| 
        Azon 
        gondolkodom, hogy megbocsátó-e a tűnés kifejezés. Mert más is lehetne: 
        hordd el magad, hordd el az irhádat, pusztulj, pusztulj innen, kotródj 
        innen, tisztulj, tisztulj innen, mars, távozz. Gondolom a szó használója, 
        falra firkálója, mert ma éjjel ezzel illetett a fehér ház oldalán, arra 
        gondolhatott, hogy távozzak a közéletből. Tette ezt, nagy valószínűséggel 
        felnőtti segédlettel, mert hát Sutyi becenevem inkább ebben a körben ismert, 
        már csak koromnál fogva is. Bár a városra is gondolhatott, hiszem, tudja, 
        engem több szál köt ide, mint az ő harcias lelkét. Már csak azért is, 
        mert családomnak itt gyökerei vannak, háromszáz évesek. Így, bocsánat, 
        igencsak nehéz lenne nekem itt hagynom e helyet, hol nagyképűen szólva, 
        majd minden követ ismerek. Gondolom számára kínos lehet, hogy, "ha 
        néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, 
        hogy merre mennek, kik mennek az uton," Pedig segítenék neki szívesen 
        megismerni városát, hisz nem nagy ügy, hogy megtudja valaki, hogy hol 
        lakik, milyen hely az, s kik azok, akik lakják, csak érdeklődés, kevés 
        beszélgetés, némi olvasás dolga. Persze nem árt időnként eljárni a levéltárba 
        is, hát mi ez, semmi. S az ott dolgozókat ismerve, örömmel fogadnák politikai 
        hovatartozás megkülönböztetése nélkül, különösen az érdeklődő ifjakat.
          |  |  
          |  |     Ma 
        délelőtt, mert hát újfent szokás immáron négy éve már, bort, virágot és 
        egy kis kosárban szőlőt tettünk a Szőlősgazdák keresztjéhez. Fejet hajtottunk 
        és emlékeztünk. Mert a török alóli felszabadulást követően néhány dalmát 
        szőlőmunkás család az akkor még szinte kihalt városba érkezett. Nekik 
        is köszönhető, hogy Szentendrén a fehérszőlő-termesztést és a középkori 
        fehérbor-készítési technológiát felváltotta a vörösbort adó szőlők telepítése 
        és a minőségi vörösbor készítése. Ekkortájt lett a Szamárhegy szinte egyetlen 
        lugas. Különleges borkészítési eljárásokat vezettek be és ennek köszönhetően 
        gyarapodott város is. Felvirágzott, gazdagodott és rövid idő múlva ismertek 
        lettek a szentendrei szőlők. Európai hírre tett szert a Fekete kadarkából 
        készített szentendrei bor. Pesten, 1870-ben kiadott "Magyarország 
        képekben. Honismertető album." így ír:: "Bogdány és Szent Endre 
        ismertebb s nagyobb községek. Mindkettő gazdag szőlőjéről s vörös boráról 
        nevezetes. Különösen kitűnő a szent-endrei, úgy nevezett zsuppos bor, 
        melyet szalmán- illetőleg zsuppszalmán - töppesztett szőlőre töltött ó-borral 
        készítnek."Persze aki a falra írkált, ha tudná, hogy van ilyen, a tradíció az övé 
        is lehetne. Bár nem szívesen láttam volna a közel száz szentendrei között, 
        aki eljött, hogy egy pohár bor mellett emlékezzen és beszélgessen, függetlenül 
        attól, hogy politikai hovatartozása szerint valamely választáson melyik 
        oldalra állt.
 
 |  |  |