2006. január 8.    
A TIZENÖTEZREDIK
    
     
aA MûvészetMalom munkatársai
emléklapot adtak át
a tizenötezredik látogatónak
Hát megtörtént, amire 1998-óta sokan vártunk. Akartuk, óhajtottuk, küszködtünk érte, és most, végre bekövetkezett. Ígérve, de váratlanul, mint az elsõ hó novemberben. A "Nagybánya jubileuma" képzõmûvészeti kiállítást a MûvészetMalomban, a napokban a 15 000. látogató nézte meg. Mert hát, van nekünk Kovács Margitunk, évi valamikori 900 000, Skanzen kétszázezer látogatóval, meg Marcipán Múzeum hihetetlen mennyiségû látogatóval, de hát ezek mégsem klasszikusan vett képzõmûvészeti kiállítások, ha az utóbbinak van egyáltalán köze bármifajta mûvészethez is. Miként azt, Jenõ barátom, Rákóczi-imitátor, restaurátor, a szentendrei képzõmûvészek titkos segítõje meséli, folyamatosan jött a nép Pestrõl és Budáról, vidékrõl és a környezõ országokból, amely, mint valami patak, az éppen aktuális idõjárás függvényében terebélyesedett vagy csak csordogált. Úgy látszik, feléledni látszik, a valamikor a hetvenes években gyakorolt fõvárosi szokás, a "kiugrunk Szentendrére" erre vagy arra a programra, esetünkben, a Nagybánya jubileuma kiállításra. Az is igaz, jó propagandája volt, láthattuk a tévékben, írtak róla az újságok, beszélt róla a szakmai közönség is, de hát, hány olyan kiállítás volt 1998-óta a MûvészetMalomban, amelyekrõl mindez elmondható. Szóval, akkor most hogyan is állunk a MûvészetMalommal? Az biztos, és ez a kiállítás bizonyíték rá, hogy lehet olyan kiállítást rendezni, helyi, külhoni és az országos nagy gyûjtemények anyagából, amely közérdeklõdésre tarthat számot. Mint ahogy, a Monet és barátai (2003. december 1. - 2004. március) bejött és azóta, már a negyedik is, amely bebizonyította, ha olyan anyagot kínálnak, ami tuti és érdekes, bejön rá a közönség, még ez a mai sokat szapult magyar is. A kiállítás válasz a sokat vitatott kérdésre is, hogy merre tovább a malommal. Már csak az a kérdés, hogy ki, milyen következtetést von le belõle tanulságul. Gondolom, mindenki korábbi igazságát véli majd bizonyítottnak látni. Például, hogy csak tutit, és semmi mai multikulti múzeumosdi, hanem klasszikus kiállítások. Mások, hogy a siker záloga, ha jó válogatások, érdekes újszerû összeállítások kerülnek a falakra, amelyet innen-onnan, helybõl, külhonból, nagy gyûjteményekbõl válogat össze, a jószemû mûtörténész. Nem tudom, mi lesz a konkluzió. Egy azonban üdvös lenne, ha több ilyen sikeres kiállítást láthatnánk Szentendrén. Mert ha nem, akkor egyszercsak bekövetkezhet, hogy Szentendrét, csak úgy, mint a Skanzen mellékhelyiségét említik az útikönyvek. 		 
 
 
 
 
     
2006. január 7.    
PIACOZÁS
    
     
Fotó: Hanko

A személyes találkozás a politikában is fontos. Nem véletlenül járja az országot az ellenzék vezére is, hogy nemzeti konzultációkon találkozzon választóival. Ma reggel kisebb csapat keltett csõdültet a szentendrei piacon. A helyi szocik „mentek le", hogy bemutassák és személyes találkozásra is alkalmat teremtsenek mindazoknak, akik eddig még nem ismerték, nem találkoztak személyesen dr. Drobilisch Erzsébettel, a párt által támogatott polgármester-jelölttel. Bár nem kellett az aktivistáknak sokat dolgozniuk ezért, hiszen a piacon lévõ emberek többsége ismerõsként üdvözölte õt. Az egyik bácsitól még savanyúságot is kapott ajándékba. Az alkalmat kihasználva faggattam a polgármesteri székre várományos asszonyt. Mit jelent Önnek a szentendrei piac? – Gyermekkorom óta szívesen járok a piacra, mert itt nem csak zöldséget, gyümölcsöt lehet vásárolni, de ez a város fóruma is, alkalmas hely arra, hogy régi ismerõsökkel, barátokkal futhassak össze. Egy-egy árus elõtt nézelõdve, régen látott nénikkel, bácsikkal, osztálytársakkal beszélgethet az ember, olyanokkal is akikkel mostanában nem volt módja találkozni. S ha csak ez a fórum lehetõsége lenne a szentendrei kispiacnak, már akkor is fontos a város életében. Mert, bár szükségesek a bevásárló-központok, mégis maradt, van funkciója az ilyen helyeknek. Ha más nem, hogy bõvítsék az áruválasztékot. Olyan gyümölcsök, zöldségek kerülhessenek asztalunkra, amelyeket a modern mezõgazdasági árutermelés nem tud megtermelni. Ha gyakran jár ide, õsszel tapasztalhatja, hányféle paprika, barack, szõlõ közül választhat, olyanokból is, amelyek már csak kiskertekben lelhetõk fel. Hogy csak egyet említsek, a hatalmas, kilósra is megnövõ rétesalmából lehet valódi almás-pitét csinálni, mert ez csak ezzel az igazi. Ezért tartom fontosnak megõrizni, kulturáltabbá tenni piacunkat. Ismerve az unios pályázatokat, meg kell próbálni – mert a piacok korszerûsítését az unio is támogatja – pénzt szerezni, hogy jobb útburkolat, asztalok és kiszolgáló helyiségek legyenek, mert ez városi, sõt, kistérségi ügy.

  
 
Borzas    
2006. január 6.    
MÁRCIUS 19. IDÕKÖZI POLGÁRMESTER-VÁLASZTÁS
   
     
  Balról jobbra: Nizák Imre, Pethõné, Németh Erika, Gilányi Andrásné dr. Buzás Judit
Miként az a város hivatalos honlapján megjelent, ma délben tartotta ülését a Szentendrei Választási Bizottság. Gilányi Andrásné Dr. Buzás Judit elnökletével összeülõ bizottság, Miakich Gábor polgármester lemondását tudomásul vette és az idõközi polgármester-választással kapcsolatosan hozott döntéseket. Pethõné Németh Erika és Nizák Imre részvételével és a Választási Iroda információkat biztosító segítségével, arról döntöttek: 1. A mai ülésen döntenek az idõközi választásról. 2. Az idõközi polgármester-választás idõpontja március 19. A hír ennyi, amit még illik tudni, (a névjegyzék, kopogtató cédula gyûjtésének és a jelölés leadásának dátumai. stb.) a város honlapján, a Választási Iroda közleményében olvashatók. A bizottság, alaposan megvitatta a kérdést, elemezte jogi helyzetet, citálva az önkormányzatok és polgármesterek választásáról szóló törvény passzusait, értelmezte az abban foglalt törvényi útmutatásokat. Míg, arról hogy ma döntsenek egyhangú volt szavazás, abban azonban az elnök kisebbségben maradt, hogy melyik idõpontot válasszák, így lett március 19-e. Pethõné Németh Erika nem csak a választással kapcsolatos jogi helyzetrõl, de az idõközi választás szociológiai, esteleges politikai, a város társadalmára kiváltott hatásairól is hosszan polemizált. Az ülés elején az érdeklõdõ számára úgy látszott, a városban csak Erika néniként hívott tekintélyes szentendrei helytörténész, nemmel fog állást foglalni arról, hogy legyen-e választás, vagy legalábbis véleménye megegyezik tucatnyi aláírással és "Szentendre.net csapat" névvel a Választási Bizottság elé terjesztett írásbeli megkereséssel, hogy "a bizottság ne írjon ki idõközi polgármester-választást". A döntés megtörtént, most már a jelölteken és támogatóikon a sor, hogy gyûjtsék a kopogtató cédulákat, megismertessék jelöltjeiket, programjaikat, mert hát azt gondolom, aki most elindul, az 2006 õszén is ringbe száll, és hát annak van esélye, aki fel tud vázolni egy olyan hosszútávú programot, amely feleletet ad mindazokra a kérdésekre, és problémákra, amelyeket az elmúlt idõszak a városban felvetett. 		 

