S ha Ön, már hallott róla, esetleg volt már a Daru-piacon Szentiván estéjén vagy most olvas elõször róla, június 24-én, szombaton, este hét órától szeretettel várjuk! Ha pedig, jónak, Szentendre számára is fontosnak tartja, hogy továbbra is legyen a szentendrei horvát-dalmátoknak kisebbségi önkormányzatuk, hát jelentkezzen a kisebbségi listára, x-je be a horvát nemzetiség négyzetét és õsszel válasszon ismét Szentendrei Horvát Kisebbségi Önkormányzatot.

Az ÁNTSZ Pest Megyei Intézetének tisztiorvosa, dr. Kocsis Sándor is elsõsorban a személyi védekezés fontosságára figyelmeztet, hiszen kullancs nemcsak az erdõségekben, hanem a városi parkokban, sõt a családi házak kertjében is egyre gyakrabban elõfordul. Ha bárki kullancsot talál a testén, igyekezzék azonnal eltávolítani. Ehhez a gyógyszertárakban speciális csipeszt is be lehet szerezni. A legnagyobb elõvigyázatosság ellenére is elõfordul, hogy valakit megcsípett a kullancs. A Lyme-kór elsõ tünetei közé tartozik a csípés körül megjelenõ, egyre növekvõ ovális bõrpír, amivel fáradékonyság, fejfájás, ingerültség, nyirokcsomó-duzzanat jár együtt. A Lyme-kór ellen nincs védõoltás, de gyógyítható. Minden gyanús esetben azonnal orvoshoz kell fordulni, megelõzendõ a nagyobb bajt.

A kullanccsal fertõzött területeken jogszabályi elõírás szerint a terület tulajdonosának kell gondoskodnia a védekezésrõl. Az ÁNTSZ a nyári táborozási idõszak elõtt intézkedik az önkormányzatok, illetve a fenntartók felé.
A szakember által permetezéssel végzett vegyszeres kullancsirtás elsõsorban a körülkerített szabad területen (üdülõkben, táborokban, kertekben) ad kielégítõ eredményt, és 2-3 hetes hatástartósságot, de különbözõ állatok behurcolhatják (madarak, kisemlõsök, kutyák).
Egyéb helyeken e módszernek a hasznos rovarok elpusztítása miatt adódó komoly környezetkárosító hatásával kell számolni.
Amennyiben egy adott területen a kullancsok nagyobb számban fordulnak elõ, és ezeken a helyeken a turistaforgalom jelentõs, úgy célszerû a kullancsveszélyre utaló figyelmeztetõ tábla kihelyezése, esetleg a táborozás és kempingezési tilalom elrendelése.

Pedig a filoxéra pusztítása ekkor még nem okoz városi méretû tömeges munkanélküliséget, még tízévnyi távolban a szarajevói merénylet és nem mérgesedett el a nemzetiségi helyzet a városban. Ezidõtájt alakultak városi egyletek és érdekképviseletek. Az 1912-es év Szentendre történetében fontos. Ekkor alakult meg a Magyarországi Vas és Fémmunkások Szentendrei Szervezete és az építõmunkásoké is. De a Girlitzer féle vendéglõben volt a Szentendrei Sportegylet létrejötte. Ekkor még úgy látszott, az új eszmék, itt nálunk Szentendrén is helyet kaptak. Egy 1915-ös fõtéri fényképen -bár tart már az elsõ világháború- még majálisra invitáló plakátok vannak kiszögezve Risztics bobély üzeltének falán (a fõtéri Képtár Futó utca felõli utolsó két ablaka) elhelyezett városi hirdetõtáblán, bár már ott van rajta nagy piros betûkkel a cenzúra felirat.

