2005. október 12.    
E-ÜGYINTÉZÉS
    
     
 
Korosztályomból leginkább a magamfajta számítógép elõtt ülõnek van üzenete annak az önkormányzati határozatnak, amely szerint, és ezt tegnap el is fogadtuk, Szentendre városa megalkotja az elektronikus ügyintézésrõl szóló helyi önkormányzati rendeletét. Emlékszem, Magyarországon a rendszerváltás utáni, a frissen Parlamentbe jutott országgyûlési képviselõk elõtt láttam elõször laptopot. A tévében szinte sztárolták a computeres ifjakat, akik az új technikát használták, vagy akkor még, talán csak státusszimbólumként padjukon pötyögtették gépüket. Napjainkban a Szentendrei Önkormányzat ülésén már lassan kevés az elosztó a nagyteremben, hogy kollégáim mindannyian rácsatolják gépüket. A hivatal munkatársnõje megkérdezi, hogy a képviselõ úr cédén vagy papíron kéri az anyagot, vagy letölti magának. Bizottsági elnök kolléganõm rosszallását fejezi ki, hogy az e-mailen reggel elküldött határozattervezetet még mindig nem olvastam el. Alkalmanként méteres email-lánc fut a képernyõn, amelyen szinte minden képviselõtársam hozzászól a témához és még a csipkelõdés is megengedett. "2005. november 1-jétõl kezdve a Ket. 160. § (1 ) bekezdése alapján amennyiben törvény, kormányrendelet, önkormányzati rendelet eltérõen nem rendelkezik, az ügyfelet alanyi jogon megilleti a közigazgatási ügyek elektronikus úton történõ intézése. Ez azt jelenti, hogy az ügyfél a Ket-ben biztosított módokon (elektronikus aláírással vagy ügyfélkapun keresztül) közigazgatási, hatósági ügyet kezdeményezhet, intézhet, vagy az eljárás bármely szakaszában elektronikus ügyintézésre térhet át." írja az elõterjesztést elõkészítõ Miakich Gábor polgármester és a jegyzõasszony.
Ma kimosolyogják azt, akinek nincs e-mail elérhetõsége, mert hát üzletember az valójában, akinek nincs? Akkor hogyan intézi ügyeit? Szóval, mint az iszaplavina, szélesen és ellenállhatatlanul terjeszkedik a számítástechnika a hivatali ügyintézésben, politikábam, és a mindennapokban is. Fiaim idõnkét lelamereznek, mint valami maradi õslényt, én meg igyekszem, hogy lépést tartsak a korral és a vas elõtt ülve, közben öreg Erika írógépemrõl álmodom.
  
 
     
2005. október 11.    
DILEMMA
    
   
 
Vajh, van e dilemmája a VSZ RT-vel kapcsolatban az uszoda projektben együttmûködõ Simon Péter úrnak, aki a QualiTeam Consult Informatikai és Szolgáltató Kft-t képviselte?
Sajátos mûfaj a városi képviselõség. Látszólag egyszerû, bárki alkalmas rá, de mert minden mindennel összefügg, mégis bonyolult és megterhelõ tud lenni. Ötven téma tízórányi tárgyalását követõen másnap az ember agyában százfajta dolog kering. Lassan áll össze, mit is, miben is, hogyan is volt a tegnapi döntések sorozata. Mit tett jól, mit halasztott el, miben volt sikeres, miben vallott kudarcot az ember. A folyosón várakozók sokszor nem értik, és jó okkal hülyének is tartanak, hogy amikor kijövök a tárgyló-terembõl, az éppen tárgyalt témában a legegyszerûbb kérdésre sem tudok, vagy csak nehezen, hosszas gondolkodás után válaszolni. S amikor a visszaülök a székembe, mégis képes vagyok visszakapcsolódni a vitába, módosító javaslatot beterjeszteni, hozzászólni, vitázni, érvelni. Mert érdekes szerkezet az emberi agy. Készenléti állapotba tudja helyezni magát, de ki is tud kapcsolni egy-egy helyzetben. Az is tízéves tapasztalatom, hogy szinte kötelezõ ennyi tárgyalás, vita után valahova beülni, meginni egy pohár sört vagy bort és kilazítani. Mert ha nem teszi meg ezt az ember, még reggel négy órakor is félig éberen és hulla fáradtan fekszik az ágyában, a fejében százféle gondolat kavarog, amit nem tud elhessegetni. Olyan gondolatok tartják ébren, amelyeket nem tudott elmondani, de fontos lett volna, és azok is, amelyekkel nem tudta meggyõzni társait. Magamban összeadtam, tegnap hány adatot kellett volna ismerni ahhoz, hogy jól képviseljem választóimat és kiderült, közel ötszáz adat, jogszabály és tény ismeretére lett volna szükség. Csak egyetlen példát abból a huszonháromból, amely az egyik elõterjesztés egyetlen oldalán áll (ilyen volt még ötvenoldalnyi): A téli útüzemeltetési szerzõdésben az áll, hogy a VSZRt. kézi munkavégzésre, magyarán szólva hómunkás díjára 8585 forintot számol fel az önkormányzatnak óránkét. Mit is jelent ez? Sok vagy kevés?. Flegma és profán a válasz. A VSZRt-nek kevés, az önkormányzatnak sok. De nézzük meg közelebbrõl. Ha egy kis szorzást elvégzünk 6868 Euro egy hónapra. Hatezer eurós fizetésért, fogalmazzunk pontosan árért, havonta számtalan nyugdíjas és vállalkozó szívesen végezne kézi hótakarítást. S ha a leírt szám igaz, és nem elírás (olyan elõterjesztésben van, amelyet mindenki ellátott kézjegyével, tehát hitelesített) akkor hogyan is van ez? Európai bérek vannak már VSZRt-nél? Ha meg átvertek bennünket, megbízzak-e bennük, hogy majd jól csinálják a parkolást? És alkalmas-e a cég arra, hogy másfél milliárdos uszoda-beruházás gazdája legyen? És ez csak egyetlen dilemma a többtucatnyi közül.		    
     
2005. október 10.    
BLOGOLÁS
    
     
 
Erika felhív és kérdezi nem akarom-e oldalamról, gyenge kis "EGYETEM, BEGYETEM TENGER TÁNC..." címû szösszenetemet a Szentendre és vidékében megjelentetni. Mondom neki, hogy abban, a szerintem nemtelen vitában – le is írtam – ami az orosz egyetem kapcsán a szentendrei sajtóban folyt, nem kívánok részt venni. Gyõzköd, aztán hallva, hogy nem állok kötélnek, feladja. Még le sem teszem a telefont, az ismét csörren, egy régi ismerõsöm, barátom hív, hogy márpedig jelentessem meg, mert õ reagálni kíván rá. Mondom neki, amit elébb Erikának is, szerintem a vita olyan, amelyben én nem akarok részt venni. Erre szemrehányóvá válik hanglejtése, és azzal gyõzköd, hogy régi ismertségünk okán, elvárná tõlem. Felajánlom, szívesen helyt adok írásának saját blogomon, felrakom – bár erre semmiféle jogszabály sem kötelez – ha ez, neki megfelel. Õ meg köti az ebet a karóhoz, hogy a Szentendre és Vidékében szeretné a vitát folytatni, pontosabban válaszát, vagy véleményét megjeleníteni. Majd, mivel elutasítom kérését, kicsit sértett hangon elköszön. Én meg ülõk a telefon elõtt, mint Rozi a moziban, és nem értem. Nem értem, nem tudja, a blog, mégha hírblog is, olyan mûfaj, (rossz hasonlattal) mint, a napló. Az ember magának írja. Talán azért, mert betegesen exhibicionista. S mert volt már egyszer ilyen polémiám a testületben, amikor felújítottam lapom fejlécét felírtam, "Ezen az oldalon úgy adom közre a híreket és képeket, ahogy én láttam, gondoltam, tapasztaltam. Személyes és közéleti írások, képek jelennek meg, önkényes szerkesztésben." S rá kell jönnöm, többen ezek szerint úgy olvassák, mintha újság lenne. Megvallom õszintén, éppen azért választottam a hírblog mûfajt, mert nem szeretem, nem is tudom az újságírást, amelyben akkor is kell, illik válaszolni, ha az embernek nincs kedve írni a dologról, ha már nem érdekli a téma. Itt viszont mindig arról írhatok, azt kommentálhatok, ami éppen abban a pillanatban érdekel, s mivel a mûfaja blog (napló) nincs kötve, míg az újságban szigorú leírt és íratlan szabályok vannak, például az éppen aktuális szenzációval, hírrel kell foglalkozni. Másrészt, mivel önkormányzati képviselõ is vagyok, és tudom, ma az emberek jó részének nincs ideje arra, hogy testületi ülésekre, fogadóórákra járjanak, hát felteszem, mit találtam éppen érdekesnek a városi önkormányzatban, közéletben, milyen problémát tartok éppen fontosnak, s ha valaki megnézi oldalam, tudja, anélkül, hogy személyesen beszélne velem, végig kellene hallgatnia mondandómat, hogy ki is ez a Benkovits, mit gondol magáról, a városi közügyekrõl. S most bevallom, kb. napi egy órát vesz igénybe szerkesztése és évi tízezer forintomba kerül. De nehézsége is van a dolognak, mert fényképezõgéppel kell járni, ha csak nincs az embernek olyan ismerõse, barátja, aki megteszi helyette, hogy fényképez. És a legnagyobb csapás, ha véletlenül otthon hagyom, biztosan történik az utcán, téren, középületben valami olyan dolog, amit szívesen feltennék az oldalamra, csak ilyenkor mivel nincs fényképem róla, ezért kimarad. Ja, és azt is meg kell tanulnom, hogy a blogot egy g-vel írják.		    
     
2005. október 9.    
SZÖKÕÁR
    
     
 
Amióta egyre jobban elterjedtek a fényképezõs mobilok és a digitális fényképezõgépek, nincs, vagy alig van esemény, történés, amelyet a civilek ne kapnának le. Mint a londoni merénylet nyomozásakor kiderült, mindig akad egy amatõr, akinek éppen kéznél van telefonja, fényképezõgépe. Mert bár a nagy hírügynökségek fotósai látszólag mindenütt ott vannak, de az önkéntes amatõr tudósítókkal mégsem tudják felvenni a versenyt. Így történt ez most Hvar szigetén is. Hvar szigettõl tizenöt kilométerre megmozdult a föld és kisebb "szökõárt" idézett elõ. Persze senki se gondoljon olyan természeti jelenségre, mint az a tsunami, amely nem is olyan régen az Indiai-óceánon söpört végig, hiszen itt a földrengés csak 4.1 erõsségû volt. De ez is megmozgatta az Adriát, errõl készült a mellékelt felvétel is. Bizony a fõszezonon kívüli idõben a szigeten lakni, nem is olyan egyszerû dolog, mint mi, nyaralók gondoljuk. Mert ilyenkor már csak ritkán jár a komp, és azokon a helyeken, ahol nyáron több ezren voltak, csak egy-két ember ha van. Aki nem szokott hozzá, nagyon magányosnak érzi magát. Ezért minden eseményt, történést másképpen élnek meg.		    
     
