Szóval, erről a bizonyos városmarketingről tanácskozott tegnap az a közel félszáz szakember a városháza nagytermében, akik meghívást kaptak, vagy invitálást érzetek, hogy elmondják tapasztalataikat és javaslataikat. Gondolom a konferencia előadásaiból lesz majd kiadvány, fenn lesz a városi vagy akármilyen honlapon -ez a módi-, amelyben átgondolt módon összegzik a tanácskozás tapasztalatait és olvashatók az előadások is.

Elmentem én is a megnyitóra, mert kíváncsi voltam, kik jönnek el, milyen nagyágyúkat tudott Kriszter Attila felsorakoztatni, mert hát valljuk be, a városmarketing is olyan dolog, hogy nem csak az számít, mit mondanak, de az is, ki mondja.
Amit e dologban eddig a városban tapasztaltam, hogy soha sem a célok, módszerek tekintetében volt vita és megosztottság a városi testületben, amely végül is, az erre felhasználható pénzekkel és eszközökkel rendelkezik. Mert miközben az esetek majd száz százalékában áldását adta minden ilyen döntéshez a grémium, mégis, maximum ötszázezret volt hajlandó áldozni egy-egy alkalommal. Mert hát a képviselők nagyobb többségének a képviselői keret (törvényellenes), a választókerületi utacska, játszóterecske, járdácska mindjárt fontosabb lesz, ha konkrét összegekről van szó, mint az egész közösség érdeke.

S bár az új városvezetés az utóbbi négy hónapban megkísérli ezt még úgy feltüntetni, mintha fillérekből megoldható lenne. De aki tudja, hogy mi történt Krisztus koporsója őrzésekor, az tisztában van vele, hogy a meghitelezett és most még térítés nélkül kapott szolgáltatásokért idővel, így vagy úgy, fizetni kell -ráadásul az okos vállalkozó ekkor érvényesíti a korábban befektetett költségeit is. Szóval, nem árt majd az őszinte szó ebben is a választások után. S ami nehéz lesz, elfogadtatni a testület egy részével, hogy kis ügyeiket ideiglenesen fel kell áldozni távlatosabb dolgokért. Szkeptikus vagyok tapasztalataimat ismerve a várható eredmény miatt. Ugyanis, azt láttam, hogy a leendő képviselők, vagy legalább is, az erre aspiráló jelöltek közül, akik dönteni fognak majd a pénzekről, alig volt, aki érdeklődött és eljött volna a konferenciára.

Mert hát arról, hogy városmarketing kell, szükséges és hasznos, őket kellene elsősorban meggyőzni, megnyerni az ügynek. Mert Nyitrai Zsuzsát a Nemzetközi Kapcsolatok Egyesületének titkárát, vagy Árpási Miklóst a szentendrei biciklisek nesztorát, és sorolhatnák még ismert helyi neveket a résztvevők közül, akik nem lesznek ott majd döntéseknél és e nélkül is évtizedek óta munkásai az ügynek, teszik dolgukat önzetlenül, nem kell megnyerni. És ezen még az ötvenes évek hangulatát idéző, a SZEVI-ben majd megjelenő, az utóbbi félévben gyakorlattá lett győzelmi tudósítás sem fog segíteni, sajnos. Bár, ne legyen igazam!