A bizottság munkáját a Választási Iroda segíti.
 
 
     
   
JANUÁR 20-ÁN INDUL A MOZI
    
     
   
Megvolt a mûszaki átadás és folyik a hiánypótlás a P'artmoziban a Dunakorzó alatti volt pártházban. Mint hallom, 20-án ünnepélyes megnyitó és megkezdõdhetnek a rendszeres vetítések is. Tegnap elmentem megnézni, hogyan is állnak az építõk. A külsõ szemlélõ számára minden rendben, tetszetõs, elegáns, Szentendréhez méltó a kialakítás, már csak egy jó büfé hiányzik (nem csak jó haver) és özönlenek is a fiatalok. Ebben a zoomosokkal (Zoom Alapítvány volt a kezdeményezõje és civil pályázatkészítõje a mozi beruházásnak) gondolom, egyetértünk. Most, hogy a Pilis Rádió és a P'artmozi elfoglalta az épület nagyobbik részét, lehet gondolkodni azon is, hogy merre tovább az épülettel, ugyanis a mozi betelepedésével sikerült az épületet is pályára állítani. Számomra ez volt az egyik legfontosabb ebben a beruházásban, no persze az is, hogy 2002-es felmérés szerint az egyik legjobban hiányolt kulturális szolgáltatás, amelyet, a kérdõíveket kitöltõk hiányoltak, a mozi volt. Miért mondom? Mert hát, a testületben a legtöbb döntésnél általában két szempont merül fel kimondva, kimondatlanul valamely épület hasznosításánál. Az egyik, és ez a legtöbbet emlegetett - jogosan-, "fizessen a lehetõ legtöbbet a bérlõ," a másik, "hozzánk közeli legyen". Elõbbi "buta fiskális", utóbbi "ócska klikk-építõ" szempont, de hát ez van, Magyarországon élünk és ne tegyünk úgy, mintha ez Nagy Britannia lenne. De most örüljünk, mert Vera és Kyru klassz kis mozit tervezett a belsõépítészeti kialakítással és kísérte végig figyelemmel a kivitelezést. Megadtak egy olyan á hangot és hangnemet a belsõnek, hogy ezt figyelembe véve lehet tovább folytatni az épületbelsõ átlakítását, pontosabban europizálását. Mert hát, akárhogyan is vesszük, a mozival kulturális-turizmus? felé irányozódott a használat jellege. No, persze a ház hátsó oldalán fogorvosi rendelõk lesznek, de ezt tudjuk le azzal, hogy a legelegánsabb reneszánsz paloták alatt is voltak kínzókamrák. És kellenek bankok is, "tejelni", hogy a ház lehetõleg önfenntartó módon tudjon mûködni. Mégsem árt továbbgondolni az ügyet, hogy kiknek, milyen célra, kell a jövõben a helyiségeket bérbe adni, és milyen funkciókat kell és lehet elhelyezni itt. Ez akár várospolitikai döntés is lehet és nem csak testületi többség kérdése kell, hogy legyen! 		 
 
 
Kyru munkában
 
     
2006. január 5.    
POLGÁRMESTER-TALÁLGATÁSOK
  
     
Kép: Szentendre honlapja
Négy napja morfondírozom, hogy pletykáljak, vagy viselkedjek fegyelmezetten, és várjam ki a hivatalos tájékoztatókat. De most, hogy holnap összeül a Szentendrei Választási Bizottság és ezzel valóság-közelbe került az, hogy március 19-én polgármester-választás lesz Szentendrén, van némi alapja arról értekezni, hogy vajon kit, kiket indítanak dr. Droblisch Erzsébettel szemben. Nos, hogy ne rébuszokban írkáljak, a legújabb pletykáról: Zakar Ágnes, Kun Csaba, Fónagy János és Filó András nevei keringtek Karácsony táján a városban, de most az új év, régi-új nevet hozott a köztalálgatásba lehetséges polgármester-jelöltként, aki nevének megjelenése valóság-alapúnak tûnik, dr. Dietz Ferencét. (forrás MN újságírója) 2002-ben az Együtt Szentendréért listáján induló és egyéni választókerületben (a Vasvári lakótelepen és Füzesparkban) megválasztott önkormányzati képviselõ a Jogi-Igazgatási és Ügyrendi Bizottság vezetõje. Már öt évvel ezelõtt, Horvát Gusztáv újságjában, mint polgármesternek alkalmas szentendreit propagálták személyét. Az elsõsorban szakmájában, jogi kérdésekben megnyilatkozó, néhány alkalommal helytörténeti írásokat is publikáló kétgyermekes családapa, a városban ismert, régi szentendrei család leszármazottja. A ferenceseknél végezte a középiskolát, innen felvételizett a jogi egyetemre. Jelenleg ügyvédként dolgozik egy fõvárosi ügyvédi irodában. Mint hírlik, Wachsler Tamás, az emdéefes Fülöp Zsolt, valamint az Együtt Szentendréért csapatot maga mögött tudó, az önkormányzatban tekintélyt kivívott szakember, a fiedeszesek támogatását is meg tudta szerezni, és ami talán érdekesebb, fel is tudta vállalni a kihívást. Mit is mondjak, nem lehetett könnyû döntenie. Most egy ismert "lokálpatrióta száll majd ringbe a hasonló hátterû dr.Drobilisch-sal," mondják. No, persze, nem csak személyekrõl, hanem arról is, folyik a polémia, mit csinálhat, ilyen rövid, ráadásul kampányidõszakok alatt az új városi elsõ asszony, ember. Mert bárki is lesz a polgármester, ha csak lógatja a lábát, akkor Miakichnak tudják be mindazt, ami városban a rövid idõ alatt az õszi önkormányzati választásig történni fog. És ha a lakosság nem érzékel változást, fõképpen a hivatal mûködésében, könnyen megkaphatja az "ez sem csinál semmit" minõsítést, a sokféle igényû és sokfelõl jött szentendreiektõl. Szóval, nehéz terhet vesz magára, aki ringbe száll, már csak azért is, mert a hátralevõ fél évben tervek tucatjait kell elkészíttetnie, ha komolyan gondolja, hogy Szentendre versenyben legyen a 2007-12 -es unios pénzekért. S ha a kampányban sebeket kap, okoz, könnyen elõfordulhat vele is, ami Miakich-csal is megtörtént, hogy állandó patthelyzeteket kell kezelnie, ami mögött gyakran nem más elképzelések, csak butaság, rövidlátás, ismerethiány és bizalmatlanság áll. Bár, bízzunk benne, a képviselõk többsége ismeri a leckét és képes lesz túllátni hárommilliós ügyeken is.
  
Dr. Drobilisch Erzsébet
 

Forralt bor mérés,
szilveszterkor a Fõ téren
 
     
2006. január 4.    
A PADKA AZ ÁROKBA SZAKADT A SZIROM UTCÁBAN
    
     
 
