Hiller
István:
Marsigli gróf itala
Forrás: www.hiller.hu/tortenesz
1683
júliusában Luigi Fernando Marsigli grófot,
a savoyai dragonyos-ezred kapitányát a Gyõr
környékén sikerrel portyázó tatár
lovasok elfogták, s hat aranyért Ahmed temesvári
pasának eladták. A bolognai származású
nemesifjút a kávéfõzõk vezetõjének
õrizetére bízták, aki - nem törõdve
címmel, ranggal, beosztással - Marsiglit a kávétörõk
közé osztotta be. A Bécs ostromára induló
oszmán sereg kávéból is óriási
készleteket vitt magával. A törökök
körében igen népszerû itallal kapcsolatos
összes teendõ a tábori kávéfõzõk
feladata volt, a grófnak így alkalma nyílt
elsajátítani a "fekete leves" elkészítésének
minden fortélyát. A kényszerû tanulóidõ
Marsigli szerencséjére nem tartott túl sokáig,
hiszen Kara Musztafa nagyvezír csapatai Bécs mellett
döntõ vereséget szenvedtek, s a török
had futva menekült a császárváros alól.
Marsigli a zavaros viszonyokat kihasználva megpróbált
elszökni, de elfogták, s csak kávétörõ
társai segítsége mentette meg a halálos
ítélettõl. A visszavonuló sereggel
együtt Boszniába került, ahonnan sikerült
eljuttatnia egy levelet velencei barátaihoz. Hamarosan
megérkezett a váltságdíj, s kiszabadulva
fogságából Bécsbe utazott, ahol Lipót
császár ezredessé léptette elô,
de mivel szervezete legyengült, néhány hónapra,
szabadságra küldte. Marsigli nem töltötte
hiábavalóságokkal az idõt. Sopron
környéki pihenõje alatt nyomdába adta
feljegyzéseit a kávéról, a kávéfõzésrõl
s a kellemes ital hatásairól. "Bevanda asiatica..."
- Ázsiai ital... - ez lett a kis könyv címe,
amely 1685-ben, Bécsben jelent meg, s amelyet Marsigli
gróf a bécsi nunciusnak, Buonvisinek ajánlott.
A leírásból kiderül, hogy Marsigli nem
a kávéfõzõk sátorában
találkozott elõször a kávéval.
Mielõtt katonai pályára lépett volna,
Velence szolgálatában állt, s a konstantinápolyi
velencei követ mellett dolgozott. A török fôvárosban
ismerkedett meg a fekete itallal, sõt egy Hüsszein
effendi nevû kitûnõ tudós a kávécserje
tulajdonságairól is szakszerû magyarázatot
nyújtott az itáliai idegennek. Marsigli tehát
elméleti ismereteit és gyakorlati tapasztalatait
foglalhatta össze munkájában. "Idegen
italt hozok Excellenciád asztalára, mely egészséges,
finom..." - írja Buonvisinek, majd részletes
leírást ad a kávécserjérõl,
termesztésérõl, az érett kávé
ízérõl s a feldolgozás technikájáról:
a leszedett kávét szárítani kell,
majd kézimalomban megõrlik, s az aszalódott
szemeket kipergetik. A fogyaszható ital elkészítése
igazi mûvészet, szakavatott "mester", a
pohárnok feladata. A kávé pörkölése
komoly figyelmet kíván, gyakran kell rázogatni,
s idônként próbaképpen egy-egy szemet
jól megrágogatni. A finomtörés rézmozsarakban
történik, egészen addig, amíg egyenletes
kávélisztet nem kapunk. A fõzésnél
elronthatunk mindent, ha nem a megfelelõ arányban
vegyítjük vízzel! Ajánlatos az 1:10
arányt tartani, s miután felforrt a kávé,
legyen elég türelmünk, s tegyük át
lassú tûzre, hogy az italt átjárhassa
a meleg. Négy miatyánknyi idõ múlva
elérkezhetne a várva várt pillanat, de aki
komolyan veszi a kávéfogyasztást, újabb
három miatyánkot mond el, amíg leülepszik
a lé seprõje. A tudós tapasztalatok szerint
a kávé felfrissít, elûzi a mérget,
s gyorsítja a szívverést, mivel az íze
egészen az agyig eljut - mutatja be Marsigli gróf
kedves italát. Luigi Fernando Marsigli nem a kávéról
írt mûve miatt lett világhírû.
Kitûnõ hadmérnökként meghatározó
szerepet játszott a török elleni háborúk
alatt. Buda visszafoglalása után Mátyás
könyvtárának megmaradt darabjait mentette,
a karlócai békét követõen pedig
a határkijelölés kényes feladatát
bízták rá. Magyarországról
szerzett történeti-földrajzi-biológiai
ismereteit hat vaskos kötetben jelentette meg 1726-ban Amszterdamban.
Ezenkívül, foglalkozott még a tengeráramlásokkal,
óceánográfiával, õ írta
le elsõként a korallállatkákat, a
foszfort, az egynapos kérészt; a tiszavirágot.
Tagja lett többek között a Drezdai Királyi
Társaságnak s a londoni Royal Society-nek. Értékes
gyûjteményét szülõvárosának
ajándékozta. Ez lett az alapja a Bolognai Akadémiának,
amiért mindmáig ünnepelt személy Itáliában.
Az "Ázsiai ital..." - talán legkevésbé
ismert mûve - a kávé elsõ olyan leírása,
amelyben meghatározóak a magyarországi vonatkozások,
s emléke egy olyan nagy európai tudós itt-tartózkodásának,
aki nemcsak megismerte, de meg is szerette Magyarországot.