2005. április 19.
INFORMATIKAI PÁLYÁZAT
 
Ismét rendkívüli ülésre invitál bennünket a polgármester, jövõ hét keddjének délutánjára. Oka pedig, a tanulás, és a bürokrácia. Mert hát úgy van az, hogy amíg kialakul a gyakorlata annak, hogyan lehet és kell pályázni, és a hivatal is megtanulja ennek minden csínját-bínját, azzal számolhat a képviselõ-testület is, hogy számos alkalommal kell majd még rendkívül rövid határidõ alatt dönteni. Jómagam, aki kisebb, néhány ezer forintos pályázatokat szoktam benyújtani ilyen-olyan alapítványoknak, állami és magán-alapoknak, én is most tanulom, hogy kinek mi a heppje egy-egy pályázat estében. Mert van olyan pályáztató, akinek nem elegendõ a kisebbségi önkormányzat nyilatkozata, csatolni kell a választási jegyzõkönyveket is a Szentendrei Választási Bizottság elnökének aláírásával és a jegyzõ által hitelesítve, míg a másik, ismeri a törvényt, és tudja, hogy jogállása szerint a kisebbségi önkormányzat ugyanolyan, mint a szentendrei, csupán azzal a különbséggel, hogy kisebbségi ügyekben jogosult. De hát eleget kell tenni kéréseiknek, mert abban minden ilyen pályáztató egységesen szigorú, ha valamilyen, általuk fontosnak vélt papírt az ember nem csatol be, azonnal kizárják. És hát, mint tudjuk, a pénz, az, pénz. Kár hiúságból okoskodni, mert úgy is a pályázó jár rosszul, még ha késõbb az is derül ki, hogy neki volt igaza. Nos ilyen aktusra, külön képviselõ-testületi határozatra van szükség, azzal pályázattal kapcsoltban, amelyben 9 millióért 180 milliós összeg ütheti az önkormányzat markát, informatikai fejlesztésre. És hát hülye, aki az ilyen "talált" pénzt elutasítja. Bár itt meg kell jegyeznem, tett már ilyet a múltban testületünk, amikor egy nagyobb 60 milliós összeget azért utasított el, mert Fülöp, Zakar és más képviselõtársaim nem tudták elfogadni, hogy olyan önkormányzatokkal közösen kellett volna a pályázatot benyújtani, amelyek számukra politikailag nem kedveltek. Reménykedjünk, most nem ez történik majd, és a józan ész felülírja a politikai ellenérzéseket.
 
2005. április 18.
MÚZEUMI HÍREK?
 
Régészeti kiállítás 1967
Már csak azért is, mert tagja vagyok a Pest Megyei Mûvelõdési és Mûemlékvédelmi Bizottságnak, rendszeresen megnézem intézményeink honlapját, hogy megtudjam vannak-e újabb hírek, információk, amelyekrõl nem tudok. Itt, meg kell, hogy jegyezzem, ezek az információs csatornák a legtöbb esetben ugyanarról szólnak, a szokásos standard infókat tartalmazzák. De, hát nem is az a dolguk, mint egy hírügynökségnek, hogy mindenrõl lehetõleg még a történés közben kaphassunk hírt. Szóval, a minap nézegettem szokásos sit-jaimat és látom ám, hogy PMMI (Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának ) fõoldalán, nyilatkozat, pontosabban helyreigazítás olvasható egy Tv mûsorban elhangzottakra. In concreto, Juszt László nevével fémjelzett tv mûsorban elhangzottakra. Azt gondoltam, ha nekik fontos közölni, mi a valóság az ügyben, hát én is csatolom oldalamra. Fõoldalukon ez áll. "2005. március 2-án az MTV "TV ügyvédje" címû mûsora "Miért kerül 2 milliárd Forintba 1 km autópálya" alcímmel foglalkozott az autópálya építésekkel. A mûsorban téma volt Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága régészeti ásatásai közül az M0 autópálya kutatáshoz kapcsolódó raktárfejlesztés (A), valamint a 4. sz. fõút Abonyt elkerülõ szakaszának (B) ügye. A mûsorrészt felvezetõ filmbejátszásban és az interjúban a mûsorvezetõ, Juszt László részérõl elhangoztak olyan részletek, megjegyzések, amelyek szabálytalanságokat, etikátlan magatartást tételeznek fel a múzeumigazgatóság, és Simon László megyei múzeumigazgató rovására. Ezt, továbbá azt sem igazolják a mûsort kísérõ internetes portálon megtekinthetõ iratok, hogy a mûsorban a múzeumigazgató valótlant állított. A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága honlapján megtekinthetõ iratok a valóságban éppen azt támasztják alá, hogy a két ügyben a múzeum vezetése szerzõdésnek megfelelõen és jogszerûen járt el" Majd a továbbiakban számos dokumentum beszkennelt változata.
 
 
 
2005. április 17.
PIRK JÁNOS ALAPÍTVÁNY
 
Valamikor a hatvanas évek közepén, az akkor újítónak, és rendkívüli népszerûségnek örvendõ Sziráki Ferenc tanácselnök javaslatára Szentendre Város Tanácsa megalapította a Deli Antal ösztöndíjat, amelyet egy-egy tehetséges szentendrei képzõmûvész-növendék számára, tanulmányai segítésére szántak és ítéltek oda. S amely, vagy három évtizedik szolgálta a városi tehetségeket. Ilyen városi ösztöndíjas volt Pirk Laci, Szmetana Ági, és Páljános Ervin is, és még néhányan. Hasonló elképzeléssel, de azzal a többlet-céllal, hogy olyan fiatalok is segítségben részesülhessenek, akik pályakezdõ képzõmûvészként segítségre szorulnak, alapítottak szentendrei képzõmûvészek is díjat. Nevét a finom-lelkû, szerény természetû szentendrei festõrõl, Pirk Jánosról kapta. Ennek pénzügyi alapját hivatott megteremteni, az a mûalkotásokból befolyó összeg, amelynek kiállítása tegnap délután nyílt a Mûvészet Malomban. Sajnálatos, csak negyvenheten voltunk, mûvészek, vásárlók és bámészkodók, hogy e nemes cél érdekében összejöjjünk, pedig a jó alkotások és a szerény árak miatt, a kiállítás akár vonzó is lehetne. Eljövetelemig még kevés kép alá került, a megvásárolva felirat. Igen, hát amióta a sikert sikerre halmozó nagy budapesti aukciós házak a magyar képzõmûvészeti alkotások színe-javát kínálják reprezentatív katalógusokban és óriási piárral, Szentendrén pedig óvodai bálon is lehet jó mûalkotást nyerni tombola második díjaként, nem könnyû egy ilyen jótékonysági rendezvényre vásárlókat toborozni. Annak meg mindig van egy kis stihje, ha maga a mûvész az, aki invitál arra, hogy vegyél tõle valamilyen jótékonysági célra. Hát én nem tudom, hogyan lehetne jobban csinálni, de nem is az én dolgom. Egy biztos, nagyobb figyelemre és több támogatásra érdemes ügy.
 
 
 
2005. április 16.
KÖZTERÜLET HASZNÁLAT 2
 
A mai dézsmaházi beszélgetés után nekiindultam, hogy megnézzem, mi van az óvárosban. Gyönyörûen sütött a nap és turisták tucatjai sétáltak az utcákon, sereglettek a Rév utcától a Fõtérig a Duna partot is érintve és vissza. Mintha kötelezõ osztálykirándulás lenne, sokan jöttek ma ki, a teraszokon embertömeg, alig van szabad asztal. Úgy látszik, ha kisüt a nap, a pestiek egy része, autóra, motorra száll és kiugranak néhány órára Szentendrére. Pirk Lacikával összefutok a gombánál. Dobogókõn nyílt a napokban kiállítása. Azt meséli, Firenzében hatalmas mondatszalagokon hirdetik, ha valahol kiállítás van, ott tájékoztatják a városba érkezõket, hogy van valami esemény, amit érdemes megnézni. Nálunk meg semmi, néhány eldugott helyen kisméretû plakát. Ne csodálkozzunk, hogy kevés a múzeum-látogató. A csoportok oldalpillantás nélkül mennek el MûvészetMalom elõtt, csak ritka bóklászó, aki benéz. Öcsike meséli, egyik volt szabadiskolásunk ma idegenvezetõ és gyakran jár csoporttal városban. Õ javasolta, ajánljon fel az intézmény programként, egy kávét és belépõt (a kávé ára ilyenkor 3 Euro) és az idegenvezetõ zsebébe tett tíz százalék, és már özönleni is fognak csoportok a kiállításra. Így csinálja ezt mindenki, így mûködik a szervezett turizmus. A Bogdányi utcában kisbuszból rakodnak. Megérkezett az echte erdélyi népmûvészet, több köbméter. Hiába, mára kialakult a népmûvészeti ajándéktárgy nagykereskedelem is. Nagyipari módon, sorozatban, egy-egy eldugott faluban olcsón, minták alapján százával gyártják az árut, és a Bogdányi utcában terítik. Globalizáció kicsiben. Mi naivak az önkormányzatban meg azt szeretnénk, hogy szentendrei holmi, vagy legalább szentendrei pólót lehessen kapni. Csak azért, ha már valaki itt járt, legalább tudja, hogy nem Békéscsabán volt. De hát, - Nincs rá kereslet, csak a budapesti póló megy, mondják a butikosok. Pedig tudomásul kell venni ezeknek már semmi közük a városhoz, a térséghez, itt Szentendre már csak díszlet. Hát ennyi. Gyönyörûen sütött a nap és turisták tucatjai sétáltak az utcákon, sereglettek a Rév utcától a Fõtérig a Duna partot is érintve és vissza.
 