Petyinában a Szirom utcai (jarak) árok partjának egy darabja leszakadt. Ez a szakasz, ahol a dolog történt, a valamikori vízmosás talán legmélyebb része, a Szirom utca 10. számú háza elõtt van, és itt az árok kb. hét méter mély. Partján keskeny aszfaltozott út visz fel a Kadacsúcsra. Aki nem elõször jár erre, annak látszik, hogy a tulajdonosok és a területen talán soha sem járt valamikori tanácsi mûszakiak úgy jelölték ki, és engedték megépíteni az utat, hogy az közvetlenül a jarak széle mellett vezet, pontosabban vezetett mostanáig, mert hamarosan leomlik az árokba. Eddig errefelé nem volt nagyobb gond, legfeljebb panaszok arról, hogy keskeny az út, és hogy sokan földtárolónak, szemétgödörnek használják az árkot és hát valakinek takarítani kéne (leginkább az önkormányzatnak). Azonban a napokban sok esõ esett és a hatalmas mennyiségû víz miatt most az árok fellázadt és partjának, valamint az út padkájának hétméteres darabja egy nyolcméteres fával földlabdástúl az árok aljára csúszott. Lusta voltam, meg gyáva is, így nem mentem le az árok aljára, hogy jó fotót tudjak készíteni, de talán a mellékelt felvételeken is látszik, hogyan omlik az agyagos talaj, és hogy még egy kis esõ, hó és hamarosan a Szirom utca egy darabja is az árok aljára kerül. Sajnálom azokat, akik itt laknak, és azokat is, akik az utat építették, hogy annak idején, amikor itt telket vettek, házat, utat építettek nem beszéltek Maurer Józsi bácsiékkal, a szentendrei keramikusokkal. Ugyanis õk még nem szakboltban vették az agyagot, hanem itt szedték, hogy aztán mosva, ülepítve korongozásra alkalmas anyaggá dolgozzák. Elmondták volna, hogy ha az árok rézsûje ennyire meredek, idõvel leszakad. Pláne, ha terepjárókkal rázzuk is. Most megtörtént, aminek meg kellett történnie, mert hát senki sem akarta, csak hát ilyen ez a fránya fizika. Gondolom, hamarosan követelés érkezik a Városházára, hogy azonnal el kell hárítani a veszélyt, biztonságos utat kell építenie. Az sem kizárt, hogy azok lesznek a segélykérõk, akik hozzásegítették, hogy az út ilyen keskeny legyen és ennyire az árok partján vezessen. De miként, a helyreállítás költségeit megbecsülni tudom, ha tudom egyáltalán, ide bizony többször tízmillió kell majd. S, hogy a költségvetésbõl jut-e rá és mennyi, arról nincsenek ismereteim, pontosabban annyi, hogy valahonnan ki kell majd szorítani. Vagy van másik megoldás is, amelyet Timpauerék, Pap Marci, Bóka bácsi, Tóth néni és a többiek, akiknek erre volt telkük, házuk, ismerték, gyalog kell járni. De erre gondolni sem merek.		  
 
     
2006. január 3.    
STARIGRADI FIÚK SZENTENDRÉN
  
     
 
Marko barátjával jött Szentendrére. Ugyanis, miként az, a két éve aláírt Szentendre és Stari Grad közötti testvérvárosi megállapodásban áll, két-két képzõmûvész cserelátogatására kerül sor évente. Amikor, Visko a starigradi polgármester emiljét Karácsony elõtt megkaptam, hogy a két ünnep között érkeznek a mûvészek, nem örültem a dolognak. Ugyanis, a téli Szentendre, nem csúcspontja a városi pezsgésnek, mert ilyenkor nem sokat tud kezdeni vendégeivel az ember. Nincs dunakorzó-élet, sokan az ünnepekre családi körbe zárkóznak, vagy valahol az országban a rokonoknál pihennek, mások meg Ausztriában vagy mittudoménhol síelnek. Egyébként is, legtöbbünknek éppen elege van ilyenkor a vendégekbõl, rokonokból, no meg a karácsonyi kiköltekezés is. De most szerencsénk volt. Fruzsiék vállalták a vendég elszállásolását és így a probléma megoldódni látszott. Csakhogy, gondoltam én, mi lesz, ha itt unatkoznak, téblábolnak a vendégek a városban. De mert vendéglátóik vitték õket Budapestre, Visegrádra, buliztak velük, másrészt, mint kiderült, számukra, az is élmény volt, hogy Pismányban ennyi havat láthattak. Mert hát annak, akinek hóból csak annyi jut, hogy ötévente egy-egy téli napon leesik egy centi, amely reggelre elolvad, annak havat söpörni, vagy csak látni is, hogy lehet ebbõl akár tíz centis, más, mint nekünk, akik bosszankodunk miatta. Szóval, a ma esti vacsorán a fiúk áradoztak Szentendrérõl, vendéglátóikról és arról, hogy itt lehettek. Kicsit irigylem azokat, akik majd kiutaznak, ugyanis az egyik fiú polip-halász, és hát az öblöket egy Hvar-szigeti halásszal bejárni nem akármilyen élmény, az nem turista-program, a kajákról nem is szólva. Hiszen jó halászlét lehet enni csárdában is, de az igazi, amikor dunai vagy tiszai halász- csapatban saját maguknak készített halászléjét kóstolhatja meg az ember. No, legalábbis korábbi tapasztalatom szerint az Adriát is csak egy halász vendégeként lehet igazából megízlelni. Könnyen járhatnak úgy majd a kiutazók is, -én így vagyok vele,- hogy amikor barátaim mesélik milyen jó volt az Adrián a nyár, csak mosolygok, mert szegények nem tudják, honnan tudhatnák, milyen a tenger, a szigetek az õszi Dalmáciában. Amikor elmentek a turisták és az ott élõk "nyaralnak". Szüret után vagyunk, már beérett a gránátalma, narancs, füge, a tenger sima, mint tükör és simogatóan meleg. 		 
 
Esti hangulat a Fõ téren
 
 
     
2006. január 2.    
TELEFONÁLUNK
    
     
Ilyen telefonja, csak fontos embereknek volt

Ilyen lucskos idõben, amikor a kutyának sincs kedve kimenni a lakásból, jobb híján az ember elõveszi régi füzeteit "konzerveit", hogy megírja napi penzumát, amit senki sem követel tõle. Nos, egy olyan hírt találtam lapozgatva az "Egy évszázad krónikája (1900-1999)"-et, amely ma talán érdekes lehet, - a fiataloknak meg hihetetlen,- amely a Pest Megyei Hírlapban harminc éve jelent meg: "Gyakran megesik, hogy órákon át, többszöri próbálkozásra sem sikerül vonalat kapni." 525 telefonelõfizetõ és 7 nyilvános állomás van a városban. 1980-ra várható az új posta és a 2000 állomásos crossbar központ átadása. (Egyelõre a telekkijelölésnél tartanak.) írja az újság. Mert hát csak korosztályom tagjai tudják, hogy micsoda dolog, jelkép és státusszimbólum volt ezekben az években a telefon. Kis asztalka az elõszobában, olyan karcsú, magas, barna, békebeli virágtartó. Közepén, lába és teteje között polc, rajta vastag, agyongyûrött szakadozott telfonkönyv és a tetején csipketerítõ, a nagymama legjobb alkotása, amin a mûszer, a fekete bakelit telefon. Ilyen csak pestieknek, vagy fontos embereknek (funkcionárius, orvos stb.) volt akkoriban Szentendrén. S amikor megcsörrent a bakelit, gazdája magabiztosan hallózott, harapta bele a kagylóba nevét, amiért én úgy csodáltam. Nem állt vigyázzba, mintha látna a készülék, nem szorongott és udvariaskodott, mint a kisiskolás a tanító elõtt, csak bemondta - Itt Kovács lakás, tessék! Telefonálásom nem túl érdekes története e korból való. Leányfalun kellett hívnom egy ismerõsömet, egy kivételes embert. Azért volt õ kivételes, mert nekik volt telefonjuk. Így hát reggel meghívtam interurbán és mivel sürgõs volt a dolog, azt kértem a központos kisasszonytól, hogy tízszeres díjjal, azonnal kapcsolja. Õ megígérte, hogy rögvest kapcsol, "- Mikor lesz szabad vonal." Így is történt. Hiszen reggeli kérésemre, délután öt órakor már kapcsolták is a leányfalusi számot. S, amikor a vonal másik végén megszólalt Laci barátom, olyan minõségben hallottam hangját a távolban recsegni, mintha Brazíliából beszélne. Pedig ha mindketten kiálltunk volna a Duna partjára és rákiálltottunk volna a vízre, bizonyosan jobban értettük volna egymást, mint a fekete bakelitkagylón keresztül. A napokban olvastam "A mobiltelefonok továbbra is Európában produkálták az egyik legnagyobb forgalmat, Nyugat-Európában 40 millió, míg Kelet-Közép Európában és Afrikában 39 millió készülék talált gazdára. " Mert már nincs iskolás, sõt lassan már óvodás sem -legfeljebb egy-két nyugdíjas- akinek ne lapulna zsebében valamiféle csodamobil, amelyen nem csak beszélget, esemesezik, hanem képet, vidót meg mittudoménmiféle információkat fogad és küldözget. De sajnos igazság az is, hogy hiába a modern kommunikációs eszköz, gyermekeink, unokáink kevesebbet beszélgetnek szüleikkel, mint régen, hát akkor, mire jó ez a mobil-világ?