2005. október 8.    
ELBÚCSÚZTUNK
    
     
 
Tegnap, a kellemesen langyos, napsütéses, délelõtti idõben, csak az elsõ, elszínezõdött tölgyfalevelek és a hulló makk jelezte, hogy megjött az õsz a Mátrába. Dr. Soós János ferences rendi, a városban csak Ányos atyaként ismert szerzetes, Szentendre díszpolgára temetése volt Mátraházán. Körülbelül ötszázan voltunk a misén, hamvainak elhelyezése alkalmából rendezett búcsúztatáson - akik közel harmada szentendrei volt. A városban sokan csak felületesen ismerték Ányos atyát, legtöbben nem is tudták róla, hogy tudományos doktor, magyar-történelem szakos középiskolai tanár. A legtöbben, mint az Áprily teret építõ, a Ferences Gimnázium körül virágot ültetõ, sövényt nyíró, a diákokkal együtt dolgozó szikár, kertésznadrágos munkásembert ismerték, aki kitartó szorgalommal és alázattal alakította, szépítette a gimnázium környezetét. Szervezte a kilencvenes évek elején a templomdombi plébánia templom felújítását. A lepusztult csendõrlaktanya, a Ferences Gimnázium régi épületei és környéke az õ keze, szervezõkészsége és szorgalma által lett mára Szentendre óvárosának hangulatos északi kapuja, rendezett része a városnak. Közelebb a hatvanhoz, mint az ötvenhez, gyakran járok temetésekre. Hallgatva az ezeken elhangzó búcsúztatókat, sokszor az az érzésem támad, hogy a beszélõ feldicséri az elhunytat, vagy nem ismerte és ezért csak sztereotípiák sorjáznak a beszédében. Most, az volt a benyomásom, mintha rövid lett volna a méltatás, mintha keveset tudtak volna lerajzolni Ányos atyáról, az emberrõl. Pedig a búcsúbeszédek összeszedettek, egyik-másik magyar nyelven szépen megfogalmazott szöveg volt, és az elhunyt mély ismeretérõl tanúskodott. Mert ez az érzés, nem a beszédet írók és mondók felkészületlensége, vagy a búcsúbeszédek rövidsége miatt volt így, hanem az eltávozott lelkileg és szellemileg gazdag, tevékeny ember és mély hatású személyiség miatt. Rendtársa, a korabeli iskola igazgatója, beszédében a természet és a mûvészet párhuzamának kettõs gondolati pillérére építve búcsúztatóját jellemezte Ányos atyát, a mûvészet szemén át látó, alkotó, környezetét a szó összes ételmében formáló embert. Aki nem csak kétkezi munkájával, de szellemével, személyiségének varázsával is képes volt a mellette, körülötte élõk alakítására. Nem csak tanított diákjaira volt gyakran életre szóló hatással, hanem a munkában vele, mellette dolgozó kõmûvesre, bádogosra, villanyszerelõre, konyhamunkásra is. Közülük is sokan jöttek el tegnap Mátraházára, hogy elbúcsúzzanak tõle. A kis mátraházi templom elõtt álló kereszthez - ahova a hamvait tartalmazó urnát temették - helyzete el Miakich Gábor, városunk polgármestere Szentendre koszorúját. Ahogy, életében mérce volt - emberségbõl, szorgalomból, elkötelezettségbõl -, úgy temetése is mérte azokat, akik akkor, amikor a "csúcson volt" ott sertepertéltek körülötte, próbálták felhasználni kicsinyes céljaikra erkölcsi, emberi tekintélyét - most nem értek rá. De Ányos atya nagysága abban is állt, hogy tudta, nem számítás az élet, annál sokkal több. Természet, mûvészet és az ember reneszánsz hármas egysége. Bár nem szokás, szegénységet fogadó szerzetes személyének emléket állítani, de talán kívételt lehet tenni, azt gondolom, azzal is kifejezhetné a közösség díszpolgára, Ányos atya városgazdagító munkájának elismerését, hogy egy szerény emléktáblát helyez el, keze munkáját is dícsérõ Áprily téren. 		 
 
 
     
2005. október 7.    
     
ARZÉN UTCAI CSATORNA
    
     
 
Amikor az úgynevezett nyomás alatti csatorna készült a Szamárhegyen – ennek már vagy harmincöt éve – hihetetlen rémhírek keringtek arról, hogy ez miért nem jó, és miért veszélyes. Azt mondták az akkori jólértesültek, hogy majd a házakba vissza fog jönni a szennyvíz, mint a szökõár, és mindent bûz fog elárasztani, és egyébként is, semmi értelme ennek az újfajta pesti flancnak, hogy nem hagyományos csatornát építenek. Szegény Szalay Laci bátyám, akkori tanácstag, naponta járt gyûléseket tartani, hogy meggyõzze a hegyieket, ez a technológia jó, és Finnországban már bevált, hogy az anyag, a gépek, nem magyarok vagy KGST termékek lesznek, hanem valódi nyugatiak. Egyébként, ez a technológia akkor Magyarországra referenciaként került, és rendkívül kedvezõ árú volt, és kiemelt állami támogatást is kapott. Az Arzén utca és a Püspöksor kimaradt az építésbõl akkor, és itt azóta sem sikerült megépíteni a csatornát. Persze, mára a gyakorlatban kiderült, hogy a nyomás alatti csatorna nem csoda, és mûködõképes. De akik akkor kimaradtak nehéz helyzetbe kerültek, mert e két kis utca a nagyobb csatornaépítésekhez képest – mint pl. Izbég csatornázása – nagyon kicsi szakasz, és olyanok laktak itt akkor, akiknek nem volt arra pénzük, hogy társulati formában megépítsék. S mint lenni szokott, ha az alkalmat elhalasztjuk, mint ebben az esetben is, évtizedek telhetnek el, míg ismét lehetõség kínálkozik arra, hogy a probléma megoldódjék. Most a Pismányi csatornaépítéssel megteremtõdött a lehetõség arra, hogy ehhez a társulathoz kapcsolódva, e szakaszt is megépítsék. Tegnap kezdõdött el a munka az Arzén utca végén és az Áprily téren. Szerencsére jó az idõ, és ha van – s mint állítják, ma ez nem gond –, elegendõ munkás, gép és szakember, hamarosan be is fejezõdik. Így, egy majd ötvenéves gond megoldódhat a Szamárhegyen.		  
 
2005. október 6.    
     
AZ EGÉSZSÉGBARÁT NEM BIZTOS, HOGY TÁJ-BARÁT IS
   
     
 
Pomáz egyike azoknak a településeknek amelyek elnyerték az „Egészségbarát település" címet az Egészségügyi Minisztériumtól. Ehhez félmillió forintot kapott a város, ám, mint írják honlapukon, „az erkölcsi elismerés ennél nagyobb jelentõségû". Mint szentendrei én is örülök sikerüknek, csak azt sajnálom, hogy a legújabb, velõt- – pontosabban Szentendrét is –, rázó és szerintem érintõ, hosszú távon kiható döntésükrõl a honlapon nem találtam információt. Mert ha a híreim igazak, költségvetését konszolidálandó a Pomázi Önkormányzat az Acsevicán egy korábban a kárpótoltaktól felvásárolt és belterületbe vont területet kíván eladni egy befektetõnek, aki itt 700 lakást kíván felépíteni. Hogy ez mennyire szentendrei ügy, arra bizonyíték és elegendõ példa lehet, ha kinézünk a Pannónia telepi megállóban a HÉV-ablakon, és Kõhegy felé tekintünk. Azt láthatjuk, hogy ott van Pomáz és Szentendre határa, ameddig be van építve a szomszédvár felõl. Most újabb építkezés várható, de most már a rét pomázi részén. Ebbõl szomorúan következtetem ki, hogy ma úgy látszik, a két település közötti zöldterület dolga csak Szentendre ügye maradt. S ha arra is gondolok, hogy Szentendrén micsoda hajcihõt csináltak a helyi zöldek a Kocsigyár telkén épített társasházak miatt, hát ahhoz képest, ami itt fog történni, az, mint mondani szokták, nem semmi. A hétszáz lakás 2000-nél is több embert jelent, aki közlekedik, akinek a gyereke iskolába, óvodába jár, és igénybeveszi egészségügyi ellátásért a szentendrei rendelõintézetet is. Persze, tudom én ezekre a választ, hogy ez nem fogja túlterhelni a szentendrei szennyvíztelepet, nem okoz ebben a városban iskolai, óvodai, egészségügyi ellátási gondot. Már hallom is: „Ez a gond legyen Pomázé, õk majd megoldják, az õ dolguk, és egyéként, senki se avatkozzon ügyeikbe. Mint hallom, több pénzt is kaphatnának, ha annak a vevõnek adnák el a telküket, aki 1500 lakást akar felépíteni, de eddig mégsem a számukra anyagilag legkedvezõbb ajánlatot kívánták elfogadni – igaz. Szép, szép az önmérséklet, de akárhogy is nézem, ez nem csak pomázi kihatású döntés. Még jó, hogy Pomáz környezetvédelmi rendelete az alábbi mondattal kezdõdik: „A környezet védelme, a természeti értékek megõrzése a társadalmi-gazdasági élet meghatározó elemévé vált." Ja.

   
     
2005. október 5.    
EGYETEM, BEGYETEM TENGER TÁNC....
    
     
 
A Dr. Dragon Pál és társai által benyújtott interpellációt, az orosz egyetemmel kapcsolatos szándéknyilatkozat hátterét kivizsgáló Mûvelõdési és Kisebbségi Bizottság tegnapelõtt rendes ülésén Bársony András külügyminisztériumi politikai államtitkárt hallgatta meg. A többség, közöttük magam is, leforrázottan hallottuk, hogy a Moszkvai Mûvészeti Egyetemmel kapcsolatosan semmiféle felhatalmazással nem bírt az ügyben eljáró magyar bejegyzésû ICA közhasznú társaság. Mint az államtitkár közölte, errõl az Orosz Föderáció és a Magyar Köztársaság között nincs semmiféle joghatályú egyezmény, és így kötelezettség sem keletkezhetett. Állítása szerint, legalább is számomra ez jött le rövidítve, „jól rászedtek bennünket". Pedig én is lelkesen beszéltem ismerõseimmel ennek lehetõségérõl, vagy hallgattam másoktól annak vízióját micsoda szörnyû következményekkel járna a magyar mûvészeti felsõoktatásra és magyar honra ha itt orosz mûvészeti egyetem létesülne. Úgy, hogy, bár hosszú és idõnként erõs érzelmeket sem nélkülözõ és alkalmanként egymást minõsítõ nemtelen vita alakult ki az ezzel foglakozók körében és a szentendrei sajtóban is, ez olyan dologról folyt, amelynek a lehetõsége fel sem merülhetett a valóságban. Az államtitkár többször hangsúlyozta annak jelentõségét, hogy ilyen és hasonló esetekben mennyire fontos, hogy a jegyzõ, amikor ráírja az elõterjesztésre szignóját, valóban gyõzõdjön meg arról, valójában van-e olyan nemzetközi szerzõdés amely érvényben van, mert hát ez is ugyanolyan jogszabály, mint valamilyen kormány vagy országgyûlési határozat. Többen, akik ebben a városi üggyé kerekedett, de mint látszik minden jogalap nélküli politikai vitában exponálták magukat dühösek, és most a felelõsséget a jegyzõre kívánják hárítani. Mert bár az ügybõl Szentendre számára kár és kötelezettség nem keletkezett, de vagy tucatnyi értelmiséginek sikerült magát pro és kontra nevetségessé tenni, és ez fájó dolog. Többen ezért – leginkább megbántott hiúságuk miatt – az ügyben konkrét felelõsséggel bíró jegyzõ menesztését fontolgatják. Voltak akik azt suttogták a folyosón, hogy az ügynek a jövõ évi polgármester-választással kapcsolatos összefüggései is vannak. De azt hiszem, a dolog valójában, mégiscsak „vihar a biliben” kategóriájú ügy, s mint arról bizottságunk döntött, a következõ ülésen javasolja az orosz egyetemmel kapcsolatos szándéknyilatkozat visszavonását. 		   
     