 
 
2005. április 15.
KÖZTERÜLET HASZNÁLAT
 
Régóta vajúdik az új közterület-használat rendjérõl szóló rendelet. Decemberben bevezettek, fogalmazzunk pontosan, bevezettünk egy újat, de egy hónap múlva a tiltakozások után már látszott, ezt is át kell fogalmazni. No ne gondolják azt, hogy Mari néni tiltakozott, mert neki, aki még brikettel fût otthon, és amíg a fia nem hordja be az utcáról a szenet, addig díjat kell fizetnie, hanem a bogdányi utcai üzlettulajdonosok, a kipakolásnak nevezett, és a rendeletben utcai árubemutatásnak aposztrofált tevékenység okán. Mert hát vannak, akik azzal kívántak a városról kialakult rossz képen javítani, hogy a bogdányi utcai zsibvásárnak titulált helyzetet akarták orvosolni. Amikor a vita és ellenállás testet öltött, a legnagyobb ellentét azon körül alakult ki, hogy lehet-e, szabad-e az önkormányzatnak hatókörét a kapun túlra, magánterületre is kiterjeszteni. Mert sokan vannak, akik már nem az utcán, hanem onnan befelé, a kapuban vagy azt kinyitva, kertjükben, ott kiépített passzázsban alakították ki vásárterüket. A dolog eldõlt, a Közigazgatási Hivatal a kereskedõknek adott igazat, szabad. De közben felmerült, hogy szabad-e, lehet-e, jó-e, hogy Szentendre Fõ téren, a Bogdányi utcában közel-keleti kereskedõi, felhajtói stílus kezd eluralkodni. Rajzolók, vendéglõsök, alkalmazottaik, olyan módon akarják áru vásárlására, szolgáltatás igénybevételére késztetni a turistákat, hogy rángatják, elállják útjukat, leszólítják, tukmálják õket. Ennek korlátozására terjesztettem be a lentihez hasonló szövegû módosító javaslatot. Amely szerint, "- Tilos a felhajtói tevékenység, a Fõ téren és a Bogdányi utcában, azaz olyan módon áru vásárlásra, szolgáltatás igénybevételére késztetni járókelõt, hogy õt útjának megváltoztatására, kitérésre, megállásra kényszerüljön; - Tilos olyan módon áru vásárlására, szolgáltatás igénybevételére késztetni járókelõt, hogy ennek céljából az árus, szolgáltatást nyújtó õt megérinti, hangos szóval felszólítja (leszólítja). Az, az árus, szolgáltatást kínáló, vagy felhajtója, aki a fenti magatartással a járókelõket, a turistákat zaklatja, szabálysértést követ el." Sokan nem bíznak abban, hogy ennek érvényt lehet szerezni majd. Lehet, de az a megoldás nekem nem tetszett, hogy egy-két renitens miatt, kitiltsák a Fõ térrõl a rajzolókat, mert szerintem hozzátartoznak Szentendre imagojához, városképéhez.
 
2005. április 14.
ENGEDÉLY NÉLKÜL, TILOS, ESTE TÍZ UTÁN A KERTI PARTI
 
Dr. Bindorffer képviselõtársam volt a leghangosabb csendpárti.
A rendelet-alkotás az önkormányzatok olyan döntése, amely szinonimája a parlamenti törvényhozásnak, ezért az ember azt gondolhatná, ezt az aktust, különösen nagy körültekintés, érdeklõdés és méltóság övezi. Mert hát mégis csak arról van szó, hogy egy egész város közösségének magtartását kívánja ebbe, vagy abba az irányba (itt nem politikai irányokról van szó) befolyásolni a testület. De ez, sajnos még nem így van, mert hát mi (a képviselõk), gyakran fontosabb ügynek tartjuk egy-egy prominens, vagy akár nobilitás nélküli meghívott számára megadni a tiszteletet, hogy ne kelljen várakoznia, vagy egy-egy képviselõtársunk maszek elfoglaltságát, mint a közérdeket legjobban kifejezõ ügyeket. Persze, nem így lenne ez, ha a közösség, és a testület is helyén kezelné azokat. Mert hát mi mást kísérhetne valódi közérdeklõdés a logika szerint, ha nem azokat a döntéseket, amelyek nem egy-egy ember, vagy csoport érdekeit fejezik ki, hanem, amely az egész közösség, a város minden lakosa érdekében és kihatással születnek. Így volt ez a zaj elleni… kezdetû, a közkeletû kifejezést használva a városi csendrendelettel is, tegnapelõtt valamikor este. Ugyanis a képviselõi jóakarat és szakmai felkészületlenség, majdnem olyan szabályokat íratott elõ, hogy Szentendrén mindenütt szanatóriumi csendnek kell lenni, és tilos az éjszakai autós-forgalom és kopogós cipõben a gyalogos közlekedés is. S aki ezt is elfogadná, mondván legyen végre éjszakai nyugalma, annak, megjegyezni kívánom, hogy olyanokat is be kellett volna az eredeti terv szerint zárni, mint a lakótelepi pékség, vagy megtiltotta volna a reggeli áru és szemétszállítást, a fûtõmû éjszakai üzemelését is. Most nem megyek bele a szakmai részletekbe, a hangnyomás egységrõl, a phon-ról és bell-rõl való polémiába, egy biztos, az eredeti elõterjesztés, nagyon szigorúra sikeredett. S aki azt hiszi, hogy ettõl a hangoskodás, csendbontás kevesebb lehet, az, nagyon téved, mert a gyakorlat azt mutatja, ha olyan szabályokat alkotunk, amely ellentmond a józan észnek, amely betarthatatlanul szigorú, ettõl nem, hogy kevesebb, hanem több lesz a szabályokat durván megsértõ. Bindorffer kolléganõm odáig ment el a lakosság nyugalmának védelme érdekében, hogy este nyolcig engedte volna csak meg a Duna korzón a teraszok üzemelését. Ha arra gondolok, hogy júniusban ilyenkor még világos van, akkor azt is elõ lehetett volna írni, hogy Szentendrén napnyugátig szabad tartózkodni az utcán.Ez pedig akárhogy is nézzük, éjszakai kijárási tilalom. De, hogy a véglegesen elfogadott változat sem mondható liberálisnak, arra példaként, keddtõl, aki engedély nélkül este 10 utánig tart zenével kerti összejövetelt saját kertjében, szabálysértést követ el, legyen az esküvõ, szüli nap vagy bármi. Úgy, hogy megalkottuk annak a szabályát, hogy Szentendrén nem kell más, csak egy kukacoskodó szomszéd és garantált a hivatalnak több száz ügyirat, szabálysértési feljelentés, és behajtatlan bírság.
 
 
2005. április 13.
ÜLÉS REGGELTÕL ÉJFÉLIG
 
A tegnapi testületi ülés hosszúra sikerült. Volt minden, miként azt mondani szokás. Az új környezetvédelmi bizottsági elnök ünnepélyes eskütétele és antenna a kékibányai volt szemétdomb tetejére hat millióért. Ádáz vitában kialakuló csend-rendelet és a földhivatali épület elajándékozása kettõszáz millióért az Agy Alapítványnak, és mellé ítélet is, mármint néhányunkat, akik elhamarkodottnak ítéltük a döntést, mûvészet-árulónak bélyegezés is. Szó esett arról, hol és mennyit kell fizetni a parkolásért azoknak, akik nem Szentendrén fizetik súlyadójukat, de új közterület-foglalási rendeletet is elfogadtunk Fülöp Zsolt elõkészítésével és szigorú elõírásokkal. Szóval sok napirend, szám szerint ötvennyolc, és hosszú tárgyalás reggel kilenctõl, éjfélig. Volt, amin két és fél órát vitatkoztunk, és volt hat olyan fontos szavazás, amely két perc alatt "ment le." S ha valaki azt hiszi, ezek, csak olyan könnyû kis ügyek, hát annak csak annyit, megkezdõdött a város útjai nagy-felújításáról szóló döntés elõkészítése, szerény jobboldali támogatással, pontosabban bizalmatlansággal övezve, mert hát ebben azonnal politikát véltek felfedezni ellentétes oldalon ülõ képviselõ társaink. De kapott a szigetmonostori polgármester is, mert fel merte vetni a Dunai kis híd ügyét. Ha valaki azt kérdezné, hogy tegnap jól dolgoztunk-e mi képviselõk, annak azt mondhatom, nem tudom. De annyi biztos, hosszan üléseztünk, cipeltük magunkkal a telefonkönyv vastagságú anyagokat és kapkodva kerestük a felforgatott ülésrend miatt jegyzeteinket és azt ami éppen sorra következett. A rosszmájú most az mondhatná, ide juttatta a testületet a fondor bizalmatlanság, mivel majd minden döntést a polgármestertõl magához vont, ezért automatikusan ötszörözõdött meg a döntendõk száma és ez most saját magunknak köszönhetjük, mi növeltük meg az ülések hosszát.
 