    
     
2006. január 1.    
A FOGADALOM
   
     
1964
Új esztendõ – 2006. Letelt magamnak tett fogadalmam, hogy két évig csinálom a site-om. Szabad vagyok, már semmi sem köt hogy írjak, legfeljebb a napi száznál több látogató, akiknek úgy látszik nem közömbösek zavaros dolgozataim. Készítése közben kiderült számomra, amit mások régóta tudnak, hogy blogot irkálok, és vannak akiket érdekel, persze azt sem kívánom letagadni, nem mindenkinek tetszik, amit és ahogyan írom. Szerencsémre, amit készítek nem újság, sokkal inkább olyan napló-féle – bár vannak, akik újságnak nézik –, mert ide csak az kattint, akit érdekel, nincs elõfizetés, nincs „csomagolás" sem. Mármint az a dolog, hogy ha érdekel egy-egy ügy, hír, és ezért újságot veszek, abban ott virít az a dolgozat is, amelyik bosszant, amelyrõl azt gondolom, nem kellene papíron lennie. Az értõk azt állítják, az internet a jövõ mûfaja, amikor a papíroson és a hálón lévõ oldalak együtt, egymást kiegészítve nyújtják majd a tájékozódni vágyóknak a híreket, véleményeket, képeket, videókat és legfõképpen a válasz és viszontválasz (talán a vita) lehetõségét. Lehet, hogy igazuk van. Egy dologban ez a mûfaj valóban kényelmesebb, mint a stencilezett, vagy nyomdában elõállított újság. Annyiban, hogy kimarad jó néhány technikai fázis, amely a nyomdai terméknél elkerülhetetlen, (nyomdai elõkészítés, terjesztés stb.) és látszólag nincs annyira technikához kötve – ez sem mûködik technikai háttér nélkül (computer, program, szerver stb.) –, mint a hagyományos kiadvány. Sõt, ha nem lusta a blogger, akkor az esemény alatt, vagy közvetlen utána, már mondhatja, írhatja amit látott, tapasztalt, gondolt. Azt gondolom, hogy a jövõ (jelen) politikusainak – magamfajta amatõr politikusoknak is – ez "kötelezõ mûfajuk" lesz. Sokkal többet és többször kell majd véleményüket e formában is a közéleti, a közösséget foglalkoztató ügyekrõl, történésekrõl, dolgokról megjeleníteniük, mert elvárják tõlük, és kevés lesz csak a választási szórólap- és plakát-háborúban jobbnak lenni, mint ellenfelüknek. Nem intézhetõ el a választó „megnyerése", csupán néhány hatásos szónoklattal, tévé és rádiófelvétellel, ígérethalmazzal. Sõt, egy másik közönség is jobban figyeli majd õket, a „csendesek", aki nem járnak gyûlésekre, nem lobogtatnak zászlót, nem hurráznak és keménykednek, „csak" érdekli õket, mirõl, mit döntenek nevükben és felhatalmazásukkal. S az írott szó nem tûnik el, mint azt sokan jósolják, sokkal inkább felértékelõdik, legalábbis azok számára, akiknek véleményüket meg kell jeleníteni, mert nem lesz idõ, a lediktálom, titkárnõ, korrektúra, javítás, fõnök-privilégium-procedúrára, hisz nem csak mondani, hanem írni is kell arról, amit gondolok. Számomra egyik tanulsága a két év irkálásának, hogy sokkal kedvesebb és élvezetesebb dolog lett hanyatt-fekve jó könyvet olvasni, mint azt korábban bármikor is gondoltam. S ha ennyi öröme volt csak, akkor is megérte.		    
     
2005. december 31.    
BUÉK 2006.
   
     
  Tüzijáték és nézõi
Szilveszter éjjele van, 2006. Csendesen beszélgetve a Fõ térrõl bandukolunk hazafelé. Szentendre most szép arcát mutatja. Megállt a szél, nem rezdülnek a fák ágai sem, kellemes a téli éjszaka. A hóval borított bokrokat a lámpák sárgás fénye díszletté festi, olyan, mintha valamiféle festmény lenne. A járdán szürke lábnyomokkal összerajzolt ösvény vezet. Még a mínusz négy fokot is szinte langyosnak érezzük. A Fõ térrõl idehallatszik még a zene, de a hangja már távolinak tûnik, mintha egy másik faluban lenne mulatság. Új év kezdõdött. Õsi igénye és rítusa az embernek, ilyenkor örvendeni, mulatni, hogy vidáman kezdõdjön a körforgás. A Szamárhegy másik oldaláról petárdák repülnek az égre, színes csillagokat rajzolnak a horizontra. Valahol óévbúcsúztató társaság örvend és ezért, vagy csak drukkoló kamaszok balhéból bocsátották fel, hogy megmutassák, õk is vannak.
A fõ téri óévbúcsúztatás már hagyománnyá vált. Sokan nem is a program miatt jövünk, jönnek le, hanem, hogy ott legyenek, együtt. Mert bizsergetõ érzés Tereh Pistával együtt számolni az óév utolsó másodperceit. Jó érzés együtt, teletorokból köszönteni az érkezõ évet. Mert igényünk a koccintás a régen és naponta látott ismerõssel, jóbaráttal és ismeretlennel is. Valamiféle közösség-ünnep lett, minden különösebb erõlködés és szervezés nélkül is. Pedig most nem volt óra-avatás, mint az elsõ alkalommal. Van, aki buliról ugrott le, más kiskamasz gyerekét hozta, mert nagyon izgatta milyen is ez a fõ téri buli. Vannak, akik a tévéfotelt hagyták ott egy órára, míg mások éppen mulatságba tartanak. Sokan, sokféleképpen töltjük szilveszter éjszakáját, de ha itthon vagyunk Szentendrén, leugrunk éjfélre a Fõ térre. Sok a fiatal a tömegben. Hiába, Szentendre a statisztikák szerint is a fiatalok városa. Ahogy oszlik a tömeg és van hely, egyre többen táncolnak. Az én korosztályomból is, a valamikori rockandroll-rongylábúak, lélekben még twisztpulóveresek. A fiatalok kicsit sajnálkozva konstatálják az „öregek erõlködését". Régi képek tolulnak homlokom mögé. A hatvanas évek közepén lehetett az a szilveszteri házibuli, amelyen egyetlen, NDK-ból kapott Beatles nagylemez ment estétõl másnap délelõttig az öreg Tesla lemezjátszón. Mi teljes tüdõbõl, együtt énekeltük a dalokat, a She loves you-t, Please Mister postman-t, Hard Day's Night-ot és a többit, táncoltunk megállás nélkül az akkor örökre megunhatatlannak tûnõ számokra. A mai srácok csak nehezen hinnék el, mint ahogy valószínû azt is, hogy négy hónapig õrzött egyetlen üveg Coca-Colát (akkor még csak az a bizonyos kisüveges volt) negyvenen ittunk meg, mint újév-köszöntõ italcsodát.
Új év van, 2006. Csendesen, beszélgetve bandukolunk hazafelé a Fõ térrõl. Szentendre most szép arcát mutatja. Megállt a szél, nem rezdülnek a fák ágai sem, kellemes a téli éjszaka.
 