2005. október 4.    
KONFLIKTUS
    
     
 
A teátrum és nyár nyitója
Perjéssy Barnának fülig érhetne a szája örömében, mert ekkora sikere kiállításnak, mint az éppen a MûvészetMalomban látható Nagybánya kiállításnak még nem volt Szentendrén, hiszen ha a hír igaz, vasárnap 520-an nézték meg. Lehet, hogy a jó médiapropagandának köszönhetõen, no meg a nyárias októberi idõjárás miatt, de sor állt a pénztárnál, hogy bejuthassanak a malomba. De úgy hírlik, Barna most nem örvend, mert mint pletykálják, összerúgta a port az alpolgármester-rel, és ezért jövõ õszön távozik posztjáról. Nem tudom mi lehetett a konfliktus oka, hogy kenyértörésre került a sor, de Barnával való majd negyvenéves személyes ismeretségem után úgy vélem, valami súlyos dolog lehet, ha ilyen elhatározásra jutott. Valljuk be, nem könnyû mûvházasnak lenni Szentendrén, bárki is az, pláne ha az õ felelõssége a teátrum, a malom, az egész szentendrei nyár, õsz és tél és hozzá még többtucatnyi nehéz ember is jár. Mert hát a pénz kevés, feladat meg annyi mint a pelyva. És hol vannak már azok az idõk, amikor a szentendrei mûvház a nagyhatalmú megyei vezetés kegyeibõl évi, mai pénzzel számolva 500 milliós összegbõl gazdálkodott. Most nem így van, ennek az összegnek, ha ötöde jut. De miként is lehetne másként, hiszen Szentendre négy év óta nettó befizetõ (többet fizet be, mint amennyit kap) az ország kasszájába, akár Németország az unióba. Csakhogy a németeknek legalább van befolyásuk az uniós költségvetés elosztására, de Szentendrének csak annyi, mint a belépésre várakozó Bulgáriának. Mert hát a múlt évben is több mint 6 millárdot fizettek be a város lakói személyi jövedelemadó formájában, aminek csak egy része maradt itt, vagy kapta vissza a város különbözõ normatívák formájában. Persze megértem én, hogy vannak községek, ahol alig van adóbevétel, mert sok a nyugdíjas és számtalan más okból is lehet, de legalább hadd álmodozhassunk, hogy egyszer majd, annyit kap vissza Szentendre, amennyit befizet. S ha ez megtörténik, akkor jut majd évi ötszáz millió a mûvháznak és még ötszázmillió útjavításra is. No de akkor mi gondunk lesz?		    
     
2005. október 3.    
ÖTVENHATOS EMLÉKMÛ
   
     
 
Az Emõdi-Kiss Tamás, Papp Tamás és György Katalin alkotói csoport gyõzött az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc központi emlékmûvének elõkészítésére kiírt nemzetközi tervpályázaton
Szentendre ritkán szerencsés szobraival. Pedig, ha valahol természetes lenne, hogy jó szobrok állnak jó helyen, már csak a szobrászok nagy száma miatt is, ez a város az. De vagy a történelem értékeli alul a szobrot, lásd Csikszentmihályi Róbert felszabadulás emlékmûvét, vagy a "kemény közízlésû város" fogadja be nehezen, mint a Posta elõtti szobrok esetében. Nem felejtem el, micsoda érzelmeket megmozgató turul-vita volt pro és kontra annak idején, amikor ezeket a mûalkotásokat felállították egy régi Mikuláskor. Máskor, és ez tesz talán legrosszabbat a szobroknak, az "Adj Uram Isten, de azonnal!" követelés, valamilyen, éppen aktuális kampány-meggondolás készteti a testületet szobrot állítani. Szomorúan gondolok vissza a már vagy hét éve történt Hõsi emlékmû vitára, amelynek helye, sokszor túlfûtött, nemtelen vitában dõlt el a testület elõtt. És valljuk meg, elhelyezése nem a legsikerültebb. Mint ahogy szerintem, suta helyen áll, pontosabban ül Czóbel szobra kis dombocskáján, miként a két ház közötti mélyedésbe bepréselt Ferenczy Béni szobor az Alkotmány utcában. De a negatív csúcs, a Beck Ö. Fülöp félig kifaragott Katona József szobra a Megyei Könyvtár elõtt, bokrok és fák közé dugva. Szerintem, szobor-ügyben átok ül a városon, valószínû azóta, hogy megnyílt majd szétázott az a sok gipsz másolat, amely az egykori szentendrei szoborparkban volt, a mai Rodin kávézó környezetében a Nagykovácsi villa alatt és körül. Most ismét nekiveselkedünk, hogy a szentendrei ötvenhatosoknak állítsunk szobrot vagy emléktáblát Horváth képviselõtársam javaslatára. A javaslat felemelõ, a megoldás nehéz. Mert hát Szentendrén 1956-ban jelentõs forradalmi események a városháza és a laktanya elõtt történtek. Az elõbbi nem könnyû helyszín, mármint szobor elhelyezése szempontjából, az utóbbi meg nem merült fel. Ha én készíteném, Hlatki Toti bácsi teherautóját, amellyel betörte a laktanya kapuját, a forradalomban jelképpé vált Csepel gépkocsit is megformálnám. De ne menjünk a dolgok elébe, mert csak a következõ ülésén írja ki a pályázatot az önkormányzat. Mint az elõterjesztésben szerepel, 5 milliót javasolnak kollégáim erre a célra. Megmondom õszintén, nem valami nagyívû javaslat. Olyan összeg, ami szobornak kevés, egyszerû emléktáblának talán sok. No, de mindegy, ilyen az utókor – spórolós. Egy dologban bízom csak, legyen az ötvenhatos szobor vagy emléktábla, a városháza falán vagy a katonai fõiskolánál, a Kálvária mögötti nagy téren, remélem senki sem akarja éppen aktuális kampánycélra használni, mert ezzel árt és nem segít ötvenhat szellemének. 		   
     
2005. október 2.    
ZENE VILÁGNAPJA
   
     
 
Horváth Anikó éppen csak leütötte az elsõ billentyût, és az megpendítette a csembaló húrjait, én már jöttem is el a Városházról. Szégyenkezem is miatta, hogy a kezdetén otthagytam a koncertet, mint valami sültbunkó. Mert hát tegnap, a Zene Világnapja volt, és ezt kilencvenen komolyan is vették, ott voltak a teremben. Ugyanis, én csak úgy, beugrottam a Városházára, -így terveztem el-hogy a MûvészetMalom kiállítás megnyitója után, csinálok néhány képet, aztán megyek a megbeszélt randevúra.. Amikor felálltam székemrõl, éreztem, ez ciki, hogy milyen hülye voltam, hogy elígérkeztem erre az estére. Mert, amikor megígértem ismerõsömnek, hogy fél nyolckor találkozunk eszembe sem jutott, hogy a koncert, nem kiállítás, amit januárig még annyiszor nézhetek meg, ahányszor akarok, ez zene, élõben, egyszeri és szinte megismételhetetlen, ráadásul nem is akármilyen. A koncert közönsége íny- hogy, nehogy képzavaros legyek, fül-csiklandó kínálatot kapott. Rameau-t (a francia klasszikus zene meghatározó egyénisége) és Boccerinit no és persze Bachot, olyan felszolgálásban, mint a fent említett csembalómûvésznõ, aki a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem tanára. De másokat is hallhatott az érdeklõdõ, volt vujicsisosokat, Csizmadia Angelika, Oláh Aino csembalómûvészeket, Vámosi Nagy Zsuzsa fuvolást, valamint a Pulzus vonósnégyest. No persze, mondanom sem kell, hogy a kiállítás megnyitó közönségébõl csak elvétve volt egy-egy érdeklõdõ ott a koncerten. Még szerencse, hogy legalább a zeneiskolás diákok eljöttek. Mentségükre legyen mondva, azoknak a kik távol maradtak, hogy volt ezen az estén, még másutt is élvezni való zene a városban. Egy amerikai gitáros játszott dzsesszt a barlangban este fél kilenctõl. Ja, a lényeg. Ha már Önök sem voltak ott, legalább tudják, hogy a Vujicsics Zeneiskola csembalóra gyûjt. A tegnap este hallott két csembalót egy prágai mester, Vyhnálek készítette. A zeneiskola csembaló tanszakának, kiemelkedõ eredményei ellenére nincs még ilyen minõségû, a tanítást és a koncertéletet is megfelelõen szolgáló hangszere. Ezért az iskola, a Vujicsics Tihamér Zeneiskolai Alapítvánnyal közösen gyûjtést kezdett hogy egy Vyhnálek hangszert vásárolhassanak, melynek ára kb. 14.000 Euró, azaz 3,5 millió forint. Eddig egy millió forint gyûlt össze és várják a megtisztelõ és nagylelkû támogatást. Számlatulajdonos számlaszáma, neve: 10403112-31112190-00000000 VUJICSICS TIMAMÉR ZENEISKOLAI ALAPÍTVÁNY

 
Bokor György az iskola igazgatója köszönti a közönséget a Zene Világnapja alkalmából
     
2005. október 1.    
NAGYBÁNYA
    
     
 