 
 
 
2005. április 11.
UTAK SZENTENDRÉN
 
Vannak politikai erõk, amelyek minden mögött személyes érdekeket vélnek, látnak. El sem tudják képzelni, hogy valamit csak azért tenne a másik fél, mert úgy gondolja, így jó a városnak, ez a közjó Szentendrén. Mint hallom, azt, a jobb szó híján hitelkonstrukciót, amely Ausztriában az önkormányzatok többsége használ, nálunk választott országgyûlési képviselõnk a "jövõ felélésének" aposztrofált minapi közönségtalálkozóján. Szíve joga így vélekedni. Már csak azért is, mert nem kívánok úgy tenni, mintha nem tudnám, hogy már régen elkezdõdött a választási kampány. Mégis azt gondolom, "ha csak kiejtjük a szót, út, Budapesten, de Szentendrén is az ember fejében felmegy pumpa. Mert hát az mégis tûrhetetlen, hogy annyi a kátyú, olyan töredezettek az utak a városban, hogy maholnap már nem lehet közlekedni sem. Tudjuk ezt mindannyian, akik nap, mint nap közlekedünk. De tudjuk, mi önkormányzati képviselõk is, hiszen nincsen olyan fogadóóra, hivatalos és magánbeszélgetés, amelyen ne kerülne szóba városunk rettenetes út állapota, a kátyúk tömege. Régóta foglalkozik ezzel az önkormányzat, de saját forrásból, a városi költségvetésbõl eddig nem jutott rá elegendõ pénz." Írom abban az"Utak Szentendrén" címû kiadványban, amelyet frakciónk a mai nappal bocsátott az utcára. Tettük ezt azért, mert ha már politikai küzdõtársainkat nem fogjuk tudni meggyõzni a testület ülésen, - ugyancsak a képviselõ úr jelentette be, - Nem fogjuk támogatni! - az ügy fontosságáról, és az általunk javasolt megoldás helyességérõl, legalább a lakosság egy része tudja, mit is szerettünk volna. Talán újságunk címe, jelképesen jelöl is valami mást, valami többet, mint az út szó elsõ értelme, valóban különbözõ utakról van szó.
 
 
2005. április 10.
RONGÁLÁS A LAKÓTELEPEN
 
Tavaly nyáron arról adtam örömmel hírt, hogy testvérvárosunkból jött erdélyi fafaragók önzetlen vállalásuk eredményeként, akik évente egy-egy új játszótér felújításával gazdagítják Szentendrét, ekkor a lakótelepen a Fehér víz úton építettek új játszóteret. Most nem ilyen örömteli, ellenkezõleg, szégyenletes dologról, arról kell, hogy tudósítsak, hogy ismeretlen vandálok a napokban megrongálták ezt a játszóteret. Sajnos ez már nem az elsõ eset városunkban. A Daru piaci Dodola szobrot, a Duna korzón lévõ halacskát is ellopták, és úgy látszik most a játszóterek vannak soron. Szinte érthetetlen, miért lehet ez jó valakinek. Ráadásul olyan dolgot, amely másnak örömet jelent, és különösen a gyerekektõl elvenni valamit, mint estünkben is tették ezt. Van azonban jó hírem is. Elkészült a járda ugyanitt, és ezzel számos lakótelepi régi kérése teljesült. Igen, hát csak így nehéz örülni az újnak, ha közben elveszik, hogy jó szájízzel örvendhessünk. Persze, mondhatja bárki, miért hagyjuk, hogy néhány ember-féle ezt tegye velünk. Holnap a városi rendõrkapitány beszámolóján bizonyosan szóba kerül a dolog, de azt hiszem a rendõrség az ilyen esetekre, nem jó megoldás. Nekünk kellene olyan légkört kialakítani, hogy ne történhessenek meg hasonló esetek.
 
 
2005. április 9.
TICHY LAJOS EMLÉKDÍJ
 
Ma a fiatalok keresik a példaképeket, és mi gyakran elfelejtkezünk azokról, akik még nem is olyan régen itt éltek közöttünk, és korosztályunk meghatározó személyiségei voltak. Ilyen Tichy Lajos 71-szeres válogatott labdarúgó is. Emberi nagysága és labdarúgó pályafutása, teljesítménye alapján valóban példaképnek tekinthetõ. Minden évben halálának évfordulója alkalmából a Szentendrei Polgári Tenisz Klub kisebb ünnepséget rendez, és átadja szerény díját annak a sportolónak, akit érdemesnek ítélt arra, hogy az elõzõ évi teljesítményével és magatartásával kiérdemelte, hogy Tichy Emlékdíjban részesüljön. Ebben az évben Igaly Diána skeetlövõ olimpiai- és világbajnokot ítélték erre érdemesnek, akiéppen tegnap örökítette meg kézlenyomatát a Magyar Sportcsillagok Falán. Szombat délelõtt a teniszklub helyiségében adta át a Tichy Emlékdíjat Horváth László az egyesület elnöke a jeles sportolónõnek.
 
 
2005. április 8.
BOKROS LAJOS VOLT A VENDÉG
 
Immáron, hetedik alkalommal tartotta a vállalkozói klub összejövetelét a Szamos Marcipán cukrászda emeletei különtermében tegnap, pénteken este. Ez alkalommal a vendég, a Horn kormány híres-hírhedt pénzügyminisztere, a nevével jelzett törvény-csomag szellemi atyja és végrehajtója dr. Bokros Lajos volt. Az eddigi összejövetelek vendégeitõl eltérõen, õ nem tartott hosszú bevezetõt, inkább a közönségre bízta, kérdezzen, és õ válaszolt. Természetesen szóba kerültek, minisztersége sikerei és kudarcai éppúgy, mint a mai kormány pénzügyi, gazdasági politikájának értékelése. A liberális gazdaságpolitikai elveirõl híres közgazdász, nem rejtette véka alá a mai kormányról vallott kritikáját sem, elmondta azt is, hogy õ mit tenne, ha most a pénzügyi tárca élén állna. Elmondta, bár sürgetõ, és ezért határozott lépéseket vár el a mai kormánytól az államháztartási hiány kezelésére, de a mai helyzet nagyságrendekkel jobb mint az 1995-ben volt, amikor az államháztartási csõd elhárítása volt feladta. Természetesen szóba került a nagy ellátó rendszerek reformjainak szükségessége, így a társadalombiztosítás, az egészségügy, az oktatásügy és közigazgatás gondjai is. Dr. Bokros a mielõbbi magánosításban látja az orvosságot a feszítõ gondok megoldására. A közel hatvan résztvevõ elõször elfogódott volt és csak nehezen kérdezett, de este fél kilenckor már úgy kellett berekeszteni a vitát, pedig lett volna még kérdezni és válaszolni a való bõven. Bokros megígérte, õsszel visszajön, hogy folytassák a beszélgetést.
 
 
2005. április 7.
JOG, BIZTONSÁG
 
 
Hivatali jogászcsapat egy része. Balról-jobbra, dr. Dóka Zsolt, dr. Molnár Ildikó jegyzõ, Szabó Géza aljegyzõ, háttérben dr. Kirchhof Attila.
  