 
 
 
 
2005. december 30.    
AZOK AZ IDÕK, ÉS A HÓ
 
     
 
A hóról, a hó eltakarításáról, pontosabban annak mostanában Szentendrén gyakorolt módjáról jutott az eszembe egy régi - még az ántivilágból -, 1984-bõl származó történet. Február volt, hûvös és havas, mint egy rendes februárban illik lenni. Történetünk napjának éjjelén is sok hó esett, körülbelül annyi, mint a mai éjszakán, pedig nem kellett volna. Mármint, nem kellett volna sem az akkori városi párttitkárnak, tanácselnöknek és különösen nem Németh Jóskának a városgazdálkodási vállalat igazgatójának. Ugyanis, erre a napra feladatuk volt, vagy, hogy pontosan fogalmazzak, nem kért kitüntetésben részesültek - a kitüntetés lényege, ha valami probléma lesz, akkor fejüket veszik - õk és a város is. Ugyanis ezen a napon Margaret Thatcher asszony, akit akkor az európai sajtó csak "vaslady"-nek nevezett, a korabeli brit miniszterelnök-asszony hazánkba látogatott. S, mint ez a nyolcvanas években szokás volt, programjában szerepelt szentendrei látogatás is (Mert ahány koronás fõ, csupasz és bármilyen fejszõrzetû kapitalista és kommunista méltóság járt e hazában, azt mind kihozták.). Igen ám, csakhogy ez a látogatás valamilyen ok miatt nagyon fontos volt a pártközpontnak, és azért, hogy biztosan sikeres legyen, hogy a magas vendég jó benyomással távozzon, a szokottnál nagyobb dádát helyeztek kilátásba a város vezetõinek egy esetleges kudarc esetére. A program is bõvebb volt a megszokottnál, hiszen nemcsak a Kovács Margit Múzeum, Fõ tér, óváros-nézés a templomdombról, volt a programban, hanem egy "munkáscsalád meglátogatása a brit technológiával épített lakótelepen" is. Volt is ezért idegesség, kapkodás, no meg civilruhás, szürkeautós álcázott biztonsági ember annyi a városban, mint napjainkban a japán turista. Hogy, ne húzzam hosszúra a történetet, csak két epizódot említek az elõkészületekbõl. Két nap alatt - semmi közbeszerzés, beruházási célokmány, kapacitáslekötés -, csak úgy, aszfaltút épült az ún. angol házakig. A másik sem piskóta, ugyanis az ominózus nap (szigorú titok volt, mikor érkezik a magasrangú vendég, csak az nem tudta, aki süket volt, vagy pismányi) már hajnalok hajnalán megkezdte a városgazdálkodási vállalat a Fõ tér és a lakótelepre vezetõ út takarítását. Csakhogy, annyi hó esett, hogy amit eltoltak, elsöpörtek - akkor még volt úgynevezett kézi hótakarító is - helyére új hullott, sõt megolvadt és rá is fagyott az útburkolatra. Ekkor támadt valakiben az az ötlet, hogy forró vízzel megoldható a dolog. S láss csodát, a vendég érkezése elõtt, reggel, forróvizes mosást kapott fõterünk, és úgy gõzölgött az aszfalt (akkor még aszfaltburkolat volt), mint a disznóölésen a lelkét, a kegyetlen böllér kezei által kilehelt coca a fürdetõteknõben. Tanulság? Talán annyi, hogy vagy vaslédi kell a városba, de az is jó, ha nem esik hó.		  
   
MAROSVÖLGYI LAJOS
  Tél ablakomból
     
2005. december 29.    
MÁTÉ GYURKA
   
     
Máté György és Gaján Éva volt fõszerkesztõk
Ilyenkor, évvége táján tucatszámra vannak karácsonyi, évzáró összejövetelek. Értékelések arról mit végeztünk, mi sikerült és mi nem - beszélgetések. De, mert ilyenkor ünnepi a hangulat, legritkábban a szigorúan vett értékmérésen, sokkal inkább az együttörvendésen van a hangsúly. Nos, tegnap délután én is meghívott voltam egy ilyenre, pontosabban "feleségkísérõ-meghívott" a Szentendre és vidéke szerkesztõségének évvégi vacsorájára a Városháza étterembe. Jó volt, vidám és karácsonyi, új és régi helyi tollkoptatókkal, vidéke nagyasszonyaival és fiatal titánjaival, általam ismert és most megismert arcokkal. No, de nem ezért említem a dolgot, hanem azért, mert volt egy felköszöntõ is. Ugyanis Máté Gyurka, pontosabban "mátégyurka" - így ismerik a városban -, hetvenöt éves, és ebbõl az alkalomból a jelenlévõk köszöntötték a szevi-doajent. S, hogy eqvivalens is legyen a dolog, közösen írtunk - mindenki egy-két sort -, amolyan felköszöntõ vers-félét. Isten bocsássa meg, meg Ady, Petõfi és mindannyian a Parnasszuson! Aztán torta, kissé zavart beszélgetés és anekdótázás a cigarettázni félrevonulókkal. Most, itt néhány métató sor következik: Hetvenötben nemcsak egy bazinagy könyvtár - 50 000 kötetes - jött a városba megyei ajándékként "Szentendre dolgozóinak és haladó értelmiségének," hanem vele könyvtáros is vagy negyven, módszertanos és elméletforgató, beszélgetõs és bezárkózós, közlékeny és orrát-fennhordó, budapesti és pest megyei. No, ekkortájt jött Szentendrére mátégyurka is, azt hiszem a Csepel-autóból. Megjegyzés ifjaknak: Akkor a diktatúra azt gondolta, hogy a gyárban nemcsak dolgozni kell, hanem olvasni is, és ezért - mert e téveszméjétõl nem tudott megszabadulni -, a nagyobb üzemekben könyvtárak voltak állami támogatásból, könyvtárossal, meg mindenféle autókat nem szerelõ emberekkel. Szóval Gyurka idejött és elkezdett egy kis füzetet szerkeszteni, s mert hobbija és szerelme volt a honismeret, hát írt benne épületekrõl, nemzetiségek szokásairól, szentendrei hírességekrõl, akkoriakról és régiekrõl, és mindenféle praktikus és kevéssé praktikus dologról is. S mert e füzetet ingyen adták, s mert nem munkaverseny és az aktuális politikának nevezett olvashatatlan betûhalmaz volt benne, sõt az egyáltalán nem volt benne, népszerû és olvasott lett a városban, mint a Playboy, amit ekkortájt csak csempészáruként és csak csillagászati összegekért lehetett kapni. Aztán jött egy tanácselnök (a polgármesternek a létezõ szocializmus alatti elnevezése sic) jóképû volt és ügyes, aki addig ficergett a pártbizottságon és a felsõbbségeknél, míg megtörténhetett, hogy újságja lett városnak (hogy ebben még számos más embernek is volt érdeme, most mellékes). S ha már volt újság, hát fõszerkesztõ is kellett. De, mert nem sérthettük meg a nagyokat (Népszabadság, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap stb.) felelõs szerkesztõnek nevezték el. No, így lett Máté Gyurka a Szentendre és vidéke elsõ fõszerkesztõje. Ez akkora szenzáció volt e hazában akkor, mint amikor a Halley üstökös 1912-ben megjelent az égen. Mindenki felfigyelt Szentendrére, még a nagyok is (Népszabadság, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap stb.). Készült a lap havonta, jó és rossz írásokkal, papíron tördelve és miser-fényképekkel, szóval, úgy ahogy kell, vagy majdnem úgy. S, mert aki ír, ragaszkodó (mondhatnám úgy is, ragaszkodik sületlen mondataihoz, amit nehezen izzadt ki magából), ezért volt civódás is bõven, megváltoztatott jelzõért, kihagyott határozóért, érthetetlenbõl érthetõvé átírt mondatért, állítmányért és alanyért is. (Ez a haladó hagyomány - hogy a túróba tud egy hagyomány haladni - azóta is megmaradt.) De, mert mátégyurka nem szereti a konfliktust, s mert a forradalom felfalja gyermekeit, átadta a helyét. S azóta, a városi képviselõ-testületek, melynek tagjai arról híresek, hogy bajban vannak nem csak a beszélt, de az írott magyar nyelvvel is (én is tagja vagyok 1994-óta), azóta a tizen-x-edik fõszerkesztõt rúgta ki, ejtette, váltotta le, felejtette el. Máté Gyurka hetvenöt évesen fiatal, és írja honismerõ dolgozatait szorgalmasan, pontosan és kíváncsian, idõnkint a volt újságjába is. Õ már intézmény Szentendrén, mert hát õ volt ez elsõ, a Szentendre és Vidéke elsõ fõszerkesztõje. Isten áldjon Gyurka, boldog születésnapot! Ja, elnézést az írásban elkövetett hibákért, tudod…

 