Perjéssy Barna igazgató, Markó Béla miniszterelnök-helyettest és a többi vendéget köszönti
"Huszonhatórás keserves vasutazást kevés ember kockáztat meg, ha csupán mûvészetrõl van szó" írja Lyka 1912-ben, a Mûvészet folyóirat "Nagybánya jubileuma" címû írásában. Sokan jöttek el ma délután öt órára a MûvészetMalomba, mégis képviselõtársaim többsége tízperces " keserves utazást" sem vállalt, hogy lejöjjön a Nagybánya kiállítás megnyitójára. Tudom, megnézik majd nyugodt körülmények között, meg egyébként is olyan elfoglaltságuk volt, ami halaszthatatlan.. bla, bla, bla. Sajnálhatják, mert úgy érezhették volna magukat, mint amikor egy kisvendéglõben, ahol ismerik már az étlapot elölrõl és vissza, egy alkalommal a pincér, frissen pirított vajas kiflikarikákon vékonyra szeletelt lila hagymán, a jégbõl éppen akkor kivett amudarjai szürke kaviárral készített étvágyfalattal kínálja meg. No ez, kérem, nem semmi, ami most a MûvészetMalomban láthat a kedves tárlatlátogató. Semmi provincializmus, amatõrség és lábszagú magamutogatás, csak tiszta Európa. Hogy Lykát idézzem: "Mert egy sor új vívmányt köszönhetünk nekik (mármint a nagybányaiaknak) mûvészetükön kívül is. Nevezetesen õk adtak elõször példát arra, hogy a maga meggyõzõdése szerint munkálkodó tehetséges festõnek nem kell a közvéleményre hallgatnia, nem kell számba vennie a külsõ elismerést. Õk szoktatták a közönséget arra, hogy a mûvészre hallgasson, neki higyjen s mondjon le róla, hogy a festõt dirigálja ízlés, irány dolgában. Azzal, hogy õk mutattak példát elõször a külön kiállítások rendezésére: bátorságot csöpögtettek azokba, akik kiszolgáltatva érezték magukat az éppen uralmon levõ irányok képviselõinek. Õk adtak példát a szabad iskolára s váltak legkitûnõbb mûvészeti pedagógusainkká. Õk adtak személyes derekasságukkal példát arra is, hogy a festõ derekának sohasem kell meggörnyednie. Olyikuk évek során át nem bírt egyetlen képet sem eladni: a konvencionális felfogásnak nem felelt meg festési módja. Mégsem tért el egy tapodtat sem elõre kitûzött céljaitól. Õk mutattak példát a legszebb festõi kollegialitásra, a legtágabb liberalizmusra: soha senki sem kapott tõlük rossz szót azért, mert festése más irányú volt, mint az övék. Mi több, ezen a kiállításon is látni a tanítványok némelyikének egy-egy oly munkáját, amely bizonyára gyökeresen ellenkezik a többi nagybányai mûvészi meggyõzõdésével. De egyiküknek se jutott eszébe e mûveket e miatt a kiállításból kizárni. Valóban, nagy erkölcsi tokét juttattak mûvészetünkbe." Szóval a saját korukban Európa és persze olyan nevek, mint Abanovák és Boldizsár, Boromisza és Czóbel, Glatz és Hollósy, Iványi Grünvald és Kádár, Koszta és Krizsán, Mattis Teutsch,Thorma, Réti, Szobotka és a egyik kedvencem Ziffer, meg még tizennyolcan mind-mind jók, érdekesek, megnézni valók. Most, hogy így együtt láttam -átfutottam- ezt a kiállítást, már értem Virág Jani fanyalgó arckifejezését egy-egy városháza folyosói "tárlat" kapcsán mert hát õ nagybányai. És "a bányai polgárok okos emberek, maguk is tudják, hogy helyesen s elorelátón cselekedtek akkor, amikor kezükre jártak a festõknek." Meg, hát épülnek már az autópályák, nem csak itt, ott is, és aki akar, annak hamarosan nem kell már huszonhatórás keserves vasutazást kockáztatnia, ha csupán mûvészetrõl van szó, vagy ha szentendrei az illetõ, hát csak leugrik a MûvészetMalomba. Megteheti, hisz 2006. január 15-éig, látható a kiállítás.

 
 
 
     
2005. szeptember 30.    
ÖNKORMÁNYZATISÁG
    
     
 
Tizenöt éves az új magyar önkormányzatiság. S az Önkormányzatok Napja alkalmából, ma kisebb ünnepség volt a Megyeházán. Mielõtt ma reggel elkezdõdött volna a megyei közgyûlés Kossuth Széchenyi, Táncsics és más nagyok képeivel ékes megyei nagyteremben ismerõs arcok ültek a bársonyszékekben. Szabó Imre megyei elnök és a közigazgatási hivatal elsõ embere köszöntötte a résztvevõket, adott át emléklapot azoknak polgármestereknek és jegyzõknek, akiket az elsõ szabad önkormányzati választásokon választottak meg, és azóta is, tisztségükben vannak. Õk jellemzõen a községek és az új városok elsõ emberei. Ott, "ahol nincs, vagy gyenge, vagy a közösség rétegzõdését tükrözõ a pártok jelenléte. S e tény felveti annak problémáját, milyen is a helyi önkormányzási képessége a közösségeknek. S bár eretneknek hat, sokan vallják ma, hogy az önkormányzás eszméje akkor kapott gellert, amikor leképezte a parlamenti viszonyokat. Hisz az önkormányzás kollektív jog, amit az állampolgárok közösségei képesek, tudnak hatékonyan gyakorolni. A pártok, pedig nehezen képesek a sokfajta közösségi és egyéni érdeket megjeleníteni. Az önkormányzatot tehát nem a pártharcok tüzében kellett volna kialakítani, hanem éppen a pártoknak kellett volna garantálni, hogy az önkormányzatok a helyi társadalmak valós rétegzõdését testesítsék meg, illetve képviseljék. Talán ideálisabb lehetett volna, ha az önkormányzatiság a szociológiai értelemben vett társadalmi rétegzõdésbõl építkezett volna. Ez teremthette volna meg annak lehetõségét, hogy a helyi ügyek napi kérdéseivel való foglalkozást ne butítsák le politikai csatározások. S ez biztosíthatta volna, hogy az önkormányzat a helyi érdekegyeztetés fórumaként életre hívja azokat a közösségeket, érdekkifejezõ mechanizmusokat, amelyek részesei akarnak lenni a cselekvésnek." S ezért vallja frakciónk, "hogy feladatunk a szentendreiek érdekei alapján, a lakossággal való együttmûködésen alapuló önkormányzati politizálás. Értékválasztásunk szerint baloldaliak vagyunk, ezért vállaljuk a kisemberek érdekeinek képviseletét is, azokét, akiknek nincsenek ügyvédeik, érdekeik érvényesítésére. Nem csak a választókerület, jelölõ párt, szervezet, hanem a város egész közösségének érdekeit tartjuk szemünk elott döntéseinknél."		  
 
 
     
2005. szeptember 29.    
HEJ, BERCSÉNYI !
    
   
 
Azt hittem leverem a képernyõt örömömben, annyira megörültem, amikor kézhez kaptam a "Szentendre Város Önkormányzat "Szentendre Város Önkormányzata tulajdonában és fenntartásában lévõ Szentendre, Bercsényi u. 2. szám alatti épület tetõ és homlokzat felújítása" tárgyú közbeszerzési eljárása" címû anyagot. No, végre ezt a k… WC-t végre rendbe hozatja az önkormányzat, mert azt már mindannyian tudtuk, az üzemeltetõre várhatunk, akár száz évig is. Nincs értelme huzakodni a bérlõvel, mint ahogy annak az úgynevezett képviselõi keretnek sincs sok értelme, amikor a képviselõk maguk döntik el, hogy melyik utcát kell megjavítani, felújítani. Ugyanis ebbõl legtöbbször az jön ki, hogy választókerületükben a közeli barátok, párttársak házának közelében kátyúztatnak, miközben a többek által használt utcák meg gödrösek maradnak, mint a tajgai szovjet út a szibériai tél után. Pedig most éppen errõl, pontosabban a hülyeség szabadságáról megy a polémai egy belsõ e-mail vonalon, amelynek néma szemlélõje vagyok (maradok is) immáron másfél éve. Mert hát micsoda megoldás az,- egyesek szerint csak a nõi logika lehet ilyen- (ezt, pedig én tagadom, mert azt vallom, ez a következtetés legfeljebb statisztikai véletlen lehet,) ha nem a többségi, szolidaritási és hasznosság elv alakít valamely dolgot, hanem valamifajta más, mondjuk, mutyi-logika. Ez legalább akkora baklövés és szégyen, mintha egy visegrádit kérne fel Szentendre arra, hogy legyen a város polgármestere. Szóval örülök annak, hogy e szégyenfolt eltûnik, még akkor is, ha szomszédaim azt mondják, - Stéger köz, minden elõtt!		    
     
2005. szeptember 28.    
ELKEZDÕDÖTT
    
     
 
No végre, tegnapelõtt elkezdõdött. Mármint, Szentendre elmúlt tíz évének legnagyobb beruházása, a pismányi csatornaépítés. Mert hát hiába, a szentnek számító új-régi szabályt, a közbeszerzést be kellett tartani. És ez nem csak bonyolult eljárás, de idõigényes is. De nem ezért lesz összetett dolog ez az építkezés, hanem a keskeny utcák és közmûvekkel összevissza telerakott utak miatt. És nem csak, hogy a csatornának helyet találni, -mert hát, jó magyar szokás szerint, egyetlen közmû sem ott van, ahol a térképen bejelölték- de, ásni kell valahogy, sõt amitõl hamar felmegy a pumpa, valahogy közlekedni is. Magaritovits Kornél a PORR Konzorcium képviselõje, a kivitelezés vezetõje büszkén mutatja új csodamasináját, amely szinte kifacsarodva is tud ásni. Most is olyan utcában a keskeny Mirtusz utcában dolgoznak, ahol hagyományos géppel nem is lehetne ásni, mert arra nincs hely hogy a gép elforduljon. A masina, szinte maga alatt ássa az árkot, úgy hogy csak a gémjét mozgatja. Ezt megnézni, mentem én is ki hogy megnézzem, hogyan is dolgoznak. Míg ott fényképeztem, éppen egy fiatal hölgy szeretett volna az utcában lévõ házukhoz odamenni, de ehhez a gépnek hátra kellett jönnie, mert annyi hely sincs, hogy egy ember oldalazva elférjen mellette. Mint a mellékelt képen is látható, én is, hely híján csak suta felvételt tudtam készíteni. A kivitelezõ elmondta, tegnapelõtt három csapat vonult fel három helyszínre. Két nap múlva, újabb három kezdi meg a munkát. Eddig 230 köbméter földet szedtek ki és szállítottak el. Megnéztem az Eper utcai munkát is. Itt látszik, hogy ez az építés, nem hagyományos formában történik majd, hiszen kisebb technológiai szakaszokban történik az ásás és a csõ lefektetése, amely után azonnal, a lehetõ leghamarabb visszatemetik az árkot, helyreállítják az utat, hogy közlekedni lehessen.		  
 