Az a sorcsapás-szerû, dicsõség ért, hogy az ellenzék és kormányoldal legutóbbi alkudozása következtében a Jogi-Igazgatási és Ügyrendi Bizottságban landoltam, most az önkormányzati ciklus félideje után. No nem azért írom, mintha a tagokkal, és különösen vezetõjével dr. Dietz Ferenccel gondom lenne, mert ha lehet mondani, felsõfokon teszik dolgukat, hanem azzal, miként azt az elõzõ ciklusban már volt alkalmam megtapasztalni, ez az, az önkormányzati bizottság, amely kötelezõen minden anyagot megtárgyal, és ezért igencsak hosszúak és fárasztóak ülései. Bár az elnök kímél bennünket, ismerve szellemi kapacitásunkat és jogi felkészült-ségünket, de hát mégis csak, konyítani illik valamihez, és estünkben ez a valami, nem is olyan kevés. No, szóval, ma ötvenöt napirenddel birkóztunk délután háromtól, estig, legtöbbször kimondva az ilyenkor szokásos verdiktet.- A bizottság, a témát megtárgyalásra javasolja a testületnek. Mai napunk úgy indult, hogy rögvest a rendõrkapitány beszámolójával kezdtünk. Hát ez bizony kényes téma. Mert hát képviselõi védettség ide, esetleg oda is, aki ilyenkor asztal túlsó oldalán ül, az mégis csak a városi rendõrkapitánya, és nekem az a tapasztalatom, hogy a képviselõk többsége ilyenkor inkább szeret a sikerekrõl kérdezni, véleményt mondani, mint keménykedni a rend szentendrei elsõ emberével. Gondoltam, ha már ide vetett a sors, megpróbálok értelmes kérdéseket feltenni, javaslatokat elmondani, mert hát hiába a kedvezõ statisztikai számok a gépkocsilopásokról, egyéb bûncselekményekrõl, a lakosok biztonságérzete bizony gyakran rossz, és szívesen látnának több rendõrt az utcán. A beszámolót olvasgatva feltûnt, hogy Szentendrén minden tizenkettedik embernek van fegyvere, és minden tizenötödik biztonsági õr, vagy legalább is ezzel kapcsolatos munkát végez. Hát ez bizony, mint mondani szokás, nem semmi. Ha arra gondolunk, hogy a polgárõrökkel, a tizenkét, csak a városban szolgálatot teljesítõ rendõrrel összefogva mindenki csak egy kicsit tenne közbiztonságért, hajh micsoda közbiztonság lehetne itt. De be kell látnunk, amíg a problémák enyhítését csak a hivatásos állománytól várjuk el, nehéz lesz átütõ sikert elérni, mert bár májustól új rendõrségi épület készül 800 millióért, és tizenkettõvel több rendõr teljesít szolgálatot a volt járásban, mint négy évvel korábban, ez csak enyhíti a gondokat, de marad még belõlük megoldandó bõven.
 
 
 
 
 
2005. április 6.
A DÖNTÉS, MÉGSEM
 
Amióta a jogászok száma megháromszorozódott az önkormányzat hivatalában, szinte napirenden van a már megtárgyalt, elõbb általuk láttamozott döntéseink újraigazítása valamilyen jogi-szövegezési hiba miatt. Ha valaki azt gondolná e mondatból, hogy én nem szeretem õket, az téved. Ez már csak azért sem igaz, mert hát volt és van elegendõ alkalmam tapasztalni, hogy mily sok hátránya származik még mindig a városnak azokból a szerzõdésekbõl, amelyek a rendszerváltás környékén születtek, és a várost egy éppen néhány napja az Államigazgatási Fõiskoláról kikerült kezdõ fiatal hivatalnok, az ellenérdekû felet képviselendõ, pedig a hon három legjobb ügyvédje fogalmazott meg. Ilyen lett ez a mi 21 századunk eleje, mindent pontosan kell formába önteni, ami természetesen magában hordozza azt is, hogy mindenütt lehet még egy kiskapu, amelyet éppen a város érdekében hasznos becsukni, vagy ha a helyzetünk éppen úgy kívánja nyitva hagyni. Nos valami ilyen dolog miatt került ismét elénk a volt Antolik villa, a Cseresznyés úti megyei üdülõ ügye is a tegnapi rendkívüli ülésen. A döntés pedig, hogy mégsem élünk elõvásárlási jogunkkal. Talán a néhány nap gondolkodási idõ, vagy éppen a város pillanatnyi anyagi helyzete mondatta ki azt képviselõtársaim többségével, hogy visszavonjuk három napja hozott döntésünket. Lehet, hogy igazuk van, hogy 75 millióért nem érdemes megvenni a villát, amelyhez közel egy hold földterület tartozik a város legdrágább részén. Bár abban bizonyosan az õ oldalukon Juszticia mérlegének serpenyõje, hogy akinek üres a zsebe az ne álmodozzon. Egy biztos, ez a lehetõség elszállt.
 
2005. április 5.
NEM KÖNNYÛ DÖNTENI
 
Valamikor 1988-ban szakkörként indult, s mára már a felsõfokú képzés bevezetését fontolgatja, az Agy. Pontosabban a Szentendrei Mûvészeti Szakközépiskola és Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény, amelyet évtizedig Zaszlavik Jenõ nevével együtt emlegettek. Ma harmadikként a Szentendréért frakciót hívták a városi önkormányzati képviselõk közül este hét órára, egy kis bemutatkozásra a volt Földhivatal épületébe. Azért invitáltak bennünket, az iskola vezetõi és alapítványának titkára, hogy a jövõ keddi testületi ülés elõtt biztosítsanak jó szándékukról és lobbyzzanak érdekeikért. Nem titkol szándékuk, hogy a város adja 50 vagy 99 évre számukra ingyenes használatba az épületet. Igen, hát lenyûgözõek az ismertetett számok, hogy ez ma majd hétszáz tanulós városi alapítványi iskola. Elegendõ terem híján foglakozásokat tartanak négy városi intézményben, (a volt Földhivatal (Kossuth Lajos utca 5.), a Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium, Mária utcai épületben az Izbégi Általános Iskolában és a Dunakorzó 11/a. alatti a Duna-parti Mûvelõdési Házban) és a megyei fenntartású Vujicsics Zeneiskolában, és a Móricz Zsigmond Gimnáziumban is. Most azt szeretnék, hogy korábban ötven milliós értékû, a város tulajdonában lévõ Jókai utca 3. alatti épület (volt népfrontház) után a Földhivatal volt épületét is kizárólagosan õk használhassák. Nem tudom, hogyan fog dönteni a testület. Egy bizonyos, hat képviselõ kezdeményezi jövõ hét kedden, hogy szándékuk zöld utat kapjon. Vannak azonban aggályok is. A város, mint tulajdonos, felelõs az épületért, amely egyik része ma életveszélyes. Márpedig ha ez így van, el kell hárítani az életveszélyt, mert a szerkezeti és statikai problémák a tulajdonos felelõségi körébe tartoznak. Másik, hogy a Petzelt Szakképzõ is igényt tartana az épületre, amelynek ez tulajdonképpen a szomszédja, és szeretné itt tovább bõvíteni tanmûhelyei számát és ebben az sem mellékes, hogy Pest Megye ez esetben anyagi garanciát is vállal az újjáépítésért. Olyan apróságot már nem is említek, hogy a Szentendrei Önkormányzatnak jól jönne egy kis bevétel, már csak azért is, mert saját iskoláit, óvodáit, fenn kell tartania, és a szülõk jogosan elégedetlenek a sokszor szûkös és mostoha körülményekkel. Szóval lesz döntés, de hogy milyen, arra csak jövõ héten, kedden születik végleges válasz.
 
2005. április 4.
ÚJ HELYEN A KÖZGAZDASÁGI IRODA
 
A múlt évben, amikor a bíróság kiköltözött a Városháza épületébõl nagyratörõ tervek születtek arról, mire is kell majd használni a Bajcsy-Zsilinszki úti szárnyat. A végsõ verdikt az volt, hogy ügyfélszolgálati irodák lesznek itt, átköltözik az útleveleket, jogosítványokat és egyéb okmányokat kiadó iroda. De mivel számukra különleges számítástechnikai rendszer, meg bútorzat szükséges, és a testület azt szerette volna, ha az épületszárnyat korszerûen, de korhûen alakítják ki, hát nagystílû belsõépítészeti megoldásokat javasolt. Igen ám, de mint tudjuk a város így az év elsõ felében nem dúskál a pénzekben, hát csúszott az átépítés. Kisebb összegért azonban -kis faláttörés, vakolás, parkettázás, festés- a méltatlan helyen lévõ pénzügyeseknek azért kialakítottak néhány irodát. Hát így lettek õk az elsõ fecskék, pontosabban az elsõ lakók a bírósági épületszárnyban. Megmondom õszintén, én nagyon megörültem ma, amikor éppen nekiindultam, hogy majd a második emeleten elszámoljak a horvát kisebbség pénzével, és portás kissé humorosan megkérdezte, hova is tartok, mert hogy a pénzügy már itt van a földszinten. Gyorsan csináltam is néhány képet, hogy ha Önök is úgy járnának, mint én majdnem, ne a második emelten keressék a közgazdasági irodát.
 