Egyetlen olyan csoport van ekkor és késõbb is, amely számára tiltás marad érvényben a szervezet alakítására, ez a földmunkásoké. Nekik nem lehetett szervezetük, mert a helyi és megyei elõljárók tartottak a földönfutóvá lett emberektõl és hiába küldték kérelmek tucatjait, ezt késõbb sem engedik meg. "A Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége Szentendrei helyi csoportját az alispán 1924. augusztus 27-én kelt leiratában nem vette tudomásul, mire a csoport a Belügyminiszterhez fellebbezett, aki újabb határozat hozatalára utasította az alispánt. "...miért is a helyi csoport megalakulását (...) újból felülbíráltam, azt azonban ezúttal sem veszem tudomásul, mert a helyi csoportnak a jövõben várható mûködését a közrend szempontjából aggályosnak látom. (...) A megalakulás tudomásul vétele elõtt a helyi csoportot még az ideiglenes mûködhetés joga sem illetheti meg." Politikatörténeti Intézet Levéltára, 658. f. /6/297.)
Azután jön 1918-19. és bár a szentendreiek a tragikus atrocitásban Kucsera Ferenc becstelen meggyilkolásában nem vesznek részt, (azt egy fõvárosból kirendelt terrorcsapat követi el, amelyet a helyi ellenforradalmi zavargások leverésére rendelnek ki pomázi meghívásra) a bosszú mégis a helyieket éri és ezután minden helyi szociálista és szociáldemokrata kezdeményezés tiltott. De a sztaravodai majális, hogy akkor egyszer jóllakhatott a szentendrei csóróság és szabadnak érzehette magát, emléke évtizedekig megmaradt, sõt máig élõ hagyomány, bár akik ide ezidõben kimennek bulizni, már nem tudják miért. Olvasgatva a megyei alispáni iratokat, egyértelmûen kiderül ekkorra az ultrajobbos szentendrei elit szándéka, a polgármesterek a megyei hatóságok támogatásával, hogy itt semmiféle szervezkedés, gyülekezés ne legyen és nem is engednek meg, hiába enyhül, változik a fõvárosban a politikai klima, amit ott szabad, itt a városban tiltott. "Fõispán Úr! Tisztelettel jelentem, hogy hatóságom területén szociáldemokrata szervezkedés nem észlelhetõ. Szentendre, 1934. június 2. Rendõrtanácsnok, a kapitányság vezetõje."(Fõispáni bizalmas iratok, Pest Megyei Levéltár)

A harmincas években a városban a legbefolyásosabb szentendrei politikus, a pápai-kamarás plébános, a politikailag mûvelt és kiváló szervezõ Németh László, aki, elõbb a Nemzeti Egység Párt, késõbb a Független Polgári Párt színeiben uralja és irányítja a szentendrei közéletet. Az általa megdolgozott városi köz termékeny televényén már a korai harmincas években nagy befolyásra tesz szert a nyilas mozgalom, bár az 1936-os választásokon még a Nemzeti Akarat Pártja nevében induló Szálasi Ferencet Szentendrén csak 194-en támogatják és a gyõztes, az ezernél is több szavazatot kapó dr. Ember Sándor ügyvéd, Pünkösfürdõ tulajdonosa lesz, ez 1939-re megváltozik. "Felnyíltak az urnák: ...a Pilishegyvidék nyilas képviselõt küldött a parlamentbe." ... Szentendén Telekire (MÉP) 848-an, Csia Sándorra (nyilas párt) 926-an, Bechtlerre (szociáldemokrata párt) 121-en szavaztak. (Pilishegyvidék - Budakörnyék, 1939. június 3.) Érthetõ hát, hogy milyen lehettek a szentendrei május elsejék ezidõ tájt.

A háború rémségei után Krajcsovits, Mrázik, Szatura, Vidinszky bácsiék és társaik igaz szívvel és lelkesedéssel szervezték újjá a szentendrei szociáldemokrata szervezetet, amelynek Krajcsovits tanár úr városi titkára volt, mindaddig, amíg elvbarátaival együtt ki nem szorították a politikai életbõl. Õk igaz szociáldemokrataként várták, akarták a változást, az emberibb életet, s mint oly sokaknak, más balodaliaknak is, csalódásként, majd amiért felemelték szavukat, lekesen vettek részt az 1956-os forradalomban, késõbb üldözöttként, mellõzöttként kellett látniuk, tapasztalniuk, mi lett a gondolatból, a jobbító szándékból amit a mozgalom zászlójára tûzött.