 
     
2005. szeptember 27.    
HANGULAT
    
     
 
A gomba teraszán ülök. A verebek a padok és a székek alatt szedegetik az asztalokról lehullott morzsát, ránk sem hederítenek. Nem félnek, az autókat is megszokták már, csak akkor rebbennek fel, ha valódi veszély van. De mi, akik néhányan itt ülünk, nem vagyunk sólyom. Teámat iszogatom, olvasgatok és élvezem vénasszonyok-nyara kellemes melegét. Babakocsit maga elõtt tolva két fiatal mama érkezik, -Az enyém már,…kezdetû szöveget mondja az egyik, a barna, ami egy kicsit nekünk, a körülöttük lévõknek is szól. Hiába, Szentendrén hála Istennek sok a gyerek, konstatálom magamban, mert hát itt a legnagyobb a 20-34 éves korosztály, nem úgy, mint másutt az országban, ahol a legnépesebb réteg, a nyugdíjasok. Más településeken kiürülnek az iskolák, s azért megy a balhé, hogy bezárják, mert nem éri meg mûködtetni egy-két gyereke miatt, itt meg… Vera reggel mesélte, hogy a nyáron húgáék néhány évre Rómában költöztek, mert a sógora felügyeli a magyar trolik szervizét. Most, hogy kezdõdött a tanév, igencsak meglepõdtek azon, hogy Rómában, az önkormányzati oviban szinte nincs játék, nem hogy európai szabványnak megfelelõ mászóka, hinta volna, hanem jóformán semmi ilyesmi sincs a csöppnyi udvaron. Aki jobb ovit akar, az fizet érte, mert pénzért, olyan magánóvodát választhatsz amilyet, akarsz, csak hát keményen meg kell fizetni érte Mi meg "akkor" azt gondoltuk, mindenütt svédországi szintû gyermek-ellátás van az eu-ban. Sokba kerül Szentendrén az iskola meg az ovi, olvasom, túl sokba, ennyit nem költenek egy gyerekre egyik környezõ városban, községben sem. Pedig, ha már mi ilyen fiatal város vagyunk, akkor kell, no persze akkor is kellene, ha elöregedõ város lennénk. Nézegetem a pomázi költségvetés számait, tényleg, ha itt annyit a kapna egy tanulóra valamelyik iskolánk városi kiegészítést, mint ott, hát itt, az biztos, hogy tüntetés, sõt szerintem lázadás lenne. Jókedvû gyermeksikongás. Az egyik mama két kézét-fogva sétál babával, olyan majd egyéves lehet a kicsi. A másik, a szõke, pelenkát dob a szemetesbe. Idilli kép, olyan olaszos filing a hatvanas évekbõl, hiszen ez a gomba is e kort idézi. Megitták a kávét, a gyerekeket berakják a babakocsiba, és elindulnak. Mikor elmennek mellettem a szõke vidáman hátraszól -Most én vezetek!, s mindketten felnevetnek.		    
     
2005. szeptember 26.    
KALAFUTH VENDÉGLÕ
    
     
 
A Militunovics házzal átellenben a Bogdányi utcában van az az épület, amely építészetileg talán nem túl értékes, mégis a szentendrei helytörténet számára fontos hely. Itt volt a második világháború elött a város egyik ismert és kedvelt vendéglõje, a Kalafuth vendéglõ. Kerthelyisége a mai Duna kozón volt. Mivel akkor még nem épült meg a dunaparti út és a töltés felekkora sem volt mint ma, gyönyörû kilátással nézett a Dunára. De nem csak ezért érdemes megemlékezni róla, hanem azért is, mert tulajdonosának édesapja a szentendrei újságírás helyi karcos tollú munkása, kora városi közéletének közismert szereplõje. Újságírói tevékenységének legnevezetesebb eseménye az 1935-ös szentendrei polgármester lemondás botrányához fûzõdik. Néhány héttel Papp Viktor polgármesterré választása után Kalafuth János "A pünkösdi királyság alkonya" címmel cikket jelentetett meg a Magyar Élet címû lap1935. április 3-i számában. Az írás bombaként robbant és a február 14-én megválasztott új polgármester július 10-én lemondott. A cikkben Kalafuth nyilvánosságra hozta Papp Viktor korábbi, sárospataki zsarolási ügyét
De mint majd minden tollforgató teszi ma is, õ is szívesen evezett át az irodalom mélyebb vizeire. Verseket, elbeszéléseket írt. "Völgyi hangok" címmel megjelent saját kiadású könyvében két szentendrei témájú elbeszélést közöl, A Kõhegy vadvirága, Ibolyák a delin-völgy mentén címmel. Kikerültek tolla alól dalszövegek is, melyeket Hámory Várnagy Dalma megzenésített. E dalokat kottával együtt közli a kötetben. De Horváth Ákos szentendrei zenetanár is, a Horváth kórus vezetõje megzenésített néhány Kalafuth-nótát. Szövegírói munkásságát több oklevél, újságcikk is elismeri. Egyik dalszövege országos elsõ helyezést ért el 1942-ben a Trilla Könyv- Zenemûkiadó és Hangversenyvállalat pályázatán. Ötvenéves munkássága alkalmából a Zeneakadémián szerzõi estet tartottak, amelyrõl így tudósít helyi lap: "Vasárnap délután tartotta Kalafuth János író szerzõi estjét a Zeneakadémia nagytermében, táblás ház mellett, ahol a közönség tomboló tapssal és lelkesedéssel avatott fel egy új tehetséget, aki szerényen, visszavonultan öt évtized munkáját tárta a hallgató közönség elé." A bohém író, költõ, újságíró, asztalos aki a Pilishegyvidéki Hírlap címû helyi újság kiadója is volt, végül a Kocsigyár portásaként halt meg, szívesen és szeretettel emlékeznek a szentendreiek. Mert bár nem itt született, színes egyénisége volt kedves városának és Szentendre is gazdagabb volt általa.
   
     
2005. szeptember 25.    
OXIGÉN
    
     
 
Hatszáz szentendrei és környékbeli gondolta úgy szombaton, hogy nyeregbe száll, és kerékpárral felkeresi az Oxigén túra állomásait. Az Egészséges Városért Közalapítvány szervezésében megtartott kétnapos rendezvény igazi vénasszonyok nyári idõben zajlott le a hétvégén. A volt járás községei, Budakalász, Csobánka, Dunabogdány, Kisoroszi, Leányfalu, Pilisszentkereszt, Pilisszentlászló, Pócsmegyer, Pomáz, Szentendre, Szigetmonostor, Tahitótfalu, Visegrád városainak állomásain ott voltak a polgármesterek, mint, ahogy nyeregbe szállt Miakich Gábor Szentendre elsõ embere is. Az oxigén túrát a dunabogdányíi csapat nyerte el. De a jó idõ Szentendrére csábított számos csónakos és kiránduló turistát is Budapestrõl. Bizony e városban számolni kell és lehet azzal, ha kedvezõ az idõ, a rendezvények semmiképpen sem maradnak belterjesek, hiszen mindig van biciklis, gyalogos és csónakos kiránduló, aki szívesen köt ki a városban, és ha már itt van, megy el a számára érdekes rendezvényre, szívesen kapcsolódik be. Sokan vállaltak a programban feladatot, a Kerékpáros- és Természetbarát szövetség éppúgy, mint sok párt és társadalmi szervezet is, akik aktivistáikat mozgósították az egészségért. A rendezvény fõvédnöke Bársony András a Természetbarát Szövetség alelnöke volt. A Postás strandon Dr. Hasitz Ágnes és dr. Bartha Zsolt felelt az érdeklõk kérdéseire, volt vércukor, koleszterin és vérnyomásmérés, de gégészeti és bõrgyógyászati rákszûrés is. Szóval, aki nem szüretelt, dolgozott a kiskertben az jól tette, ha kilátogatott valamelyik állomásra, mert mindenütt akadt érdekes és egészséges program 3-tól 80 éves korig. 		 
 
 
 
     
2005. szeptember 24.    
SZÜRET
    
     
 
Nem csak nálunk Magyarországon, de horvátországi testvérvárosunkban Stari Gradban is szokatlanul nedves, esõs volt a nyár, ezért ebben az évben elhúzódott a szüret kezdete. - írják starigradi barátaim. Pedig, más években a júniusi esõ után, legközelebb csak szeptember közepén esik csapadék. Most megkezdték a Cabernet souvignon és a Merlo szedését a kápolnai és dubici dûlõkben. A szüret, testvérvárosunkban évszázadok óta fontos esemény és ilyenkor a sziget apraja nagyja, a kisiskolások és gimnazisták is segítenek. Jó termésre számítanak -nyilatkozta- a "Hvarskih Vinarija" cég vezetõje Tonci Viskovic. Dalmácia már az ókorban is ismert bortermelõ volt. A szõlõt más növényekkel együtt termesztették, s karó nélkül mûvelték. A bort többnyire "meleg" eljárással érlelték. Hordók helyett kecskebõr tömlõt használtak. A dalmát boroknak is olaszos jellege volt, és Dalmáciából nagy mennyiségben vittek ki bort Franciaországba a bordeauxi borok készítéséhez és keveréséhez. A 19. század végén leghíresebb borok voltak: a zárai (Zadar) moscato di rosa, a Brazza ( Brac) szigeti vugava, (a tokajihoz hasonlít), a raguzai ( Dubrovnik) malvasia (igen erõs) a cattardi, marzamini az almissai és macarascai muskotály és a lirsai borok. Ha még nem is a régi hírû ma a dalmát bor, de egyre nagyobb népszerûségnek örvend a vilgában. A hvari Plancic borai jól ismertek a nemzetközi borszakértõk és ínyencek körében, de starigradi Pharos-t is érdemes megkóstolni, mert kitûnõ vörösbor.		    
     
2005. szeptember 23.    
MAGÁNÜGY
    
     
 
Ha az embert repítõ öröm, vagy görcsberántó bánat éri, az, az érzés keríti hatalmába, hogy ezt meg kell osztania a világgal. Így vagyok ezzel most én is, mert megszületett második unokám, Petra. S mivel, két éve megverettem magam ezzel a blog-dologgal és naponta, kell(?) írnom, s írok is buta-szorgalommal legtöbbször rossz, idõnként olvasható minõségû híreket, kommentárokat, most azonban leblokkoltam, képtelen vagyok rá. Akárhogy is szeretnék a város 2005. évi költségvetésérõl polemizálni, nem tudok. A számítógép billentyûi nem engedelmeskednek, önálló életet kezdtek élni. Csak az unoka nevének betûit fogadja el a klaviatura, pedig, bíz Isten, nem akartam én személyes dolgaimmal traktálni a kedves honlap-látogatót. De hát most érkezett a világra e kis jövevény, s õ változtatott szándékomon. Mindent lefoglal a fejemben. Képe, homlokom mögött, mint valami eltávolíthatatlan portré, belevetítve kocsonyás agyamba. Rájövök, míly gyenge is biológiai komputerem, az öröm átírja az õ képére. Hiába próbálkozom, önálló, csökönyösen azt csinál, amit akar, mint egy rossz csacsi. Pedig elkezdtem a 2005. évi büdzsébõl számokat keresni, mert a mögöttük lévõ valóságot szerettem volna megmutatni. Nézegettem ezért Pomáz és Gödöllõ honlapjait, hogy összehasonlítással segítsek megértetni az olvasóval helyzetünket, de a dolog, nem megy. Nem! Mert kit érdekel most, hogy mi majd másfélszer annyit költünk ugyanannyi lurkóra, mint õk, hiszen a gyerekek olyan kedvesek, és nekünk itt van Petra. Meg hogy, nagy a hivatal a papírok szerint, és sokba is kerül, Petra meg több mint három és fél kilóval született. És egyébként is, van egy kis haja és turcsi az orra. Ehhez képest, miért lenne fontos, hogy azok az önkormányzatok kétszer, ötször akkora hiánnyal vettek fel hitelt útjaik rendbehozására, nálunk meg betartottak az ellenzékiek. Egyébként is, ott a városházi székekben õk is mintha mások lennének, mint akkor láttam. Bájos és kedves hölgyek, jóképû, okos férfiak. Meg hát, szép ez a táj, olyan csábítóan lilák a mai õszi fények, a felhõk meg olyanok, mint a Murillo képen, a vidám kis puttók mögött.		  
 
