 |
| |
Azon
gondolkodom, hogy megbocsátó-e a tűnés kifejezés. Mert más is lehetne:
hordd el magad, hordd el az irhádat, pusztulj, pusztulj innen, kotródj
innen, tisztulj, tisztulj innen, mars, távozz. Gondolom a szó használója,
falra firkálója, mert ma éjjel ezzel illetett a fehér ház oldalán, arra
gondolhatott, hogy távozzak a közéletből. Tette ezt, nagy valószínűséggel
felnőtti segédlettel, mert hát Sutyi becenevem inkább ebben a körben ismert,
már csak koromnál fogva is. Bár a városra is gondolhatott, hiszem, tudja,
engem több szál köt ide, mint az ő harcias lelkét. Már csak azért is,
mert családomnak itt gyökerei vannak, háromszáz évesek. Így, bocsánat,
igencsak nehéz lenne nekem itt hagynom e helyet, hol nagyképűen szólva,
majd minden követ ismerek. Gondolom számára kínos lehet, hogy, "ha
néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom,
hogy merre mennek, kik mennek az uton," Pedig segítenék neki szívesen
megismerni városát, hisz nem nagy ügy, hogy megtudja valaki, hogy hol
lakik, milyen hely az, s kik azok, akik lakják, csak érdeklődés, kevés
beszélgetés, némi olvasás dolga. Persze nem árt időnként eljárni a levéltárba
is, hát mi ez, semmi. S az ott dolgozókat ismerve, örömmel fogadnák politikai
hovatartozás megkülönböztetése nélkül, különösen az érdeklődő ifjakat.
Ma
délelőtt, mert hát újfent szokás immáron négy éve már, bort, virágot és
egy kis kosárban szőlőt tettünk a Szőlősgazdák keresztjéhez. Fejet hajtottunk
és emlékeztünk. Mert a török alóli felszabadulást követően néhány dalmát
szőlőmunkás család az akkor még szinte kihalt városba érkezett. Nekik
is köszönhető, hogy Szentendrén a fehérszőlő-termesztést és a középkori
fehérbor-készítési technológiát felváltotta a vörösbort adó szőlők telepítése
és a minőségi vörösbor készítése. Ekkortájt lett a Szamárhegy szinte egyetlen
lugas. Különleges borkészítési eljárásokat vezettek be és ennek köszönhetően
gyarapodott város is. Felvirágzott, gazdagodott és rövid idő múlva ismertek
lettek a szentendrei szőlők. Európai hírre tett szert a Fekete kadarkából
készített szentendrei bor. Pesten, 1870-ben kiadott "Magyarország
képekben. Honismertető album." így ír:: "Bogdány és Szent Endre
ismertebb s nagyobb községek. Mindkettő gazdag szőlőjéről s vörös boráról
nevezetes. Különösen kitűnő a szent-endrei, úgy nevezett zsuppos bor,
melyet szalmán- illetőleg zsuppszalmán - töppesztett szőlőre töltött ó-borral
készítnek."
Persze aki a falra írkált, ha tudná, hogy van ilyen, a tradíció az övé
is lehetne. Bár nem szívesen láttam volna a közel száz szentendrei között,
aki eljött, hogy egy pohár bor mellett emlékezzen és beszélgessen, függetlenül
attól, hogy politikai hovatartozása szerint valamely választáson melyik
oldalra állt.
|
|
|