Kép: Pest Megyei Múzeum archivuma

Az ötvenes évek rákosi korszakában, kötelezõ kommunista politikai, a szovjet-magyar barátságot és a politikai vezetõket éltetõ felvonulásokká deformálva a május elsejéket a Fõ téren át, a Duna parton vonultak a KISOK telepre és jellege is csak a nyolcvanas években kezdett eredeti formájába visszetérni. A Pap szigeti majálisok bár továbbra is megtartották kivezényelt felvonulós jellegüket, de kezdtek a majális felé visszaváltozni. A régi május elsejék hagyománya, hogy a különbözõ üzemek dolgozói ilyenkor meglátogatták egymást, és nem csupán a virslirõl, sörrõl, hanem a barátságról, kollegialitásról, kölcsönös tiszteletrõl emlékezetesek. A készülõdés öröme, a kié lesz a legjobb gulyás, pörkölt nemes vetélkedésében fejezõdött ki és ez a versengés és a tisztelet, a szakmai büszkeség, hogy ki tud jobbat felkínálni kollégáinak, munkatársainak egyenes folyamánya volt a céhek idejébõl megmaradt hagyománynak. S akinek nem volt saját területe sátra, azt a másik gyár szakijai meghívták: - Gyere közénk, kóstold meg a miénket, igyál velünk egy korsó sört. A rendszerváltás után megpróbálták az ünnepet leváltani, mással helyettesíteni. Most is emlékszem azokra a fõként lesajnáló értelmiségi megjegyzésekre, hogy a Kádár rendszerben egy pofa sörért, egy pár virsliért megvették a melósokat. Pedig, s az idõ bizonyította, nem a pofa sör, virsli, politikai frázisok puffogtatása hiányzik azoknak az ezreknek, akik nosztalgiával gondolnak a régi május elsejékre, hanem az együttlét öröme, a kollegialitás, az együvétartozás érzése. S abban a tányér gulyásban, amelyet az üzemek kiváló fõzõmesterei a legjobb húsokból, a háztájiból erre az alkalomra félretett krumpliból, a kincsként õrizgetett pirospaprikából nagy gonddal készítettek, kifejezõdött a kollégák iránti megbecsülés és a tisztelet. Ilyenkor egy asztalhoz ültek az egy brigádban dolgozók, a villanyszerelõk, lakatosok, kovácsok, karbantartók, azok, akiket nem elsõsorban a munkahelyi beosztás, hanem az ennél sokkal szorosabb szálakkal összekötõ szakmai büszkeség, a házépítés kalákája, a gyerekek kölcsönös keresztapasága, az együttes maszekolások értelmes és hatékony munkamegosztása, a focizás fûzött össze közösséggé.

S itt vagyunk a mában. Kenzó írja Írországból, hogy a keleteurópai munkavállalók többségét ír kollégáik nem tartják semmire,mert nincs bennük szolidaritás. Mert néhány centért felrúgják az ottani munkáltató és munkavállalói megegyzéseket. A minap is tüntetés volt, meséli, halászok tüntettek, mert a lengyelek a hosszú tárgyalásokkal, bérharccal kialakított bérmegállapodást felrúgva, sumákban kevesebbért elvállalták a munkát, kiszorítva a helyieket korábbi munkalehetõségükbõl és olcsóbbá téve munkájukat. Meséli, az ír város, ahol él, gyûlölik õket. Szóval, itt van ez a május elseje, ha jó idõ lesz, sokan jönnek majd el a Postás strandra, megisznak egy üveg sört, örülnek a baloldal gyõzelmének, de ismerik-e mit jelent a szó, szolidaritás, tudják-e, mi a tartalma az ünnepnek, mit is jelent, jelképez május eleseje?