 
 
 
     
2005. szeptember 22.    
AZ ÜDÜLÉSI CSEKK
    
     
 
A magamfajta képernyõbámulónak, (mármint olyannak, aki sokat ül a számítógép képernyõje elõtt) egyik szórakozása, hogy amikor munka közben pihenésként szüntet tart, szétnéz a hálón, megnézi kedvenc oldalait. Kedvenceim között van a Szentendre lap.hu, amelyet immáron öt éve Viktor Iljinich lelkes szentendrei kollégám szerkeszt. Ilyenkor, megnézem, vannak-e újabb cégek, emberek Szentendrén, akik feltették magukat a hálóra. Nos, a Belváros koncepció kapcsán éppen a városban lévõ panziók oldalait nézegettem, (megjegyzem, Szentendrén 1005 ember tud egyszerre megszállni naponta) és azt olvasom, a Corner panzió weblapján, hogy "Üdülési csekket elfogadunk!". Nos, ezzel kapcsolatos a mai hír, amely arról szól, hogy a Nemzeti üdülési alapítvány akciót hirdet, kedvezményt és lehetõséget kínál fõként kisnyugdíjasoknak. De mivel igaz, hogy a nagyi és a nagypapa ritkán számítógépezik, ezért javaslom, mondják el nekik. Azoknak a nyugdíjasoknak, akinek a havi jövedelme 57 000 forint, vagy az alatti, most 5-15 ezer forint önrész vállalása estén 30 ezer forint értékû, üdülési csekket kaphat, utazási, szállás és egyéb költségeire. Errõl jut eszembe, hogy a németek ezt már régen kitalálták, és jól is használják. A fõszezon után, a német utazási irodák ezrével viszik a nyugdíjasokat üdülni ilyen kedvezményekkel, ezzel is támogatva a belföldi turizmust és a szállásadókat is. Mert õk tudják, hogy nincs annál rosszabb, ha fõszezonon kívül üresek maradnak a szállodák, panziók. Ilyenkor, a szállásadók is olcsóbban adják a szobát, szolgáltatást. Ha igaz, amit a panziósok állítanak, hogy Szentendrén kevesebb a vendég, mint korábban, akkor miért nem írják ki weblapjukra, hogy Üdülési csekket elfogadunk. Vagy talán az az igazság, amit rosszmájúak mondanak, hogy csak a statisztikák szerint csökkent a vendégfogalom, mert akkor hogyan tudtak tíz százalékot emelni áraikon, miközben mindenütt másutt az országban (a Tiszatótól, a Balatonig), ahol csökkent a szálláshelyek kihasználtsága, maradtak a tavalyi árak. Hogyan is van ez?		  
 
 
     
2005. szeptember 21.    
FÉLELMEK ALAPPAL, ALAPTALANUL
    
     
 
Civil Mûhely nevû rendezvényre kaptam meghívást néhány napja. "Szeptember 20-án a Templomdombi Általános Iskola padlásterében kerül megrendezésre az, az összejövetel, amely a Pilis-Dunakanyar kistérség civil szervezetei, szervezõdései és közösségei, illetve minden érdeklõdõ számára rendeznek", írják. Mint a találkozón kiderült, a téma elvont a meghívottak egy részének, legalább is az egy-egy ügyre szervezõdött egyesületeknek az, mert úgy látják a "társadalmi részvétel lehetõsége lakóhelyünkön" számukra létezik, vagy nem tartják ezt annyira fontosnak, hogy megváltoztassák eddigi tevékenységük jellegét, megszokott formáit, vagy módosítsák azt, mégha arra nem is lenne szükség. Mert hát a vita tárgyától, bárhogy is nézzük, a civilek félnek, nehogy olyan pályára vigyék nehezen mûködõ szervezetüket, amelyet õk valószínûleg nem nagyon akarnak. Nincs mi ellen tiltakozni, nincs közvetlen érdekeltség, mint egy játszótér építésekor, "Hát akkor inkább tartózkodunk." mondják. Most issza a levét a helyi társadalom a mai kapitalizmus áldásainak. A társadalmi méretû szegregációnak, a "megoldok én magam mindent egyedül, legfeljebb megkenek valakit" vagy "van ott nekem ismerõsöm, majd õ segít" szemléletnek. A pártok, önkormányzatok faramuci magatartásának is most érik gyümölcse, hogy tagság híján maguk alá, holdudvarukba akarták csábítani, esetenként finom nyomásgyakorlással kényszeríteni a civileket, a "Mondd meg, hogy milyen horgász vagy, kisgazda, szoci, emdéefes vagy fideszes, mert az egyáltalán nem mindegy!" -féle tevékenységnek. Ma nem lehet tudni, melyik pártnak hány tagja van, kik azok, és különösen nem lehet tudni, mit akarnak a hatalmon kívül, mert azt természetesen, nagyon akarják (akarjuk). Nincs meg még, a demokráciához szükséges úgynevezett társadalmi transzparencia, amikor világos, hogy aki vállal valamilyen értékrendet, ezzel tagságot is, nyíltan vallja azt, és kimondja, én ezt, ekkor és így szeretném. Ez is oka, hogy tovább folyik az általános sumákolás, élnek az elõzõ rendszerekbõl örökölt társadalmi attitûdök a "tartozz mindig a hatalmon lévõhöz, a gyõzteshez" alkalmazkodás. Vannak olyanok is, akik nagyon vigyáznak arra, ki ne derüljön, mit gondolnak, tartanak jónak. A civilek számára pedig, mégha néha infantilisan, bárgyún is, a közjó és nem a hatalom a fontos, a cél, és félnek, hogy nehogy valamely párt, érdekcsoport szatelit-szervezetévé váljanak. Mert a társadalom megítélésében az együttmûködés, nem természetes, hanem kollaborálás, undok dolog.

   
     
2005. szeptember 20.    
PLETYKÁK ÉS A VALÓSÁG
    
     
 
Amióta a Mindentudás egyetemének legutóbbi Csermely Péter Hálózatok sejtjeinkben és körülöttünk címû, elõadásából megtudtam, hogy a pletykának milyen fontos társadalomszociológiai, egészségügyi szerepe van életünkben, így nekem is változtatnom kell azon álláspontom, hogy bloggomban lehetõleg csak olyan híreket adok közre, kommentálok, amelyekrõl bizton hiszem, igazak. Ezért úgy döntöttem, ha már Szentendrén is vannak, márpedig régóta vannak olyan közéleti pletykák, megalapozatlan hírek, amely az emberek között kering, terjesztenek, megosztom Önökkel, megtartva a jóízlés határait. Arról is naponta gyõzõdhetek meg, Szentendre kisváros. No, nem csak azért, mert huszonháromezer lakosa van, hanem azért is, mert itt még a pletyka, igazi pletyka, a rémhír és a félig igaz erõs ötvözete. Sok a jólértesült, és tuti dolgokat tud, legalábbis állítása szerint.
Ilyen, a már vagy két hónapja keringõ, Ki lesz az új polgármester? találgatás, azóta, amióta Miakich Gábor polgármester az egyik szentendrei jobbközép politikai, de valójában spenót színû újságban bejelentette, hogy nem kíván indulni a következõ önkormányzati választásokon. Elkezdõdött városunkban a nagy népi polgármester-jelölt keresés. Nevek repkednek, pontosabban mennek fülbõl-fülbe arról, hogy itt is, ott is, valójában már megvan az új jelölt, csak az illetékesek még nem akarják, hogy idõ elõtt napvilágra kerüljön. Hírbe hozták már, az egyik Szentendrén lévõ országos intézmény vezetõjét, a megyei alelnököt, a hivatal munkatársát éppúgy, mint a képviselõtársaim közül vagy öt embert is. Ettõl lassan mi, a többiek, azok az önkormányzati képviselõk, akiket nem említetnek a pletykák, már kezdjük rosszul érezni magunkat. Talán van is miért, mert micsoda katona az, akirõl nem mondják egy idõ után, hogy jó tábornok lehetne. A pletykákban már, mint eldöntött tényt emlegetik, hogy a mostani egyéniben megválasztott országgyûlési képviselõ bírva FIDESZ legfelsõbb köreinek támogatását, nem csak országgyûlési képviselõ-jelölt lesz, hanem a szentendrei polgármesteri címre is jelölik majd. Mint a városházi folyosói pletykákból hírlik, nem okozott ezen ambíciója a helyi párttagok között osztatlan támogatást, és mintha több mai önkormányzati szövetséges is még húzódozna attól, hogy teljes mellszélességgel a jelölt mellé álljon. De mint tudjuk, a szándékok és a cselekvés két dolog, így majd, miután a nagyok összedugják fejüket és döntenek, ez még egységes akarattá kovácsolódhat.
    
     
2005. szeptember 19.    
BELVÁROS KONCEPCIÓ
   
     
Érdeklõdõk
A város Belváros koncepciót rendelt meg. Az eddig végzett munkáról készített prezentációját mutatta be a koncepcót készítõ ECORYS Kft. Ennek a munkának is sajátossága, egyben érdekessége is, hogy olyan adatokat is feltár, amelyekkel az önkormányzat is bír, de azok, mivel szerte-szét vannak, így eddig nem alkottak egységes képet. A tanulmány, amelyet az önkormányzat nemsokára vitára bocsát, néhány olyan megállapítást tett, amelyre mi képviselõk sem gondoltunk eddig, most állt össze egységes képpé elõttünk. Mint minden tanulmánynak, az elsõ része a helyzetelemzés. Az e részben leírt megállapítások közül, néhány érdekes, amely önképünk finomításához is segítséget nyújthat, s amelyet nem árt, ha végiggondolunk

Korösszetétel tekintetében Szentedre alapvetõen fiatalodó népességgel jellemezhetõ, amely 15-20 éven belül hatással lesz a térség foglalkoztatására, és a népességszámra egyaránt, amely a város további fejlõdéséhez járulhat hozzá.

A népességgyarapodás egyrészt a természetes szaporodással, másrészt a vándorlások pozitív egyenlegével magyarázható. Az élve születések száma Szentendrén némi hullámzás ellenére, és az országos trendekkel ellentétben, csökkenõ ütemben ugyan, de meghaladja a halálozások számát. Ez a kismértékû népességgyarapodás pozitív vándorlási különbözettel párosul.

A háztartások számának gyarapodása összefüggésben áll a lakónépesség gyarapodásával, illetve a korátlagának csökkenésével. A képzettségét tekintetve a megyei átlaghoz képest Szentendre jóval kedvezõbb adottságokkal jellemezhetõ, magas arányt képviselnek az egyetemi, vagy fõiskolai diplomával rendelkezõ értelmiségiek.

Szentendrén az adózó népesség száma 1995-höz képest 11 százalékkal nõtt. A személyi jövedelemadó-alap a városban 6 év alatt több mint háromszorosa a tíz évvel ezelõttinek.
Országos viszonylatban Pest megye adózás szempontjából is kiemelkedõ szerepet tölt be. De ebbõl is kiemelkedik Szentendre, amelyet csak a három leggazdagabb budapesti adózási régió elõzi meg adó-, és járulékfizetések tekintetében."