Széles Nóra tördelõszerkesztõ és Büki László.
A háttérben, Legeza Katalin
 
Németh Erika fõszerkesztõ, elõtte Berényi Mariann
 
     
2005. december 28.    
JENNIFER ANISTONÉS SZENTENDRE
  
     
Forrás: TV2.hu/ galéria
Sokak által nézett mûsor volt a héten, Jennifer Anistonnak Brad Pitt ex-nejének a TV2 Aktív címû mûsorában adott interjúja. Az Egyesült Államokban az Év Asszonyának választott hölgynek nem a szépsége miatt ítélték oda a díjat, hanem a tartásáért, azért, ahogyan talpra állt a válása után. A csatorna riporterének beszélt csalódásról, magányról és munkaterápiáról: "A lényeg, hogy ne sajnáld magad, ne lovald bele magad a helyzetbe, hanem próbálj meg átlépni rajta, így könnyebb, így sikerülhet." Itt került szóba, hogy a mûvésznõ járt már Budapesten a "gyönyörû kisvárosban" is, amikor a magyar fõvárosban forgatott. És itt jön a mondat, amiért ezt az interjút megemlítem sitomon. Ugyanis, Jennifer kisasszony elmesélte, hogy hajóval kirándultak egy csodálatos Budapest melletti faluba, aminek nevét csak a riporternõ segítségével találták ki, hogy Szentendrén járt. Szóval, egy Hollywood-i sztárnak van egy csodálatos falu Budapest mellett, ez pedig, nem más, bár a sztár nem emlékezett a falu nevére, Szentendre. Szóval, hogyan is állunk kedves Szentendre-szkeptikusok? Az utóbbi években elfelejtettek bennünket? Lehet, hogy igen, csak nem annyira, mint sokan állítják. Mert utánanéztem, hogy mennyibe kerülne, ha mondjuk a volt férjet Brad Pitt -et arra kérnénk, hogy egy interjúban mondja ki a mondatot, "csodálatos falu ez a Szentendre". Azért, hogy összehasonlítása legyen a kedves olvasónak arra, hogy egy ilyen mondat mennyibe kerül reklámként egy világsztártól, hát arra annyit, többe, mint a Szentendrei Teátrum kétéves költségvetése. Jó, e mondat miatt nem kell örvendeznünk, mert hát van itt mit tenni azért, hogy jobban ismerjenek bennünket, és az sem ártana, ha szebb és gondozottabb lenne az óváros is. De ezért nem kell a ló másik oldalára esnünk, "az itt semmi sincs és szar" oldalra. E világ olyanná vált, hogy a média-ismertség méri a személyek, városok, termékek értékét. S hogy e dolgot milyen komolyan veszik szerte a világában, arról annyit, hogy aki nem hiszi, olvassa el Joaquín Navarro-Valls, a Szentszék sajtófõnöke írását errõl a témáról. 		 
Forrás: TV2.hu/ galéria
     
2005. december 27.    
KÁVÉPÖRKÖLÕ
    
     
A kép még õsszel készült
Honnan vették a Mokkanegra fantázianavet Szabó úrék a Mokkanegra Kft. tulajdonosai, nem tudom. Talán a Jókai regény romantikus alakja Fatia Negra ihlette a fura névválasztást. Mert hát nagymamáink a nagy magyar mesemondó regényein nõttek fel, olvasták borzongva romantikus írásait, nem tudva, hogy lesz még életükben nem csak romantikus félelem-borzongás, hanem szörnyû valóságként vegigszántja majd a Kárpátmedencét a második világháború, halállal, erõszakkal, mindenfajta félelemmel, romantika nélkül. Nos, én e céggel lassanként úgy vagyok, és a Barát patak melletti kávépörkölõ építkezéssel, mint Henriette Jókai Mór Szegény gazdagok-jában azzal a bizonyos Fatia Negraval. "Mi történt vele e találkozás után, kire ismert a Fatia Negrában, hogyan került ismét haza, ez mind örök titok marad. A nõ soha el nem mondhatta azt senkinek. Talán maga is csak álomnak vélte az egészet." Mert, hát épülget, épülget, de még messze van a száz új munkalehetõség a felépült üzemben. Pedig micsoda vita elõzte meg a ciklus elején telekvásárlásukat, a részletes rendezési terv elfogadását. Volt olyan képviselõtársam is, aki olyan gondosan vizsgálódott a döntés elõtt, hogy szakértõkkel vonult ki a terepre, szél, pontosabban szagvizsgálatra, hogy empirikusan is megtapasztalja, hogy itt merre fúj a szél, és vajh, a városba hozza-e majd a kávépörkölés szagát. Persze ezen ne csodálkozzunk, így van ez minden ciklus elején, amikor az új képviselõ még tele van lelkesedéssel, mindent tudni akar, személyesen meggyõzõdni, még arról is, ami a hatóságok ügye, s amihez semmi kompetenciája, beleszólása. No, ezt csak azért emlegetem fel, mert immáron a harmadik emilt küldi a hivatal, hogy mondjuk már végre el "a belváros forgalmi rendjérõl, a fizetõ parkolók rendjérõl, és a parkolási díjakról szóló többször módosított 44/2001. (X. 15.) Önk. sz. rendelet módosításáról szóló elõterjesztés kidolgozása" elõterjesztéshez milyen változtatásokat javasolunk. Pedig ha volt az elmúlt három évben valamilyen ügy körül valódi hajcihõ, "népakarat megnyilvánulás" az a parkolás volt. Úgy látszik, ma már nincs olyan "húzása" a dolognak, mint a nagy viták és fórumok idején, mert hallgatunk és ezek szerint nem olyan fontos, mint akkor volt, amikor tucatszám nyilatkoztunk, írtunk, interpelláltunk önkormányzati képviselõk. De én is úgy vagyok, hogy két karácsonyi feleség-parancs "-Hozzad be, és pucold meg zöldséget!" között, feleslegesen van nyitva a parkolás-dolgozat, mindig csak bevezetõ végéig jutok az olvasásban. Hiába, még három nap, és újjév van.		    
     
2005. december 26.    
BADNJI DAN
   
     
   
A közösség ünnepe méltóságosabb, erõsebb tud lenni, mintha csak egy embert köszöntenek, ünnepelnek. Ilyen a szentendrei dalmát Karácsony is. Mert erre az alkalomra összejön a szamárhegyi kis dalmát közösség, hogy a Klissán, a templomdombi keresztelõ szent János templomban együtt legyen a pásztorok miséjén. Ma már, e csoport, sokkal inkább pomázi, pesti, izbégi, lakótelepi emberek közösségét jelenti, mint, évszázada, amikor még nyelvében, szokásaiban, életmódjában és szakmájukban azonos zárt közösség volt a szamárhegyi dalmátság. A világháborúk és rendszerváltások, a rohamos városfejlõdés mára százfelé szórta tagjait. Ezért tapasztalható, nap, mint nap, hogy szamárhegyiség ma sokkal inkább, a valamikori együttélés szorosra kötõ élményeibõl, emlékeibõl építkezõ összetartozást jelenti, mint az eltérõ etnikai jellemzõk és különbségek általi összefogó kapcsot. Már ritka az olyan mai dalmát, aki beszéli a nyelvet, ismeri a hagyományokat, tudja a pásztorok énekeit, mégis, borzongató érzéssel hallgatja mindegyikünk a számára, inkább csak emléktöredékekbõl visszaidézett nagyapai dallamokat, szövegeket. Bár valószínûleg a horvátul jól értõnek is érdekes lehet a reformkor idejébõl származó énekek archaikus szövege. Badnji dankor (december 25-én) reggel fél nyolcra összejöttünk vagy félszázan a templomdombon, azok akik itt élnek, akik dalmátoknak valljuk magunkat, hogy együtt köszöntsük a Karácsonyt, vegyünk részt a pásztorok miséjén. Ilyenkor, és most is így történt, a karácsonyi kalácsot annyi szeletre vágtunk ahányan voltunk és egy-egy kupica pálinkával kívántunk egymásnak Sretan Bajdnji dan-t. Ezután, a szamárhegyi temetõbe vezetett az utunk, hogy meglátogatva a régiek sírját emlékezzünk az õsökre. A rendezvény nem látványos és a külsõ szemlélõ számára tulajdonképpen jelentéktelen dolog. Számunkra mégis fontos, mert jelzi, hogy él még a hagyomány, érezzük az összetartozást. S reméljük, hogy ez a nagyobb, a városi közösség számára sem mellékes, mert így mi is egy kis foltot jelenthetünk a városi népszövetben, amely által e sokszínû Szentendre is gazdagabb.		    
     
