Hiller István:

Marsigli gróf itala

Forrás: www.hiller.hu/tortenesz

1683 júliusában Luigi Fernando Marsigli grófot, a savoyai dragonyos-ezred kapitányát a Gyõr környékén sikerrel portyázó tatár lovasok elfogták, s hat aranyért Ahmed temesvári pasának eladták. A bolognai származású nemesifjút a kávéfõzõk vezetõjének õrizetére bízták, aki - nem törõdve címmel, ranggal, beosztással - Marsiglit a kávétörõk közé osztotta be. A Bécs ostromára induló oszmán sereg kávéból is óriási készleteket vitt magával. A törökök körében igen népszerû itallal kapcsolatos összes teendõ a tábori kávéfõzõk feladata volt, a grófnak így alkalma nyílt elsajátítani a "fekete leves" elkészítésének minden fortélyát. A kényszerû tanulóidõ Marsigli szerencséjére nem tartott túl sokáig, hiszen Kara Musztafa nagyvezír csapatai Bécs mellett döntõ vereséget szenvedtek, s a török had futva menekült a császárváros alól. Marsigli a zavaros viszonyokat kihasználva megpróbált elszökni, de elfogták, s csak kávétörõ társai segítsége mentette meg a halálos ítélettõl. A visszavonuló sereggel együtt Boszniába került, ahonnan sikerült eljuttatnia egy levelet velencei barátaihoz. Hamarosan megérkezett a váltságdíj, s kiszabadulva fogságából Bécsbe utazott, ahol Lipót császár ezredessé léptette elô, de mivel szervezete legyengült, néhány hónapra, szabadságra küldte. Marsigli nem töltötte hiábavalóságokkal az idõt. Sopron környéki pihenõje alatt nyomdába adta feljegyzéseit a kávéról, a kávéfõzésrõl s a kellemes ital hatásairól. "Bevanda asiatica..." - Ázsiai ital... - ez lett a kis könyv címe, amely 1685-ben, Bécsben jelent meg, s amelyet Marsigli gróf a bécsi nunciusnak, Buonvisinek ajánlott. A leírásból kiderül, hogy Marsigli nem a kávéfõzõk sátorában találkozott elõször a kávéval. Mielõtt katonai pályára lépett volna, Velence szolgálatában állt, s a konstantinápolyi velencei követ mellett dolgozott. A török fôvárosban ismerkedett meg a fekete itallal, sõt egy Hüsszein effendi nevû kitûnõ tudós a kávécserje tulajdonságairól is szakszerû magyarázatot nyújtott az itáliai idegennek. Marsigli tehát elméleti ismereteit és gyakorlati tapasztalatait foglalhatta össze munkájában. "Idegen italt hozok Excellenciád asztalára, mely egészséges, finom..." - írja Buonvisinek, majd részletes leírást ad a kávécserjérõl, termesztésérõl, az érett kávé ízérõl s a feldolgozás technikájáról: a leszedett kávét szárítani kell, majd kézimalomban megõrlik, s az aszalódott szemeket kipergetik. A fogyaszható ital elkészítése igazi mûvészet, szakavatott "mester", a pohárnok feladata. A kávé pörkölése komoly figyelmet kíván, gyakran kell rázogatni, s idônként próbaképpen egy-egy szemet jól megrágogatni. A finomtörés rézmozsarakban történik, egészen addig, amíg egyenletes kávélisztet nem kapunk. A fõzésnél elronthatunk mindent, ha nem a megfelelõ arányban vegyítjük vízzel! Ajánlatos az 1:10 arányt tartani, s miután felforrt a kávé, legyen elég türelmünk, s tegyük át lassú tûzre, hogy az italt átjárhassa a meleg. Négy miatyánknyi idõ múlva elérkezhetne a várva várt pillanat, de aki komolyan veszi a kávéfogyasztást, újabb három miatyánkot mond el, amíg leülepszik a lé seprõje. A tudós tapasztalatok szerint a kávé felfrissít, elûzi a mérget, s gyorsítja a szívverést, mivel az íze egészen az agyig eljut - mutatja be Marsigli gróf kedves italát. Luigi Fernando Marsigli nem a kávéról írt mûve miatt lett világhírû. Kitûnõ hadmérnökként meghatározó szerepet játszott a török elleni háborúk alatt. Buda visszafoglalása után Mátyás könyvtárának megmaradt darabjait mentette, a karlócai békét követõen pedig a határkijelölés kényes feladatát bízták rá. Magyarországról szerzett történeti-földrajzi-biológiai ismereteit hat vaskos kötetben jelentette meg 1726-ban Amszterdamban. Ezenkívül, foglalkozott még a tengeráramlásokkal, óceánográfiával, õ írta le elsõként a korallállatkákat, a foszfort, az egynapos kérészt; a tiszavirágot. Tagja lett többek között a Drezdai Királyi Társaságnak s a londoni Royal Society-nek. Értékes gyûjteményét szülõvárosának ajándékozta. Ez lett az alapja a Bolognai Akadémiának, amiért mindmáig ünnepelt személy Itáliában. Az "Ázsiai ital..." - talán legkevésbé ismert mûve - a kávé elsõ olyan leírása, amelyben meghatározóak a magyarországi vonatkozások, s emléke egy olyan nagy európai tudós itt-tartózkodásának, aki nemcsak megismerte, de meg is szerette Magyarországot.