A szentendrei munkavállalók 47,8 %-a jár más településre, elsõsorban Budapestre dolgozni. Ez az arány a kistérségben 58,2%, a megyében pedig 56,6%. Az eltérés azt mutatja, hogy Szentendre térségközpontként jelentõsebb saját munkahelybázissal bír.

Szentendrén a foglalkoztatottak létszáma az országos trendekkel ellentétben emelkedõ tendenciát mutat. A rendszerváltás Szentendrén is magával hozta a munkanélküliség megjelenését. 2001-ben a munkanélküliségi ráta Szentendrén 3,76 volt, Budapesten ugyanez az arány 4,05. A városi munkanélküliség ma is alatta marad az európai és magyar átlag felének.

Lehet az a konklúzió, hogy a miénk egy fiatalodó, aktív, gazdagodó város és ez a magyarázat arra, hogy ennyi bank akar mindenáron itt lenni?y

  
 
Forgalomtehelés, ma
 
     
2005. szeptember 18.    
SZÜRETI FELVONULÁS
   
     
 
Tegnap szüreti felvonulás volt a városban a Szentendre Gyökerei Hagyományõrzõ Baráti Társasága rendezésében. A délelõtti esõ után, három órára, a szüreti menet indulásának kezdetére még a nap is kisütött. A Szõlõsgazdák keresztjénél készülõdünk, a pogácsát rakjuk kis kosarakba, töltjük a bort, várjuk a kezdést. A Dézsma utcai nyugdíjas klub tagjai vidáman érkeznek. Ebben az évben már a negyedik alkalom, hogy magyar ruhába öltözve együtt vonulnak a Postásra. Lelkesek, vidámak és önzetlenek, jól ismerem õket, õk minden szüreti felvonulás motorja. Mosolygós arccal mesélnek a nagyik a régi szentendrei szüreti menetekrõl, amikor hatvanban Pubinak úgy megbokrosodott a lova, hogy a határból kellett visszajönnie, így a fõ attrakció, a csikós lekéste a menetet és csak a KISOK pályán csatlakozott ismét. A villanyoszlopokon zöld kis plakát, a meghívó, mégis, a felvonulókat bámulók közül jó néhányan csodálkozva kérdezgetik mi lesz, és nem csak a turisták. Negyed négy, elindul a menet. A kocsikon többségében nyugdíjasok magyarosch ruhába öltözve, vidáman énekelnek. Egyszerre vidám és szomorkás is a látvány. A mellettem álló fiatalember kérdezi - Mire ez a felvonulás? Hiszen Szentendrén egyetlen tõ szõlõ sincs, nemhogy szüret! Próbálom magyarázni, hogy ez hagyomány. Annak emlékére, hogy talán a szõlõnek és bornak köszönheti a város a tizennyolcadik századi gazdagságát, mert ha nem lett volna, ma nincsenek a fõtéri házak és templomok. Ha nincs a híres szentendrei vörös aszú, a zsuppos bor, akkor talán ma nincs is szentendrei óváros és hangulat, nem jön ide Fényes Adolf és a Réti növedékek sem, nem fedezik fel a festõk, és ma nincs idegenforgalom sem, és olyan óvárosunk lenne, mint Százhalombattának. De igaza is van, mert hát honnan tudhatná, hogy mitõl és miért ilyen ez a város? Megmutatta neki valaki a város értékeit? Ismerik egyáltalán a mai szentendreiek városukat, hagyományait, vagy már csak annyit tudnak róla, hogy felkapott hely, meg közel van a fõvároshoz, hogy itt jó bulik vannak nyáron? Másrészt, igaza van. Ha a rác szõlõsgazdák termelték a szõlõt, készítették a bort, akkor miért vannak a nagymamák és bácsik magyaroschba öltözve, éneklik az "Az a szép, az a szép…" kezdetû magyarnótát? Mért nincs felvonulás most is gyönyörû hintókon, mint régen, miért nem aranypénzzel díszített csipkés asszonyruhákat látni, miért nem mondja pikáns mondókáit a pudar (csõsz), és mit keres a cigány, és a nagykalapos tót a menetben. - Ez ugyanolyan szüreti menet, mint Egerben, csak egy kicsit snasszabb! - minõsíti ismerõsöm a látottakat. Tényleg, milyen hagyományt is folytatunk, ezzel a harmincas évekbeli gyöngyösbokrétás filinggel? Replikázom. Akik a kocsikon ülnek, úgy tudják, hogy ilyen volt a menet harmincban, negyvenötben és hatvanban is, ezt látták, ilyen jelmezt vettek magukra apáik, hát õk miért öltözzenek másként? Volt-e, aki megmutatta, hogyan is öltöztek ünneplõbe a szentendreiek a filoxéra elõtt? Tudja-e valaki még a pudar tréfás verseit, ismerik még a régi dalokat, van-e Szentendrén tamburzenekar és régi hintó? Összegyûjtötte-, leírta-e valaki a régi szokásokat, a szõlõvel, borral kapcsolatos ünnepeket, vannak-e még régi ruhák? Nem tudom. De hát, itt dolgozik a városban vagy ötven helytörténész, etnográfus és e tudományok ismerõje, és itt van egy hatalmas szellemi mûhely is, az ország legnagyobb szabadtéri néprajzi múzeumában. Lehet, hogy miközben mentették az ország népi építészeti, és szellemi javait, nem jutott idõ, energia arra, hogy éppen ott segítsenek megõrizni a hagyományt, ahol ezek az intézmények vannak. Nem tudom, csak sejtem a választ kérdéseimre. Mi minden szüreti felvonulás alkalmával a Szõlõsgazdák keresztjénél kis ünnepséget tartunk. A hagyomány szerint egy üveg bort, virágot helyezünk el a szõlõsgazdák keresztjének talapzatára, és a szüreti vonulókat megkínáljuk egy pohár borral, pogácsával, mint ahogy a 19. században tették ezt a Bogdányi utcai és Fõ téri gazdák is, akik nem vettek részt a menetben. Mert hát azt minden szentendreinek illik tudnia, hogy régen a legnagyobb ünnep Szentendrén, a szüret volt.		  
 
 
 
2005. szeptember 17.    
PANEL PLUSZ
    
     
 
A kormány "száz lépés" programjának hatodik eleme a "panel plusz program". E témában hívott össze tájékoztató fórumot Hankó László képviselõ péntekre a Barcsay Iskolába. Közel hetven résztvevõ ismerhette meg program fõbb elemeit és a finanszírozás lehetõségeit Kozlovszky Zsuzsa / Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal /, az alpolgármester, és az OTP bank képviselõjétõl. Az elõadók tájékoztatójukban bemutatták a pályázatot, amelyet az iparosított technológiával épült lakóépületek energiatakarékos korszerûsítése, felújítása, a lakóépületek gépészeti rendszereinek korszerûsítése, felújítása és környezetük felújítására írt ki a Kormány, s amelyre pályázhatnak a lakóközösségek. Továbbá, hogy az ilyen jellegû korszerûsítést, felújítást eredményezõ tevékenységek megvalósításához kedvezményes forrás-lehetõséget biztosítanak, és azt, milyen hitelfeltételekkel. A program lényege, hogy az épületek szigetelésére lakásonként 1.2 milliót vehetnek igénybe úgy, hogy annak egyharmad részét a lakóközösség, egyharmadát az önkormányzat és egyharmadát a központi költségvetés állja. A Püspökmajor, Vasvári és Füzespark lakótelepek közös képviselõi jöttek el, hogy tájékozódjanak. Az elsõ összejövetelen azt jelezték, hogy nagy a pályázási szándék, és ha ez igaz, az Önkormányzaton a sor, hogy a következõ évi költségvetésében elegendõ pénzt biztosítson az önkormányzati saját rész fedezetéül.		    
     
2005. szeptember 16.    
ULCISIA CASTRA
    
     
 
Immáron két éve, ismét ásatások folynak a Castrum területén. Tegnap nyilvános kis ünnepségen köszönték meg a táborzáráson résztvevõ diákoknak a munkát, mutatták be az érdeklõdõknek az eddig végzett ásatás eredményeit. "A szentendrei római tábor romjairól a legelsõ említés egy angol utazótól, Richard Pococke tól származik, aki 1736-ban járt hazánkban és az utazása során látott régi emlékeket leírta. Leírásában a szentendrei tábor akkor még magasan álló falairól, mérföldköveirõl és feliratos emlékeirõl is megemlékezik. Ezek a feliratos leletek 1808-ban a volt Pajor-kúria (volt Földhivatal, Kossuth Lajos utca 5. szám) kertjébõl - ahol a tábor keleti kaputornya található - a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek. A városi tanács már 1799-ben intézkedett az építkezések során elõkerülõ antik ingóságoknak a városházán történõ elhelyezésérõl. Ebbõl a célból kéttagú bizottságot is létrehozott.1830-ban Neskó lázár kereskedõ költségén, a tábor területén kutatóásatásokat is végeztek.
A tábor emlékeirõl az elsõ tudományos igényû leírást Rómer Flóris készítette és az 1850-es években részletesen felmérte az akkor még a felszínen látható romokat. Ebbõl tudjuk, hogy a tábor déli fala a felszínen még közel két méter magasan állt. A szõlõkben másutt is másfél méter magas falakat látott.
A múlt század folyamán a római tábor és a Hunka-domb környékérõl elõkerült kõemlékeket elõbb a Magyar Nemzeti Múzeumba szállították be, majd az Aquincumi Múzeum kutatási területe lett. Dr. Nagy Lajos, az Aquincumi Múzeum késõbbi igazgatója vezette a tábortól délre fekvõ késõ római temetõben 1928-29 telén. A sírokon kívül ekkor került elõ az ókeresztény cella memoriae (temetõi sírkápolna) is. Az 1930-as években elõbb Nagy Lajos (1934-35.), majd Nagy Tibor (1939, 1940, 1942) végeztek kutatásokat. Ekkor merült fel egy helyi múzeum alapításának gondolata. Elõbb a Városháza udvarára, majd 1945 után a római tábor területére, jelenlegi felállítási helyükre kerültek.
1951-ben alakult meg a szentendrei Ferenczy Károly Múzeum, és a korábbi ásatások legtöbb anyaga is ide került, mely az újabb feltárások anyagával jelentõsen bõvült. Az utóbbi évtizedekben elsõsorban leletmentések folyt. Így a tábor melletti késõ római temetõben 1965-ig Soproni Sándor, majd Maróti Éva, Tettamanti Sarolta és Topál Judit végzett a különbözõ építkezésekkel kapcsolatban feltárásokat, melyek során összesen 112 római sír került elõ. Elkészült a Magyarország Régészeti Topográfiája mely tisztázza a város közigazgatási területén belül és a környéken található római lelõhelyeket."
  