Körbenézve a teremben, hatvanvalahányan lehettünk, közöttünk több mint kéttucatnyian a hivatal munkatársai, önkormányzati képviselõk és közintézmények alkalmazottai. De jelen voltak az új polgármester által fontos szerepre szánt Városfejlesztõ Egyesület tagjai közül is néhányan. A kisebb késéssel kezdõdõ fórum hozta magát, megszokott szentendreire sikeredett. De itt és most, az új fõszereplõ dr. Dietz volt az érdekes, õ volt a figyelem középpontjában mindannyiunk számára. Mert bár hivatalosan meghírdetve nem lett ugyan, vagy csak én nem láttam ezt a címet másutt csak egy internetes fórumon, de ez alkalommal, az új, a Dumtsa Jenõ Szentendre volt polgármestere nevét viselõ városstratégia bemutatására volt hivatott az összejövetel.
Bevezetõjében a polgármester úr arról beszélt, hogy lakossági kérésre hívta össze ezt a mai közmeghallgatást és ezért kezdeményezte, hogy helyi alkotmányunkba is belevegyük, hogy évente legalább két közmeghallgatás legyen a jövõben. Az egyik amolyan beszámoló-féle, mindig az év vége felé és egy másik tavasszal, leginkább tervismertetõ feladat-szerûséggel. Beszélt arról is, hogy a városkönyv ( amely, mint számora most derült csak ki, a közérdekû bejelentések és panaszok könyve) a civil tanácsadó testületek és a nagymúltú Városfejlesztõ Egyesület a Diezt-féle városirányítás új eszköze.

Elviselhetõ hosszúságú elõadásában a captatio benvolentae-t (a hallgatóság jóindulatának megnyerését) ma este az árvízi beszámoló és a köszönetek, a közösség helytállásának, áldozatkészségének méltatása alkotta. Amely, mint téma, alkalmasnak ígérekezett arra is, hogy a gátépítés-beruházás gondjairól és néhány, mi lesz a zsákokkal, meddig marad lezárva a Duna-korzó és meddig lesz árvíz miatti rendetlenség, problémáról is elmondja információit és érzékeltesse a hallgatósággal a SZEBETON és a hovédséggel való telekvitát megemlítve, hogy a polgármesteri munka mennyire összetett, sok idõt igénylõ és bonyolult feladat. Természetesen szóba került a legutóbbi testületi ülés néhány fontos döntése is, így a megegyzéssel kialakított új testületi felállás, a kevesebb és kisebb bizottsági struktúra. Hangot kapott a civilek bevonása döntésekbe, amelyet a választások alkalmával már megismerhettünk, s amely a civilekkel (értsd alatta a város közösségével) való együttmûködésen alapuló demokratikus városirányítási elképzelést hivatott szimbolizálni.

A hozzászólások, mint ilyenkor lenni szokott, napi és gyakorlati, gondokat vetettek fel. Talán érdekes lett volna, ha az új szellemi központ, a Városfejlesztõ Egyesületbõl is megszólalt volna valaki, aki nem napi gondokat, hanem, néhány távlatos, az eredeti címet takaró stratégiai problémát, irányt vázolt volna fel, no nem azért, mert azt várnám el az ilyen fórumoktól, hogy elvont problémákkal foglalkozzanak, hanem ezzel érzékeltethette volna, hogy a városirányítás nem csak napi ügyek intézése, hanem a jövõ Szentendréjének felvázolása, tervezése is.

De, hogy ne másokra mutogassak, sajnos a Szentendrei kistérség is alulteljesített mind az édeklõdés, mind az ötletek és különösen a kidolgozásra váró tervekben. Tulajdonképpen a megkapott anyagban ma azok voltak benne, amelyeket a minisztériumok és fõhatóságok, mint országos célokat kítûztek, mint az M0 déli szektorának, az M2 Vác-országhatár közötti szakaszának, az M4 Monor-Pilis elkerülõ útjának megépítése. De az északi Duna-híd, az M10-es Üröm-Pilisvár út az elõvárosi vasúti közlekedés, illetve a Ferihegyi gyorsvasút. A konkrét projekteket a kistérségeknek kell megfogalmaznia. Ezért hiányzik még a dolog sava-borsa, a kistérségek (volt járások) kapcsolódó projekt-elképzelései. Ilyenek lehetnek az iskolarekonstrukciók, a szociális intézmények modernizálása, kistérségi közösségi központok létrehozása, az internet széles körû elterjesztése, a városrehabilitációk felgyorsítása, szelektív hulladékkezelési programok megvalósítása, a vízbázisok védelme, hulladékgazdálkodási programok, a régió közlekedési rendszerének, különösen a közösségi közlekedésnek a fejlesztése, a Duna, mint közlekedési folyosó kihasználtságának növelése stb.