2005. április 3.
FÕTÉRFESTÉS AZ ÉJSZAKÁBAN
 
Fûkõ László felvétele
Este tizenegykor szilveszteri hangulat és tömeg volt Szentendre Fõ terén. Sokan jöttek el, le a városba, hogy megnézzék a neoneon fötérfestést. A ma már külhonban is ismert mûvészi produkció, amikor projektorokkal és különféle mai ketyerékkel vetített képek és hangeffektusok segítségével, épületek, egész terek, sõt miként az Linzben az Ars Elektronica alkalmával történik egy egész város a képzõmûvészek vászna, törént most Szentendrén. Vetítõikkel "megdolgozzák" a felületeket, új képét minõséget adva, megjelenítve ismert városképi elemeknek, épületeknek. Április 2-a estéjén Margit Szabolcs, Frózsi Nánási Tibor a fõtéri épületeket az exteriört, Fekete János, Kitzinger Gábor a nagy vetítõvásznon, pedig fény-képeit jelenítette meg a nagyérdemû elõtt. Azt gondolhatják, hogy e mai (avandgarde) produkció csak a "vájtfülûeké", pedig e leginkább a barokk királyi udvarokban rendezett látványosságokra, produkciókra emlékeztetõ mai megoldás, valódi köz-látványosság. A technikai és a mûvészi alkotómunka (számítógépen elkészített kis programok) befektetésén kívül, igen olcsó, s ha megfelelõ színvonalú, nagyon látványos és értékes turisztikai, nagy-közösségi látványosság is. S hol másutt lenne igazán helye,otthona, ha nem Szentendrén, a festõk városában. A téren az emberekkel beszélgetve, sokan mondták, e mûfaj alkalmas, hogy Szentendre valóban a festõk városa legyen, mert hát ilyenkor a falak, tornyok valóban a képzõmûvész fény-ecsetje által nemesednek ujjá. A tegnap esti produkció sikeres volt. De éjfélre bizony már csípõs-hideg lett az idõ, jól esett a forralt bor. Ha ezt egy kellemes nyári éjszakán rendezik, valószínû még reggel kilenckor is ezres tömeg korzózik majd a Fõ téren és környékén.
 
 
 
 
FINN VENDÉGEK SZENTENDRÉN
 
A finnországi Tamperei Régió küldöttsége járt Szentendrén tegnap. Risto Koivistó elnök vezetésével a régió szakemberei látogattak Pest Megyébe, hogy a korábban már elvi és szándék szinten megkötött együttmûködést, hogyan tölthetnék meg tartalommal. Mivel Szentendrén immáron harmadszor fordultak meg, az elnök és munkatársai a konkrét együttmûködés lehetõségeit keresték. Különösen érdekelte õket a turizmus lehetõsége, mert hát Finnország egyik leggazdagabb régiójában sokan vannak, lennének, akik szívesen utaznának Magyarországra. Mint azt az elnök úr a látogatást követõ vacsorán elmondta, kellemes, nem túlzottan megterhelõ programban volt részük, amely jól segítette a tájékozódást és kulturális ismereteik bõvítését. Az esti megbeszélésen Petti Fragerlund igazgató felvetette, hogy miként azt a Tamperei régió egyik kis légitársasága, amely már a volt balti országokkal megoldotta a közvetlen turisztikai összeköttetés gondját, és rendszeresen indítnak repülõjáratokat Észt, Lettországokba, Litvániába és Londonba, számunkra is hasznos lehetne a ha Budapesti repülõtér helyett valamilyen Pest Megyei repülõtérre indítanának járatokat, egyenlõre hetente csak egy járattal. Mert mint mondta, amióta Helsinkit kiiktatták és közvetlen járatot indítottak fellendült a Tampere és környékiek utazási kedve. De szóba került termál turizmus az idõs kori turizmus és rehabilitációra külföldi utókezelésre utazás lehetõsége is. A MûvészetMalom és a város megnézése után Szabó Imre a Pest Megyei elnökkel való vacsorán szóba került az is, miként lehetne a gazdasági együttmûködést bõvíteni és az elmúlt tizenöt évben lecsökkent skandináv érdeklõdést ismét Magyarországra irányítani. Jelképes ajándékot adott át a finn elnök, az a könyvet, amelyben régiójuk flórájának és faunájának érdekességeit mutatják be, mintegy felhíva a vendéglátók figyelmét értékeikre, amelyet szívesen kínálnak minden hozzájuk látogatónak.
 
 
2005. április 2.
 
A HETVENES ÉVEK
 
A mai napon a hatvanas-hetvenes évek volt a dézsmaházi beszélgetések témája. Sok ismerõs arc és sok már a temetõben lévõ volt ismerõs, barát. Igen, hát már ez is a múlt, ha nem is a századforduló. Olyan városképi részletek, amelyek azóta eltûntek, pedig Füzy Zoli olyan faliújság fotókat hozott mára, amelyeket akkor, mint a dicsõségtábla képeket mutogatták, hogy Szentendrén ez, és az is épült, elkészült. Az egyiken autó kanyarodik a Fõ térre a Bogdányi- akkor Vöröshadsereg- utcából. Mi meg azon vitatkoztunk, hogy egyirányú volt-e akkor az utca, és ha az volt, hogyan lehetett a Duna parti 11-es útról a Fõ térre felhajtani, milyen volt a közlekedés rendje. Mai szemmel szinte érthetetlen, hogyan fért el itt autóbusz egyáltalán. Nekünk, akik akkor éltünk, sõt néhányunknak volt is kocsija- persze Trabant, legfeljebb Skoda- nem értjük hogyan lehetett ilyen szûk helyen közlekedni, pláne, hogy ha még arra is gondolunk, hogy ekkortájt milyen nagy volt a városban kerékpár forgalom. Bábelõadás a Rab Ráby téren, s rajta nevetõ, izguló gyerekek, ma már negyven éves korúak lehetnek. S mit szólnának most az ott élõk, ha nyaranta délelõttönként bábelõadás lenne itt megint. Azt hiszem, tiltakoznának, mert féltenék autóikat, amelyek ma ellepik e hangulatos tér szinte miden négyzetméterét. Ja, más korban élünk.
 
2005. április 1.
 
KOMMUNIKÁCIÓ SZENTENDRÉN
 
Idõnként meghívást kapok a Pilis Rádióba, ha valamilyen a szentendrei dalmátokkal kapcsolatos eseményre kerül sor. Elmegyek alkalmanként olyankor is, ha csütörtökönként délelõtt fél tíztõl frakciótársaimnak nincs idejük elfoglaltságuk miatt. Tegnap is ez történt és csodálkozva néztem, hogy amióta elõfordulok a rádióban éppen a tizenkettedik új munkatárs, szólaltat meg. Pedig ennek a rádiónak is, mint minden ilyen helyi rádiónak maroknyi, sõt félmarkonyi munkatársa van. Nem azzal van bajom, hogy nem ismert meg a fiatal hölgy, hisz honnan tudhatná egy városi rádiós, ki is az a Benkovits György, csinál-e valamit. Hanem attól az õszinte rácsodálkozástól, amelybõl az derül ki számomra, hogy Szentendrét csak annyira ismeri, mintha a Hév állomástól a Görög utcáig tartana és csak turisták járkálnának benne. Jé, ez is van, történik Szentendrén! Mert hát valamilyen ok miatt, az itt dolgozók legtöbbje békásmegyeri és Szentendrén csak úgy van jelen, mint valami kiránduló lemezlovas, aki átrepül a város felett. Pedig azt gondolom, ha van rádió egy kisvárosban, márpedig csak egy van, jó volna, ha része lenne a város kulturális, szellemi közéletének. És ahhoz, hogy tudjon tudósítani, nem ártana, ha azok ismernék a város értékeit, akik arra vállalkoznak, hogy e közösség rádióját mûködtetik. Ezek a lemezlovas hölgyek és urak pedig igencsak váltogatják egymást, rövid ideig hallani csak hangjukat aztán továbbállnak. Hogy ennek mi az oka nem tudom, nem is tartozik rám. De az is bizonyos, hogy probléma van Szentendre kommunikációjával is, mert hiába például a szentendrei nyár ideje alatt majd kétszáz kulturális rendezvény, szomszédjaim többsége, legfeljebb csak egy-kettõrõl hallott. És ebben nem biztos, hogy csak õk a hibásak.
 
 
 
HELYREIGAZÍTÁS
 
Emilt kaptam egyik képviselõtársamtól, amelyben azt kifogásolja, hogy tudósításomból az derül ki számára, hogy õ a március 30-i testületi ülésen, valamilyen olyan nézõpontot képviselt volna, amely nem a valóságot tükrözi. Azt kéri "Szeretném ha cikkedet korrigálnád a tegnapi testületi ülést követõen. "Mint azt sokan tudják, az önkormányzat ülésének napirendjén a Barcsay iskola ügye, már régóta húzódó, a megrendelõés a kivitelezõ közötti vita is szerepelt. Miután a hivatal az ÉMI-vel szakvéleményt készíttetett, meghallgatta egy ismert és beruházási ügyekben jártas ügyvédi iroda, egy várható peres eljárás vagy egyezséggel kapcsolatos szakmai álláspontját, kirendelt önkormányzati bizottságot is Simonyi György vezetésével, az összes dokumentum, szakvélemény és álláspont megismerését követõen az építkezés folytatása mellett döntött. " Ha ebbõl a mondatból vagy a lenti írásból bárki számára az derülne ki, hogy a kiküldött bizottság valamely tagja személy szerint milyen, igenlõ vagy ellenzõ álláspontot képviselt, úgy attól ezúton elnézést kérek!

