Valamikor Szentendrén nem volt olyan hazafias ünnepség, szüreti bál, felvonulás, de Ivan dan vagy bármiféle más mulatság sem, ahol az alaphangot ne Beceller Jenő vezényelte tűzoltózenekar vagy annak elődje adta volna meg. A városi tűzoltózenekar kihagyhatatlan része, egysége volt Szentendre kulturális közéletének majd egy évszázadig, mint ahogy, majd minden kisvárosban a monarchia területén. Hiába volt itt Európa hírű-tamburás, vagy más hangszer tudója, a közszereplés legtöbbjét az amatőrökből verbuválódott tűzoltózenekar adta. Az 1889-ban hivatlosan is egyesületté alakult önkéntes tűzoltók Szentendre megbecsült polgárai voltak, büszkék hivatásukra, egyenruhájukra. Persze a korabeli városi elöljárók tettek is azért, hogy a tűzoltó hivatás közmegbecsüléssé váljék. A megalakulástól kezdve hosszú ideig Dumtsa Jenő volt a tiszteltbeli elnök, de feladatot vállalt Petrovics János jegyző, mint ahogy Piachek Camillo tanácsnok is, aki a megalakuláskor volt az egyesület elnöke. Dolgozott az egyesületben Leitner Samu bácsi, városi képviselő, számvevő, anyakönyvvezető az egyetlen fillérrel sem díjazott városi tűzoltó parancsnok, vagy Fiala Ignác bácsi is aki nem csak hogy szabó volt de a templomhegyi iskola pedellusa is és aki 1873-ban született, 1962-ben távozott közülünk. Ignác bácsi halála éve is jelképes, mert a háború után 1962-ben szűnt meg a Szentendrei Hivatásos Tűzoltóság. De volt itt parancsnok a városi tűzoltók első embere Mihajlovits bácsi is a Szőlő utcai nehéz kétkezi munkát végző kisiparos. Érdekes, városszerte ismert és közmegbecsülést kivívott kisemberek voltak ők. Tűzojtónak lenni kitüntetés volt. Mikor a hatvanas években újjáalakult a testület, bár megtépázott tekintéllyel de még mindig voltak az önkéntes tűzoltóságnak erkölcsi tartalékai. S ma is sokan emlékeznek szívesen Rádó bácsiékra, de Czikora Lajosra vagy Szauter Gyula volt városi önkéntes tűzoltók parancsnokra is ugyanolyan szeretettel mint nagybecsű elődeikre. A hatvanas években kaptak a Belügyminisztériumtól 25 fúvós hangszert, de akkor már a nagy hírű városi tűzoltó zenekart nem sikerült újjáéleszteni.

Hát itt az újabb alkalom, hogy zászlót bonthat ismét a Szentendrei Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Mit is kívánjunk nekik, ebből az alkalomból? Mindenekelőtt azt, őrizzék e patinás múltú közösségük legszebb hagyományait, legyenek olyan sikeresek mint nagy és ükapáik voltak és övezze önkéntes munkájukat olyan közmegbecsülés, mint Leitner Samu és Fiala Ignác bácsiékét.