Hallgatva néhány kollégám hozzászólását idõnként úgy éreztem magam, mintha nem 2006-ot, hanem 1960-at írnánk, amikor arról beszéltek, hogy mire legyen figyelemmel a központ, mintha nem az unió egyik legfontosabb elve és vastörvénye lenne a szubszidiaritás, hogy a helyi ügyekben, helyben kell dönteni, ne várja el senki, hogy majd az okos központokban mások kitalálják, kidolgozzák helyettük. Ez az ötlet és koopercáió-szegénység engem ma elkeserített. Bár van még egy kevés idõ ezt pótolni októberig és segítségül itt van az ügynökség is, hogy minden civil szervezet és személy, testület, gazdasági, érdekképviseleti stb. szervezet javaslatát befogadja, megvizsgálja és hasznosítsa. Lukovits Tamásék a PROrégio KHT. munkatársai szívesen jönnek el minden fórumra, segítenek, hallgatják meg, legyen az civil összejövetel vagy önkormányzati fórum, kistérségi ülés vagy tudományos tanácskozás. De az bûn lenne, ha hamarosan kedves polgármestereink Budkalásztól, Visegrádig nem állnak elõ ötleteikkel, terv-vázlataikkal és ha Szentendre nem lesz ebben hamarosan a leghangosabb, legötletesebb, elég argesszív és kompromisszumkész, mert milliárdoktól esik el.

A régió és ezen belül Pest megye fejlesztési lehetõségeit konkrét intézkedésekben a Közép - Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács által elfogadott és így Pest megye közgyûlése által is véleményezendõ Közép-magyarországi Régió Operatív Programja tartalmazza. Jó biztatás Szentendrén, hogy van városfejlesztõ egyesület és számos civil tanácsadó a polgármester körül, így készen áll a szürkeállomány ahhoz, hogy ezeknek kistérségi projekteknek kezdeményezõje és civil gazdája is legyen.

Szóval, a mai volt dr. Dietz polgármesterségének elsõ hétköznapi "testületes" napja, ülése sok megtárgyalnivalóval, hétköznapi ruhában és munkával. Mert hát, ilyenkor legkevésbé a fennköltség a jellemzõ, sokkal inkább a bírkózásra feszülõ izmok, vagy, hogy másik képzavarral is éljek, feszülõ agytekervények. Vártam, már ezt az elsõ szereplést, mert ilyenkor derül ki, mi várható, milyen lesz a munkastílus. Látszott rajta, tapasztalhattuk is, vannak elképezlései és elhatározásai azzal kapcsolatban, hogyan tartsa a testületet, bennünket kordában, mármint, hogy ne folyjon szét a tárgyalás és ne kelljen õszig hetenete újabb és újabb maratoni, éjfélig tartó üléseket tartani. Ezért, és hogy érdemi legyen a vitaés arról polemizáljunk, amirõl a cím, a téma szól, kezdeményezte néhány erre vonatkozó szabály bevezetését. Hozzáteszem, e szándék nem ellenünkre, képviselõk ellenére való volt és ezért egyetértésünkkel is találkozott. A széksértés intézményének megerõsítése a mûködési szabályzatunkba illesztése az újdonság, amolyan önkormányzati osztályfõnöki intõ lehetõsége a rendetleneknek.