Benkovits György
 
2005. március 31.
TESTÜLETI ÜLÉS MEGLEPETÉSEKKEL
 
Érdekes fejleményeket hozott a testület tegnapi, március 30-i ülése. Mint azt sokan tudják, az önkormányzat ülésének napirendjén a Barcsay iskola ügye, már régóta húzódó, a megrendelõ és a kivitelezõ közötti vita is szerepelt. Miután a hivatal az ÉMI-vel szakvéleményt készíttetett, meghallgatta egy ismert és beruházási ügyekben jártas ügyvédi iroda, egy várható peres eljárás vagy egyezséggel kapcsolatos szakmai álláspontját, kirendelt önkormányzati bizottságot is Simonyi György vezetésével, az összes dokumentum, szakvélemény és álláspont megismerését követõen az építkezés folytatása mellett döntött. Szerintem ezzel a döntéssel a józan ész szerzett többséget a testületben. Hiszen a képviselõk többségének azon álláspontja volt erõsebb, hogy a legfontosabb érdekünk a beruházás mielõbbi befejezése, hogy a tanulók a lehetõ leghamarabb normális körülmények között tanulhassanak. Az érzelmektõl és személyeskedésektõl, vagdalkozásoktól sem mentes vitáról azért nem tudok többet tudósítani, mert köt az esküm, hiszen zárt ülésen tárgyalta az ügyet a testület. Azt gondolom, így most jónéhány szentendrei alvállalkozó fellélegezhet, hiszen már hónapok óta várják elvégzett munkájuk, leszállított anyagaik ellenértékét, de mivel a kivitelezõ elállt, minden lógott a levegõben. Most van esély a mielõbbi folytatásra, amiben való egyezségre jutás sem lesz leányálom. Hasonló meglepetést hozott a Cseresznyés úti üdülõ elõvásárlási jogával kapcsolatos döntés is. A testület tagjai úgy döntöttek-nem is kis többséggel- a város visszavásárolja az Antolik villát, magyarán szólva él elõvásárlási jogával. Bár a hasznosításra még csak ötletek vannak, egy bizonyos, nagy lelkesedéssel vállalt újabb, közel százmilliós kiadást a grémium. Lehet hogy azért e nagy felbuzdulás, hogy megmentsük a város botanikai ritkságának egyetlen eredeti élõhelyét a villa udvarát is. Az igazsághoz tartozik, hogy a testületi többség álláspontja szerint az ingatlan ennél az árnál többet ér, és továbbértékesítése is lehetséges alternatíva.
 
 
2005. március 30.
A VÁROS LEGIDÕSEBB ASSZONYA
 
A hír standard, "a polgármester virággal és szerény ajándékkal köszöntötte a száz éves Makovits Rudolfnét, a város legidõsebb asszonyát." Miakich Gáborral beszélgetek, és azt meséli, amikor kimentek a házhoz a nénit köszönteni, akit õ korábban nem ismert, a lánya nyitott ajtót. Legalább is a polgármester azt hitte, hogy hölgy, aki ajtót nyitott a százéves néni lánya. Mert hát, mint gondolta, majd egy tolókocsiban ülõ, rosszul látó, nagyothalló agg asszony várja õt, családtagjaitól körülvéve, akivel majd csak a szavakat lassan tagolva lehet szót váltani, aki éppen, hogy csak sejti majd, pontosan mirõl is van szó, és akinek valamelyik gyereke, mint valami tolmács közvetíti majd szavait. De hát kiderült, hogy akit õ az agg hölgy lányának vélt, Irénke néni, az ünnepelt. A város elsõ emberének szája majd tátva maradt, hogy az idõs asszony milyen friss és tevékeny, hogy õ valójában harminc évet letagadhatna korából. Húsvétra zserbót készített a családnak és az agya, mint egy ötvenesé. Sõt ha magam vizsgálom, akinek gyakran csak a találkozás után fél óra multával esik le, annak a neve, akivel kedélyesen elbeszélgettem az utcán, hát bizony a néni irigylésre méltó. Bár ki tudja, megélni majd az egész huszadik századot, háborúkkal és rendszerváltásokkal, megszállásokkal és járványokkal, a lóvasúttól a Holdra szállásig, egyszerre csodálatos és elborzasztó is. Sokan mondják, hogy nem az számít mennyit éltünk, hanem, hogy hogyan éltünk, mégis, talán az emberi hiúság miatt, kicsit irigyeljük azokat, akiknek hosszabb idõt adott sors, mint legtöbbünknek e sárgolyón.
 
2005. március 29.
HOLNAP RENDKÍVÜLI ÜLÉS
Elõre megbeszélt idõpontra, holnap délután három órára testületi ülést hívott össze a polgármester. Látszólag szerény számú témát javasol a testület összejövetelére, mert öt napirend lesz csak. Bár a mai nem nyilvános képviselõk közötti emilezésbõl azt látom, nem lesz ez sem egyszerû dolog, már csak azért sem, mert abban is eltértek a vélemények, hány órakor kezdõdjön összejövetelünk, hisz néhányam csak öt óra után érnek rá, munkahelyi elfoglaltságuk miatt. Mint az elõterjesztésben áll, a volt Antolik villát, (a Cseresznyés úti megyei üdülõt) értékesíteni kívánja a megye és ezért a városnak döntenie kell, vagy lemond elõvásárlási jogáról, vagy megvásárolja 75 millióért. Ahogy én a városi kasszát látom, azt hiszem az elõbbi dolog mellett fog dönteni a grémium, bár hallatszanak szirénhangok, mintha néhányan bevállalnák ezért az összegért a város részére is. Igen, hát jó volna, ha a városé lehetne megint, de hát legfeljebb protokoláris célra lehetne használni, hiszen óvodának, körzeti orvosi rendelõnek alkalmatlan, állítják a szakemberek.
Mint várható, a késõbb tárgyalandó, a "Barcsay iskola beruházásának folytatása" napirend is hosszú vitát fog kiváltani. A városházi folyosói értesülések szerint egy csoport abban elkötelezett, hogy olyan megoldás szülessék, amely szerint minél hamarabb lehessen folytatni az építkezést, és a várost a legkisebb anyagi hátrány érje, míg vannak olyanok is a testületi tagok között, akik szerint nem számít a késlekedés és a várhatóan 100 milliós ráfizetés, mi megmutatjuk "milyen kemény fickók" vagyunk. Hogy melyik érv esik majd jobban a latba, melyik érv fog gyõzni, megsaccolni sem tudom, hiszen még nem ismerem Simonyi Györgynek, a helyi SZDSZ elsõ emberének véleményét sem, az általa vezetett bizottság vizsgálatának eredményérõl. Egyet azonban szívbõl remélek, hogy a vita az építésrõl és a városról fog szólni, s nem keverednek bele a mostanában már több képviselõben is mocorgó párt elõmeneteli és polgármesteri ambíciók.
 
2005. március 27.
HÚSVÉTI KÁVÉZÁS
 
Szentendrén, ha jó idõ van Húsvétkor, dugig az óváros kirándulókkal, sétálókkal. Séta közben betérni valamelyik presszóba, cukrászdába egy kávéra, napjainkra szinte kötelezõ rituálé. Pedig nem volt ez mindig így. A magyar társadalom uralkodó osztálya csak a török hódoltság elmúltával kapott rá a kávéivásra. Bécsbõl terjedt el divatja, szokása. Errõl Hiller István ír egyik tanulmányában. Õ Luigi Fernando Marsigli grófot tartja a kávézás divatja magyarországi elterjesztõjének. Ez alól talán az egyetlen város a kivétel, ez, pedig Szentendre. Ide korábban és közvetlen útvonalon (vagy a törököktõl, de leginkább Velencébõl) jutott el a kávézás szokása. Ezért fordulhatott elõ, hogy miközben a császárváros még csak ismerkedett a kávézás divatjával, Szentendrén már 1698-ban mûködött egy szerb kávés. A XVIII. században több európai városban kávéházi szalonokat rendeztek be a hölgyeknek is. Rövidesen eljött az idõ, amikor már nem keltett feltûnést, ha nõk is betértek a kávéházakba. 1800-as évek végére Budapesten több mint ötszáz kávéház és közel ugyanennyi kávékimérés volt. Lassanként minden foglalkozásnak, hivatásnak kialakult a maga kávéháza. A kulturális és az üzleti élet is itt zajlott, sõt, meghatározó történelmi események kiindulópontjának is helyszíne volt, gondoljunk csak az 1848-as forradalom Pilvax kávéházára. Ha valaki Szentendre óvárosában sétálgatva betér egy cukiba és autentikus szentendrei kávét szeretne inni, két félébõl válasszon. Tradicionális török kávét kér, vagy trieszti cappuccino-t, amely hagyományos eszpresszó kávéhoz, hozzáadva krémes, gõzölt tejhabot, mely lágyabbá teszi a kávé ízét, élvezetesebb habot adva a tetejére.
 
