális értékeink messze túlmutatnak a város és a megye, de talán az ország határain is. Érdekünk, hogy a város ezt az arculati elemét megőrizze. Ezért fontos, hogy a város elkötelezetten támogassa a művészeteket.
Szeretném, ha a Megyei Múzeum mielőbb új otthont kapna, és feladatomnak tekintem egy városi-múzeum életre hívását, ahol az itt alkotó művészek munkáit és a város helytörténeti emlékeit mutathatnánk be.
Szentendre fesztiválvárosként legyen otthona minél több művészeti ág hazai és nemzetközi találkozójának. Támogatom a városban folyó régészeti kutatásokat, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum fejlesztését és szorgalmazom a szerb-dalmát múlt bemutatását.
Szentendre, a mi városunk, méltóbb helyet érdemelne nemcsak Magyarország, hanem Európa kulturális és turisztikai térképein is!

Idegenforgalom

A mi városunk közkedvelt idegenforgalmi célpont, a Duna ideális a vízi-sportok számára, míg a város környéki erdőkben nagyszerűen lehet túrázni, akár gyalogosan, akár kerékpárral. A biciklis turizmus egyébként is kiemelt jelentőséget kapott az Európai Unióban. Az Eurovelo program már Szentendrét is elérte. Csak rajtunk múlik mi az, amit kiaknázunk belőle.
Két évtizedig aktívan sportoltam, ezért is kiemelten támogatom a városban sportlétesítmények építését valamint a helyi sportegyesületek és klubok támogatásával egy Városi Sport Koncepció életre hívását.
Szeretném megvalósítani régi, közös álmunkat és végre hozzákezdeni a Pap-sziget fejlesztéséhez. Az élményfürdő és a többi ezekhez kapcsolódó beruházás tervei már jó ideje elkészültek, csupán a politikai akarat és persze a vállalkozók hiányoztak a megvalósításhoz. Arra törekszem, hogy ezekhez a fejlesztésekhez találjunk megbízható befektető-partnereket, és megvalósításához minél több támogatást kapjon a város az Európai Uniótól és a Magyar Kormánytól.

Szentendrét évente majdnem két és fél millió turista keresi fel, a város ma egy zajos kereskedelmi centrum. Miközben az itt élők egy része, illetve a vállalkozók egy csoportja megél a turizmusból, a város egésze alig profitál valamit ebből. Olyan vállalkozásbarát várospolitikát szeretnék megvalósítani, amelynek révén a befektetők is jól járnak és a város is gyarapodhat.
A központi fejlesztésekbe – az útépítéshez hasonlóan –, magántőkét szeretnék bevonni, legyen szó a Duna-korzó bővítéséről, a belvárosi házak renoválásáról vagy szociális bérlakások építéséről. A mindenre rátelepedő, nehézkes bürokrácia helyett, a vállalkozásokat segítő, a polgárokat szolgáló, hatékony és szakszerű városi adminisztrációt szeretnék.
Szentendre, a mi városunk, ma már nem üdülőváros, az üdülőterületek jelentős része lakóházakkal épült be, és benépesült munkába és iskolába járó családokkal. Ezt a kérdést nem szabad megkerülni. Természetes folyamat volt, ami egyben azt is jelenti, hogy az itt élőknek igénye van arra, hogy olyan környezetet és infrastruktúrát biztosítson a város, amilyet a belsőbb részekben élők számára tud.

Vállalkozások

Nem hiszem, hogy a mi Szentendrénket bármikor is ipara fogja meghatározni, de azt gondolom, hogy az iparból némi bevételre tehetünk szert. Az ipart, magas szellemi tőkét, szakembert igénylő és egyben munkalehetőséget teremtő, a környezetet semmilyen módon nem károsító, nem túl nagy területi lefedettséget igénylő iparként határoznám meg. E körben felül kéne vizsgálni a város szabad területeit, a kárpótlási földek lehetséges hasznosítását és a belterületbe vonás kereteit.
Kiemelt célomnak tekintem a városba „beszorult” helyi kis iparosok (telepek és telephelyek) fejlődésének megoldását. Azt szeretném, ha az iparosok új, számukra minden szempontból megfelelő helyen folytathatnák munkájukat, hogy minden szentendrei vállalkozó helyben tudjon vállalkozni, úgy, hogy közben nem zavarják a közvetlen környezetükben élőket sem.