No szóval az elsõ emberrõl, aki még hordozza szakmája stigmáit, mert eszközei között kevés még a retorikai meggyõzés, a tanáros magyarázat , sokkal inkább a rációra, az ismeretre apellál. De hát vannak közöttünk és vélhetõen lesznek is -fõ szövetségesei között is,- akik számára kényszerûen szükség van a tanáros elmagyarázásra, a mirõl és miben, minek, és miért ez a következménye stb. mert egyébként nem érti szegény és nem úgy szavaz, ahogy szeretett volna. Ezért idõnként szüksége lesz beszédét lassítani, jobban tagolni, erõsebben hangsúlyozni. E tekintetben is jó, hogy nem indulatos típus, bár bizonyosan legalább háromszor felkaphatta volna a vizet, - rám is legalább egyszer,- de tudja kezelni indulatait, amely alkatából fakad és ügyvédi prakszis is megtanította, hogy az indulat nem vezet sehova. Esetenként jól egyszerûsít és látja az összefüggéseket, rá is tud világítani azokra. Gyengéje még, a politikai metakommunkáció ismeretének hiánya, hogy átlássa és érezze annak kusza üzeneteit, bár ebben is hármas fölét adok. Humora finom és jókor használja, bár kevés a feszülségoldásra -számomra a vezetõk egyik legfontosabb követelménye, mert többet mond el a várható döntéseikrõl, mint a legjobb döntéselõkészítõ tanulmány, ezért egy kicsit több nem ártana. De van gond is, ez az úgynevezett jóemberség szindróma vagy konfliktuskerülés. Ez nem fogja segíteni õt a polgármesterséghez idõnként szükséges mészáros munkájában.

Tartalmi dolgok közül, három olyan dolog van, ami nem könnyû. A költségvetési helyzet, a beruházások végigvitele konfliktusainak kezelése, (a Barcsay iskola beruházás, gát építés és Pismány csatorna) és ami most a legfontosabb, de még nem látszik annyira jelentõsége, az pedig a tervek, tervek, tervek a várható unios pénzekre. Látható volt, az általam csak "nagy becsavaró effektusnak" hívott eszköz mûködése is, amely az apparátus információközvetítési és bedarálási képességeibõl adódó "az egy házban dolgozunk, egyek vagyunk, mi vagyunk a város" szolidaritási alapon való behúzásának mûködése. És aminek dr. Dietz érzékelhetõen és láthatóan nem örül, a minden vezetõi munkára jellemzõ hihetetlen magányosságra ítéltség és az állandó szövetség-szakadás és kötés, mert még a helyi politikában is csak egy bizonyossság van, az állandó változás. Mert bármennyire is szeretné és jó is lenne, a tanácsadók, barátok többsége sem átélni, sem megosztani nem képes vele azt, ami az õ dolga, ami vár rá. Végül pedig a szentendrei polgármesterség fura kettõs követelménye, az, hogy, ha jól akarja végezni munkáját, sikeres akar lenni, állandóan valahol, valakikkel lobbyznia kell, parlament, fõhatóságok, külföld és közben azt várják el tõle, hogy egy percre se hagyja el a fedélzetet. Még az a szerencse, hogy aki számít az szívesen jön ki Szentendrére, csak azt kell tudni megkülönböztetni, hogy ki az, aki nekünk számít. És valljuk be, ebben az enyhe pírral megjelenõ kormányközelségi megjelenés nem hátrány és most sajánlhatja csak, hogy nem (kék-sárga) vagy fehér háttérrel készült választási plakátja. Miként, azzal a kettõsséggel is szembe kell néznie, hogy a jó kiszolgálás és a keativitás, ritkán férnek meg egymással.

Ja, és végül a konkluzio. Volt egy testületi ülés, tulajdonképpen semmi különös dolog, csak néhány óra tárgylás, rendeletek módosítása, határozatok, amire közvélemény ilyenkor annyit szokott mondani, hogy "mi a fracot tudtok csinálni ennyi ideig, ha én lennék a polgármester öt perc alatt elintéztem volna."