 
2005. március 26.
DÉZSMAHÁZI BESZÉLGETÉS
 
Néhányan vagyunk, akik szombatonként szorgalmasan összejönnek és beszélgetünk a régi Szentendrérõl. Most, hogy Húsvét van, összeálltunk hát egy fotóra, hogy Szabó Imre szavát idézzem "majd ötven év múlva az unokák találgathassák, mint tesszük mi is ezt minden egyes alkalommal, hogy vajh kik is vannak a képen, miért, mikor is készült a felvétel." Mert hát bár nem tudományosan, csak úgy magunknak, de örömmel fedezünk fel régi eseményeket, szentendrei embereket. Mert az úgy van, hogy lehet, hogy a családban már senki sem tudja mikor, mirõl is készült a kép, kik vannak rajta, de egy másik emlékezik, mert rokona vagy barátja volt az illetõ, vagy csak egyszerûen olyan az emlékezõ-képessége mint Jani bácsinak vagy Gottlasz Ottónak, Stiegler Pubinak, hogy tudja, ismeri a szentendrei embereket. A mai nap a szentendrei kõbányászatról, a kõzúzóról, meg amatõr színdarabokról szólt. Errõl hozott régi fotókat Pubi bácsi. Ma már csak kevesen tudják, mi is a különbség a svégli és a macli között, pedig ha ezt ötven évvel ezelõtt kérdeztük volna, száz szentendrei gyerek közül, legalább nyolcvanan helyes választ adtak volna. Mert szakmák és ismeretek tûntek el a huszadik század végére, és valószínû, a mai, számítógéppel dolgozónak ezekre nincs is szükségük. De hát ez is Szentendre történetének része, a szentendrei kõbányák és kövesek története. Ha már nem is praktikus okokból, de jó volna legalább annyit tudnunk róluk, hogy volt ilyen. Mert hát mi mai emberek olyanok vagyunk, hogy amit magunk mögött hagyunk, arra ritkán gondolunk vissza értékként. A kép az éppen akkor felépült kõzúzót mutatja, amely egyik érdekessége, hogy annak a Laufer Rezsõnek a munkája, aki a Vidámpark hullámvasútjának fa szerkezetét is tervezte.
 
 
 
MEGYEI KÖZGYÛLÉS
 
Ritkán fordul elõ, mint az március 25-én történt, hogy a Pest Megyei Állami Közútkezelõ KHT a megyei önkormányzat elõtt tájékoztatót adott munkájáról. A nap egyik érdekes, ha nem legérdekesebb napirendje, Kenderesy János ügyvezetõ igazgató tájékoztatója volt. Hiszen majd 2800 kilométeres úthálózat állapotáról, a fejlesztésekrõl, lehetõségeikrõl és gondjairól kaphatott átfogó képet minden megyei képviselõ. Hogy Szentendrét ez mennyiben érinti, arról csak annyit, elég ha a 11-es útra (Dunakanyar körút) a Szentlászlói útra gondolunk, és mindjárt tudjuk mirõl is van szó. S, hogy véleményünk is lehet, nem kell más, csak végigautóznunk a szentendrei Dózsa György úton, tapasztalhatjuk, hogy az útpatkán ott a felgyülemlett tavalyi sár is. S hogy nincsenek könnyû helyzetben, arról annyit, hogy a közel 3000 kilométeres kezelésükben lévõ útból, ebben az évben 10 kilométert tudnak 630 millióért a rendelkezésre álló pénzbõl felújítani. Mivel a közlekedési és környezetvédelmi bizottság tagja vagyok, így az önkormányzat ülését megelõzõen a bizottság szûkebb körében volt alkalmam szót váltani az egyébként rendkívül felkészült és szimpatikus vezetõvel gondjainkról s lehetõségeinkrõl. Egyik mondatát idézem , amelyben maradéktalanul egyetértettünk, ez pedig az, hogy "kátyúzás a legpazarlóbb megoldás az utak karbantartására, mert ez tulajdonképpen kidobott pénz". Mint elmondta az Unióban 10 évente cserélik az utakon az aszfaltszõnyeget, nálunk meg olyan utak is vannak, ahol már húsz, sõt negyven éve nem volt ilyen nagy karbantartás. És igaz ez Szentendre azon útjaira is, amelyek nem a PEMÁK hanem a városi önkormányzat kezelésében vannak. Világosan látszik, hogy nem szabad évente 50 milliókért kátyúzni, mint ezt Szentendre is teszi, hiszen már eljött az ideje annak, hogy Szentendre útjainak átfogó felújítását elvégeztesse a város. S, hogy megint Kenderesy úr mondatát idézzem, a kátyúzásból két dolog ered, "vagy a kátyúba betömött aszfalt törik fel a következõ tavaszra, vagy ha jól csinálják meg, a kátyút körülvevõ útrész törik össze fél év alatt és keletkezik újabb kátyú." Nos, dönteni kell, vagy elvégzi a város még ebben az évben a városi utak nagy felújítását, vagy idén is kidob ismét ötven milliót kátyúzásra, és azt hiszi, ezzel megold valamit is a felgyülemlett problémából.
 
2005. március 25.
BENCE ÉS A SIKER
A Multimilliomos címû vetélkedõ- mûsor gyermek-sztárja lett Bence. Ügyes volt, cserfes és okos, s ami nem mellékes végre megvalósulhat álma, hamarosan neki is lesz otthon számítógépe. Most, hogy Bence felkapott lett, magazinok hívják interjúra, szinkron-ajánlatot kapott és mindenki érdeklõdik, kedvesen beszélget vele, vagy csak egyszerûen vállon veregetik. Tegnap még azzal nyúzott, hogy ugye ma nem dolgozol, mert szeretnék délután egy kicsit csetelni, játszani a gépeden, ma pedig, elfoglaltsága van. Mert hát Bence megszállott kompjúteres, mint a mai gyerekek többsége. Most, megváltozott körülötte a világ. Gondoljunk bele, ez most nem is olyan könnyû, az ilyen helyzet hatással lenne bármelyikünkre. Bea, az édesanyja, mondja, "csak, ne legyen nagy arca". De hát most itt a kihívás, egy tizenegyévesnek. A hirtelen jött népszerûség, amikor a szomszéd fiú, aki eddig nem hívta, most hirtelen barátomnak szólítja, és vendégségbe várja. Többen köszönnek vissza és állnak meg a mamával beszélgetni, ha együtt vannak. Mindenki kedves és érdeklõdõ. De hát mit tudunk mi errõl, a népszerûség miatti féltékenységrõl, gonoszságról, és arról, milyen fürdeni a mindenki felõl áradó szeretetben. Egy biztos, szeretnénk, ha a mi gyermekünkkel, unokánkkal történne meg ugyanez. Ezért egy kicsit féltékenyek is vagyunk. De hát örülünk is, hiszen legalább Bencével megesett, gyõzött, mint a legkisebb fiú a mesében. Jó hírét keltette Szentendrének, jó piárt csinált a városnak, pedig nem is kért érte havi háromszázezer forintot, csak tehetséges, okos és bátor volt.
 
 
2005. március 24.
PEST MEGYEI PÁHOLY
 
A Pest Megyei Páholy mai vendége Csányi Sándor az OTP vezérigazgatója volt. A Vármegyeházára havonta meghívott ismert emberekkel való találkozás érdekes program. Immár két éves múltra tekint vissza Pest Megye Önkormányzatának e rendezvénysorozata. A rendszeresen meghirdetett kötetlen beszélgetésekre Pest megye ismert közéleti személyiségeit, tudósokat, mûvészeket, egyházi vezetõket, gazdasági szakembereket hívnak meg, akik az ország és a megye fejlõdésérõl fejtik ki nézeteiket. Vendég volt már a váci püspök úr, dr. Molnár József a gödöllõi Szent István Egyetem rektora, Glatz Ferenc is. Ezeken a beszélgetésen a kisebb közösség elõtt a vendégek megnyílnak és ilyenkor civilek. Ma este kiderült, az ország egyik legtehetõsebb emberérõl is, hogy nyitott a mindennapi gondokra, "nem szállt el". Sokaknak szimpatikus volt az a mondása, hogy a "pénzt megkeresni egyszerû dolog, de értelmesen elkölteni csak kevesek tulajdonsága" Bár én úgy vagyok ezzel, nekem ez utóbbi talán menne, az elsõ feltétel teljesítésével van gondom. Egy biztos, Csányi sokoldalú ember. Számos hobbyja van, a futball, tenisz, vadászat is, de jut ideje a könyvre is. Több nagy alapítványt támogat, s most kezdi meg munkáját a szegényebb sorsú gyermekek tanulását segítõ egymilliárdos alapítványa is. S mint kiderült, mármint a büfében, hogy kitûnõ a pincészete. Hozzászólásomban elmondtam, hogy nekem akkor hiteles egy bank, ha a települést valódi közegének tekinti, és számomra akkor hiteles Szentendrén egy bankfiók, ha szentendrei festõ képe van a falán. Azonnal utasította egyik igazgatóját, vásároljanak képet. Meglátjuk, verbális gesztus volt ez, vagy komolyan gondolta-e, amit ígért.
 