2005. december 25.    
MEGLEPETÉS
    
     
 
Fél éve történt, Ruzsixszal a gombába mentünk és útközben beszélgettünk. Arról meséltem neki, hogy már naponta ötvenen nézik a sitom és én ettõl nagyon fel vagyok dobva. Arról azonban panaszkodtam, hogy szigorúak a kattintgatók, mert ha egy napot kihagyok, azonnal jön a ledorongolás. Mondja, hogy akkor te blogot írsz, tudod ez egy mûfaj, olyasmi, mint a napló. Mivel egy perc múlva elfelejtettem milyen szót is mondott, állandóan kérdezgettem, és õ türelmesen ismételgette, tanítgatott a szóra. Sõt, amíg Öcsikével dumcsiztunk, (öntöttük a szellemi szódavizet) legalább nyolcszor megkérdeztem, hogy mit írok én? Blog, blog, marha jól hangzik és állítólag ez még akár irodalom is, lehetne. Most, hogy néhány napja a százas klubba léptem - semmi ünnepség, semmi kitüntetés- egyszer csak emilke jött, aláírója, Pollner. Hát, amikor megláttam, azt hittem, összepisálom magam a gyönyörûségtõl, hogy Õ, a nagy, már majdnem Parnasszuson álló (valószínûleg ült a mikor írta) csak úgy emilezik nekem, a pórnak. Mert, hát, nyár óta számomra is kiderült,- talán ez lehet az internet egyik elõnye, hogy meg lehet tudakolni, ha valamit nem tudsz - hogy, az a bizonyos szó, blog egy g-vel írandó, a blogger viszont kettõvel. És ez egy média, lehet, hogy a jövõ, vannak gurui, szentjei és elmélete, meg mindenféléje, ami a tudományossághoz kell. Azóta olvasgatom Õket, a nagyokat, meg Andrassevet. Nem minden tetszik, de nem lehet otthagyni, mer hát én is közibük tartozom egy kicsit. Jó, nem vagyok profi, sõt úttörõ sem, csak kisdobos-jelölt, de egyszer majd, ha ötödikbe járok, én is lehetek majd igazi blogger. Persze az írást, olvasást addig is gyakorolni kell, és az Egri csillagok után, majd jön a következõ a nagyoknak való kötelezõ olvasmány a Pál utcai fiúk. És akkor, majd Marika a szõke copfos, akinek tavasz óta már hegyesedik a blúza, megszólít, - Ugye, te is egy olyan, blogger vagy? Én meg kihúzom magam és odaszólok Pistinek, -Figyelj, én is komoly blogger vagyok, az ám! Addig viszont írom szorgalmasan dolgozataimat, rosszul, jól, helyesen és magyartalanul, mert hát ez kicsit olyan, mint a zongorázás, gyakorolni kell.		    
     
2005. december 24.    
BOLDOG KARÁCSONYT!
   
     
 

 

Karácsony alkalmából, minden kedves olvasómnak azt kívánom, hogy legyen okuk a következõ évben olyan optimistának, vidámnak, örömtelinek lenni, mint amilyennek a mellékelt képen a szent családot Rembrandt (Harmenszoon van Rijn) a festõzseni 1630-ban ábrázolta!

Benkovits György

   
     
2005. december 23.    
SZAMÁRHEGYI BETLEHEMEZÉS
   
     
 
Új színhelye volt a betlehemes játéknak ebben az évben. A megszokott Ráby tér helyett, a Dalmát presszó elõtti terecske, amelyet a szentendrei népnyelv, csak Zábránszky térnek nevez, volt a helyszín ma délután. Bár a színhely új, a program a szokásos nagy sikert hozta. Mintegy háromszáz apuka, anyuka, nagypapa és hát persze lurkó várta, örülte, tapsolta végig a játékot. Több évszázados hegyi (szamárhegyi) hagyományt elvenítettek fel Giziék a betlehemezéssel, új formában, dramatikus játékkal. A valamikor inkább falu, mint város, szláv nyelvû Szamárhegyen, ilyentájt, Karácsony elõtt betlehemezõk járták az utcákat, hogy egy-egy házba betérve betlehemezzenek, köszöntsék a megváltó jöttét, a háziakat. A mai játék, amelyet láthattunk, élvezhettünk valódi amatõr elõadás volt. Jellege szerint a hatvanas években újra felfedezett népi játék Schramkó Péter kedves, irodalmi áthallásokat is tartalmazó változatában. Kocsis Jóska a mesélõ összekötõ szövege a történet népies formáját idézte, a pásztorok (pastiri) humoros megjelenésükkel és cívódásukkal adták az ismert bibliai történet hátterét, az embert, a Jézus születése köré font mesében. No és természetesen az ördögök is, Schramkó Péter és Gallai Kristóf részese volt a történetnek. Gallai, mint a Szentivánéji álom Puckja felvágott nyelvû, szemtelen, izgõ-mozgó ördögöt formázott meg, míg Schramkó egy kissé luciferesebbre vette a szerepet. De azt gondolom, itt nem a drámai fordulatok, a dramaturgia és színészi alakítások a fontosak, hanem a személyesség, az igazi népi játék. S ebbe természetesen az is belefér, hogy idõnként az elfogyasztott forralt bor és színészi megformálás eszközei együtt hozták a drámai hatást. Schramkó feldolgozásában megtartja a pásztorok életvidámságát, de a középpontba nem a Starit, az öreg pásztort, hanem Putu pásztort állította. Kovács Putu Laci jól, pontosan hozta a rábízott nagyotmondó mesélõ szerepét, amit társai játéka, Nagy Sanyi és Pál Andris az öreg pásztor jól ellenpontoztak. De még mielõtt mindenféle játék-kritikai eszközökkel a szerepeket és az összjátékot venném sorra, inkább annyit, vidám, kedves és pótolhatatlan este volt a mai. Gizi, a Dalmátpresszó egyszemélyes intézményének mindenese, mint a harmincas évekbeli híradókon Róbert bácsi, hatalmas fazekakból osztotta a teát és a forralt bort, ami elõtt és körül sok ismerõs várta, hogy sorra következzék. Gazsiék és Barnusék szomszédból a kicsikkel, Töhötöm és Weszelits Andris a gyerekekkel meg Veráék az ikrekkel, és sorolhatnám az ismerõsöket napestig. Közjátékként, egy általam elõször látott fiatal apuka, valószínûleg nem régi szentendrei, a játék elõtt aziránt érdeklõdött, hogy hol van a színpad, mert gondolom, jó helyet akart elfoglalni csemetéivel. De, hát, ebben a mai estében éppen az volt a jó, hogy nem kiszolgálnak, hanem kedvesen, vidáman együtt alkotja meg a csapat, elsõsorban maguknak és nekünk többieknek is amit elõad. Talán jobb lett volna ha neki is az "jött volna le", hogy mi is csinálunk valami hasonló dolgot, máskor, más ünnepen. Mert amikor világunk csak kiszolgálókra és szolgáltatást megrendelõkre oszlik, az nem biztos, hogy jó dolog. Helyette sokkal inkább jó az, ha mi, közösen, együtt, mert így érdekesebb, szebb s, hogy ünnepi legyek, karácsonyibb is.		  
 