San Vito Chietino

Ehhez kapcsolható a másik hír, hogy a minap döntött úgy a Városi Kisebbségi Oktatási és Kulturális Bizottság, hogy a szerény pénzösszeget, amelyet a testület ilyen típusú célokra szán, megpályáztatja, de ennek kíírása olyan, hogy a Nemzetközi Kapcsolatok Egyesülete nem tud majd résztevenni rajta. Hát ez van, õk mennének – valószínû utaznak is, képviselni Szentendrét– és mi meg – legalább is, úgy néz ki, nem támogatjuk majd õket. Szóval az összhang és a figyelem a dolgok folyamatossága hibádzik alkalmanként.
Az interneten olvasom, újabb programot vállalt be a polgámester úr 2007-re, mert mint írja a Montmartre Egyesület látogat ekkor az Ister Napokon Szentendrére. Persze ez is érdekes ,-nekem tetszik– hisz a Montmartre Párizs régi mûvésznegyede, a francia fõváros egyik legnépszerûbb látványossága a Caulaincourt, az Abbesse, a Clingnancourt és a Junot sugárút határolta területen, kicsit olyan mint a Szamárhegy ."Itt született a kubizmus, ezeket a macsköves utcácskákat taposták a mûvészettörténet nagyjai: Modiligliani, Soutine, Van Dongen, Derain, Braque, Freisz, Picasso, Juan Gris, Metzinger, Toulouse-Lautrec, Renoir, Degas, Cézanne, Jongkind, Sisley, Renoir, Manet, Degas, Van Gogh, Toulouse-Lautrec, Pissaro, Zola, Berlioz. Ma a Montmartre ezerarcú városrész. A rikító éjszakai élet, amelyet a nyomorék gróf, Toulouse-Lautrec oly szívesen ábrázolt, a Pigalle környékére szorult vissza. A lepusztult környék az olcsó, talmi ragyogás Montmartre-ja. Feljebb, a domb tetején, a Sacre Coeur környékén – ahol a Kommün született – tovább kísért a régi negyed hangulata, de csakis a turisták kedvéért. Fõterén, a Tertre-en körben vendéglõk, kávéházak csábítják a megfáradt turistát, akik remélik, olyan padra ülhetnek le, amelyen egykor Modigliani és Utrillo borozgatott. Az egykori kisvendéglõk közül három ma is megvan – Párizs csaknem legdrágább étlapjaival. A téren festõmûvésznek öltözött giccsárusok próbálják ránksózni a bóvlit – méregdrágán. A tértõl csak egy saroknyira van az 1886-ban megnyitott és ma is történelmi levegõt árasztó La Bonne Franquette, amely Diaz, Pisarro, Degas, Toulouse-Lautrec, Monet, Renoir és Zola törzshelye volt." Csak nehogy, mire összeáll a program, a mit, mibõl mikorra, hogyan és lelkes támogatói, szervezõi is lesznek, irányváltás legyen.

Koprivstica

Ugyanis, szomorúan tapasztalom, hogy a valamikor volt Szentendre-Koprivstica (gyönyörû Balkán-hegységi piciny városka) amellyel még a hetvenes években testvérvárosi kapcsolatot létesített az akkori Szentendre vezetése miként járt. A rendszerváltáskor úgy döntött az új testület, hogy nem kell nekünk, egy volt szocialista országból való kapcsolat. A bolgárok pedig ma is ápolják, pontosabban ápolnák a testvérvárosságot. Bár már vagy tizenhat éve senki sem fogadja õket, ettõl õk még minden évben egy autóbusznyian ideutaznak, körbenéznek, örülnek, gyûjtik a szentendrei emlékeket, éleménybeszámolót tartnak otthon, néhányan leveleznek is és úgy gondolják, mi vagyunk a nyugati, a magyarországi testvérvárosuk. A korabeli pártitkárok és tanácselnökök már régen nincsenek a helyükön, talán nem is a városban laknak, mint ahogy a szentendreiek sem, de hát a tanító, könytáros, patikus és a pék nem funkcionáriusokban határozták meg a testérvárosságot, hanem emberi kapcsolatokban, a kulturális érdeklõdés és kölcsönös tisztelet alapján alakítanák az együttmûködést.