2005. március 23.
KIS ÁRVÍZ, HOSSZÚ ÍRÁSSAL
Tegnap este ideges hangú ismerõsöm hívott a Sellõ utcából, hogy reggelre elönti a garázsát a víz. -Intézkedjél, hozzanak homokot és zsákokat! - Kértem már a hivatalt is, de ott azt mondták, hogy árterületre nem adnak. - Kihívom a televíziót! Próbálom megnyugtatni, hogy megpróbálok valamit tenni, felhívom valamelyik illetékest, biztos tudnak segíteni. Az alpolgármesternek telefonálok. Készséges, mondja, hogy megkeresik a lehetõséget, a hivatal intézkedni fog. Mégsem nyugszom meg a kapott ígérettõl, mert hátha csak holnap reggel lépnek, és akkor már késõ lesz. Hívom a polgármestert, de csak az üzenetrögzítõjével tudok beszélni. Biztosan valahol tanácskozik. Nem hagy nyugodni a dolog. Fontolgatom, hogy lemenjek-e a Pap szigethez. De minek, nincs sem hatásköröm, sem lehetõségem intézkedni, ez a katasztrófavédelem és a hivatal dolga. Valószínû, a hivatal fiatal munkatársának igaza van, de hát elönti a garázst a víz. Hátha néhány homokzsákkal meg lehetne védeni a házat. Tudom én, hogy szabálytalanul építették be a ház lábai közötti részt garázsnak és nyilatkoztak is arról, hogy nekik aztán semmiféle igényük nem lesz a várossal szemben, hisz tudják õk azt, hogy ez itt ártér. Emlékszem, hogyan szidták a hivatalt, a buta bürokratákat, hogy milyen fafejûek, semmi rugalmasság nincs bennük, amikor meg akarták büntetni õket, hogy szabálytalanul beépítették. Most meg… de hát lehet, hogy néhány homokzsákkal meg lehetne védeni a házat. Most olvassam fejükre, hogy akkor miket mondtak? Áh, ez hülyeség, ráadásul, ha valaki bajban van, nem ütni kell még rajta, hanem segíteni. De hát… csörög a telefon. Miakich hív, hogy mi van, miért kerestem. Mondom neki.. - Miért nem hívtál korábban, most már senki sincs a házban, nehéz lesz bármit is tenni, de megpróbálom. Jó, mondom, tudod árterület, a hivatali munkatárs szabályosan, de hülyén járt el. - Jól van, kimegyek, hívom az embereket és megoldjuk.- mondja. Meghallgatom a vízállás-elõrejelzést a rádióban. Mondják, ma reggelre tetõzik és nem árad tovább. Igen, csak mennyit emelkedik még? Mert hát ilyenkor néhány centiméter is számít. S mint hallom, azonnal ugrasztották Virág kollégát és kivittek négy köbméter homokot, meg kétszáz zsákot. Igaz, reggelre nem érte el a garázst a víz.. Örülök neki, de a, - Kihívom a televíziót! mondat fáj. Mert hát minek néznek? Egyébként is, ki nem sza… le bármelyik adót. Csak azt bánom, hogy most ok nélkül még jobban megutáltatják velem a tévét. Hát ez van, nem tetszhet minden.
Aki itt él a Duna mellett, abban élete folyamán kialakul az érzés, az árvíz-szindróma. Régen mindenki tudta, hogy ilyenkor segíteni kell, mindegy volt, hogy Pismányban, a Szamárhegyen vagy a Duna parton lakik. A folyó benne élt az emberekben, tudták, itt van mellettünk, velünk, bennünk. Olyan, mintha családunk egyik tagja lenne. Ismerõs és mégis meg tud lepni, kegyetlen és csábító, félelmetes és kedves, misztikus és kiismerhetetlen, vonzó és taszító, akárcsak mi emberek.
 
 
2005. március 22.
ÍR MINISZTER SZENTENDRÉN
 
Vannak hivatalos külföldi utak, amelyeken menet közben kiderül, hogy jobban sikerülnek, és ezért tobább tartanak, mint azt elõkészítõi gondolták. Vagy azért, mert a téma, a tapasztalatok olyanok, amelyeket érdemes alaposabban megismerni, vagy azért, mert szimpatikus kollégákat ismer meg az ember. Így lehetett ezzel Noel Aherm úr a szociális bérlakás ügyért felelõs ír miniszter is, akkor, amikor a múlt héten Szentendrére látogatott. Az elõre megtervezett idõ helyett másfél órával többet töltött Miakich Gáborral. A program szervezõi és biztonságiak már a "kefét ették" hogy felborult az arra a napra tervezett minden program a hosszúra nyúlt megbeszélés miatt. Pedig nem a szentendrei óvárossal, festészettel, vagy Skanzennel ismerkedett meg a miniszteri vendég, hanem a Püspökmajor lakótelepi bérlakásokkal és azokkal a "hasonló gondokkal" amelyekkel a szentendrei polgármester és az ír miniszter is nap, mint nap találkozik munkájában. Az államilag támogatott és már megvalósult bérlakás programmról tájékozódott. Az átadott szociális bérlakásokról, azok fenntartásáról, mûködési feltételeirõl, a bérlõk kiválasztásáról és a projekt finanszírozásáról. Mert nehogy azt gondoljuk,, hogy ott benn az unióban mindent tudnak, mindenre van jó receptjük, és minden "fenékig tejfel", "kolbászból van a kerítés", mert ez egy cseppet sem igaz, még ha olyan sikertörténetrõl is van szó, mint Írország esetében. Szóval, a szociális bérlakásépítés, üzemeltetés mindenütt cikornyás dolog, hiszen még nem találták meg azt a megoldást sehol Európában, hogyan lehet olcsón, jó minõségben, a lakók igényeit is figyelembe véve úgy lakást építeni, hogy mindenkinek jó legyen, és keveset kelljen érte fizetni.
 
 
 
Az ügyintézés korszerûsítése nem új dolog a Városi Hivatal történetében. Az elsõ gépírónõ Szentendrén, (a fotelben ülõ högy) akit ezért a szaktudásért alkalmaztak.
 
 
 
Kovács Margit Múzeum átadása
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Bakai Árpád, a környezet legfõbb városi õre, leteszi az esküt.
Így, új gazdája van a csendnek is.
 
 
 
Takács Gábor ügyesen taktikázott, a földhivatal épülete az Agy iskoláé.
A szigetmonostori polgármester ezentúl Leányfaluval akudozik a híd helyérõl
 
 
   
A kiadvány Adobe Acrobat Reader programban olvasható.
 
 
 
 
 
 
 
Ez a kép bejárta világot, no nem csak a kiváló labdarúgó miatt.
 
 
 
 
 
Dr. Börcsök László rendõrkapitány válaszol.
A vicc sem ritka. Püspöki János, Dombay Rudolf
Dr. Dragon: Valami leesett, csak nem egy paragrafus? Tõle jobbra dr. Bertalan Ferenc.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Risto Kivisto elnök
A küldöttség tagjaii
Szabó Imre az ajándékkal
 
 
 
 
 
 
 
Én itt gyûjtöm, szedem fel a hírek legtöbbjét.
 
 
Valószínû, kevesekehez jutott el az hír is, hogy Moldova György március 30-án a könyvtárban olvasóival beszélget.
 
Hazánk élõvilágát megismerve vessünk egy pillantást bennszülött rózsafajunkra, a szentendrei rózsára (Rosa Sancti-Andreae Deg. et Trtm.) is. E növényfaj felfedezésének körülményeirõl irodalmi adat nem maradt fenn számunkra, csak Jávorka Sándor: Magyar flóra címû mûvében közli Dégen Árpád a faj alaktani bélyegeit. Valószínûleg az 1920-as évek elején fedezték el. Az auktorok herbáriumi példánya a második világháború alatt sajnos elpusztult. A Rosa Sancti-Andreae jelentõségérõl Jávorka Sándor, Dégen Árpád halála után megjelent megemlékezésében (MTA Budapest 1943. 14. oldal) a következõket írja: "Pestvidéki gyûjtéseinek és felfedezéseinek legérdekesebbje, legszebbje a szentendrei rózsa, melynek mindössze 3-4 bokra már törvényes védelem alatt áll…"