főoldalra  
   
TÜNÉS
   
   
 
Azon gondolkodom, hogy megbocsátó-e a tűnés kifejezés. Mert más is lehetne: hordd el magad, hordd el az irhádat, pusztulj, pusztulj innen, kotródj innen, tisztulj, tisztulj innen, mars, távozz. Gondolom a szó használója, falra firkálója, mert ma éjjel ezzel illetett a fehér ház oldalán, arra gondolhatott, hogy távozzak a közéletből. Tette ezt, nagy valószínűséggel felnőtti segédlettel, mert hát Sutyi becenevem inkább ebben a körben ismert, már csak koromnál fogva is. Bár a városra is gondolhatott, hiszem, tudja, engem több szál köt ide, mint az ő harcias lelkét. Már csak azért is, mert családomnak itt gyökerei vannak, háromszáz évesek. Így, bocsánat, igencsak nehéz lenne nekem itt hagynom e helyet, hol nagyképűen szólva, majd minden követ ismerek. Gondolom számára kínos lehet, hogy, "ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton," Pedig segítenék neki szívesen megismerni városát, hisz nem nagy ügy, hogy megtudja valaki, hogy hol lakik, milyen hely az, s kik azok, akik lakják, csak érdeklődés, kevés beszélgetés, némi olvasás dolga. Persze nem árt időnként eljárni a levéltárba is, hát mi ez, semmi. S az ott dolgozókat ismerve, örömmel fogadnák politikai hovatartozás megkülönböztetése nélkül, különösen az érdeklődő ifjakat.

 

 

Ma délelőtt, mert hát újfent szokás immáron négy éve már, bort, virágot és egy kis kosárban szőlőt tettünk a Szőlősgazdák keresztjéhez. Fejet hajtottunk és emlékeztünk. Mert a török alóli felszabadulást követően néhány dalmát szőlőmunkás család az akkor még szinte kihalt városba érkezett. Nekik is köszönhető, hogy Szentendrén a fehérszőlő-termesztést és a középkori fehérbor-készítési technológiát felváltotta a vörösbort adó szőlők telepítése és a minőségi vörösbor készítése. Ekkortájt lett a Szamárhegy szinte egyetlen lugas. Különleges borkészítési eljárásokat vezettek be és ennek köszönhetően gyarapodott város is. Felvirágzott, gazdagodott és rövid idő múlva ismertek lettek a szentendrei szőlők. Európai hírre tett szert a Fekete kadarkából készített szentendrei bor. Pesten, 1870-ben kiadott "Magyarország képekben. Honismertető album." így ír:: "Bogdány és Szent Endre ismertebb s nagyobb községek. Mindkettő gazdag szőlőjéről s vörös boráról nevezetes. Különösen kitűnő a szent-endrei, úgy nevezett zsuppos bor, melyet szalmán- illetőleg zsuppszalmán - töppesztett szőlőre töltött ó-borral készítnek."
Persze aki a falra írkált, ha tudná, hogy van ilyen, a tradíció az övé is lehetne. Bár nem szívesen láttam volna a közel száz szentendrei között, aki eljött, hogy egy pohár bor mellett emlékezzen és beszélgessen, függetlenül attól, hogy politikai hovatartozása szerint valamely választáson melyik oldalra állt.