 
 
2005. szeptember 15.    
CSENDES SZÉGYENKEZÉS
   
     
 
Valamikor a város az új gimnázium, szakmunkásképzõ helyének tartotta fel ezt a területet, de a hetvenes évek végi másérdekû döntés miatt a gimnázium a lakótelepre került, ott épült fel. Majd évekig húzódó, ügyes jogi trükkel sokáig nem használható Bolgár utcai terület végül is, még Kállay Péter polgármestersége idején egy vállalkozónál landolt. Mostanra, a már régen kész részletes rendezési terv alapján elkészült a lakóházak terve is. A terület egyik sajátossága, hogy vizes, (valamikori ártér volt) így csak jelentõs feltöltéssel építhetõ rá épület. E hátrányt próbálta meg a tervezõ azzal elõnnyé kovácsolni, hogy úgy tervezte meg az épületeket, hogy mindegyik alatt gépkocsitárolókat tervezett, ezzel mintegy eltünteti az autókat a telekrõl. Abban kérte és kapta meg az önkormányzat testületétõl, a szabályozástól eltérõ megoldás alkalmazásának lehetõségét, a Fõépítészi Tervtanács többségének egyetértését bírva, hogy a szabályozásban elõírtnál alacsonyabb dõlésszögû tetõt tervezett az épületekre. Engem a helyenként és megoldásaiban, az általam oly nagyra tartott W8, egyik amszterdami csatornánál megvalósult megoldására emlékeztetõ terv azért fogott meg, mert a Duna és a patak közelsége miatt, hasonló gondolatokat közvetít. S azzal, hogy szisztematikusan végigvitte a közeli régi városszövet arányrendjét, tagolta a láncházsort, szentendreivé emelte. Ilyenkor az ember az gondolná, hogy érv-ellenérv vitában dõl el, a valljuk be, leginkább szakmai, esztétikai, városképi döntés. Ez helyett, hosszú, alkalmanként nemtelen, és Szentendréhez méltatlan vita volt a testületben, amely után ugyan, a tervek engedélyezése mellett foglalt állást grémium, mégis a stílus elszomorító volt. S leginkább az, hogy vannak képviselõtársaim, akik oly mértékben hisznek saját ízlésük, esetünkben ízléshiányuk csalhatatlanságában, hogy képesek markáns véleményt mondani, mindenféle érv, argumentáció nélkül is, csupán arra szorítkozva, hogy "ez, pedig nem jó", vagy a másik ilyen "ez nem ide való". Nekem ilyenkor fáj, hogy az infantilitás úgy képes tobzódni, mint azon néhány hangoskodó városvédõ szamárhegyi hölgy esetében, akik építészeti és városképi értékek iránti vonzódásukat leginkább szexuális úton szívták magukba. Pedig, ha megnézzük házukat, a magyar snassz és a tüzéptelepi stílus elegyét láthatjuk. Gondolom, azért is ily bátrak karakteres véleményt mondani egyes képviselõtársaim, mert maguk mögött tudják azon szentendrei értelmiségiek támogatását, akik szellemi szegénylegénységben, mások, a sértettség és hiúságfogság kelepcéjében szenvednek, és ezért inkább aláznak meg bárkit, pocskondiáznak másik szakmát, csakhogy kinyilatkoztathassák önnön szakmai nagyságukat. Szemük elõtt egyetlen cél, saját fontosságuk, önképük megõrzése és ennek politikai kamatoztatása lebeg, mint azt, az orosz egyetem lehetõsége körüli, a magyar felsõoktatásért való aggódásba bujtatott, de valójában politikai üggyé transzformált kisstílû és önzõ érdekalapú, hajcihõ is jól mutatta. 		   
     
2005. szeptember 14.    
ELMENT ÁNYOS ATYA
    
     
 
Levelemet mikor írtam, lélekmelegítõnek szántam, amolyan bekecs-félének, vagy legalább is kis kötött mellénykének, amelyet a magam ákom-bákom öltéseivel varrtam össze, egy januári reggelen.
Kértem volna, olvassa elnézõ tanári megértéssel, olyan szemmel, mint azt az írást, amelyet egy öregdiák karcolt papírra, akivel életük egy fontos pillanatában hozott össze a sors. Most, hogy elment, önzõ módon, nekem van szükségem arra, hogy e mondatokat leírjam. Tettem ezt, szégyentelenül és azzal az elszánással, hogy felidézhetem az idõt, vagy legalábbis annak számomra léleknek-fontos pillanatait.
Már a megszólításnál bajban vagyok. No nem a kötelezõ udvariasság, vagy a tisztelet hiánya miatt. Gondom, hogyan magázzam, hiszen csak tegezõdni tudok. De így olyan bratyiskodó, hisz beszélte a másik nyelvet is, és kérdéseidre Õ válaszolt, ezért nekem tegezhetetlen Te maradt. Majd, hogy elkerüljem a félreértést, zavaromban kis betûvel írtam le a szót, atya. Rádöbbenek így sem jó, visszavonom hát gyorsan, gyáván ezt is. Pedig tudom, ahhoz, hogy értsük egymást, elég az ellesett mozdulat mely jobban beszélt, mert a nyelv olyan törékeny, mint a virág, érintve megbarnul, szétesik. Tétovázom hát, hogyan is írjak, s elhatározom inkább, vallok, mint egy kisdiák.
Tudnod kell, amikor kitetted a faliújságra "ha golyóznak a gyerekek", Õ ott volt közöttünk, selymesen, simogató öleléssel. S mi topák, látod a szóra az íz, mint a lekváros kenyéré ott van fogunk között, mi csak cinkosok lettünk. Ne bándd, mikor magyaráztál és mi nem repültünk veled, mint a költõk, csupán a földet súrolva bukdácsoltunk gyenge vitorlázó gépeinken. De tudd, akkor ott, mi láthattuk innen lentrõl, milyen gyenge is a fûszál, s milyen száraz a föld. Naphimnuszoddal ölelõn körbe-körbe fonva, láthattuk fra Angelico egyszerû perspektívájával megjelenni az érett reneszánsz Leonardóját, Dürerjét és Michelangelóját. Bocsánatot kérek, hogy nem tudtam Maulbercs mesterrõl, hogy õ a barokk magyar dívája, de látod, emlékszem most is, bizonygatva butaságomat. Tudod te is, nem Versailles-i kaput kovácsoltuk, csiszoltuk, izzadtuk nyitható ajtóvá, de legalább ötven versaille-i kaput készítettél azokban a tejfeles lelkekben, mert megtanítottad miként alakul a vas és a lélek közös akaratban. S bánkódj is egy kicsit! Követõid, testvéreid számára nehéz terhet készítettél emberségbõl. S bár õk is tudják, az áldásos élet nem agglegénysors, hanem kemény vállalás, amelyben nem csupán a szellemi repülést kell vállalni, hanem a megmutatom neked-et, a megmondom neked helyett. Túl voltál a krisztusi koron, amikor elõször találkoztunk. Rajtad csuhád, frissen borotválva, kissé félszegen léptél közénk. Az, az ember, akkor és ott a barna szerzetesi habitusában most itt van elõttem. Megjelenik és felidéz, szembesít és simogat.
Tudd azt is, a barna, amikor a nap végigsimítja, olyan tud lenni, mint a frissen sült kenyér illatos héja, simogatóan fényesen meleg. Olyan, mint amelyen még ott van a kemence forróságától izzadó pék keféjének utolsó mozdulata, amellyel felkente a vizet egyetlen mozdulattal felfényesítve. Amikor még nem érintette a szeretetsimítás, az a mozdulat, amellyel a pék kivévén a kemencébõl a forró kenyeret, egy utolsó simogató mozdulatot tesz, hogy utána határozott lendülettel csúsztassa a többi közé. Nem dobja, csak úgy tesz, mint a forró dologgal az ember, amelyet leejteni nem akar, szorítani nem mer, annyira és úgy fogja meg, hogy fényes héja meg ne törjön, s éppen helyére, a kosárba csusszantja a többi közé.
Felidézõdik bennem a félszeg izgalom is. Amikor a gyomor a pillanat enyhe görcsétõl feszesen nyomja fel magát a torok felé és visszafojtja a lélegzetet, s a szádban a bernadette-i hányás kikínálkozó ingerét. A lábadból remegõ futamok szaladnak felfelé és olyan vagy, hogy nem tudod magadra, vagy a kinn lévõ világra figyelsz-e. A test egyszerre örül és tiltakozik. Nem füllel és szemmel figyelsz, hanem másféle módon fogadja be tested egésze azt, amit látnod és hallanod kellene. Nem érted pontosan a szavakat, megjegyezni sem tudod, csak vaspecsétként rögzõdik egy érzés, az elfelejthetetlen pillanat. S, hogy el is vesszen már ott, és akkor tudod, visszaidézendõ mindig hazudnod kell majd magadnak, mert a csalfa agy mindig más és más részletekkel tölti meg a homlokod mögötti képernyõt, miközben a pillanat felidézhetetlenül benned marad.
Azt mondom, ölellek, de nem tehetem, mert elvette tõlünk a mozdulatot, a gyermekét ölelõ anya. Simogatlak, de nem tehetem, mert elorozta ezt is az elsõ szerelmesek édenkert óta tartó forró becézgetõ simogatása. Csókollak, de nem tehetem, mert eltagadta a szemérmes világ a férfi-csókot, hogy azoknak juttassa, akik megbicsaklott szerelmi vágyukat fejezik ki így, azonos nemû társaik iránt. Megszólítalak, de egyetlen mondatom sincs, ami kibuggyanva a számon szebb lehetne, mint a kisgyermek elsõ szava. Fogom a kezed, de ezt sem tehetem, mert ott a kezemen apám világtól búcsúzó utolsó elköszönõ mozdulata. Így kettõnknek tulajdonképpen csupán szemeinknek összecsillanó félszeg pillantása maradt, s bennem így él az, az elsõ találkozás, az a csalfa pillanat.

 
 
 
 
 
     
2005. szeptember 12.    
VÍZVEZETÉK-CSERE AZ ÓVÁROSBAN
    
   
 
Szeptember 21.-étõl feltúrják a belváros egy részét és ideiglenes forgalomkorlátozás lesz. Ugyanis, a DMRVV, magyarán a vízmûvek megkezdi, az óvárosi vízvezetékek felújítását, cseréjét. 1949. május 3-án ünnepélyes kapavágással megkezdték a szentendrei vízvezeték lefektetésének munkálatait. Azóta a vezetékek jó része elöregedett. Ezek egy részének cseréje egy hónapot vesz igénybe, a végleges utcakõ burkolat visszaállítása még plusz egy hónap, így a munkálatok - az elõzetes tervek alapján - november második felére fejezõdnek be. Az elsõ ütemben a Kucsera Ferenc utcában és a Városház téren ásnak, cserélnek, amelynek következtében a Kanonok utca és a Kucsera Ferenc utca forgalmi iránya megfordul. (Ez érinti az Orvosi Rendelõintézet megközelítését, illetve a gyógyszertárat.) A II. ütemben a Kucsera Ferenc utca és a Péter-Pál utca csomópontjában végzik el ugyanzet a munkát. A kivitelezõ tájékoztatása szerint naponta körülbelül 50 méteres szakaszt bontanak fel, amit estére ideiglenesen visszaállítanak a gyalogosforgalom számára.
A vízvezeték rekonstrukciós munkálataival és az ehhez feltétlenül szükséges forgalomkorlátozással együtt járó kellemetlenségekért az Önkormányzat kéri lakosság türelmét és megértését.