 
 
     
2005. december 22.    
KARÁCSONYI IDEGESSÉG
   
     
Kinek, milyen karácsonya lesz, szerencse dolga. Ilyenkor nagy a feszültség az emberek között. Mindenki sietve készül, vásárol, süt, fõz, mert kész kell lenni, ez a ki nem mondott parancs. Ezért kap össze férj és feleség. "- Még ki is kell takarítani! Manci néninek jó lesz az elektromos ágymelegítõ? Tudod, tavaly amikor a náluk voltunk errõl mesélt, hogy milyen jó lenne. Te, persze nem kérdezted meg Ilusékat, mit vesznek neki, mi lesz, ha õk is ilyet vettek? Ezerszer mondtam már, hogy ne gyere be utcai cipõvel, ezért kell nálunk állandóan utánatok ganajozni." mondatok jelzik, nõ a feszültség.
Lenn voltam Fõtéren. Ólmos, ködös szürke idõ, semmi nyüzsgés, embert alig látni. Az árusok panaszkodnak, hogy semmi forgalom, csak a hétvégén van értelme itt álldogálni. "- A szentendreiek nem jönnek ide. Mindenki Pesten van, a tizenegyes úton már nem lehet közlekedni olyan az autótömeg, mindenki a fõvárosba igyekszik, ott vásárol!" panaszkodik árus ismerõsöm. Tényleg ki jár le, lejön-e valaki még a Fõ térre? Csak a turisták jönnek, vagy van itt szentendrei forgalom is? Hiába, ez már nem a szentendreiek fõtere, ez már turizmusé, elfoglalták, mint Hannibal elefántjaival Itáliát. Az új városi forum, már a HÉV-állomás környéke. Itt találkozik pismányi, izbégi, tyukosi és óvárosi, no meg a lakótelepiek is. Ez a Fõ tér, már csak a mûemléki fõtér, alig van már olyan bolt, intézmény, amely a helyieket szolgálná ki. Hiába, ilyen a városfejlõdés, elvándorolnak funkciók, új helyek, új feladatokkal bõvülnek. Hol van már az, az idõ, amikor a villasor környékén istállók és kis parasztházak, falusi jellegû porták voltak, idejött a városközpont, akartuk-e vagy sem.
Dolgom van a Városgazdálkodási Vállalatnál. Lemegyek a Szabadkai utcába, a központba. A telep kapujánál ronccsá tört autó a fal mellett. Ja persze, nem tudósítottam, mert nem akartam intimpistáskodni, de ez a városháza autója, amelyik azon a bizonyos napon, amelyen Miakich bejelentette lemondását, este karambolozott Leányfalun. A városházi munkatársakat vitte hazafelé. Óriási szerencse, hogy nagyon nagy baj nem történt, de a kocsi alaposan összegyûrõdött, roncs lett. Szilvi, még kórházban, állítólag több bordája megsérült az ütközésben. Lehet, hogy õ a Karácsonyt nem töltheti szeretteivel. Szomorú dolog. Eszembe jut, hisz vannak, és sokan vannak, akikre ilyenkor nem gondolunk, akiknek nem lesz, mert nem lehet közös családi Karácsonyuk, mert az élet, a betegség, a szegénység máshova irányította õket. No, legalább annyit, - Boldog Karácsonyt Szilvi, és mielõbbi gyógyulást!
 
 
 
 
 
     
2005. december 21.    
BÜKKÖS PIAC
   
     
   
A szentendrei piac, fura képzõdmény. Mert piacnak abban az értelemben, hogy a termelõk idehozzák közvetlenül eladni felesleges árújukat, nem lehet nevezni, hiszen akik itt árulnak, már nem termelnek. De az árusok többsége kiskereskedõ sem, hiszen akik itt árulnak nem fõhivatásúak, más napokon, mást csinálnak, legtöbbször nyugdíjas életüket élik. Nekik ez mellékes, kiegészítõ jövedelem, ezért gyûjtenek, hoznak ide árut. De õk nem a piacozók sem, mert más napokon (szerdán és szombaton van a patakparton piac) nem járnak piacozni, vásározni. De nem hasonlít, a királyság Nagybritannia kisvárosi piacaira sem, ahol Mari (Meri) néni sütijét, Pista (Steven) bácsi ribizliborát stb. hozza el, és a brit polgár szinte kötelességének tartja, no meg a jó házi ízek miatt is, hogy elmenjen és vásároljon valamit, legtöbbször a szokásosat, leginkább szociális meggondolásból. Ez a mi piacunk sokkal inkább a klasszikus idõket idézõ római forum (piac) ahová találkozni, pletykálni, politizálni, beszélgetni jön össze a szentendrei nép. S ha valaki azt mondaná, hogy az a bizonyos sárgarépa amelyet vizsgálgat a naccságosasszony, nem is a házikertbõl, hanem a négy kilométerre lévõ Metro áruházból való, amely mellett vásárlónk is minden nap elhalad, és hetente egyszer ott vásárol be, hát lehet, hogy pofán vágna, és nem az eladó, hanem a vevõ. Mert hát mi közöm van nekem ahhoz, hogy õ mennyiért és mit vásárol, ha neki úgy tetszik. Mert õ ennyit is hajlandó fizetni, bevallatlanul, hogy találkozhasson embertársaival. És ezért, tökéletesen igaza van. Mert hát van olyan fórum ma a városban, ahol úgy lehet szóba elegyedni vadidegennel is, mint a piacon? Nincs. Hiszen itt az árut le és feldicsérni, alkudni kell, és ez lehetõséget teremt, nem csak az árussal, de egymással is szót váltani. Így aztán, - Mi már találkoztunk, ugye, Ön Bombauer Pisti anyukája? tralala, tralala… Szóval, ma lenn voltam a Bükkös piacon. Szépen sütött a nap, de marha hideg volt. Vettem hatszázért egy kisüveg szárított rókagombát Karcsitól. Igaz nem tudom, mire fogjuk felhasználni, de összefutottam Pirk Ambrussal, meg Lacival is, dumcsiztunk egy kicsit. Képzeld,… Mert hát kell egy hely, ahol találkozhatnak a szentendreiek egymással, érdek és következmény nélkül, csak úgy, mint az emberek. 		 
 
     
2005. december 20.    
MOZI – VÉLEMÉNYEK
 
     
 
Amikor a P'art Mozi legújabb, ideiglenes mûködtetési szerzõdésérõl, és továbbépítésére nyert pénzhez adandó városi kiegészítésrõl vitázott a testület, több képviselõ is úgy szólalt fel, mintha valamilyen felesleges luxuskiadásról lenne szó. Költségvetési szempontból igazuk van, mert hát másra is lehetne ez a pénzt költeni. Pénzügyileg bármilyen kulturális kiadást lehet szükségtelennek minõsíteni, csakhogy, nem ez az egyetlen nézõpontja a dolognak. Ha agyoncsépelt idézettel szeretném ellenvéleményem érzékeltetni, azt is mondhatnám – Nem csak kenyérrel él az ember. De nem mondom, mert elcsépelt és bugyuta mondat. De az igaz állítás, hogy a három évvel ezelõtt készített felmérés szerint a szentendrei lakosok által legjobban hiányolt intézmény a mozi volt. Ma azonban számomra az is kiderült, hogy nem csak pénzügyi szempontból oszlik meg a vélemény az új moziról, hanem a kialakításról, belsõépítészetérõl is. Ma azért jártam a moziban, hogy készítsek néhány felvételt a most készülõ – szerintem érdekes, és ötletes – padlóburkolatról. Eközben összefutottam a lépcsõházban Bercivel, aki, hogyan is fogalmazzak, hogy senkit ne sértsek meg, lesújtó véleménnyel volt róla. Nos, még el sem készült a mozi és máris viták tárgya, hogyan néz ki, mennyibe kerül. Ugyan, a moziba járókat még senki sem kérdezte, de úgy látszik ez olyan dolog, amelyet nem tõlük fogunk megtudakolni. Pedig jó lenne, ha nem csak fiskális szempontok és az alulpontozott közízlés döntene csupán. Mert hát, azt gondolom, Szentendrének kell egy mozi, olyan, amelyik nem plázamozi, szellemében és kialakításában illik a városhoz, olyan, amelyben ha vetítik a „Tûz van babám”-at, jól érzi magát a cellulóz is. Ismét felvetõdik az örök kérdés: Milyen is a mi Szentendrénk? No, nem az épületek, hanem a közösség. Olyan-e, mint amilyennek az ország hiszi, vagy olyan, mint bárhol másutt. S ha ez utóbbi igaz, akkor baj van valamivel, leginkább velünk. Lehet persze, hogy úgy vagyunk ezzel is, mint a Krasznaja Moszkva nevû kölnivel, amelyet, csak addig tartunk szörnyû pacsulinak, amíg nem tudjuk, hogy a francia parfümkirály keverte ki. S ha Párizsban, elegáns csomagolásban és nem ciril betûs feliratú üvegben látjuk, szagoljuk, fantasztikus illatnak érezzük.